Új Szó, 1999. július (52. évfolyam, 149-175. szám)

1999-07-03 / 152. szám, szombat

8 Sport/Tévé ÉS rádIó - szombAt ÚJ SZÓ 1999. JÚLIUS 3. A Lunar Prospector műhold víz után kutat a Holdon Az augusztusi teljes napfogyatkozás az emberiség történetének valószínűleg legnézettebb égi látványa lesz Várják a becsapódást HÍRÖSSZEFOGLALÓ A NASA Lunar Prospector missziója július 31-én befejeződik: a földi irányítók azt tervezik, hogy a szondát a Hold déli sarkvidékének egyik örökös árnyékban fekvő kráterébe ütköztetik. A cél: még több tudományos adatot nyerni a Hold összetételéről, különös tekintettel az ottani vízjég mennyiségére. Az ödet az austini Texas Egyetem David Goldstein vezette kutatócsoportjától származik. Jóllehet a Lunar Prospector tömege addigra már mindössze 161 kilogrammra csökken, az ütközés energiája egy csaknem 1700 kilométeres óránkénti sebességgel száguldó kéttonnás repülőgép becsapódásával lesz egyenértékű. A kutatók számításai szerint a nagyerejű ütközés a holdi kráterben mintegy 20 kilogrammnyi vízpárát lök majd fel a légkörbe, amely a földi és az űrbeli távcsövekkel egyaránt észlelhető lesz. A vízgőz kimutatása közvetlen bizonyítéka lesz a víz jelenlétének a Hold sarkvidékeinek árnyékos krátereiben. Guenter Riegler, a NASA kutatási programigazgatója elmondta, hogy azért döntöttek a terv megvalósítása mellett, men technikailag kivitelezhető, és minimális költségtöbblettel jár, tudományos haszna viszont szinte felbecsülhetetlen. A Lunar Prospector missziója pedig így is, úgy is véget érne. Az 1998. január 6-án felbocsátott Lunar Prospector másfél évesre tervezett küldetésének elsődleges célja a Hold felszínének tanulmányozása volt. A távérzékelő műszerek adatait feldolgozó kutatók már 1998 márciusában szenzációs hírről számolhattak be: a szonda neutronspektrométere a Hold sarkvidékein nagyobb mennyiségű hidrogént észlelt, amely vízjég jelenlétére mutat. Szeptemberben ennek tömegét is megbecsülték: eszerint az árnyékban fekvő kráterekben mintegy 6 milliárd tonnányi jég lehet. A tervek szerint a Lunar Prospector július 31-én hajnalban (az eseményt megfigyelő Texasi Egyetem McDonald Obszervatóriumának órája szerint) csapódik be a déli pólus egyik kis e célra kiválasztott mintegy 50 kilométer átmérőjű kráterbe. Ennek pereme egyfelől elég magas ahhoz, hogy a belsejét állandó árnyékban tartsa, másfelelől viszont elég alacsony ahhoz, hogy a szonda megfelelő röppályán belecsapódhasson. „Ha a becsapódás nyomán vízgőz vagy hidroxilionok mutathatók ki a spektrumban, az egyértelműen bizonyítja majd a vízjég jelenlétét a regolitban" - mondta Goldstein. Egyúttal hangsúlyozta, hogy ha viszont a kívánt jelet nem sikerül kimutatni, az még nem cáfolja a víz ottlétét, hiszen számos más hibaforrás is elképzelhető. Például ha a szonda nem a megcélozott helyre csapódik be, vagy az ütközés energiája kisebb a vártnál, vagy egyszerűen rosszul választották meg a célpontot. A siker esélye nagyjából 10 százalékos. Az eseményt a texasi obszervatórium mellett a Hubble űrtávcső, és egyéb, megfelelő délkörökön fekvő földi távcsövek is nyomon követik majd. (É. T.) Hiedelmek és hagyományok Ősi lábnyomok a franciaországi Chauvet barlangban Tüzetes vizsgálódás HÍRÖSSZEFOGLALÓ Az öt évvel ezelőtt felfedezett, s a legrégibb - körülbelül 30 000 éves - sziklarajzokkal díszített Chauvet barlangban emberi lábnyomokat találtak. A francia kulturális minisztérium télen hagyta jóvá azt az ötéves programot, amelynek keretében újra, immár alaposabban átvizsgálják a barlangot. Jean Clottes, a Francia Kulturális Minisztérium Nemzeti Örökségének főrestaurátora vezetésével a kutatócsoport májusban kezdte meg a munkát. Az emberi lábnyom mintegy 26 000 éves lehet, s a legrégibb nyom, amely fajunktól, a Homo sapiens sapienstől származik. Michel-André Garcia őstörténész elmondta, hogy mintegy 50 méteren át követhetők a nyomok a barlang agyagtalajában, s egyetlen embertől származnak. A 21,2 centiméter hosszú és 9,2 centiméter széles meztelen lábnyom - néhol tisztán kivehető az öt lábujj és a talp -, egy 1,30 centiméter magas, 8-10 év körüli fiútól származhat -, legalábbis a jelenlegi európai anatómiai jellegzetességek alapján. A nyomok irányából arra következtethetnek, hogy a CróMagnon-i fiú a kutatók által a Koponyák termének elnevezett barlangterembe tartott. (A terem azért kapta ezt a nevet, mert a padlóján medvekoponyacsontokat találtak.) A fiú lassan haladt, a lábait óvatosan rakta egymás elé, s jól látszik, hogy meg-megcsúszott a nedves agyagon. Nyomai keverednek néha egyegy medve- vagy farkasnyommal, de nem tudni, hogy az állatok előtte vagy utána hatoltak-e a barlangba. Az útközben lehullt fáklyadarabok elszenesedett maradványainak korát 26 000 évesre becsülik. Az eddig ismert legrégibb emberi lábnyom a magdaléni kultúrából származik, és 12 000-14 000 éves. (É. T.) A hangyák, a gombák és a baktériumok együttműködése Itt az örök harmadik HÍRÖSSZEFOGLALÓ Hangyák és gombák együttműködése már a múlt század óta jól ismert. A Nature tudományos lap e sajátos partnerkapcsolat új tagjának felfedezéséről számolt be. Az örök harmadik - egy baktérium - a hangyák testén nő, és antibiotikumot termel a gombatermést megtámadó paraziták ellen. Az idill évmilliók óta tart. Ez arra utal, hogy a három különböző faj - hangya, gomba, baktérium - együtt vett részt az evolúcióban. Úgy 50 millió évvel ezelőtt egy dél-amerikai hangyafaj a gyűjtögető-vadászó életmódról áttért a földművelésre. Partnerkapcsolatra lépett egy gombafajtával, megtanulta a gyomirtást, a trágyázást és az ültetést. E találékony hangyaállomány lett az őse a mára mintegy kétszáztíz fajt számláló Attini hangyanemzetségnek. Kanadai tudósok kiderítették, hogy a hangyagomba szimbiózis bonyolultabb, mint eddig képzelték. A gombakertész hangya egyike azon kevés organizmusnak, amely saját maga termeli táplálékát. A nemzetség tagjai például a levélvágó hangyák, amelyek akár egy tehén biotömegét megközelítő kolóniát is alkothatnak. E rovarok egy tehén napi szükségletének megfelelő friss növényzetet emésztenek fel, de nem azzal táplálkoznak. Ellenben péppé rágva táptalajjá alakítják, hogy jóllakassák gombáikat. A csiperkefélék rendjébe tartozó Lepiotaceae gombacsalád tagja cserébe előállít egy speciális terméket, amelyet a hangyák elfogyasztanak. A tudósok rájöttek, e kölcsönös táplálási folyamatnak köszönhető, hogy e kibővített szimbiózis minden résztvevője túlélt annyi természeti viszontagságot. A hangya ugyanis nem képes megemészteni a levelet, viszont lekaparja róla a gombaellenes védelmet szolgáló viaszbevonatot. A gomba pedig feldolgozza a rovarok elleni védekezésre termelt növényi vegyi anyagokat, így az az elem hiányzik a speciális gombaszövetből, amely végül is a hangyát táplálja. 1999. augusztus 11-én délben az Atlanti-óceán nyugati részétől kezdve Magyarországon keresztül egészen az Indiai-óceánig teljes napfogyatkozás figyelhető meg. Az évezred utolsó nagy csillagászati eseményét százmilliók várják. HÍRÖSSZEFOGLALÓNK A rendkívül látványos csillagászati jelenségnek a múltban az emberek különös jelentőséget tanúsítottak. Többnyire kedvezőtlen égi jelként fogták fel, a háborúk, természeti csapások, éhínségek előjelét látták benne. Az évszázadok folyamán a jóslások, hiedelmek sok kárt okoztak, mivel az emberek eladták a házaikat, földjeiket arra készülve, hogy bekövetkezik a világvége. Ezek a hiedelmek nem pusztán a napfogyatkozással függtek össze, hanem más égi jelenségekkel is, például a bolygó-együttállások kapcsán 1524-ben vízözönt, 1962ben pedig természeti csapásokat jósoltak. Összefoglalónk ízelítőt nyújt a történelmi események és a napfogyatkozások kapcsolatának gazdag eseménynaptárából. Egy napfogyatkozás feljegyzése nagyban segíti a történészek munkáját. Ha a krónikás mindent pontosan leírt, akkor lehetőség van arra, hogy az égi jelenség révén pontosan a helyére kerüljön néhány jeles történelmi esemény. Például egy bizánci történetíró 891. augusztus 8-án feljegyzett egy délben nagy sötétséget okozó napfogyatkozást. Ezután négy éven át a bolgár háború következett, majd pedig elődeink a legnagyobb számban éppen a háború végén jöttek be a Kárpát-medencébe. A múlt század vége felé Magyarország akkori parlamenti képviselői szerették volna pontosan tudni, hogy melyik esztendő lesz a honfoglalás ezredik éve. Lakits Ferenc csillagász kiszámította, hogy a korábban említett dél körül bekövetkezett napfogyatkozás 891. augusztus 8-án volt látható Bizáncból. Ha ehhez hozzáadjuk a négy háborús esztendőt, akkor a magyar honfoglalás időpontjául 895 jön ki. Lakits Ferenc a parlament elé tárta az eredményt. De a képviselők egy évvel későbbi időpontot javasoltak a millennium megünneplésére, hiszen a budapesti építkezések 1895

;ben még nem fejeződhettek be. így lett a honfoglalás esztendeje 896. Szintén egy napfogyatkozás segített meghatározni azt a napot, amikor Mátyás király fekete serege Bécset vette ostrom alá. 1485. március 16-án teljes napfogyatkozás volt megfigyelhető Bécsből és elővárosaiból is. Bonfini történetíró ezt jegyezte fel : „Azon a napon oly nagy napfogyatkozás volt, hogy számos csillagot lehetett látni. Sokan jósolták, hogy a napfogyatkozás szerencsétlenséget jelent." Nemcsak Magyarországon, hanem A teljes napfogyatkozás sávja Magyarországon jóval korábban a Föld szinte minden területén bajlós jelnek tekintették az elfogyó Napot. A Bibliában Józsue könyvében olvashatunk a gibeoni csatáról, ahol a Nap és a Hold megállott. Ez a leírás és az ismert egyiptomi csapás amely a sötétségről szól - azt jelezte, hogy például a zsidó nép seregei győzelmet aratnak, valamint véget ér az egyiptomi fogságuk. A közel négyezer évvel ezelőtti kínai krónikák szerint Hi és Ho csillagászokat a császár azért ítélte fejvesztésre, mert nem jeleztek előre egy teljes napfogyatkozást. A kínaiak úgy vélekedtek, hogy ekA magyar honfoglalás időpontjául 895 jön ki. kor jön egy sárkány, amely fel akarja falni a Napot. Ezért a császár megparancsolta az udvari zenészeknek, hogy hatalmas zajt csapjanak, abban a reményben, hogy így a sárkányt el lehet kergetni. A hadsereg pedig azt a parancsot kapta, hogy nyilaikkal próbálják a Napot elrabolni akaró állatot eltalálni. Természetesen a sárkányt mindig sikerrel kergették el. Csupán annyi történt, hogy a Napot eltakaró Hold elhaladt a Nap előtt, így csillagunk ismét a régi fényében ragyogott. Nemcsak Kínában, hanem a föld számos helyén élt a sárkánnyal kapcsolatos felfogás, de pédául Közép- és Dél-Amerikában a jaguárnak tulajdonították a napfogyatkozást. Például a maják azt tartották, hogy a jaguár beleharapott a Napba és megeszi azt. Magyarországon a középkortól kezdve élt az a felfogás, hogy a morkoláb eszi meg a Napot. A morkoláb a németek szerint egy undorító féreg volt. Nálunk úgy gondolták - még e század elején is -, ha valami eltűnt, akkor azt elvitte a morkoláb. Ugyanúgy, ahogy Kínában a Napot ragadta el a sárkány. Az évezred utolsó teljes napfogyatkozása kapcsán számtalan tévhit terjedt el. Sokan esküsznek arra, hogy ez a világ végét jelenti. Arról is beszélnek, hogy ahol látható a totalitás, vagyis a teljes napfogyatkozás, ott minden kormány megbukik. Mindezeket arra alapozzák, hogy Krisztus megjósolta: a Nap, és a Hold elfogy az égről, és a csillagok lehullanak. Ez a valóban így is lesz, hiszen augusztus 11-én teljes napfogyatkozás következik be, a sortét égbolton néhány meteor (hullócsillag) tűnik majd fel, 2001-ben pedig valóban lesz teljes holdfogyatkozás. Ezek az égi jelenségek egyébként másodpercnyi pontossággal előre kiszámíthatók. Közel négyezer esztendeje ismert az úgynevezett Szárosz-ciklus, amely pontosan megadja a nap- és a holdfogyatkozások időpontját, (gy ennek alapján könnyű volt Nostradamusnak 1568-ban megjelent könyvében a következőket írnia: „Ezerkilencszázkilencvekilencben, a hetedik hónapban eljövend az égből a rémület nagy királya. Új életre kelti a (NSZ-grafika) mongolok nagy királyát. Akkor és előtte a Mars uralkodik." A rémület nagy királya a teljes napfogyatkozásra utal. A hetedik hónap stimmel, hiszen a szöveg a XIII. Gergely pápa által bevezetett naptárreform előtt íródott, (gy a mai naptárrendszerünk szerint Nostradamus az augusztus 11-i égj eseményt jövendölte. Az idézet további része pedig az akkor és azóta folyton kitörő háborúra vonatkozik. Az idei teljes napfogyatkozás teljességi sávja az Atlanti-óceán nyugati részétől az Indiai-óceánig lesz látható. Ha a babonáknak és a jövendöléseknek hinnénk, akkor össze kellene omlania a brit, a francia, a német, a magyar, a szerb, a román, a bolgár, a török, az iraki, az iráni, a pakisztáni és az indiai kormányzatnak is. A világvégétől pedig egyáltalán nem kell tartani, hiszen Földünk közel 4500 millió esztendős. A statisztika szerint százévenként 250 napfogyatkozás látható bolygónk felszínéről. Tehát Földünk eddig 10 000 millió napfogyatkozást élt át. Ennek dacára mégis ritka jelenségnek számít, hiszen a Föld egy adott pontján nagyjából 150 évenként látható. A statisztikusok szerint pedig az idei teljes napfogyatkozás lesz az emberiség történetének legnézettebb égi látványa. Petőfi Sándor és a napfogyatkozás Európában legutóbb 1961-ben volt teljes napfogyatkozás, Magyarországon pedig 1842. július 8-án. Ekkor állítólag olyan sötét volt, hogy a háziállatok elvonultak aludni, miközben a levegő is 10 fok alá csökkent. Petőfi Sándor pápai diákként látta az eseményeket. Sajnos, kormozott üvegen keresztül nézte az égi jelenséget, és nem volt eléggé óvatos: ennek következtében látása visszavonhatatlanul megromlott. Néhány napra meg is vakult, bal szeme pedig egész életére meggyengült. A következő, Magyarországról látható teljes napfogyatkozás 2081-ben lesz. A teljes napfogyatkozás előtti utolsó pillanatok, a fotó jobb oldalán már láthatók a Nap hatalmas izzó gázfelhői. (Archívumi felvétel) A napkorona a maga teljes pompájában. Ezt a csodát szabad szemmel, védőszemüveg nélkül is megtekinthetjük. (Archívumi felvétel)