Új Szó, 1999. július (52. évfolyam, 149-175. szám)

1999-07-28 / 172. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JÚLIUS 28. JEGYZET Várótermi látszategység SIDÓ ÁRPÁD A nyári hónapokban Európa boldogabbik fele sem ússza meg, hogy városait ne áraszszák el mindenre elszánt turisták. A korántsem homogén társadalmi hátterű világjárók különös fajtáját az alkonyattól általában a vasúti pályaudvarokon és vonzáskörükben lebzselők alkotják. Nem véletlenül. A szélrózsa minden irányából ideiglenes jelleggel az állomásra tévedt stopposok és egyéb potyázok tisztában vannak a kapuzárásig „biztosított" vízszerzési, pihenési és mosakodási lehetőségekkel. Még a látszólag jólszituált nyugati utazók is tudják: a vízkészletek feltöltéséhez elég egy palack, amivel a WC-s néninekjelezni lehet, a klotyón fiaskó-töltés, nem holmi ürítés a szándék. Ha ez utóbbi konspiratív módon kivitelezhetetlen, legrosszabb esetben az állomáson vesztelgő szerelvényen is elvégezhető. Avasparipa-budin azonban ajánlatos iparkodni: kapitalistáéknál a vonatok menetrend szerint közlekednek. A pályaudvarok nyitvatartási ideje az éjszakai járatsűrűség függvénye. Bevett rituálé szerint zárás előtt fél órával teátrális körülények között egyenruhásokjelennek meg kutyával, s az utolsó pillanatig állomáshű, látszólag egyívású egyének kitessékelése a feladatuk. Felbukkanásuk bár nem arat osztatlan sikert, nem is kelt felfordulást: a tengerentúli jampecok tovább szórakoznak elnyűhetetlen rongylabdájukkal, mellettük pajeszos germán suhancok zavartalanul böngészik térképüket, arrébb latinos beütésű fazonok valami sodort cigiféleség slukkolási sorrendjén tanakodnak, fitytyet hányva a fakabátokra. Mások csak egyszerűen folytatják addigi tevékenységüket, a semmittevést. Pakkok, hátizsákok szanaszét, rögtönzött piknikelés elutasított maradványai. Aztán az idill szertefoszlik. A hatóság embere karórájára pislantva elszántan jelen: véget ért a matiné. Mehet mindenki, amerre lát, bezár a bazár. A vegyes nációjú társaság megadóan, lagymatag tempóban kitódul az állomás adta óvóhelyről, s a váróteremszagú látszategység varázsütésre megtörik: a valamikori keleti béketábor országaibóljött vándorok maroknyi csapatáról némán leválva az euró-zóna operettkalandorai konfortos motelek felé masíroznak, célirányosan. A hátramaradt kemény mag, Kelet-Európa megviselt arcú fiai pedig a legközelebbi parkban keresnek szálláshelyet. Ők másnap reggel a konzervekkel megpakolt cókmókjukkal tovább folytatják útjukat, s majd egy luxushajón rendezett fakultatív gálavacsorával kecsegtető hirdetés és egy ígéretes gyorsbüfé illatos portája mellett elhaladva számbaveszik, aznap mennyi májpástétomot engedhetnek meg maguknak. FRICSKA Čamogurský sofőrje FARKAS OTTÓ A Rimaszombati Járási Hivatal vezetői a napokban Mikuláš Dzurinda kormányfőhöz fordultak segítségért, hogy állítsa meg a régió leépítését, amit már-már szándékosnak és tervezettnek tartanak. Az áthelyezhető nagyvállalatokat, a gázműveket, a villamos műveket már régesrég, évekkel ezelőtt elköltöztették Rimaszombatból, most pedig az autóközlekedési vállalat, a statisztikai hivatal és a jó ég tudja, hogy még mi van soron. Pontosan ezt sose lehet tudni, mert az egyes minisztériumok az áthelyezéseket sosem közlik előre, hanem nemes egyszerűséggel utólag bejelentik a „nagy eseményt". Ajárási székhelyen bíznak Dzurindában, bár egy dolog miatt kicsit izgulnak a vezetők. Most csak az a kérdés, hogyan viszonyul Dzurinda Rimaszombathoz, maradt-e benne tüske az első ottani látogatása után, amire nem sokkal az 1989-es politikai fordulatot követően került sor. Akkor ugyanis a jelenlegi kormányfő nem lett olyan gyorsan közismert és népszerű személyiség, mint például Ján Čamogurský, akivel az első parlamenti választások előtt látogatott Gömörbe. Rimaszombatban ajárási hivatal épületében fogadták a vendégeket, azaz „csak" Čamogurský állt a vendéglátók figyelmének középpontjában. Dzurinda egyik lábáról a másikra állt, majd egy idő után szerényen félrevonult, és csendben leült egy székre a sarokban. A jövendőbeli miniszterelnök, a jelenlegi igazságügyi miniszter sokáig észre sem vette, hogy Dzurinda „eltűnt". Csak miután felfedezte őt a sarokban, akkor jött rá, hogy mi történt. Gyorsan rendezte a félreértést, és a vendéglátóknak bemutatta társát. Mikuláš Dzurindát ugyanis akkor Rimaszombatban egyszerűen Čamogurský sofőrjének néztek. Hát emiatt izgulnak most egy kicsit Rimaszombatban. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk '"'f&illt ...„...,•. tijuti/ti/ijJp^pS Uraim, a gazdasági miniszter most szemléletesen bemutatja, hogyan húzzuk ki magunkat a csávából, ha netán zűrös ügyekbe keveredünk (Agócs Ernő karikatúrája) Majdnem húsz százalékos különbség van két minisztérium véleménye között Nem mentőöv kell A múlt héten végre egy működőképes gazdaságpolitikáról hallottunk a gazdasági minisztérium vezetőitől. Az elmúlt napokban sorra kaptuk a híreket a privatizációs szerződések felmondásáról. TUBA LAJOS Első látásra úgy tűnhet, hogy a Nemzeti Vagyonalap (FNM) akkor vált aktívabbá, amior két legmagasabb vezetőjének széke inogni kezdett. Valójában július elején lépett érvénybe az a pénzügyminisztériumi rendelet, amely lehetővé tette az eljárást. Igaz, a legtöbb ilyen ügy a bíróságon folytatódik, sőt az Istrochem hoppon maradt tulajdonosai biztonsági emberekkel próbálták meg kiverni a FNM által kinevezett őj vezetőségi tagokat a cég területéről. Az egyetlen lezárt ügynek egyelőre a pöstyéni fürdő esete tekinthető, ahol a több oldalról megnyilvánuló nyomás, illetve a főkolompos Karol Martinka külföldre távozása megtette hatását, és a részvények közös megegyezéssel kerültek vissza állami tulajdonba. Most már a fürdő további sorsa van napirenden, reméljük a kormánykoalíció ezt képes lesz botrányok nélkül rendezni. Messzebb vagyunk a megoldástól a jövő évi költségvetést illetően. A javaslat véleményezésének első köre úgy végződött, hogy gyakorlatilag az összes minisztérium tiltakozott a neki szánt keret miatt. Ivan Mikloš és Brigita SchmögOLVASÓI LEVÉL Az egynyelvű ország gyenge Az Új Szó 16-i számában egy nagyszerű tartalmú történelmi, nyelvi tényekkel gazdagított cikk jelent meg Ondrejcsák Róbert tollából. István király fiához, Imréhez írt levelében arra figyelmeztette a herceget, hogy az egynyelvű ország gyenge és esendő felcímmel, GREAT CONFLIT DE LANGUE IN DER EU címmel. Úgy gondolom, hogy a cikk megírására az okot a cikkírónak a most elfogadott - és sokat vitatott - magyar nyelvtörvény adta. A cikkből az olvasó sok olyan dolgot megtud, amit idáig egyáltalán nem tudott, nem is foglalkozott vele komolyabban, mert nerová megegyeztek, hogy a költségvetési tervezetet összekötik az államigazgatási kiadások radikális lefaragásáról szóló anyaggal. 27 ezer állami alkalmazottat kell elbocsátani, és ha ezt valamiféle generálkulcs alapján teszik, néhány minisztérium valóban eléggé furcsa helyzetbe kerül. Persze, néha úgy tűnik, hogy mindenféle takarékoskodási igyekezet eltörpül a múltból örökölt feneketlen zsák igényei mellett. Idén 4 milliárdot terveztek az állami garanciájú vállalati hitelek törlesztésére, de 8 milliárd lesz belőle, jövőre viszont már ebben a rubrikában 13 milliárd korona szerepel. Ha visszaemlékezünk a magabiztos kijelentésekre, hogy a köznek egyetlen koronát sem kell adnia a bősi vízlépcső befejezésére, akkor érdemes Messze vagyunk a megoldástól a jövő évi költségvetést illetően. megjegyezni, hogy az előbb említett összeg részét képezi a Binderféle 500 millió dollár összes törlesztendő részlete. Nagyon fontos kijelentést hallottunk a múlt héten Ján Oravectől, a gazdasági minisztérium szekcióigazgatójától. Eszerint a kimunkálás alatt álló új gazdaságpolitikai koncepció az ágazati fejlesztési elképzelések kidolgozása helyett a gazdasági környezet kedvező befolyásolására helyezi a hangsúlyt. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági minisztérium tíz év politikai, ill. diplomáciai dolognak tartotta. A kötelező diplomáciai nyelv használata régóta nemzetközi szabályokhoz volt kötve. Ezt Ondrejcsák Róbert említett cikkében pontosan körülírja. Szent István király uralkodásától kezdve 1848-ig Európa-szerte, így Magyarországon is latin volt a hivatalos nyelv, így a törvényeket is latin nyelven szerkesztették, melyei a Corpus Juris Hungariciben gyűjtöttek össze, azaz a Magyar Törvények Gyűjteményében tárolták. Ettől az időponttól 1836-ig szintén latin volt a hivatalos nyelv, és a hozott törvényeket Országos Törvénytárnak nevezik. Klajd fokozatosan áttértek a magyar nyelv használatára, és 1840-től már csak a magyar a hivatalos nyelv. Írásom tárgya azonban István király Intelmei fiához, Imre herceghez. Mint után végre szakított azzal a szocialista felfogással, hogy a minisztériumi hivatalnokoknak kell megmondaniuk, melyik céget mi menti meg. Az állam szerepe ehelyett a játékszabályok alakításában van, és annak biztosításában, hogy ezek lehetőleg mindenki számára egyformán érvényesek legyenek. Igaz, emiatt a gazdasági minisztériumban is egy sor hivatalnok feleslegessé válik, de ennek már sok évvel ezelőtt be kellett volna következnie. Csak kiindulási alapként: a Harvard Egyetemen készült tanulmány szerint a befektetési feltételek szempontjából hazánk 59 ország közül a 45. helyen végzett. A legfontosabb változtatni valók az adóterhelés, a pénzügyi és tőkepiac működése, és a vállalatvezetés áttekinthetősége. Az ezzel kapcsolatos első vitatéma a társasági nyereségadó csökkentése. A gazdasági minisztérium szerint a külföldi befektetők szempontjából a versenyképesség fenntartásához azt a jelenlegi negyvenről húsz százalékra kellene csökkenteni. A másik oldalon Brigita Schmögnerová áll, mintegy három százalékos csökkentéssel. Ez első hallásra elég hihetetlen, de egy Csáky-interjú szerint a pénzügyminiszter a kormány előtt ezt érvekkel támasztotta alá. Jó lenne, ha ezeket az érveket velünk is megosztaná, különben még azt hisszük, hogy vicces napjuk volt, amikor májusban a megszorítások elviselése fejében gazdaságélénkítő intézkedéseket ígértek. tudjuk, István királynak több gyermeke volt, s Imre herceget találta a legmegfelelőbbnek, hogy őt a trónon kövesse. Nagy gonddal és szeretettel viseltetett iránta, tanítására Gellért püspököt kérte fel, aid szigorral, szinte aszkétának nevelte. Imre sanyargatta magát, keveset aludt, egész éjjel ájtatoskodott, könyveket olvasott, imádkozott. Apja kívánságára ugyan megnősült, azonban az aszkéta életmóddal nem hagyott fel. István gondosan készítette Imre útját az uralkodásra, e célból írta szeretett fiához Intelmeit. István már királysága átadását vette szándékába, azonban 1031. szeptember 2-án Imre fia vadászat közben halálos sebet kapott, melybe belehalt. 24 évet élt. A témakörhöz kapcsolódik, hogy a szomorú emlékű tatárjárás után, 1243-ban IV. Béla nagy TALLÓZÓ SME Kész gyötrelem figyelni a „szegényebb" tárcák kétségbeesett erőfeszítéseit: ha nem kapnak pénzt az államtól, a miniszterek tudománya is megáll. Ftáčnik és Šagát az adósságról és a közeli végről tartott beszámolókon kívül eddig még túl sokat nem tett - állapítja meg a SME jegyzetírója. Talán az „állam" fogalmának félreértelmezésével van baj: a kormány tagjai ugyanis mesébe illő módon kérik a pénzt. Elképzelésük szerint az államkassza egy nagy pénzeszsákhoz hasonlít, melyből csak a jók kaphatnak, a rosszak pedig - épp ellenkezőleg - csak rakhatnak. Nem tudni, miért nem képesek szakítani ezzel a felfogással: talán még mindig nem nőttek fel, vagy csak egyszerűen nem tanultak semmit a modern közgazdaságtanról a szocializmusban. A SME „megmagyarázza": az államkassza egy folyószámlára hasonlít, amit ráadásul gyakran kiürítenek. Feltölteni az adófizetők szokták, kiüríteni általában - az állami alkalmazottak. Az adók már így is elkeserítően magasak, így a bevételek növekedésére nem lehet számítani. Néhány, a SME által javasolt megoldás: (bizonyos mértékig) fizetett oktatás, illetve egészségügyi szolgáltatások, esetleg a kötelező katonai szolgálat „megvételének" lehetősége. PRAVDA A kormány totális átalakítását követeli Robert Fico, ugyanakkor a „hivatalnokkormány" fogalmától is elhatárolja magát - állítja a Pravda jegyzete. A DBP képviselője ráadásul meg van győződve saját igazáról: nem elég néhány minisztert leváltani, Dzurinda teljes kabinetjének cseréjére van szükség. Ha azonban tegnap még csak néhány miniszterről, ma mára teljes kabinetről beszél, nem lesz szükség holnap egy ideiglenes kormány alakítására? - kérdezi a cikkíró. Egy „totálisan átalakított", „hivatalnokok uralma alól felszabadított" vezetésnek is szüksége van a törvényhozás bizonyos mértékű támogatására. Ha pedig a politikai erők átcsoportosítására számít, akkor a mostani ellenzék erejére is szüksége lehet. Egy ilyen újfajta többség születése felér egy kisebb földrengéssel - általános elégedetlenséggel, a gazdaság csődjével. A káoszban egy hivatalnokkormány is megoldás lehet - véli a Pravda. NOVÝ ČAS A kormányfő vakációjáról ad híradást a bulvárlap: Mikuláš Dzurinda a tengerparton (is) ugyanúgy viselkedik, mint más „normális" ember. A gondosan elkerített szlovéniai tengerparti villában Janez Drnovsek kedvelt pihenőhelyén - Dzurinda a mólóról dobálja vízbe gyerekeit, felfújható gumimatracon tesz kisebb vízi kirándulásokat, és minden útjába kerülőt alaposan lefröcsköl - állítja a Nový Cas. lendülettel állt hozzá, hogy a tatárok által lerombolt és elnéptelenedett országot mielőbb helyreállítsa. Kővárakat és kőházakat építtetett, városokat alapíttatott, új lakosokat telepíttetett a déli határra és máshova, külországokból hozatott szakembereket, hogy az ország minél előbb talpra álljon. Nem félt attól, hogy az újjáépítés végett idetelepített más nyelvű emberek majd magukhoz ragadják a hatalmat. IV. Béla az ország helyreállításában vállalt oroszlánrészt, és megérdemelten kapta a „második honalapító" nevet. E történelmi tényeket azért említettem meg, hogy - amint Ondrejcsák Róbert is idézte - István király Intelmeiben az is benne van, hogy „az egynyelvű ország gyenge és esendő", özv. Petőcz Kálmánné Komárom