Új Szó, 1999. július (52. évfolyam, 149-175. szám)

1999-07-20 / 165. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JÚLIUS 20. KOMMENTÁR Ördögűző Dzurinda JARÁBIK BALÁZS Még a kisebbségi nyelvtörvény parlamenti vitáját is ad acta helyezte Dzurinda miniszterelnök Nafta Gbelyvel kapcsolatos döntése. Az el­lenzékiség „sanyarú" négy éve alatt produkált legnagyobb botrány szele most visszacsapni látszik a jelenlegi kormány átláthatatlan gaz­dasági machinációi miatt. Dzurinda kezd „megőrülni", hallható egyre több aggódó hang a miniszterelnök környezetéből, ami akkor is ag­gasztó, ha a „diagnózis" kizárólag politikai jellegű. Mindenesetre Dzu­rinda végérvényesen elszalasztotta azt a lehetőséget, hogy pártokon felülemelkedve, valóban Szlovákia pártatlan miniszterelnöke legyen. Paradox módon a már említett „évszázad csalása" név alatt futtatott Nafta Gbely okozta a soha vissza nem térő alkalomat. A jókora üzletet szimatoló kormányhiénák nem voltak képesek önmaguk meghazud­tolására. Addig tárgyaltak Póorral (és itt főleg a Szlovák Gázművek képviselőire gondolok), saját cégeik számára készítve elő a terepet, a­míg Mečiar kedvenc vállalkozója eladta orruk elől a zsákmányt. Még azt is megengedhette magának, hogy kilépjen: ő ártatlan, a bűnösök a túlsó parton maradtak. A túlsó parton, persze, nagy volt a tumultus: ott volt Černák, Kinčeš, a Gázművek főnöke az egyik oldalról, Kaník és Sklenár a másik oldalról. Dzurindának jutott a feladat, hogy meg­találja a mediális szempontból megfelelő bűnbakot. Kezdetben úgy tűnt, megoldja a feladványt, menesztve mindkét oldalt. Miután az SZDK kampányának fő szponzorai (pl. a Slavia Capital) nem voltak hajlandók lemondani kedvenc miniszterükről, Dzurinda kénytelen volt meggondolni magát, s ebből már csak egy képtelen és hajmeresz­tő cirkuszt sikerült kicsiholnia, ami nem igazán válik a kormány, de főképp a miniszterelnök javára. A Kaníkékkal szemben megfogalma­zott okok ugyanis csak akkor állják meg a helyüket, ha a gazdasági minisztérium és a gázosok hibáit is figyelembe vették - volna. Ehe­lyett Černák tisztára mosása túlságosan jól sikerült, csak a sikálás kö­vetkeztében a gazdasági miniszter bőre is lejött. Azt pedig már igazán csak az annalesek kedvéért jegyezzük meg: a Szlovák Gázművek igazgatóját a Nafta Gbely eladása utáni közvetlen kapkodásban levál­tották egy órára, hogy aztán megint kinevezzék. Megfigyelők szerint Dzurindának két embere van a kormányban: Palacka és Černák. Ha hozzátesszük, hogy Palacka az SZDK kincstárnoka, és ugyanebben a politikai hibridben a miniszter- és pártelnök egyik fő támogatója, Čer­nák meg az SZDK kampányfőnökeként volt felelős a kampány zökke­nőmentes lebonyolításáért, világosabb a kép. Dzurinda feláldozta „tiszta" miniszterelnökségét jól felfogott pártérdek(é)ből. A szeptem­ber már nem a kormányátalakítás jegyében fog zajlani, vagy nem a közvetlen minisztercsere lesz az érdekes. Azt ugyanis már kőkemény párt- és belharcok fogják meghatározni - mindannyiunk „örömére". JEGYZET pen erre a vidékre nem akadt idejük. Pedig itt is vannak okatatásügyi, munkaügyi, építés­ügyi, pénzügyi gondok, itt is van­nak olyan roma táborok, ahol a 300 munkaképes emberből egy­nek van munkája. Igaz, volt ta­vasszal Rozsnyón egy országos magyar pedagógustalálkozó, ahol jelen volt egy MKP-s állam­titkár, de ez nem elég arra, hogy lekerüljön az említett listáról, ah­hoz el kell mennie az iskolákba is, hogy a saját szemével lássa, milyen körülmények között ta­nulnak pártja leendő választói. A választások óta itt járt még az MKP elnöke, a szlovák parlament alelnöke, Bugár Béla is a párt já­rási konferenciáján, hogy jelenlé­tével lecsendesítse az elégedet­len párttagokat. De ő is csak jött és ment. A 33%-os munkanélkü­liséggel küszködő járás gondjai­val behatóbban csupán az ország keleti felének egyetlen parla­menti képviselője, Köteles László szokott foglalkozni. A többi, úgy látszik, nem „köteles". Hiába, na­gyon felgyorsult az élet, minden­ki elfoglalt, amióta kinevezték. Három év múlva ismét választá­sok lesznek, talán akkor megint láthatják a rozsnyóiak egy gom­baszögi dáridó erejéig az MKP-s politikusokat. És meg is választ­hatják őket. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), Bolemant Lilla - régió- (58238310), Tomi Vince -sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja á CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk „Jött-ment" lista KMOTRÍK PÉTER A múlt héten egy híradással ke­vesebb anyagot küldtem lapunk pozsonyi szerkesztőségébe. Az anyag arról szólt volna, hogy szolgálati úton a Rozsnyói járás­ban járt Miklós László környezet­védelmi miniszter. A látogatás már több mint egy hónapja a tár­cavezető tervei között szerepelt. Örültek is neki a járás magyar vá­lasztói - végre lejön egy magyar miniszter Pozsonyból, akinek számot adhatnak gondjaikról. Mert a régióban vannak - több­nyire magyarok által lakott -falvak, ahol vagy víz, vagy gáz, vagy szennyvízcsatorna nincs, sőt van olyan település, amelyik a három közül az egyikkel sem dicsekedhet. A miniszternek azonban más, saját dolga akadt, így továbbra is azoknak a szlová­kiai magyar minisztereknek, ál­lamtitkároknak, kormányalelnö­köknek a, jött-ment" listáját gaz­dagítja, akik kinevezésük óta csak átutaznak a Rozsnyói járá­son, illetve körbelátogatják azt. Mert a szomszédos járásokban már volt egynéhányuk, csak ép­TALLÓZÓ SME Sok szóbeszéd kering már a Demok­ratikus Szlovákiáért Mozgalom által beharangozott új koalícióról, mely­nek egyik alapítója a most kormány­párti Demokratikus Baloldal Pártja is lehetne - maga Robert Fico (DBP) képviselő sem tartja elképzelhetet­lennek ezt a lehetőséget. „A Szlovák Demokratikus Koalíció túl sok belső problémával küszködik manapság, így a feszültség az ellenzék "hozzá­járulása" nélkül is jelentős" - mond­ja Fico. Ugyanakkor határozottan nem támogatja az előrehozott vá­lasztásokat - szerinte ugyanis a je­lenlegi kormány ki fogja bírni a vá­lasztási időszak végéig, ám azonnali és radikális változásokra van szük­ség. „Ľudovít Černák gazdasági mi­niszternek huszonnégy órán belül le kellene mondania, három DBP-s mi­niszternek szintén" - jelentette ki Fico. Más összefüggésben azonban természetesnek találta az ellenzéki képviselőkkel való párbeszédet, nél­külük nincs haladás - vélte. A DSZM és a DBP közötti állítólagos titkos megbeszéléseket azonban politikai játéknak nevezte. NEUE: ZÜRCHER ZEITUNG Ifjabb John F. Kennedy halálával kapcsolatban a svájci lap arra hívta fel a figyelmet: John élete nem lehe­tett könnyű, hiszen annak a politi­kai „szentnek" a gyermeke és egyet­len fiúutóda volt, akit a realitások ellenére a legszebb és legjobb ame­rikai törekvések megtestesítőjévé idealizáltak. John nehezen talált magának megfelelő tevékenységet. Jogot tanult, néhány évig helyettes államügyészként dolgozott, majd megalapította a George című maga­zint. Ám a politikától mindig elzár­kózott, noha nevével és megjelené­sével sokra vihette volna ezen a té­ren. A Kennedy-klán Amerikában a királyi ház afféle pótléka, mert az angol király elleni lázadásból szüle­tő, köztársasági Egyesült Államok nem tudta egészen felszámolni a monarchia iránti nosztalgiáját. A Kennedyek mindent fel tudnak mu­tatni, ami Shakespeare drámáiban fellelhető: pénzt, hatalmat, szexet, szenvedélyt, árulást, idealizmust és szégyentelen opportunizmust. Mindez szorosan összefonódik egy­mással és a család olyan természe­tességgel éli ki, amegy mindig újra lenyűgözi az átlagembert. THE DAILY TELEGRAPH A lap megemlíti, a haláleset az Egyesült Államokban némiképpen ahhoz hasonlítható, ahogyan Nagy­Britanniában Diana walesi herceg­nő tragikus autóbalesetének a hírét fogadták, bár a Kennedy-dinasztia „hercegének", utolsó nagy remény­ségének halála nem váltotta ki a gyásznak olyan mértékű spontán megnyilvánulásait, mint a walesi hercegnőé az óceánon innen. A ha­lálhír a fiatalabb nemzedékeket nem rendítette meg, annál inkább az idősebbeket, akik még emlékez­nek a tévé képernyőin annak idején látott jelenetre, amint a hároméves kisfiú tiszteleg apja, a Dallasban meggyilkolt elnök koporsója előtt. Az apa halála teremtette meg a csa­lád mítoszát, amelyet persze a Kennedyek is tápláltak, a merényle­tet követő tragédiák és botrányok, a mítoszba vetett hit és a csalódások pedig a szeretetnek, csodálatnak és az ellenszenvnek azt a viszonyát, amelyet az átlagpolgár irántuk érez. - Uram, irigylem önt. Ezzel a termettel egyszerűen átvészelheti a gazdasági csomagot. (Peter Gossányi karikatúrája) 1944-től üldözi a balszerencse az Egyesült Állanok egyik leghíresebb családját Kennedyek: egy klán megrázkódtatásai A Kennedy-klánt a sorscsa­pások sorozata sújtja, s nem csak 1963, a legen­dás John F. Kennedy elnök Dallasban történt meggyil­kolása óta. Az ifjabb John F. Kennedy szerencsétlen­sége csupán a sorozat legújabb eseménye. MTI-PANORÁMA - 1944: Joseph, a legidősebb Ken­nedy-fiú a második világháború­ban, 29 éves korában lezuhan re­pülőgépével a La Manche csator­na fölött. - 1948: Joseph húga, Kathleen 28 éves korában repülőgép-szeren­csétlenségben életét veszti. - 1963: John F. Kennedy elnök no­vember 22-én Dallasban merény­let áldozata lesz 46 éves korában. - 1968: Robert F. Kennedy, a De­mokrata Párt szenátora Los Ange­lesben június 6-án merénylet áldo­zatává válik. -1969: Edward M. Kennedy július 18-án egy party után Chappaqui­dick szigetén kocsijával egy hídról a vízbe zuhan. Munkatársa, Mary Jo Kopechne belefullad a vízbe, Edward Kennedy elhagyja a hely­színt s ezzel mindörökre visszaszo­rul a politikai életben. -1973: Edward Kennedy kisfiának csontrák miatt amputálni kell egyik lábát. Ugyanebben az évben Robert Kennedy fiát, Joseph-et au­tóbaleset éri, az autó egyik utasa azóta béna. - 1983: Az ifjabb Robert Ken­nedyt kábítószer birtoklása miatt megbüntetik. - 1984: Robert Kennedy másik fia, David kábítószer-túladago­lás következtében meghalt Flori­dában. - 1986: Patrick Kennedy, Edward kisebbik fia kábítószerezés miatt kezelésre szorul. - 1991: Edward Kennedy unoka­öccse, John F. Kennedy legifjabb húgának fia, William Kennedy Smith bíróság elé kerül azzal a váddal, hogy megerőszakolt egy lányt a floridai Palm Beachben lé­vő családi biztokon, de végül fel­mentik. - 1997: Michael Kennedy, Robert Kennedy fia a Colorado állam be­li Aspenben halálos síbalesetet szenved harminckilenc éves ko­rában. Előzőleg azzal vádolták, hogy viszonyt folytatott egy kis­korú babysitterrel. - 1999: Repülőgépével lezuhan és életét veszti az ifjabb John F. Ken­nedy, a legendás elnök egyetlen fia. A repülőgép eltűnik a hullám­sírban, s vele együtt az ifjabb JFK felesége és sógornője is. A hároméves ifjabb John Fitzgerald Kennedy (a kép jobb alsó sarkában) meggyilkolt édesapja sírjánál szalutál. A fénykép már hozzátartozik Ame­rika történelméhez (ČTK/AP) OLVASÓI LEVÉL Több mondat az igazságról Mikor a Képzőművészeti Főiskolá­ra felvételiztünk, a professzor igen eredeti módon vizsgáztatott ben­nünket. A terem közepére kitett egy egyszerű karosszéket, körbe­ültetett bennünket, és az volt a fel­adat, hogy mindenki úgy rajozolja le a széket, ahogy látja. Az ered­mény nagyon érdekes volt. Ugyan­az a karosszék tizenhárom szem­szögből. így van valahogy az igaz­sággal is. Attól függ, hogy honnan nézzük. A dolgokat és a feltétele­zett igazságot ugyanis lehet nézni: elölről, hátulról, jobbról, balról, alulról, felülről, közelről, távolról, különféle szemüvegen keresztül, vagy akár nagyítóval is. Abszolút igazság, ami minden szempontból igaznak bizonyul. Mert ugyebár egészen másképp látja, mondjuk, az ország, a lakosság helyzetét, aki felülről, biztos állás, jó fizetés, ma­gas beosztás, évekre előre bebizto­sított anyagi háttér birtokában nézi, mint a bizonytalanságban, máról holnapra élő kispolgár, vagy a munkanélküli, aki már maradék önbecsülését is elvesz­tette. Másképp látják a jobboldali pártok, másképp látják a fiatalok és másként az idősek. Szerintem az igazságot nem a múltban kell keresni. Nem lehet úgy előre ha­ladni, hogy állandóan hátrafelé tekintgetünk. Az ilyen ember e­lőbb-utóbb orra esik. Az időt megállítani nem lehet, és bizo­nyos eseményeket ott folytatni, ahol ötven vagy hatvan évvel ez­előtt abbamardtak, lehetetlen. A múltból le kell szűrni a megfelelő tapasztalatokat. Ami jó volt, hasznos volt, felhasználni, ami rossz volt, eltemetni jó mélyen, hogy többé felszínre ne kerüljön. A ma igazságát kell feltárni. Azon kell dolgozni, hogy ma, holnap, holnapután legyen az emberek­nek életcéljuk, alkotókedvük, munkájuk, és hogy gyermekeink jövője is biztosítva legyen. Perti Józsefné Šálov

Next

/
Oldalképek
Tartalom