Új Szó, 1999. július (52. évfolyam, 149-175. szám)

1999-07-29 / 173. szám, csütörtök

ÜJ SZÓ 1999. JÚLIUS 29. POLITIKA 5 „Szlovákiában szlovákul, és vissza Mečiart!" - ordítja egy cigány férfi, a többiek Schustert, Dzurindát és Csákyt szidják „írják meg, mind elmegyünk!" RÖVIDEN Koncert az árvíz sújtotta Ipolyságért Dunaszerdahely. Tegnap este a csallóközi városban jótékonysági koncertet rendeztek az árvíz sújtotta Ipolyságért. A Vállalkozók Háza udvarán néhány száz érdeklődő előtt a Korzár és a Ghymes együttes lépett fel. A Segítsünk Ipolyságnak! elnevezésű akciót a Márai Sándor Alapítvány szervezi. Akik szeretnének segíteni az ipolysági árvízkárosultaknak, továbbra is megtehetik felajánlásaikat az alapítványnál, (ú) Futnak a világbékéért Pozsony. Tegnap érkeztek a fővárosba a „Futás a világbékéért" (Peace run 1999) résztvevői. Szlovákia ezzel kétévi kiesés után hivatalosan ismét a békét és harmóniát támogató országok közé került. Az akció január elsején kezdődött Lisszabonban tizenhárom stafétafutó részvételével, akik 47 államot érintenek és 2000-ben Londonban érnek célba. (TA SR) Egyre több hamis ötezer forintos Kecskemét. Két megvesztegetett postai alkalmazott segítségével hamis ötezresek kerültek forgalomba a Duna-Tisza közén. A bűncselekményre a Szegedi Postaigazgatóság feljelentése nyomán derült fény. Ott vették ugyanis észre - még június végén hogy az egyik Bács-Kiskun megyei postahivatalból származó ötezresek közé hamis is elegyült. A valódihoz megtévesztésig hasonló pénz forgalmazásában többen is közreműködtek, s a hat gyanúsított közül kettő postai alkalmazott. Magyarországon a régi ötezresek bevonása miatt egyre több hamisítvány kerül forgalomba. (MTI) A német kormány utolsó bonni ülése Bonn. Megtartotta utolsó, vagy legalábbis valószínűleg utolsó bonni ülését a német kormány. A következő, augusztus 25-i ülést már Berlinbe tűzte ki Gerhard Schroder kancellár. Előfordulhat azonban, hogy ha adódik sürgős ügy, tartanak még egy kormányülést Bonnban. A német szövetségi kormány összesen 2290 alkalommal ülésezett Bonnban, először 1949. szeptember 20-án. (MTI) Eltemették a lemészárolt parasztokat Gracko. A közép-koszovói Grackóban tegnap délután eltemették a pénteken történt mészárlás 14 szerb áldozatát. A kis faluban mintegy ötszázan gyűltek össze a legyilkolt szerb parasztok búcsúztatására. Több száz fős tömeg kísérte a koporsókat a sírokhoz, ahol a tizennégy 18 és 63 év közötti szerb férfit a sajtó kizárásával helyezték örök nyugalomra. A búcsúztatás és a temetés mintegy másfél órán át tartott és a KFOR felügylete mellett zajlott le. A falucskába a KFOR több száz katonáját vezényelték ki. (MTI) A romák csalódtak a kormánykoalícióban Folytatódó kivándorlás KATÓCS GYULA Deregnyő. A két éwel ezelőtt létrejött Roma Kereszténydemokrata Mozgalom megalapítói és vezetői arra törekednek, hogy meggyőzzék a kelet-szlovákia romákat, ne hagyják el otthonaikat, ám a kivándorlás folytatódik. Nagy Viktor elnök szerint a jelenlegi helyzetben egy szervezet, amely tulajdonképpen semmit sem tud nyújtani tagjainak és a többi romának - akik részben a szervezettől is becsapva érzik magukat -, nem képes teljesen meggátolni a tömeges kivándorlást. ,Az etnikum tagjainak elegük lett a hitegetésből, az ígérgetésekből. Ez már a harmadik választási időszak, amikor félrevezettek minket, csak a szavazatainkra volt szükség, utána megy minAz etnikum tagjainak elegük lett a hitegetésből, az ígérgetésekből. den a régi kerékvágásban. A választások előtt fűt-fát ígértek a romáknak, de az ígéretekből eddig semmit sem teljesített sem a kormány, sem pedig senki az MKP részéről, amelylyel együttműködési szerződést kötöttünk. Jól tudjuk, terhes örökséget vett át a jelenlegi kormány, de már ideje lenne lépni a mi ügyünkben is, tenni valamit a romák életkörülményeinek javítása érdekében.A vidéket járva legalábbis azt tapasztaltam, hogy részben ezek azok az okok, amelyek kivándorlásra késztetik a kelet-szlovákiai romákat. Ebben a térségében a legnagyobb a munkanélküliség, és legnehezebb a megélhetés is, romák és nem romák esetében egyaránt" - véli az RKDM elnöke. Mint mondták, a romák többségét az elkeseredés hajszolja külföldre, bár nem rejtették véka alá, hogy akadnak közöttük, akik számításból vándorolnak ki, de szerintük számuk elenyésző. Deregnyőn a lakosság 42 százaléka roma - közülük mindössze tíz személynek van állása a helyi szövetkezetben -, és segélyekből él. Ezért a jobb megélhetés reményében többen is fontolóra vették a kivándorlást, köztük a 43 éves Lázár Elemér is, annak ellenére hogy ő az RKDM helyi alapszervezetének alelnöke. Ő nem csak fontolgatta, el is döntötte a kérdést: „Szeretnék továbbra is úgy élni, mint eddig, de itt ma már ez lehetetlen. Megszűnt a munkahelyem, és a térségben nincs semmilyen munkalehetőség, főleg romák részére. Az 1500 koronás segély kevés a megélhetéshez. Egyelőre eladom a háromszobás családi házamban levő berendezést, amit szinte évtizedek alatt hoztam össze darabonként a fizetésemből, és külföldre megyek „szerencsét próbálni". Amíg egy kis pénzt összekuporgatok, hogy a családomat is kivihessem, addig a feleségem, a tizen- és huszonéves fiam a padlón lesz kénytelen aludni. Sajnos, ezt kell tennem, nincs mire várni, mert a helyzet egyre roszszabbra fordul. És nem igaz, hogy itt nem bántják a romákat.. Mi nyugodt életre szeretnénk berendezkedni külföldön, ha sikerül." A mozgalom vezetőinek tudomásuk van arról is, hogy a legtöbb roma, közel 600 személy, Pálócról utazott külföldre, főleg Finnországba, de legújabban Svédországot, Németországot, Dániát és Franciaországot választják a letelepedésre. Arról viszont nincs tudomásuk, hogy szervezett kivándorlásról lenne szó. Nagy Viktor ezzel kapcsolatban megjegyezte: ,Arról biztosan tudnánk, mert az ilyen dolgok sohasem maradnak titokban. Akik a kiutazás mellett döntöttek, ingó és ingatlan vagyonukat eladják, hogy legyen miből fedezni a költségeket. Mi továbbra is arra törekszünk, hogy maradásra bírjuk őket, abban bízva, hogy a kormány mihamarabb lépni fog a romák életkörülményeinek javítása érdekében is." VRABEC MÁRIA A Nagymihályi járásban fekvő Pálóc község egyik napról a másikra vált ismertté egész Európában - az elmúlt hetekben innen költözött ki a legtöbb roma Finnországba. munkám is volt. írják meg, ha sikerül, újra elmegyek, és mind elmegyünk, nem tudnak megakadályozni!" - mondja egy középkorú nő. Ha tehetné, már másnap indulna, de az 1600 koronás segélyből nem telik repülőjegyre. Elkeseredésükben sokan a kocsma felé veszik az irányt a faluban működő három vendéglő közül csak egyben szolgálják ki őket, a másik kettő klubtagsági alapon működik. A faluszélen élnek a legszegényebb romák. Onnan nem vándorolt ki senki, az ott élőknek sokszor még buszjegyre sincs pénzük, hogy a munkaügyi hivatalba utazzanak. Az omladozó, ablak nélküli, rozsdásodó bádogtetős házakban itt 40-50 ember is lakik. Belülről minden ház és minden szoba egyforma: sötétség, piszok, orrfacsaró bűz, rozoga bútorok, és a falakon rengeteg, papírrózsákkal dekorált szentkép. Az udvarokon 4-5 kutya is hever az árnyékban, ügyet sem vetve az idegenekre, mellettük pár girhes tyúk kapirgál, rozsdás pléhteknőben három purdé fürdik, majd ugyanabban a vízben az egyik aszszony megmossa a vacsorának való krumplit. Itt is Mečiart sírják viszsza:,Azért a legjobb az lenne, ha a kommunisták jönnének vissza, de az talán már nem lesz - teszi hozzá egy öregember, majd azt is elmondja, hogy a szocializmusban mindegyiküknek volt munkája, ő például a Szovjetunióban dolgozott, akkor építette a házát, és ma is az ő nyugdíjából él az egész család. A gazdagokról - akik bent laknak a faluban, ukrán csempészekkel kereskednek, és olyan jól megy soruk, hogy külföldre is utazhatnak - nincsenek túl Hogy pontosan mennyi, azt senki sem tudja, még a polgármester sem.A hivatalos statisztikák szerint a 4200 lakosnak kb. fele roma.de nyilvántartásuk az állandó vendégjárás, rokoni látogatások és családi összeköltözések miatt úgyszólván lehetetlen. Egy biztos, tőlük senki sem fogja megtudni, hogyan és főleg kinek a segítségével fedezték fel a térképen Finnországot, mert az alapos kioktatásnak és a média fokozott érdeklődésének köszönhetően olyan gyakorlott nyilatkozókká váltak, mint a politikusok - a feltett kérdéstől függeüenül ugyanazt a betanult szöveget ismétlik. Amikor afelől érdeklődünk, merre laknak a cigányok, a megkérdezett fiatalasszony csak legyint: „A postához menjenek, mind ott van, mert nem kapják a segélyeket. Olyan kiabálás van ott, hogy már messziről hallani!" Vagy ötven roma ül a postával szembeni árokban, és felváltva szidja Schustert, Dzurindát, Csákyt, a polgármestert, a kocsmárost és a postást. Amint kiderül, hogy újságírók vagyunk, bennünket is besorolnának a roma litániába, de aztán mégis sikerül megmagyaráznunk, hogy mi az ő véleményükre vagyunk kíváncsiak. Rögtön előkerülnek a zsebekből a szociális segély átvételére jogosító csekkek, egyszerre húszan is mondják, hogy az eddigi 3-4000-ből 1600 korona lett, és senki sem tudja megmondani, miért. Egyesek azonban magyarázat nélkül is tudni vélik: a segélyeket Schuster csökkentette, hogy legyen pénze a pozsonyi lakására, Dzurinda ebből ment két hétre nyaralni, és a magyar tolmácsokat is ebből fogják fizetni a hivatalokban. „Nekünk nem kell cigány tolmács, mi szlovákul is meg tudjuk mondani, hogy több segélyt akarunk! Szlovákiában szlovákul, és vissza Mečiart!" - ordítja egy marcona férfi, s hozzáfűzi, hogy őrájuk minden politikai párt csak a választások előtt kíváncsi, „de a házédéesz az más, azok többször is jönnek". Bárhogy igyekszünk is a finnországi kivándorlókra terelni a szót, a jelenlevők közül egy sem ismer senkit, aki elment, azt meg nem is sejtik, hányan lehettek, de ha tehetnék, ők is mennének utánuk. „A romák már két éve mennek el Szlovákiából, miért épp most lett ez érdekes? Mert a kormánynak most passzol, hogy ne az ő lopásaikról írjanak az újságok! Én voltam Angliában is, egy évig, a fiam miatt jöttem vissza, pedig Lábmosással kombinált nagymosás (Dömötör Ede felvétele) jó véleménnyel a romatelep lakói. Azt mondják, mind olyan büszkék, mintha már gádzsók lennének. Azért talán valakinek közülük is sikerülhet kikerülni innen, egy fiatal család Belgiumba utazik. A fiatalasszony 17 éves lehet, de már két gyermek anyja, egy évig járt Pozsonyba iskolába, mint mondja: látta, hogy másként is lehet élni. A nagyszülők nyugdíjából vették a repülőjegyet, Brüsszelben ismerősök várják őket. Az ifjú férj szerint „az atlaszból nézték ki Belgiumot". A „gazdagok utcáján" át indulunk vissza a faluba, a hatalmas emeletes házak ablakaiban mindenhol párnák szellőznek, a kapukon szőnyegeket porolnak. „így mutogatják, milyen úszták - mondja nem titkolt megvetés„A legjobb mégiscsak az lenne, ha visszajönnének a kommunisták!" sel egyik kísérőnk. Első látásra tényleg a hivalkodó jólét benyomását kelti az utca, de minden második házról hiányzik vagy mállik a vakolat, az ablakokon kandikálnak ki a kályhacsövek, kerék nélküli autók állnak az udvarokban. Itt már nehezebb szóra bírni az embereket, még az is csak a „tévében hallotta", hogy valakik kimentek Finnországba, akiről a fél falu tudja, hogy az egész családja ott van. Sokkal többet a falu polgármestere, Jozef Kočan sem tud. 19 éve tölti be hivatalát, talán ezért is szkeptikus annyira. „Pálócon nyolc éve 1600 roma élt, ma 2300-an vannak, idén 58 gyerek született, ebből csak kilenc fehér. Ennyi embert lehetetlen szemmel tartani, hiszen még ők sem ismerik egymást. Körülbelül 86 család, úgy 300-350 ember ment ki, de hogy hogyan, azt nem tudom. Még egymásnak sem árulják el. Itt soha nem volt semmiféle atrocitás. Az igaz, hogy két kocsmába csak klubkártyával lehet belépni, de valahol a fehérek is szeremének egymás között lenni. A kiutazást biztos megszervezték, maguktól nem lettek volna képesek rá. Úgy két hónapja a községi hivatalba telefonált egy férfi, hogy hirdessem ki, elintézi a repülőjegyeket a romáknak. Visszautasítottam, azóta nem jelentkezett, de biztos megtalálta a kuncsaftjait. Két-három családot én is ismerek, ahonnan mindenki kiutazott, csak egy személyt hagytak, aki felveszi a segélyt, így volt ez egy éve, az angliai hullám idején is, és nem is lesz másként. Aki közöttük él, az nem hihet ezekben az átnevelési és felzárkóztatási programokban, mert ők nem tudják beosztani a pénzt. Ma mindenhol lakoma lesz, egy hét múlva pedig hajlandóak egy kiló húsért vagy egy úveg pálinkáért bárkinek meghatalmazást adni, hogy átvehti a segélyüket. A saját uzsorásaik használják ki őket leginkább. Megszokták, hogy eltartja őt az állam, és ezt el is várják. Ez az igazság, még akkor is, ha valahol mi rontottuk el, és ők talán nem is tehetnek róla" - mondja, majd mintha bánná a kemény szavakat, hozzáfűzi: „Itt nem olyan rossz a helyzet, menjenek Iňačovcébe, az ott kész pusztulás!" Iňačovcében három árokparton kaszáló férfitól kérdezzük meg, merre van a romatelep. Jól megnézi a pozsonyi rendszámot, aztán visszakérdez: „Jöttek értük, viszik őket Finnországba?" „Miért, voltak itt olyanok?" - puhatolózunk. „Hát, voltak itt mostanában mindenféle emberek" - hangzik a válasz, de többre nem akar emlékezni az öreg. Azért a romatelepre eligazít, sőt még egy roma „idegenvezetőt" is kerít. Ezt a szolgálatot csak a helyszínen tudjuk igazán értékelni, amikor a szurtos cigánygyerekek csapatostól másznak be a kocsinkba, a felnőttek pedig egymást túlharsogva panaszolják a sérelmeiket. Kísérőnk egy pillanat alatt elhallgattatja őket és kihirdeti, hogy pénteken sztrájk lesz Nagymihályban a segélyek miatt. „Ott leszünk, mind elmegyünk!" kiabálnak a többiek, csak egy férfi jegyzi meg, hogy küldjenek értük buszt, ha valamit akarnak. A nyomor jónéhány fokkal súlyosabb. Bútorok nincsenek, az emberek szétszórt rongyokon alszanak, egyetlen berendezés a kályha. Az egyik helyiségben főznek valamit, kiderül, hogy krumplihéj. A vackon félévesforma gyerek fekszik, cumisüvegből lisztes vizet iszik. „Nem telik Sunarra, csak ezt adhatom neki, ha enni kér" - mondja az anyja. A földön üres sörös- és pálinkásüvegek, a falakon elnyomott csikkek nyomai. A főbűnös itt is Schuster meg Dzurinda, de nem kímélik saját vezetőiket sem: „Minden roma politikus eladta magát a fehéreknek, mert megfizetik őket" Finnországi utazásról itt szó sem lehet, a legtöbben még Nagymihályban sem jártak. A faluból egy család ment el, az idős Gorgufáék egy fiukkal. A takaros, tiszta házat a fiatalabb fiú meg várandós felesége őrzi. Ha megszületik a gyerek, ők is próbálkoznak, mert az öregek nagyon elégedettek odakinn.. „Nem jönnek ők haza, ígérhetnek ezek irt akármit. Majd ha börtönbe zárják Slotát meg a szkínhedeket, és a romák is kapnak rendes munkát, akkor beszéljenek nekünk jogállamról" - mond ja a fiatalok nagynénje. „Legutóbb a gárdisták alatt voltunk ilyen helyzetben. Én már nem megyek el, mert öreg vagyok, de imádkozom érte, hogy a többieknek sikerüljön." A telepesek, akik idekísértek bennünket, tisztes távolságból, a kapun túlról hallgatják úri sorban élő társaikat, akik olyan szerencsések, hogy Finnországból hord nekik levelet a postás. Nekik az egész cirkuszból az a pár korona jut, amit idegenvezetői szolgálataikért sörre kapnak a szinte naponta érkező újságíróktól... Szépek, egészségesek és reményük sincs arra, hogy kitörjenek a péróból (Dömötör Ede felvétele)