Új Szó, 1999. július (52. évfolyam, 149-175. szám)

1999-07-19 / 164. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JÚLIUS 19. KOMMENTÁR Visszásságok HOLOP ZSOLT Úgy tűnik, az MKP még mindig nem tért észhez abból a sokkból, amit „szövetségesei" árulása okozott, és amit egyébként hetekkel előre lehetett látni. Képviselői zavarodottan nyilatkoznak. A különböző hivatalos, félhivatalos és nem hivatalos kijelentésekből kiderült, hogy a törvény rosszabb helyzetet teremt, mintha nem lenne, illetve jobb a semminél, illetve nem is olyan rossz, illetve használható. Az MKP elnökségi ülése után közzétett nyilatkozat szerint pedig a párt egységes a nyelvtörvény és az előállt helyzet megítélésében. A párt vezetői szerdán Rudolf Schuster államfőnél jártak, és arra kérték, adja vissza újratárgyalásra a parlamentnek a törvényt. S egyazon levegővétellel, még az elnöki palotában azt nyilatkozták, az MKP parlamenti képviselői államférfiként, felelősségteljesen, öntudatosan, az európai integrációs törekvéseket figyelembe véve viselkedtek, amikor az ülésteremben maradtak. Nemmel szavaztak, de jelenlétükkel adták áldásukat a nyelvtörvényre; ha kivonulnak, ma sincs jogszabály. Most tehát megkérik Schustert, hogy felelőtlenül, az ország érdekeit, integrációs törekvéseit és a lehetséges következményeket figyelmen kívül hagyva, adja vissza a törvényt. Hogy a parlament majd valamikor szeptemberben, vélhetően ugyanilyen formában elfogadja, miközben ismét lehetőséget nyújt az ellenzéknek a bornírt hülyeségek megismétlésére. Ha sokszor ismétlik, csak elhiszi mindenki. Rudolf Schuster egyetlen percig sem fog gondolkodni azon, hogy visszaadja-e a törvényt. Nem is gondolkodhat. Európa üdvözölte a jogszabály elfogadását, szemben a lett nyelvtörvénnyel, amelyet szinte azonos időben fogadtak el Rigában. Az EU rögtön az orosz kisebbség védelmére kelt, és a diplomáciai virágnyelvet mellőzve közölte, ilyen törvénnyel nem lehet Európába jutni. Az elnök asszony másnap visszaküldte a törvényt. Rudolf Schuster megválasztásakor kijelentette, valamennyi állampolgár elnöke akar lenni, azoké is, akik nem rá szavaztak. Nem még a magyaroké, akik mind őt támogatták. Tény, hogy a magyar kisebbségnek nem felel meg minden tekintetben a törvény, de az MKP is áldását adta rá. Schuster a magyar kisebbségnek sem használna, ha nem írná alá. Már csak azt kellene megfejteni, miért kérik erre. JEGYZET Fortyog a cefre TÓTH MIHÁLY Nem sokan fedeztek fel okozati összefüggést aközött, hogy tíz év után azon a napon olvashattam hazai újságban az első mezőgazdasági termelési riportot, amelynek folyamán teljesen összeomlott a csallóközi kajszibarackpiac. Nem baloldali és nem faluorientált lapban jelent meg a nosztalgiaébresztő írás, hanem liberális sajtóorgánumban, amely nemrég még megkérdőjelezhetetlennek tekintette a piac láthatatlan kezét. így talán a kormány Klaus-féle gyorstalpalót abszolvált tagjai is rádöbbennek, milyen következménnyel járhat Dél-Szlovákiában, hogy júliusban 45 koronáért mérik az import almát. A hajdan megtermelt alma viszont vagontételben rohad el a kertekben. De térjünk vissza a kajszibarack-mizériára. E terményre most 10 esztendeje, de még 1992 nyarán is az voltjellemző, hogyjúliusban-augusztusban sárga színbe öltöztette a csehországi városok piacterét. Hajdanában színéről volt érzékelhető, hogy a Csallóközben meg a Mátyusföldön a termés alatt földig hajlanak a kajszi ágai. Most szagáról gyanítható a barackérés. Egész pontosan: a cefre illatáról. Pontosan senki se tudja felbecsülni, hogy csehszlovák koronában kifejezve mennyi pénz áramlott egykor az iparosodottabb országrészekből az inkább mezőgazdasági jellegű Dél-Szlovákiába. Tízmilliókra tehető az egykori gyümölcs- és zöldségforgalmazásból származó összeg. Autó lett belőle, meg új ház, tévékészülék és hűtőszekrény. Mindez most cefrévé degradálódott. Hajnalonként barackpálinkaaromát csap az ember orrába az enyhe fuvallat. Az elmúlt 10 év alatt 4-5-szörösére emelkedett mindennek az ára, amit a csellóközi ember megvásárolni kényeszerül. Tíz esztendeje 12 koronát adtak a barack kilójáért. Most ötért se kell a kutyának sem. Az értékesítés egykori és mai helye, illetve összege közötti különbség óhatatlanul rányomja bélyegét az érintettek nézeteire. Nézetükre a politikusokról, akik hagyták, hogy kettéváljon egy világszerte jónevű ország; a gazdasági vezetőkről, akik mindennek ellent tudtak állni, csak a saját zsebre dolgozás kísértésének nem. Fortyog a cefre. Valami nagyon bűzlik Szlovákiában. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt- politika - (58238338), Sidó H. Zoltán -gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk - Ne csodálkozz, találkoztam a kemény valósággal! (Peter Gossányi karikatúrája) A középtávú gazdaságpolitikai koncepciót az fenyegeti, mint a közigazgatási reformot Két kapura játszanak? A kormány kéthetes szabadságra vonult, a problémák viszont ittmaradtak. TUBA LAJOS A középtávú gazdaságpolitikai koncepció hiányával indokolta a múlt héten Jozef Migaš, a Demokratikus Baloldal Pártjának elnöke saját javaslatát a reformerek vezéralakja, Ivan Mikloš miniszterelnök-helyettes leváltására. Tette ezt annak ellenére, hogy a gazdaságpolitikai koncepció a kormány által megszabott határidőben ágazatközi véleményezésre került. Migaš látszólag minden logikát nélkülöző megnyilvánulása csak újabb felvonását jelenti a kormányon belüli jobboldali-baloldali párharcnak. Ennek során a baloldal úgy viselkedik, mintha az ország gazdasági állapota még lehetővé tenné az általuk „fontolva haladásnak" nevezett tétovázást. Ebben mindössze egyszer inogtak meg, a májusi pénzügyi válságkor. Mióta azonban a külföldről felvett újabb 500 millió eurós hitelnek köszönhetően a nyomás enyhült, a baloldal visszatért a régi kerékvágásba, és viselkedését újra csak Pató Pál úréhoz hasonlíthatjuk. Sajnos, a DBP az elmúlt négy év magyarországi történéseiből mindöszsze annyi tanulságot szűrt le, hogy a kemény reformokat megvalósító kormány nem nyerheti meg a választásokat, ők pedig az ország leghatékonyabb lobbycsoportjának birtokában nem szeretnének kikerülni a hatalomból. Elég azonban Mečiarék múlt heti jelzéseit figyelOLVÁSÓI LEVÉL És minden folytatódik? Ha valaki összeszámolná a temérdek újságcikket és egyebet, amit a kisebbségi nyelvhasználatról pro és kontra már összeírtak, jó pár ezer oldalt szedne össze. És mi lett a haszna? Az eredmény majdhogynem a nullával egyenlő! A többséget képviselő kormánytagok felkínálnak egy tervezetet a probléma megoldására, melyet magyar koalíciós partnereik nem fogadnak el, és jogosan, mert a nézeteiket csak kevéssé, vagy egyáltalán nem vették figyelembe. Tehát folytatódik a „rólunk-nélkülünk" játék? Amennyi energiát ennek a - merem állítani, hogy a többségi nemzet számára lényegtelen - problémának a megoldására elpazaroltak, elég lenne két rendszerváltásra is. Jó volna, ha ezt nünk annak megértéséhez, hogy arra az esetre is biztosította magát, ha az elégtelen reformok miatti gazdasági problémák a kormány bukását okoznák. A baloldali szűrőn fennakadt stratégiai anyagok közé besorolhatjuk a közigazgatási reformot is, hiszen a koncepció megtárgyalása hónapokat késik, és a DBP már jelezte: egyáltalán nem óhajt „észveszejtő" tempóban reformálni. Épp csak hozzá nem teszi, hogy minek az idő előtti választások előtt ilyen komoly dologba belefogni. Talán nem kockáztatunk sokat, ha feltételezzük, hogy hasonló sorsra A baloldal viselkedését újra csak Pató Pál úréhoz hasonlíthatjuk. jut a középtávú gazdaságpolitikai koncepció is. Felmerül a kérdés, hogy a fennálló nézetkülönbségek ismeretében a jelenlegi kormánykoalíció egyáltalán alkalmas-e ilyen koncepció megfogalmazására. Ennek egyértelmű példája a stratégiai vállalatokról szóló törvény. Néhány hete még ott tartottunk, hogy Mečiarék eme torzszüleményét egyszerűen érvényteleníteni kell. Ma ott tartunk, hogy a DBP szerint a parlamentnek kellene jóváhagynia minden egyes stratégiainak ítélt vállalat privatizációját. Mečiarék idején ezt a Nemzeti Vagyonalap tette, akkor az ellenzék egy emberként követelte, hogy a döntéshozatal kerüljön át a felelős kormány kezébe. A DBP most ezt a parlament kezébe a mostani kormány észrevenné! A kisebbségeket meg lehet érteni. Ők a nyelvük használati jogával csak az identitásukat védik. De mit védelmeznek a többségiek? Hiszen mindenki, aki objektíven értékeli a problémát, látja, hogy a kisebbségi nyelv bevezetése a közéletben egyáltalán nem csorbítja jogaikat! Ebben a vitában a többségi politikusok mellébeszélnek, és vannak, akik hazudnak. Hazudnak nemzetüknek és a külföldnek is. A legmagasabb rangú állami méltóságok évek óta ígérgetik a kisebbségi nyelvtörvény elfogadását. Talán most, amikor a demokrácia kezd a kormánytényezőknél is honossá válni, sikerül az ígéretet teljesíteni. És ha ezt még a kisebbségekkel is összhangban tennék, az lenne csak az igazán jó szolgálat Szlovákiának. Ehelyett saját nemzetüket előszeretettel riogatják a nagy katasztrófával, ami feltétlenül bekövetkezik, ha a kisebbségek teret adná, ami gyakorlatilag garancia lenne a privatizáció leállítására. Még nagyon jól emlékszünk arra, hova vezetett, amikor a bősi vízlépcsővel kapcsolatos operatív döntéshozatalt Magyarországon politikai megfontolásokból a parlament kezébe adták. Hasonló előtt állunk most itthon is. Akkor a patthelyzet egészen a hágai bíróság elé vezetett, nálunk pedig a folyamat végén a kormány bukása áll. A múlt hét fontos gazdasági eseményei közé tartozik a Szlovák Biztosító problémáinak felvetése. Idén már a VÚB és a Szlovák Takarékpénztár is bevallotta, hogy milliárdos veszteségeket kell szanálnia, de a biztosító még ennél is komolyabb ügy. Mert míg a bankokból viszonylag óvatosabban kellett kiemelni a pénzt, a több évtizedre letétbe helyezett pénzekkel gazdálkodó biztosítóban szabad volt a gazda. A Szlovák Biztosító „fejését" még Čarnogurskýék kezdték, amikor 1991-ben innét fedezték a bősi Cváltozat építési költségeit, de nagykanállal igazán Mečiarék ettek belőle. Ezért is megdöbbentő az a cinizmus, hogy most épp az egyik akkori vezető olvassa jelenlegi kollégái fejére a gazdasági problémákat. Viszont azokat az embereket, aldk arra számítanak, hogy néhány év múlva megkapják a biztosítási összegüket, nem nagyon érdekli, pontosan kinek is „köszönhető", ha a biztosító esetleg nem lesz képes eleget tenni kötelezettségeinek. Ezekre a feltételezésekre a biztosítási felügyeletnek kell választ adnia, majd pedig a jelenlegi vezetőknek (és a kormánynak) kell megoldást találnia. kapnak nyelvük használatában. Főleg a „magyar irredenta" a nagy mumus, mert fel akarja darabolni az országot. Ez a legalattomosabb hazugság! A magyar kisebbségben ehhez nincs belső akarat, és ez a legfontosabb. Európa nem a határok megváltoztatása, hanem azok átjárhatósága felé tart. Még szerencse, a szélsőségesek a népi közösségekben egyre fogynak, és a tudatlanok is kevesebben vannak. Természetesen viták még lesznek, de a vitázóknak - főleg a többségiekből -jó volna egy-két tényt megjegyezniük: Mi magyarok annak idején nem a jobb életért jöttünk Csehszlovákiába, hanem Csehszlovákia jött el hozzánk (részünkről hívatlanul). Tehát mi az őseink szülőföldjén élünk és maradunk meg magyarnak! Ha valóban jogállamban élünk, akkor a törvények nem jelenthetnek előnyt vagy hátrányt senkinek sem, tartozzék a többséghez vagy a kisebbséghez. TALLÓZÓ ADEVARUL Washington feltartóztatja a magyar autonomistákat címmel a bukaresti napilap szombaton vezércikket szentelt Wesley Clark tábornok két nappal korábban lezajlott romániai villámlátogatásának. A napilap azt tartja a NATO európai erőit vezénylő amerikai tábornok romániai látogatása fő eredményének, hogy Clark Bukarestben ismételten kijelentette: Európában s azon belül is a kontinens délkeleti térségében a határok sérthetetlenek. „Clark tábornoknak ez a bukaresti nyilatkozata a legfontosabb garancia, amelyet Románia a Jugoszlávia elleni NATO-háború támogatásáért kapott. S valószínűleg ez lesz az egyedüli is. ... A Koszovóban kikényszerített új helyzetet kihasználva Budapest megpróbálta előmozdítani a Vajdaság autonómiáját, a sajtóban pedig számos találgatás látott napvilágot e modell romániai és szlovákiai meghonosításáról. Csakhogy Amerikának megvan az a képessége, hogy tanuljon saját hibáiból. ... Ezért Amerika minden csatornán NEM-et mondott Magyarországnak." DANAS Koszovó jogállása miatt várhatóan módosul majd a szerb alkotmány, ezért eljött az idő a Vajdaság státusának megvitatására is - fejtette ki a szerbiai lap hét végi számában közölt interjújában Ispánovics István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) képviselője, a szerb parlament egyik alelnöke. Részletesen szólt a háromszintű vajdasági magyar autonómiakoncepcióról, többek között hangsúlyozva: a tervezetet azzal a céllal dolgozták ki, hogy mind a hat vajdasági magyar párt (közös) javaslata legyen, mindazonáltal a dokumentum nemcsak a vajdasági magyarok, hanem a tartományban élő minden nemzeti közösség számára készült. JOURNAL DU DIMANCHE A párizsi polgármester, Jean Tiberi feleségének vissza kell fizetnie 270 ezer frankot, amelyet fiktív foglalkoztatottként, el nem végzett munkáért vett fél közpénzekből. A számvevőszék döntése inkább morális jelentőségű. A hosszas könyvvizsgálat kiderítette: 1994 márciusától decemberéig Tiberi asszonynak Essone megye főtanácsa - amelyet akkor Xavier Dugóin, az RPR párt szenátora elnökölt - Idemelt havi fizetést folyósított egy, a francia nyelv helyzetéről készülő tanulmányért. Az adófizetők pénzéből 336 ezer frankkal jutalmazott beszámolóra a megye csak október végén adott megbízatást: vissza kell tehát fizetnie nyolc hónapnyi plusz jövedelmet. Az ügyész szerint Xavier Dugóin fellépése nyomán fiktív megyei állásokban szerepeltették egyebek közt a szenátor feleségét, házvezetőnőjüket, valamint két másik RPR-képviselő feleségét és egyikük anyósát is. Az államnyelvtörvény hátrányt jelent a kisebbségeknek, ezért kell korrigálni. Demokráciában az emberijogok terén nem engedélyez senki semmit a másiknak, ezek a jogok egyszerűen vannak. Az egyik ember jogai ott és akkor végződnek, ahol és amikor kezdik sérteni a másik ember jogait. Ezek a jogok nem válhatnak alku tárgyává, se valamiféle „hűbéri eskü" függvényévé! A kisebbségi nyelvek használata a közéletben nem sérti, nem csökkenti a többségi nemzet jogait. Ezek a jogok a demokráciából fakadnak, annak szerves részei! Ebből a szempontból a demokrácia ellen elkövetett halálos vétek és alattomos támadás a kisebbségi nyelvtörvény elfogadása ellen felhasználni egyes emberek nagyobb nemzeti érzékenységét vagy tudatlanságát, mint ahogy ezt a többségi nemzet szélsőségesei teszik. Benkovics József Nagyfödémes