Új Szó, 1999. augusztus (52. évfolyam, 176-201. szám)

1999-08-02 / 176. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. AUGUSZTUS 2. KOMMENTÁR A félelem ára és bére TÓTH MIHÁLY Nem könnyű mesterség manapság a szakszervezeti tisztségviselés. Úgy kapnak lórúgásnyi pofonokat a szakik, hogy képtelenek előre kiszámítani, jobbról érkezik-e az ütés vagy balról. Elméletileg minden munkavállaló tisztában van vele, hogy a sztrájkjogot a törvény szavatolja. Még akkor is, ha a Munka Törvénykönyvét úgy módosították a rendszerváltás óta, hogy rendelkezései értelmében a munkavállalók a munkáltatókkal szemben mindig a rövidebbet húzzák. A sztrájkjog már emiatt is meglehetősen féloldalas. A nagymértékű munkanélküliség viszonyai között pedig csak alig-alig érvényesíthető. A helyzet fonákságára mindennél egyértelműbben rámutatnak az utóbbi hónapok tapasztalatai, pl. a közlekedési dolgozók körében, ahol elmaradt a bérfejlesztés, az autóbuszok műszaki állapota egyre siralmasabb stb. Az alkalmazottak - amíg kollektívában mondottak véleményt a sztrájk eszközének alkalmazásáról - egybehangzóan a tiltakozásnak e módja mellett tették le a garast. Amikor azonban egyenként kellett nyilatkozniuk a sztrájkról, a csapatban oroszlánként viselkedők többsége hirtelenjében nyúllá változott. Az a munkavállaló vesse rájuk az első követ, akit még sohasem fogott el páni félelem, ha arra gondolt, egyszer ő is kikerülhet az utcára. Ráadásul olyan viszonyok között, amikor a negyvenöt évesnél idősebbeknek rendszerint már parányi esélyük sincs, hogy életük folyamán még egyszer kikerülnek a munkanélküliség megalázó viszonyai közül. Ilyen feltételek között a munkavállalói érdekvédelem súlypontja törvényszerűen áthelyeződik a szakszervezetek központi szerveire. Teljesen természetes, hogyha az egyéni, illetve a kiscsoportos (üzemi) fellépés kockázatos, akkor a szürke tömegben történő kollektív fejllépés bizonyul célravezetőbbnek. Pedig az lenne az ésszerű, a logikusabb, ha egyegy üzem konkrét viszonyai között, a gyár gazdasági adottságaihoz igazodva fogalmazódnának meg a bérigények, a szociális fejlesztés iránti követelések. Az 1989-es fordulat után meggondolatlanul, úgyszólván kizárólag a munkaadók érdekeinek figyelembevételével módosították a munkavállalói érdekvédelem törvényi rendszerét. A karanténba kényszerült baloldalnak nem volt ereje, de kurázsija se a bérből élők érdekében fellépni. Látjuk, mi ebben az országban a (munkavállalói) félelem bére. Félő, azt is megtapasztaljuk, milyen árat fizet az ország azért, hogy olyan viszonyok alakultak ki, amelyek között elgyávul az ország lakosságának többsége. JEGYZET Hatástalan bezárások PÉTERFI SZONYA Egy hónappal a feltételezett fegyverletétel után a gyógyszerészek ismét a patikák bezárásával riogatnak. Pedig már úgy tűnt, az egészségügyi tárca és a kamara képes a kompromiszszumos megegyezésre. Lényege: júliusban az Általános Egészségbiztosító 200 milliót, a Közös Egészségbiztosító 100 milliót költ a gyógyszertartozások csökkentésére, augusztus elején pedig újabb 200 millió koronát. A Gyógyszerészeti Kamara örömmel nyugtázta a segítő szándékot. Tibor Šagát megígérte: követelni fogja az egészségbiztosítóktól, hogy tekintet nélkül az adott régióban beszedett díjak nagyságára, osszák el az 500 millió koronát. Zavar akkor keletkezett, amikor a miniszter az adósság nagyságát hozta szóba. Szerinte a biztosítók tartozása 1998 végén 5 milliárdra rúgott, a kamara 6-7 milliárdról beszélt. Július közepén az Általános Egészségbiztosító beszámolt a 200 millió szétosztásáról, 26án viszont a kamara azt jelezte, augusztus 2-án dönt arról, hogy 9-én ismét tiltakoznak-e majd a gyógyszertárak. Hogy mire volt jó a látványos fegyverletétel, nem tudni. Bár a gyógyszerészek helyzete nem irigylésre méltó, nem ők az egyedüliek, akik futnak a pénzük után. A minisztérium próbálkozott az önhibájukon kívül eladósodott patikusok ügyének rendezésével. A gyógyfolyamat lassú, de megkezdődött, miközben az államkassza üres. A gyógyszerészek ennek ellenére újra a betegekkel akarnak kiszúrni! A Gyógyszerészeti Kamarának és a tulajdonosok grémiumának ez egyszer talán nem a tárcától kellene pénzt követelni, hanem attól az intézménytől, ahol még vannak némi tartalékok. Esetleg meggyőzhetnék a parlamenti képviselőket, hogy mondjanak le a méregdrága hordozható számítógépekről és lézernyomdákról, s a felszabadult 75 millió koronát a patikusok adósságainak rendezésére fordítsák! A gesztust nemcsak a gyógyszerészek értékelnék, hanem az orvosságra szoruló választópolgárok is. Akiknek érdekvédelme a képviselők legfontosabb dolga (volna). Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella -panoráma (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince -sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk A rendőrségi hireket olvasom. Azt szeretném megtudni, vajon ki fosztotta ki az ország gazdaságát. (Peter Gossányi karikatúrája) Ha az adófizetőknek kell fizetniük, akkor az alkalmatlan tulajdonosoknak távozniuk kell Fület bántó a hallgatás a többletmilliárdokról Érdekes figyelni, hogy a hazai politikai, illetve sajtóköröket mennyire hidegen hagyja a Szlovák Nemzeti Bank hirtelen felbukkant 10,8 milliárd koronás nyeresége. TUBA LAJOS A jegybanki nyereségből 3 milliárd korona a februárban jóváhagyott állami költségvetés kasszájába folyik, viszont mindössze egy-két utalás bukkant fel arról, hogy a maradék, közel 8 milliárdra különböző ágazatok fenik a fogukat. Az oktatásügyről, egészségügyről, esetleg a honvédelemről lehet szó, amelyek a költségvetési vitában is jelezték, hogy a számukra megítélt pénz kb. őszig lesz elegendő és ezt akkor azzal zárták le, hogy időközben majd szereznek számukra kiegészítő forrásokat. Amikor pedig májusra a gazdasági helyzet teljesen leromlott, a megszorító csomag részeként nekik is megmondták, hogy csak az eredeti összegre számíthatnak. A váratlan nyolcmilliárddal kapcsolatban a hivatalos verzió is érthető, miszerint nem szabad felenni, vagyis a fogyasztásra fordítani, mert ezt a megújuláshoz partnerként szóba jöhető nemzetközi intézmények sem ajánlják. Mégis feltűnő, hogy miközben egy csomó költségvetési intézmény nem tudja, miként húzza ki az év végéig, egyelőre mindenki vita nélkül elfogadja a döntést, hogy a 8 milliárd a bankszféra rendbetételére megy - értsd, kifizetik azok adósságát, akik Miért magas a vízszámla? Tipikus hazai tanmesét mondok, hogyan lehetséges mulasztóknak (esetleg spekulánsoknak) sikerrel védekezni a felelősségre vonás ellen. 1994-ben összeomlott udvarunkban a kút. Rákerültünk a közműhálózatra. A vízmérő a szomszéd udvarban van, zökkenőmentesen történt a számlázás és a fizetés. A házat tavaly megvette egy vállalkozó. Tavasszal feltűnt nekünk, hogy ismerőeink már kifizették a vízdíjat, mi még nem. Még a postásnak is megemlítettem. Végre vagy bankvezetőként, vagy pedig politikai támogatással bíró kliensként évekig magukénak tekintették az állami pénzintézeteket. Hasonlóan nem túl érthető a nagy hallgatás a körül, hogy vajon valóban éppen a Beruházási és Fejlesztési Bankba (IRB) kell-e betenni a fennt említett összeget. Egyáltalán nem biztos, hogy ez az első hallásra rettenetesen nagy összeg elegendő lesz ahhoz, hogy valaki érdemben érdeklődjön az Az állami költségvetést nem lehet felhígítani többletforrásokkal. IRB iránt. Márpedig a VÚB, a Szlovák Takarékpénztár vagy akár a Szlovák Biztosító feltőkésítése éppen úgy elengedhetetlen és sokkal fontosabb is. Az IRB esetében ugyanis már csak arról van szó, hogy az első nagyobb bankcsőd elkerülésével fenntartsák a hazai bankszféra helyzetével a lakosság körében továbbra is létező illúziókat. E feltőkésítésre szánható 8 milliárd korona tehát mindenképpen megérne annyit, hogy egy magát valamire tartó politikai erő véleményt mondjon róla, vagy a kormány is foglalkozzon a kérdéssel. Talán az ok abban rejlik, hogy a jegybank milliárdjai nemcsak váratlanul bukkantak fel, hanem sokak számára eléggé megfoghatatIanok. Másképp lesz ez a Csehszlovák Kereskedelmi Bank (ČSOB) szlovák részének eladásából várható 16-18 milliárd koronával, amely szintén egy múlt heti döntés következtében kezd nagyon reményteljesen alakulni. A cseh fél beleegyezett a szlovák pénzügyminisztériumnak a bankkal kapcsolatos 15 milliárd koronás tartozásának fokozatos törlesztésébe, és nem gördít akadályt a ČSOB szlovák kézben lévő részvényei eladása elé. Az ebből a forrásból várható milliárdok sorsa kapcsán a forgatókönyv egyelőre hasonló: az állami költségvetést nem lehet felhígítani ilyen plussz forrásokkal, mert az az inflációt gerjesztené, ezért ez a pénz is a bankkonszolidációra megy. Elméletileg ez ül is, kíváncsiak leszünk, hogy az év vége előtti nehéz pillanatokban ki mennyire lesz képes ellenállni a kísértésnek. A bankkonszolidáció elengedhetetlen feltétele a gazdaság rendbetételének - mondta a múlt héten Ján Oravec, aki újabb részleteket tett közzé a készülő, gyökeresen új gazdaságpolitikai koncepcióból. Nyilatkozatából érdemes felhívni a figyelmet néhány elemre. A bankkonszolidáció lényeges elemének nevezte, hogy az állam visszafizeti azokat a hiteleket, amelyeket a vállalatok nem törlesztenek. Cserébe viszont arra van szükség, hogy a cégek se maradjanak azok kezében, akik helyett az adófizetőknek kellett állniuk a cechet. Ennek megoldása az igazságügyi minisztérium feladata, de az eddigi eljárást a Világbank is kedvezően fogadta. Talán arra is érdemes felfigyelni, hogy az eddigiektől eltérően a gazdasági szerkezetátalakítás esetében már nemcsak a gazdasági minisztériumra mutogatnak ujjal, hanem március óta végre megkezdődött az összes érintett tárca munkájának összehangolása is. OLVASÓI LEVÉL június közepén megérkezett a számla, s ugyancsak meglepő volt. A vízfogyasztás a több éves átlag 150 százalékát tette kí, a fizetendő összegre ráment volna kettőnk nyugdíjának a fele. Elmentem a vízművekhez, és elmondtam, hogy tavaly januárban vízórát cseréltek a szomszéd udvarban és márciustól nem fizettem vízdíjat. Hogy lehet 15 hónapig nem leolvasni a vízmérőt? A kis hölgy azt mondta, úgy látszik, nem tudott bemenni a vízúgyis, és nem köteles még egyszer elmenni ugyanarra a helyre. (Valóban?) Azt mondtam, az új lakók beköltöztek, mi okból maradt el a vízóra-ellenőrzés? Nagy köteg dossziét hozott, de a miénket nem találta. Ragyogó társadalmunk európai hímévre tett szert az ügyféllel való érintkezésben. Gyönyörű dolog, ha egy országban biztonságban, sőt nyeregben érzik magukat a hibázok, csalók. Győri Sarolta Szepsi Szociális kérdésekről Örömmel nézem és figyelem a műsorváltozás utáni tévéadásokat, azonban a kedvezőtlen időpontok miatt kicsi a magyar adások néTALLÓZÓ DER STANDARD Az osztrák lap úgy véli a szarajevói csúccsal kapcsolatban: pusztán tanácsokkal és szándéknyilatkozatokkal nem lehet javítani a balkáni emberek sorsán. Azonnali, konkrét intézkedésekre van szükség, ilyenek azonban egyelőre nincsenek. Sok idő vész el: a főkoordinátor ősszel szándékozik előterjeszteni akciótervet. Ráadásul a balkáni országok nem szép szavakat, hanem pénzt akarnak: az újjáépítés az anyagi eszközök hiánya miatt akadozik, a munkanélküliség szédítő mértékű, a legtöbb ipari vállalat nem, vagy csak félgőzzel működik. A legtöbb balkáni állam tehát a pénzügyi segélyben látja a fejlődés egyetlen lehetőségét, politikai téren viszont minél kevesebbet változtatna: ezt értik itt stabilitáson. Továbbá: a szerbek és a koszovói albánok sokáig nem fognak tudni együtt élni. Ha a Nyugat megadná Koszovónak a függetlenséget, határokat változtatna meg, márpedig a paktum éppen ennek az elkerülését rögzíti. A szarajevói csúcs mindezek miatt keserű szájízt hagy maga után. CURENTUL A Bukarestben megjelent lapok nem közöltek érdemi elemzéseket a pénteki magyar-román külügyminiszteri találkozóról és a két ország közötti kormányközi vegyesbizottság munkájáról, de valamennyi szerkesztőség hírt adott az eseményről. „Építő és tárgyszerű" megbeszéléseknek nevezte a Curentul a két külügyminiszter közötti tárgyalásokat, és emlékeztetett: Martonyi János arról biztosította tárgyalópartnerét, hogy Magyarország továbbra is támogatja Románia euroatíanti integrációs törekvéseit. A lap beszámol arról, hogy a magyar külügyminiszter elismerően szólt Romániának a koszovói válság idején tanúsított magatartásáról, amikor következetesen támogatta a NATO politikai céljainak elérését. A lap arról is beszámolt, hogy egyensúlyt kell teremteni a két ország közötti külkereskedelmi mérlegben, megoldásokat kell keresni az egyházi javak visszaszolgáltatása terén, meg kell vizsgálni új határátkelőhelyek megnyitását és szakértői szinten foglalkozni kell a Gozsdu Alapítvány jövendő sorsával is. NEUE KRONEN ZEITUNG A bécsi bulvárlap különtudósítója, Claus Pándi a szarajevói csúcstalálkozón úgy értesült a magyar küldöttség köreiből, hogy Szlobodan Milosevics végül azért engedett a NATO bombázások során, mert attól tartott, hogy mégiscsak sor kerül a szárazföldi hadműveletekre. Pándi a magyar küldöttség köreiből származó értesülésre hivatozva azt írta: „Valójában a NATO röviddel Milosevics meghátrálása előtt állítólag arra készítette fel a budapesti kormányt, hogy Magyarország felől páncélos hadművelet készül Belgrád ellen." A cikkben egyébként a tudósító leírta, hogy egyetlen politikusból sem lehetett semmiféle adatot kicsikarni arra nézve, hogy mennyibe is fog kerülni a balkáni újjáépítés, de „amerikai szakemberek mintegy 400 milliárd dollárról beszéltek". zettsége. Külön értékelem, hogy az Új Szó részletesen ismerteti a műsort és az időpontokat. A Tükör című műsorban a gyermekotthonokról, sérültekről szóló adás a leglényegesebb témákat tárgyalta a miniszter bevonásával, ennek kérném a folytatását. A nyilvánosságot tájékoztassák a nyugdíjemelés és nem emelés okairól. Az idős, beteg, egyedülálló, vagy özvegy aszszonyok többsége reménykedve várta az emelést, de hiába. Ezért jó lenne segíteni, tájékoztatni polgárainkat arról, hogy hová, kihez fordulhatnak tanácsért. Hajtman Kornélia Nána