Új Szó, 1999. július (52. évfolyam, 149-175. szám)

1999-07-23 / 168. szám, péntek

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JÚLIUS 23. KOMMENTÁR Tetszhalott gabonapiac T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ Halottnak tettette magát az előző hetekben a szlovákiai gabonapiac. Az ágazatban uralkodó viszonyokra jellemző, hogy amikor az előrejelzések arról szóltak, a vártnál jóval alacsonyabb lesz a termés, egyáltalán kétséges, lesz-e elegendő kenyérgabona, tehát nem várható túlkínálat miatti árcsökkenés, a feldolgozók és a malmok mégsem akartak szerződéses garanciát vállalni arra, hogy átveszik és elfogadható áron ki is fizetik a gabonát. A válasz egyszerű: egyrészt azért, mert nekik sincs rá pénzük, másrészt, mert a termelők által követelt árakat egyelőre túlzottnak tartják. Ezért jobbnak látták, ha úgy tesznek, mintha nem léteznének. A szlovákiai gabonapiacnak az előzetes számítások szerint idén mintegy 56 milliárd koronára lenne szüksége a termés értékesítésének finanszírozásához. Napjainkban, amikor már javában folyik az aratás, egyelőre csupán körvonalai mutatkoznak az igényelt pénzforrásoknak. A pénzintézetek csak hosszas nógatás és udvarlás után hajlandók megnyitni erszényeiket. Pedig amint hírlik, többszörös garanciát kaptak az ágazatba fektetett anyagiakra; mégse dől a pénz a gabonapiacra. A kormány által garantált 2,5 milliárd korona egyelőre arra elég, hogy a termelők legalább a jövő évi termés megalapozásához szükséges forrásokhoz hozzájussanak. Az viszont már most egyértelmű, hogy nem mindenkinek jut belőle. Az agrárpiaci mozgások alapján egyértelműen ki kell mondani, a gabonafelvásárlás eddigi rendszere, amikor a termelők előre megszabott áron eladták a termést, ma már nem működőképes. A piaci árak változása miatt a felvásárlók augusztusban nem hajlandók fix árat fizetni a terményekért, hiszen nem tudják, mennyiért adhatják, mondjuk, jövő februárban vagy áprilisban. Ugyanakkor a termelőknek égetően szükségük van a pénzre, tehát, aki nem tudja saját maga tárolni a termést, kénytelen lesz előleg fejében, borsos raktározási költségekért közraktárba vinni. Nyomós érvek kényszeríthették a kormányt, hogy a piacgazdaság alapelveivel ellentétes döntésre szánja el magát, s ráálljon az agrártárca és az agrárönkormányzati szervek által előterjesztett javaslat módosított változatára, amely szerint állami beavatkozások rendszerével a kormányzat operatívan is belép a gabonapiac szervezésébe. Azzal, hogy garanciát vállalt összesen 2,5 milliárd korona értékű záloghitel felett, illetve azzal, hogy a feleslegnek mutatkozó mennyiséget felvásárolva kiviszi az országból, mentőövet dobott ugyan a termelőknek, de a probléma megoldását csak elodázta. A forgatható pénztőke és az egészséges piaci környezet ugyanis még mindig a legnagyobb hiánycikk, s nem csak ebben az ágazatban. Miklósító nyelvháború TÓTH MIHÁLY Újra indult a nyelvháború - tájékoztat kedvenc hetilapom. Roham előtt a katona mindig felteszi a kérdést: Érdemes volt kiásni a csatabárdot? A válaszon törve a fejem a szlovák-magyar nyelvi csatározások alábbi epizódja jutott az eszembe. Évekkel ezelőtt történt, hogy az államnyelvről szóló törvény folyományaként létrehozott nyelvrendőrség egyik „ezredese" sok legyet akart ütni egy csapásra. És „tábornoka" elé terjesztette ötletét: országos viszonylatban kiszámítja, mennyijébe került az államnak ama jogszabály érvényesítése, amelynek értelmében a személyi igazolványban Mihályra lehetett korrigálni a Michalt, Miklósra a Mikulášt és így tovább. A nyelvrendőrtábornok legott kitüntetésre terjesztette fel kezdeményező ezredesét. Az elképzelés ugyanis pofonegyszerű volt: van itt 600 ezer magyar - mondotta az ezredes -, és liptói juhászkutya legyen a nyelvtudományi minősítésem, ha ezek közül legalább 500 ezer nem szándékozik élni a jogszabály nyújtotta lehetőséggel... A nyelvrendőrlaktanya parancsnoka így überelt: kerekebb összeg jönne ki, ha 600 ezerrel szoroznád meg az egy magyarra eső kiadást. Az ezredes leintette: a legrafináltabbak már korábban kijátszottak bennünket; az Attila, az Ildikó, a Levente lefordíthatatlan. Megérkezett a kitüntetés. Az ezredes addigra pontosan kiszámította a névváltoztatási költségtételeket: egy magyarra kivetítve mennyibe kerül a papír, a számítógép-használat, az irodista fizetése, végül pedig a miklósított, bélásított, lászlósított új személyi igazolvány. Az ezredest módfelett felajzották az előzetes számítások. Az 500 ezer csak ötvennel megszorozva is kitesz kerek 30 milliót! A felmérés harmadik hónapja végén kiderült, alig többen mint háromszázan „magyarosították", illetve ovátlanították nevüket. A nyelvrendőrség levéltárának igazgatója például 30 évre titkosította, hogy egy csallóközi gyalogmagyar így hárította el a nyelvészeti segédrendőr rábeszélését: „Épeszű embernek nem éri meg ilyenért a hivatal küszöbét koptatnia. Nem vagyok én képviselőjelölt!". Tény, hogy tavaly nyáron, a képviselő-választások előtt további kb. 50-nel növekedett a személyi igazolványukat miklósítók száma. Néhány Štefanból így István lett, bizonyítandó azt is, hogy mettől meddig terjed a Magyar Koalíció Pártjának realitás-, illetve problémaérzékenysége. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella -panoráma (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijesztí a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dare, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Miniszterkém, remélem a kormányátalakítás téged nem fog érinteni (Peter Gossányi karikatúrája) Max van der Stoel nagyon elégedett lehet azzal, hogy fütyültek az ajánlására? Lamentálni is kell Egyetértek Csáky Pál miniszterelnök-helyettessel, aki az e heti Vasárnap vezércikkében azt írta a kisebbségi nyelvtörvény kapcsán, hogy nem kell keseregni, nem szerencsés Mohács utáni hangulatot gerjeszteni. MALINÁK ISTVÁN Viszont a tanmeséket nem mindig szeretem, a félig telt pohárról szóló pedig a nyelvtörvény kapcsán legalább annyira félrevezető, mint az enyém: ha a fűrész levágja a fél karomat, hiába fogok lelkendezni, hogy legalább a másik fele megvan, attól még nyomorék maradok. Tehát keseregni nem kell, lamentálni, valamilyen mérleget vonni lehet. Pontosabban: az újságíró kötelessége, hogy megfogalmazza kételyeit, a profi politikusé - esetünkben az MKP-é - pedig az, hogy összegezze a tényeket, azokat is, amelyek a nagy nyilvánosság előtt rejtve maradtak, és levonja a konklúziókat. Persze az említett vezércikk megírása óta két új dolog is történt a nyelvtörvény körül: egy várható, és egy váratlanabb, tehát kellemetlenebb is. Előre lehetett tudni, hogy a törvényt Rudolf Schuster államfő fenntartások nélkül aláírja. Az a bejelentése, hogy előbb két szakértői csoporttal is megvizsgáltatja, éppen olyan pótcselekvés volt, mint az MKP nála tett látogatása és az a kérése, hogy az elnök ne írja alá. Schuster azt tette, amit tennie kelOLVASÓI LEVÉL Az újkori Robin Hood A Magyar Televízió Napló című riportműsorában láthattuk a közelmúltban vizsgálati fogságból megszökött, magát ezredvégi Robin Hoodnak vagy Rózsa Sándornak képzelő, erdélyi születésű, 27 rendbeli rablással „büszkélkedő", Interpool áltat is körözött Ambrus Attilával foglalkozó riportfilmet. A főhős ugyan nem szólalt meg (ki tudja, hol rejtőzködik), viszont megszólaltak az Erdélyben élő rokonok, ismerősök, akiknek véleménye korántsem hízelgő, többségében elmarasztaló a whiskys tolvajról. Ezért is megdöbbentő, lehangoló a valóság, hogy a 21 455, lett; ilyen irányú nyomás nehezedett rá a szlovák koalíciós pártok részéről is, meg külföldről is. Badarság lett volna elvárni tőle, hogy most fogja leróni háláját a magyar szavazatok kilencvenkilenc százalékáért, meg aztán miért viselkedett volna kevésbé „államférfiként", mint a magyar honatyák, akik parlamenti jelenlétükkel, Szlovákia integrációs esélyeire való tekintettel, elősegítették a törvény elfogadását, amellyel mélyen nem értettek egyet. A kellemetlenebb dolog az elnöki kézjegy előtti napon történt. Max van der Stoel, az EBESZ kisebbségi Vannak kérdések, amelyekre az MKP-nak válaszokat kell adnia. főbiztosa hivatalosan is üdvözölte a nyelvtörvény elfogadását, mondván, Szlovákia jogrendszere immár összhangban van a nemzetközi normákkal, az EBESZ ajánlásaival. De nem is említette, hogy a magyarok a törvény ellen szavaztak. Az a van der Stoel, akinek ajánlását, hogy a nyelvtörvény bizonyos esetekben előnyt élvezzen az államnyelvtörvénnyel szemben, még Fogašék is beépítették a tervezetükbe, de amely Slobodník javaslatára kimaradt a törvényből. Max van der Stoel ezek szerint nagyon elégedett azzal, hogy fütyültek az ajánlására. Vagy mégsem örül olyan nagyon? Netán valamilyen kommunikációs zavarokra is gyanakodhatunk? adás közben telefonáló ember közül 72% helyesli, s csupán 28% ellenzi az említett egyén viselt dolgait. Talán azért is ilyen az arány, mert az emberek örülnek annak, ha valaki borsot tör a hatalom orra alá! Sajnos oly korban élünk, amikor veszendőben a jó, kopik az erkölcs, tombol a cinizmus és tarol az erőszak. Napjainkban az a sikerember, aki pénzt, sok pénzt szerez. Senkit sem érdekel, hogyanjutott hozzá, hiszen a cél szentesíti az eszközt, ugyebár? Sosem tudnék ilyen ebernek szurkolni, pedig állítólag a biznisz hazájából, Amerikából egy filmrendező horribilis összeget kínált fel a filmforgatás jogáért. De én inkább hazanéznék Szlovákiába. Országunkban az egyik napról a másikra milliókat bezsebelő újgazdagok vajon mennyivel különUgyancsak a Vasárnapnak nyilatkozva Duray Miklós is elismerte: nem volt megfelelő az MKP külföldi propagandája, s nem sokkal a törvény elfogadása előtt van der Stoel állítólag nem is tudott arról, hogy a magyaroknak a kormánytervezet nem felel meg. Anélkül, hogy tovább ragoznánk: az MKPban is vannak külkapcsolatokért felelős személyek, az MKP-nak a kormányban is vannak épp az emberi és kisebbségi jogi területen működő emberei, akiknek munkaköri kötelességük is lehet (nem tudom biztosan, de a logika ezt diktálja) a rendszeres kapcsolattartás az EU, az EBESZ és más nemzetközi szervezetek illetékeseivel. Tény, nem tudni, a jobb külföldi propaganda mennyit változtatott volna a helyzeten, de ha csak fél százalék esélye lett volna annak, hogy egy picivel jobb törvény születik, ha csak a Stoel-javaslat bennemarad, akkor máris hibáról kell beszélni. Nem akar itt senki nagy leleplezéseket, senki nem akar fejeket, csupán a ködösítés helyett nevesítést, mert ez így tisztességes. Vannak kérdések, amelyekre válaszokat kell adni. Az MKP, mint olyan kormánypárt, amelynek koalíción belüli pozíciói kívülről mindinkább gyengülni látszanak, adós ezekkel a válaszokkal. Végül: a kormány alelnöke szerint ez a nyelvtörvény a szlovákiai magyarság számára nem vereség, hanem félsiker. Akkor lenne félsiker, ha legalább félig nekünk, értünk fogadták volna el. De ők ezt teljes mértékben magukért csinálták. Kipipáltak egy feladatot. bek, mint Ambrus Attila? Panamai útlevél, megvásárolt villák Horvátországban, Spanyolországban, és még ki tudja, mi minden rejtőzik az ismeretlenség homályában. Őket ki fogja megbüntetni? Itt-ott ugyan megszellőztetnek bizonyos visszaéléseket, azután minden marad a régiben. Természetesen semmi kifogásom a becsületes munkával megszerzett anyagi javakkal rendelkező emberek ellen, sajnos kevesen vannak. Növekszik a szegények tábora, akik egyre lejjebb csúsznak a lejtőn. Annyira elszaporodtak már a különböző visszaélések, hogy ember legyen a talpán, aki időben felismeri a különféle átrázásokat! Csupán egy személyes „élményemet" ismertetném: a Mečiar-érában dömpingáruként piacra dobott, úgyszólván értéktelen és elTALLÓZÓ NOVÝ ČAS Ivan Lexa szabadulása összhangban van a perrendtartással - jelentette ki Peter Kresák. A Polgárt Egyetértés Pártja képviselője szerint a Pozsonyi Kerületi Bíróság döntését nem befolyásolta a jelenlegi politikai hangulat, ezért felesleges a kormánykoalíció egy újabb kudarcára gondolni. Természetes, hogy a bírák nem élhetnek teljes elszigeteltségben, ugyanakkor Kresák szerint a mostaninál több súlyt kellene helyezni a testületek függetlenségére. Tevékenységük azonban az alkotmány szerint is erősen összefügg a politikával, elég megemlíteni, hogy a bírákat a parlament választja meg, illetve hívja vissza. Ezért a jövőben mindenképpen szükséges az idevágó jogszabályok olyan módosítása, mely lehetővé tenné a testületek ellenőrzését a bírói önkormányzatok által -véli a képviselő. PRÁCA Már készül a lakbér-hozzájárulásról szóló új törvénytervezet a munkaügyi és szociális minisztériumban: célja főleg az alacsony jövedelmű háztartások kiadásainak enyhítése. A javaslatot már elfogadta a háromoldalú érdekegyeztető tanács, a kormány törvényelőkészítő tanácsa már a jogszabály érvénybe lépésének időpontjáról - 2000. január 1. - is döntött. A Práca azonban hangsúlyozza: az állami segélyt a megszokottól eltérően nem mindenki kaphatja meg. Kérvényezni kell, az illetékes járási hivatalok aztán döntenek az igénylés jogosultságáról. A kiegészítés összegének meghatározásakor természetesen figyelembe veszik az adott háztartásban élő személyek együttes bevételeit - és az egy személyre eső havi kiadásokat is. NÁRODNÁ OBRODA A kuchyňai katonai repülőtérre megérkeztek az amerikai és német szakértők csoportjai, munkájuk a reptér berendezéseinek átalakítása, illetve korszerűsítése. Mindent az USA vadászgépeinek igényeihez igazítanak, a munkálatok után az amerikai légierő gépei (is) gyakorlatoznak majd a térségben. Bár az említett tevékenység minimális veszélyt mégis hordoz magában, Jozef Pivarči honvédelmi államtitkár bizakodó, hiszen a légi támaszpont nagyobb „forgalma" sokat tehet majd a régió fellendítéséért. „Soha nem állt még rendelkezésünkre ekkora pénzösszeg, amellyel az Egyesült Államok kormánya járul hozzá a kuchyňai létesítmény átalakításához" - jegyezte meg lapszélen a honvédelmi államtitkár. Pivarči határozottan tiltakozott egyes állítások ellen: az átalakított támaszpont továbbra is elsősorban Szlovákia fegyveres erőinek céljait szolgálja majd, szó sincs arról, hogy az USA kihelyezett légi támaszpontokat építene NyugatSzlovákiában. adhatatlan kötvények felvásárlása az idén tavasszal ismét elkezdődött. A 10 000 ezer koronás kötvényért egységesen 5000 ezret (fél ár, és hol a beígért kamat?) ígértek a felvásárlók Gútán ugyanúgy, mint Rimaszombatban. Május 4-én adtam el a kötvényemet Rimaszombatban. Az egyhónapos fizetési határidőt szerződésbe foglaló felvásárló még a mai napig sem fizette ki a megígért összeget. Azt hiszem, bőven lehetne még sorolni a napjainkat mérgező visszaéléseket, de fölösleges, nem várok javulást ezen a téren a jövőben sem. Ilyen a szlovákiai valóság az ezredforduló táján, de mi lesz akkor, ha a becsapottak, kisemmizettek egyszer benyújtják a számlát? Szabó Sándor Királyrév