Új Szó, 1999. július (52. évfolyam, 149-175. szám)

1999-07-30 / 174. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1999. J

ULIUS 31. PANORÁMA - hirdetés „... nem az a zsidó, akinek a szülei azok, hanem akinek a gyermeke is az lesz!" - idézi az Amerikából érkezett vezető Simon Peres volt izraeli miniszterelnököt Beszélgetés Oberlander Báruch rabbival, a Pesti Jesiva vezetőjével a zsidóságról Néhány hónapja jelent meg a hír, hogy 45 év után az Egyesült Államokból és Izraelből tizennégy kiemelkedő képességű rabbijelölt érkezett Budapestre, akik rabbivá avatásuk hátralevő idejét Magyarországon töltik el, ahol a Pesti Jesivában és vidéki városokban fogják tanítani a hallgatókat. PUNTIGÁN JÓZSEF A Jesiva vezetője Oberlander Báruch rabbi, akit a lubavicsi rebbe 1989-ben bízott meg a magyarországi lubavicsi képviselet létrehozásával. A Jesiva vezetője Oberlander Báruch rabbi (Archívum) Ön egyik tanítványa volt Menáchen Mendel Schneerson rabbinak, a lubavicsi rebbének. Vázolná a rebbe életútját, s tanításának lényegét? Menáchem Mendel Schneerson, a dinasztia hetedik rebbéje (rebbe = zsidó szellemi vezető, chászidok szellemi irányítója), 1902-ben született az ukrajnai Nyikolajevben. Több tárgyból doktorált, köztük a hajómérnöki és elektromérnöki tudományokból. 1950-ben, apósa halála után ő lett a lubavicsi chászidok hetedik vezetője: a Rebbe. Terveit akkor így foglalta össze: ,A zsidóság számára véget ért a védekezés korszaka. Nem védekezünk többé, hanem támadunk: nem vonulunk defenzívába, hanem offenzívát indítunk a zsidó identitás és vallás megőrzéséért." Megérezte, hogy a fiatal generációból hiányzik a kétség és szégyen nélküli bizonyosság a zsidó hitben. Az Egység lap egyik számában azt írta: „Ungváron, Munkácson, Huszton, Beregszászon, Nagyszőllősön úgy fogadták, mintha évtizedek óta nem láttak volna hagyományos küllemű zsidót, mint ahogy valóban nem is láttak..." A környező országokban sem más a helyzet. Mit tett, tesz ez ellen Ön és a családja? Meg\\ - Zsidónak lenni elsősorban azt jelenti, hogy szívesen átadja a zsidóságát az utódainak. \\ ítélése szerint mennyi időre lesz szükség ahhoz, hogy a zsidó származásúak ismét merjék vállalni hitüket, hovatartozásukat? Egy olyan rendszer után vagyunk, melynek következtében a zsidóság nagyobbik része elveszítette kapcsolatát vallásával. A Magyarországon élő 18-20 ezer ember jelentős része már szinte semmit sem tud hagyományairól. Elfeledkezett róla, mert a szülei titkolták a zsidóságukat, nincs amire otthonról emlékezzenek. Őket tanítani kell, és én azért vagyok Magyarországon, hogy a kint megszerzett tudásomat továbbadjam nekik. Az ELTE Jogi Karán heti két órában zsidó jogot tanítok. Egy élő, több mint 3000 éves jogrendszerről van szó, amely a Tízparancsolattal, Mózes öt könyvével, majd a Talmuddal kezdődik, s az idők folyamán nem sokat változott, inkább fejlődött. Sok olyan zsidó diákkal találkoztam, akik a templomba talán nem is jöttek volna el, de az egyetemen szívesen meghallgattak. Emellett a gimnáziumban és magánszervezetek előadásain, számtalan helyszínen, templomban és magánkörben beszélek a Bibliáról, a Talmudról és a zsidó irodalomról. Feleségem szintén tanít. Hogy mi a legtöbb, amire most Magyarországon el lehet jutni? ErTizennégy kiemelkedő képességű rabbijelölt érkezett Budapestre re is hadd idézzem a Rebbe egyik kedvenc mondását. Itt van Chánuká ünnepe decemberben, amikor az első nap egy gyertyát gyújtunk, a második nap kettőt, és ez így megy egészen nyolcig. Vagyis mindig a következő lépésre kell koncentrálnia. Ha az ember tartja a szombatot, akkor vegye komolyan a kóser étkezés szokásait. Ha azt is megtette, akkor kezdjen el imádkozni. Úgy érzem, Magyarországon nagyon pozitív folyamat indult el, amelyben a fiatalabb generáció büszkén vállalja a zsidóságát. Milyen múltra tekint vissza a jesiva rendszer? A magyar zsidóság történelme során mindig büszke volt a rendkívül magas színvonalú jesiva rendszerére. Ezek között kiemelten említhetjük a pozsonyi, a hunfalui, a pápai, a váci, az egri és a makói jesivákat, ahonnan növendékek százai kerültek ki minden évben, hogy 4-5 éves vallási tanulmányaik befejeztével polgári állásokban helyezkedjenek el, vagy más esetben rabbik, Tóramásolók, sakterek legyenek. A jesivákból kikerülő bócherek, leendő családapák biztosították a magyar zsidóság fennmaradását és virágzását. De máig világhírű rabbinikus művek szerzői is voltak köztük. AII. világháború után néhány évig még működött jesiva pl. Szombathelyen, Egerben, Pakson, Hadházán. Az utolsó magyarországi jesiva Soltvadkerten Jakobovics rabbi vezetésével 1956-ban zárt be. Az ott tanuló - ahogyan az egyén viselkedik, úgy tesz az Isten is több mint 40 diák és rabbijaik Ausztriába menekültek, majd szétszóródtak a világban. A Tóratanulás ugyan soha nem szűnt meg Magyarországon, de a hagyományos jesivarendszerben, egésznapos, intenzív tanulásra módot adó intézmény 1956-tól napjainkig nem volt. Jelenleg 15 imahely létezik Budapesten. Rajtam kívül még egy ortodox rabbi és 9-10 neológ rabbi működik. Ez nagyon kevés, 10 ezer zsidóra jut egy! Egy zsidó elv szerint a többségnek mindent meg kell adnia a kisebbség számára, és gondoskodni is róluk. Kifejtené ezt részleteiben? A Tóra arra tanít minket, hogy minden embert kell tisztelni és szeretni, még az iSegent is. Mindenkit, aki Isten képmására lett teremtve. Nem lehet diszkriminálni valakit azért, mert más nyelven beszél, másképpen gondolkozik, másképpen viselkedik, vagy éppen más zenét szeret. Egy interjúban azt a kérdést tették fel Önnek, hogy részesíthetőe a kisebbség pozitív diszkriminációban? Megragadott az a válasza. Megismételné? Szívesen. A Talmudban 2000 évvel ezelőtt fogalmazódott meg az a rendelet, hogy minden közösségnek kötelessége iskolát létrehozni. Nem mondhatja azt a gazdag ember, hogy ő felvesz magántanárt a két gyermeke mellé, a többi nem érdekli. Kötelező létrehozni egy iskolát, ahová mindenkinek a gyermeke egyformán járhat. Lehet, hogy a gazdag ember fizeti meg a tanárt, aki a szegény embernek a gyerekét is tanítani fogja. Ez nagyon helyénvaló dolog, mert a szegénynek is meg kell adni a lehetőséget arra, hogy tanuljon. A kérdésnek van azonban egy másik oldala is. Tételezzük fel, hogy 60 pont a minimuma annak, hogy valakit felvegyenek egy egyetemre. Ha a szegényebbet 40 ponttal is felveszik, az önmagában még lehet jó, a végén azonban azt kell nézni, hogy milyen minőségű lett a diploma. Egy-egy állás betöltésénél nem lehet a szerényebb eredményeket figyelembe venni, hanem a minőségi teljesítményre kell koncentrálni. Igen, támogatni kell iskolával, tankönyvvel és mindenféle egyéb dologgal a szegényt, a kisebbségben levőt, hogy tanulhasson, eredményeket érjen (Archívum) el, de a gyöngébb teljesítményét nem szabad honorálni, hiszen ez diszkrimináció lenne a többséggel szemben. Ugyanitt, egy másik válaszában Simon Peres, volt izraeli miniszterelnököt idézte: „... nem csupán az a zsidó, akinek a szülei azok, hanem akinek a gyereke is az lesz". Én ezt egy kicsit magunkra gondolva így is átírhatnám: „...nem az a magyar, akinek a szülei azok, hanem akinek a gyereke is az lesz". Valóban, mit jelent zsidónak lenni? Zsidónak lenni elsősorban azt jelenti, hogy szívesen átadja a zsidóságát az utódainak. Természetesen eszünkbe juthat, hogy Dávid király ősei között voltak más néphez tartozók is. De Rút azt mondta Nioéminak, „a te néped az én népem, a te Istened az én Istenem". Ez a betérésnek az alapja. Maimonidész egy betért zsidónak írt levelében hosszan sorolja őseit, majd azt mondja, itt vannak az én zsidó őseim, a te ősöd pedig egyenesen Ábrahám ősapánk. Az Ön által képviselt irányzat, a hászidizmus 250 évvel ezelőtt keletkezett Lengyelországban és Oroszországban. Alapfilozófiája, hogy a zsidó örömét lelje a zsidóságában, és úgy szolgálja Istent. Hogyan lehet ezt elérni? Milyen szerepe van ebben a hitnek, az imáknak? A chászidok arról híresek, hogy mindig boldogok, jókedvűek. Á chászid izmus megalapítója Rabbi Isreael Báál Sém Tov volt. Akkoriban, a lengyelországi pogromok során sok zsidó vezető halt meg, hiány volt rabbiban és tanítóban. A zsidó értelmiségiek, a tanultabbak távolságot tartottak az egyszerű emberektől, lenézve őket, mert nem tudtak elmélyedni a zsidó jogban, filozófiában és a talmudi szövegekben. Báál Sém Tov ezen kívánt változtatni, azt hangsúlyozva: nem azt kell nézni, milyen művelt, tanult az ember, hanem azt, mennyire szolgálja Istent. Ennek része a tanulás, az ima, de sok más is: a vallási előírások betartása. Aki tanulatlan mondta -, az is olvashatja reggelente a zsoltárokat, és imádkozni is elmehet. A tanító szerint helytelen az a felfogás, amelyben az emberi gyarlóságot az isteni büntetés követi, s ha a hívő betartja az előírásokat, elmarad a büntetés. Ez a vallási felfogás szomorúsággal, félelemmel tölt el. Ö úgy gondolta, a vallási előírásokat azért kell betartani, mert minden egyes helyes tettel, az isteni parancsokat betartva, közelebb kerülünk Istenhez. Tehát a vallás pozitívumait kell felfedezni: így ha az ember betart egy parancsolatot, ez jó érzést vált ki benne, s ekkor a hívő nem a kötelességek minimumát, hanem a maximumát szeretné teljesíteni. A zsoltárok szerint az Isten az ember árnyéka. A Báál Sém Tov szerint ez azt jelenti, ahogyan az egyén viselkedik, úgy tesz az Isten is. Ezért ha az ember boldog, jókedvű, bízik Istenben, s azzal fekszik le, hogy a holnap szebb és jobb lesz, akkor az árnyék, az Isten is így viselkedik vele szemben. Családfáját híres rabbikig vissza tudja vezetni. Mit üzennek Önnek az ősei, akik közül többen rabbiként erősítették hitközségeik fennmaradását? A zsidóság körében nagy jelentősége van a hagyománynak, ez a kapcsolata az előző nemzedékekhez. Nem könnyű az a feladat, melyet a lubavicsi Rebbe rám és feleségemre bízott, de az ő áldása és útmutatása alapján elképzelhető ez az egész. Sokat segít az is, hogy érzem, „nem vagyok egyedül". Elődeim ugyanezekben a városokban működtek, és hasonló csatákat vívtak. Megemlíteném azt is, hogy az egyik ősöm, Grünwald József, a mai Szlovákia területén, Gálszécsben volt főrabbi. Mennyire van kitekintése a szomszédos államok zsidó hitközségeinek munkájára? A már említett kárpátaljai utakon kívül jártam Erdélyben, Romániában is. Az Egység című folyóiratunkat sok, a környező országokban élő, magyarul beszélő zsidó is Sokat segít az is, hogy érzem, „nem vagyok egyedül" \\ kapja. Szoros munkakapcsolatban vagyok lubavicsi kollégáimmal, Baruch Myers pozsonyi főrabbival és Manis Barash, prágai lubavicsi rabbival. Könyveinket mindenhova viszik és olvassák. A rabbik közös jellemvonása a kiemelkedően nagy tudás s egy ezzel párosuló szerénység. Felvázolná röviden azt az útvonalat, melyet egy jelöltnek meg kell tennie ahhoz, hogy rabbivá avathassák? Ha ezt röviden akarnám kifejezni, akkor azt mondanám, sokat, nagyon sokat kell tanulnia. A Pesti Jesiva abban a Vasvári Pál utcai zsinagógában folytatja tevékenységét, amely 120 esztendővel ezelőtt éppen azzal a céllal épült, hogy benne jesiva működjék. Tanrendje azonos a világ többi részein működő lubavicsi jesiváéval. Roppant intenzív a munka. Reggel fél nyolckor kezdődik a tanulás, este kilenc órakor fejeződik be. Az óraközi szünetekben imádkoznak és étkeznek. A tantárgyak között szerepel a Talmud, a zsidó jog, a chászid filozófia és a történelem tanulmányozása. A tanítás angolul és héberül folyik, de az esti órákban speciális tanrendű kurzusokon a nagyközönség számára az oktatás magyar nyelven történik. Ha Szlovákiában akadna érdeklődő, akkor igénybe veheti az Ön támogatását, ill. a Pesti jesiva lehetőségeit? Természetesen! Minden zsidó gyermeknek és felnőttnek boldogan segítünk. Aki szeretne engem elérni emailen keresztül is megteheti, címem: oberlander@zsido.com.