Új Szó, 1999. július (52. évfolyam, 149-175. szám)

1999-07-17 / 163. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JÚLIUS 17. VEN DEC KOMMENTÁR A nagyhatalmú sün nem ismeretét stb. Szóval ud­variasan, de cáfolták, hogy a magyar kormányfő csak úgy bi­zalmasan odasúgta az Egyesült Államok első emberének, hogy mi is a teendő, ő pedig azt mondta, hogy ez eddig nem ju­tott az eszébe. Néhány nappal ezelőtt az ame­rikai védelmi miniszter járt itt, és szóba került a vajdasági au­tonómia. Történetesen egy amerikai hírügynökség az ese­ményről tudósítva azt írta, hogy magyar állás­pont szerint az au­tonómiát minden eszközzel el kell ér­ni. Egy közbevetés­re, hogy netán fegy­verrel is, a magyar kormányfő állítólag azt mondta, hát mi mással. A tudósító állítja, hogy az omi­nózus kijelentés el­hangzott, mások lát­ni vélték az ameri­kai miniszter elhú­zott szája szélét is. Az egészről egy mese jutott eszembe. A sün megy haza a sö­tétben, és egyre csak beszél ma­gában. A nyuszit érdekli, mit mo­tyog a sün, fülel feszülten. Köz­ben a sün megy, megy és üteme­sen mondja magában: nagy-ha­tal-mú sün-disz-nócs-ka, nagy­ha-tal-mú sün-disz-nócs-ka. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa Néha az az érzése az embernek, hogy itt a világ közepe, már­mint Magyarországon. A jelek ugyanis arra utalnak, hogy az események itt dőlnek el, mi több meghatározó a szavunk a fontos nemzetközi szervezetek­ben, az Észak-atlanti Szövet­ségről már nem is beszélve. Két, nemrégiben történt eset is erre utal. A közelmúltban azt írta az egyik magyar napilap, persze, címoldalon, hogy maga a magyar miniszterelnök járt közben annak érde­kében az amerikai elnöknél, hogy ne legyen szárazföldi hadművelet, vagyis a NATO álljon el at­tól a tervétől, hogy a légi csapások mel­lett szárazföldi erő­ket vet be, és így kényszeríti Belgrá­dot arra, hogy kato­nái vonuljanak ki Koszovóból, és en­gedjék oda a nem­zetközi békefenntartókat. Már a feltételezés is megmosolyog­tató. Ami a németeknek nem si­került, sikerülhet a kicsi ma­gyaroknak. Az nem elég, hogy egy nagyhatalom ellenzi a szá­razföldi hadműveletet, sokkal több szava van egy kicsiny, ám Jugoszláviával szomszédos ál­lamnak. Brüsszelből - magukat megnevezni nem akaró forrá­sok -jelezték is egy másik napi­lapnak, hogy az állítás feltéte­lez némi naivitást, a helyzet Forró Evelyn JEGYZET Egyszerű megoldás VRABEC MARIA A helyszín egy vezető beosztású állami hivatalnok irodája. Az ille­tő vezető beosztású személy tör­ténetesen magyar, a Magyar Ko­alíció Pártja jelöltjeként került posztjára, és munkaköréből kifo­lyólag magyarországi partnerek­kel is rendszeres kapcsolatot tart fenn. Legfőképp telefonon és leg­inkább csak akkor, ha ő hívja őket, de legfőképp személyesen. Na nem azért, mintha nem bízna titkárnőjében. A magyarországi (pontosabban fogalmazva bármilyen külföldi) félnek ugyanis kizárólag csak ak­kor van esélye bármit is elintézni szlovákiai partnerével, ha embe­rünket éppen bent találja a hiva­talban, és személyesen vele érte­kezhet, mert a titkárnőjénél még üzenetet sem tud hagyni. A kislány ugyanis nem tud ma­gyarul, jobban mondva a szlová­kon kívül sehogy sem tud - ami egyébként itt, Szlovákiában a le­hető legjobb képesítés állásának betöltéséhez, hiszen mint köz­igazgatási szerv, kizárólag az ál­lamnyelvet köteles használni. Mit számít az, hogy naponta több tucatszor kénytelen bele­makogni a kagylóba, a „Nem írtem"-et, vagy akár fontos meg­beszélésekről is kirángatni a fő­nökét, mert „már megint magyar telefonja van". A komédiába illő adminisztráció immár fél éve így működik, és valószínűleg így is marad, mert új munkaerők felvételére egysze­rűen nincs keret, az államigazga­tást karcsúsítani kell, főleg al­sóbb, értsd kerületi szinteken. Amíg volt pénz, addig az akarat­hiányról sem esett szó, hiszen el­sősorban a még magasabb beosz­tású főnökök ismerőseit kellett alkalmazni. Ki tehetett arról és főleg ki tehet most arról, hogy véletlenül egy sem akadt a roko­nok között - elvégre azokat nem válogathatjuk-, aki legalább alapfokon magyarul is beszélne. Megoldás persze létezik, még­hozzá tipikusan szlovákiai. A szóban forgó hivatal sajtótitkára szerint a magyarországi partne­rek faxon is elküldhetik üzenetei­ket, ha nem tudnak szót érteni a titkárnőkkel. Ezen túl egy eredeti ötlettel is előállt a szlovák fél, azt javasolta, hogy alkalmazzanak ott, Budapesten egy magyaror­szági szlovákot, elvégre a déli szomszédok mégiscsak jobban állnak anyagilag. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norben (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk IV-JJ! É.T - Maga boldog ember! Tudja mennyi bajom van nekem azzal a rongyos pár száz milliómmal? (Agócs Ernő karikatúrája) Az Egyesült Nemzetek Szervezete valóban fontos lehet, de ráfér egy alapos megújulás Valóság és utópia Az Egyesült Nemzetek Szer­vezete ugyanolyan fontos szerepet tölt be napjaink­ban, mint a hidegháború idején. Ezt maga Kofi An­nan, a világszervezet főtit­kára mondta pozsonyi láto­gatása során. SÓKI TIBOR Talán nem tévedett, hiszen a kör­nyezetvédelem terén, vagy a terro­rizmus és a fegyver-, illetve kábító­szer-kereskedelem elleni küzde­lemben valóban szükség van egy olyan világméretű szervezetre, amely koordinálni tudja az egyes tagállamok tevékenységét. Annan ezt nem is felejtette el megemlíte­ni. A főtitkár azonban úgy véli, az ENSZ a biztonságpolitikában is ugyanolyan fontos szerepet játsz­hat, mint korábban. Ahogy mond­ta, minden konfliktust az ENSZ Biztonsági Tanácsának közremű­ködésével kell(ene) megoldani. Ehhez szerinte az is kell, hogy a ta­nács képes legyen a gyors döntés­hozatalra. És itt van a bökkenő. A hidegháború ugyan rég a történe­lemkönyvek lapjaira tartozik, de a kelet-nyugati szembenállás még nem teljesen a múlté. Kína és Oroszország a koszovói válság idején is megmutatta, hogy sokszor nem ugyanazt az értékrendet és gondolkodásmó­dot képviseli, mint a BT többi tagja. S mivel egy BT-határozat csak akkor születhet meg, ha egyetlen állandó tag sem szavaz ellene, a két keleti nagyhatalom bármikor keresztülhúzhatja a OLVASÓ LEVÉL Gyarmatosítás fedőnév alatt Az Új Szó július 10-én Csizmazia Judittal, a Földalap komáromi re­gionális hivatalának megbízott ve­zetőjével közölt interjút. Az egyik kérdés így hangzott: „Az ügyfelek nem tudják, mi a Földalap, és mi a földhivatal feladata." Mi, felsőpatonyrétiek, alaposan megta­nultuk. Egy restítúciós csalással a Földalap dunaszerdahelyi regioná­lis hivatalának „derékhada" 1,05 ha területtől fosztotta meg a közsé­get a Kis-Duna impozáns közegé­ben, egy hasonszőrű pozsonyi „pénzeszsák" javára 3 Sk/m2 egy­ségárért. A területet egy 1912-ben született, Csehországban élő csal­nyugati országok számításait. A koszovói határozatot is hosszas tárgyalásoknak csúfolt könyör­gés és acsarkodás előzte meg. S amíg az öltönyös diplomaták lég­kondicionált termeikben vajúd­tak, szép lassan csordogált az idő és a vér. Az ENSZ a ruandai vé­rengzések idején is tehetetlen­nek bizonyult, s akkor épp Annan volt a szervezet békefenntartó akciókkal foglalkozó főtitkárhe­lyettese. Ezt a ruandaiak nem is tudják neki megbocsátani. A béketeremtés tehát nem könnyű feladat. Talán még egy olyan ha­talmas szervezet számára sem, mint az ENSZ. A konfliktusme­Egyre fenyegetőbbé vá­lik a mind több helyen új­jáéledő nacionalizmus. gelőzéssel talán más a helyzet. Ma­ga Annan is azt mondja, a megelő­zés sokkal jobb megoldás. Állítása szerint a világszervezetnek sike­rült már elhárítania néhány helyi jellegű háborús veszélyt, ráadásul mindez szép csendben történt, úgyhogy nyoma sem volt a sajtó­ban. A főtitkár viszont azt is elis­merte, hogy a megelőzés nem min­dig lehetséges. Éppen ezért nagy szükség lenne az ENSZ alapos re­formjára. Fel kell gyorsítani, rugal­masabbá kell tenni, és le kell egy­szerűsíteni a szervezet működését, mert jelenlegi tempója túl lassú és túl merev ahhoz képest, amit ko­runk megkövetelne. Egyes vélemények szerint Annant annakidején éppen azért válasz­lóközi száműzöttnek restituálták. Nem mai gyerek és sosem rendel­kezett ingatlannal a mi kataszte­rünkben. A hivatalvezető a „pénzesszákkal" felkereste, s közöl­te, hogy csakis az „értéktelen" Kis­Duna partján nyílik mód restítúciós igényének kielégítésére, és szinte kényszerítette az öreget, hogy adja el az ingatlant, s ezután a „zsák", státusának köszönve, rekordidő alatt megszerezte az ingatlan bir­toklásához szükséges tulajdonla­pot is. A csalás után - amihez ha­sonlókat Csizmazia Judit így jel­lemzett az interjúban: „Elképzelhe­tő, hogy az előző kormány egyes hivatalnokai vagy kegyeltjei pozíci­ójuk által nyomást gyakorolhattak a regionális hivatal alkalmazottai­ra, hogy valakit előnyhöz juttassa­nak" - mi, kárvallottak, offenzívá­ba kezdtünk, hogy jogorvoslást ke­tották meg a világszervezet főtit­kárává, mert alkalmasnak tűnt e reformok végrehajtására. A válto­zások azonban egyelőre váratnak magukra. S ez baj, mert kihívások­ból van elég, s valóban szükség lenne egy működőképes, befolyá­sos világszervezetre, amely képes világméretűvé dagadó problémá­ink megoldására. Egyre fenyege­tőbbé válik a gazdasági egyenlőt­lenségből eredő észak-déli ellen­tét, a mind több helyen újjáéledő nacionalizmus és türelmetlenség, s ki tudja, meddig sorolhatnánk még a jövő veszélyforrásait. Vérzi­vataros századunk és jelenünk is bizonyítja, hogy a világbéke és az egyenlőség (legalábbis egyelőre) utópia csupán. Talán a főtitkár egy másik kijelen­tése sem több nagyon rokonszen­ves utópiánál. Kofi Annan szerint ugyanis szabad világban élünk, s ezért az ENSZ-ben minden tagál­lam egyenlőnek számít tekintet nélkül arra, mekkora a területe, hány lakosa van, vagy mekkora gazdasági erőt képvisel. Ha azon­ban megnézzük mindennapjain­kat, vagy épp a már említett Biz­tonsági Tanács működését - ahol csak az állandó tagok (vagyis a nagyhatalmak) rendelkeznek vé­tójoggal -, sokkal inkább igaznak tűnik egy új-zélandi politikus kese­rűen realista megállapítása, mely szerint a nagyhatalmak úgy visel­kednek, mint a banditák, a kis álla­mok meg mint a prostituáltak. En­nek megfelelően a világszervezet­ben egyelőre a nagy és erős álla­mok rendelkeznek döntő szóval. Az egyenlőségig vezető út pedig hosszú. Nagyon hosszú. ressünk. Jártunk a földművelési minisztériumban jogászoktól és az MKP politikusaitól kértünk se­gítséget. Ténylegeset sehol sem leltünk. Liptón történt hasonló, ki­sebb horderejű eset, amiről a mé­diának köszönhetően az egész or­szág beszélt. Ennek reményében tájékoztattuk a Markízát, megrö­könyödésünkre azonban - valószí­nűleg a nem megfelelő geográfiai elhelyezkedés miatt - nem tanúsí­tott érdeklődést. Közben a boldog, ám gyáva „tulajdonos" kerítkezésre szánta el magát, ot­romba betonoszlopokkal csúfította el a gyönyörű környezetet, halom­számra irtatta ki a fákat. A busás haszon reményében, s nem bur­kolt asszimilációs megfontolásból hétvégi házakkal akarja beépíteni a területet, s félő, hogy a falucskát teljesen megfosztaná identitástu­TALLÓZÓ NÉPSZAVA Újabb esőzek zúdultak a Magyaror­szág egyes részeire, de ezúttal a ko­rábbiaknál csekélyebb következ­ményekkel. A Velencei-tóban a tisztiorvosi szolgálat felhívása elle­nére fürdenek, tegnap kellett volna kiderülnie a vizsgálatokból, hogy mennyire szennyezett a tó. A bizto­sítók még nem végezték el a be­nyújtott kárigények összesítését, de az már látszik, hogy a fedél nél­kül maradt lakóknak csak töredéke rendelkezik biztosítással, akiknek több milliárd forintot fizetnek ki a júliusi esők miatt, de nem tudnak mit kezdeni a miniszterelnök fel­szólításával, hogy vállaljanak na­gyobb részt a kárenyhítésben. DIE ZEIT A német hetilap tárcarovatában közli Nádas Péter írását. Az író eb­ben egyebek között kifejti, hogy Eu­rópa integrációja még nem sikerült, növekszik az államok egymással nem törődő különállása, és Kelet­Európában mindenütt fenyeget a szerb vírus veszélye. Nádas figye­lemre méltónak találja, hogy a NA­TO aznap kezdte meg Jugoszlávia bombázását, amikor Londonban úgy döntöttek: kiadják a spanyol hatóságoknak Augusto Pinochet volt chilei diktátort. Pinochet ügy­védeinek fellebbezését a koszovói háború 66. napján utasították el, ugyanazon a napon, amikor a hágai törvényszék elfogató parancsot adott ki Szlobodan Milosevics jugo­szláv elnök ellen. Ez azt jelezheti, hogy ha Pinochetet a chilei kor­mány ésszerű politikai és jogi ellen­érvei dacára ki lehet adni Spanyo­lországnak, akkor annak sem sza­bad megtörténnie, hogy Milosevics nem kerül vád alá. Nádas fontosnak tartja annak egyértelművé tételét, hogy az államok nem csinálhatnak akármit polgáraikkal szuverenitá­sukat hangoztatva. Az elmúlt évti­zedben sohasem volt párbeszéd az egykor kétpólusú világ két része kö­zött. A berlini fal leomlásával for­málisan ugyan megszűnt, de nem tűnt el teljesen a kommunista tömb területi, gazdasági és szellemi elszi­geteltsége. A régi demokráciák igen gyorsan átlátták, milyen költségek­kel járna az európai integráció, et­től való félelmükben megszilárdí­tották saját elkülönülésüket. LASTAMPA Mohammed Hatami és a reformok ellenfelei minden törvényes és tör­vénytelen eszközzel azon vannak, hogy megbuktassák az iráni elnö­köt, semmissé tegyék a reformokat és visszaszerezzék hatalmukat - je­lentette ki az olasz lapnak az iráni államfő fivére. A reformpárti moz­galom a törvények keretein belül kíván tevékenykedni - állítja Reza Hatami közegészségügyi miniszter­helyettes. Az iráni elnök fivére han­goztatja, a teheráni egyetemisták tiltakozó mozgalma békésen kez­dődött és az ellenük végrehajtott „agresszió" változtatta utcai felke­léssé. A tiltakozó akció elfajulása azok műve, akik le akarják járatni az elnököt és a reformmozgalmat. datától, s a reménytől, hogy a gyö­nyörű természeti közeg a vidéki turizmus fellegvárává emelje a te­lepülést. Közben bennünket, akik még mindig bízunk az igazságban, abban, hogy a Földalap a falunak adja el az ingatlant, a rendőrség kezdett el zaklatni, kihallgatásra idézte be az ügy védelmezőit, és félreérthetetlen hangnemben tud­tukra adta, hogy ne akarjuk magu­kat kellemetlenségeknek kitenni. Tudom, Szlovákiában az erkölcsi értékek ebben a bonyolult átmene­ti időszakban naponta kapnak po­fonokat. De tudom, hogy hál' Is­tennek, megvesztegethetetlen ügyvédek is vannak még. Akad egy Petrocelli, aki hajlandó segíte­ni faluközösségünknek a törvény­sértők felelősségre vonásában? Rostás Alajos Felsőpatonyrét

Next

/
Oldalképek
Tartalom