Új Szó, 1999. július (52. évfolyam, 149-175. szám)

1999-07-15 / 161. szám, csütörtök

2328 Gazdaság és fogyasztók - hirdetés ÚJ SZÓ 1999. JÚLIUS 15. KOMMENTÁR Brüsszel malmai SÓKI TIBOR A parlamenti szavazás megmutatta, hogy a kisebbségi nyelvhasználati törvény nem ideális ugyan a magyar koalíció számára, de nem is teljességgel elfogadhatatlan. Ezekkel a szavakai jellemezte Rudolf Schuster szlovák köztársasági elnök az EU-diplomaták jogszabállyal kapcsolatos véleményét, miután tegnapelőtt hazatért Brüsszelből. Ebben a véleményben lehet valami, hiszen a magyar képviselők meghiúsíthatták volna a szavazást - és ezzel megakadályozhatták volna a törvény elfogadását -, ha elhagyják a tanácstermet, vagy egyszerűen nem nyomják meg a szavazógombot. Csakhogy az MKP tagjai maradtak és szavaztak. S ezt Brüsszel pozitívan értékelte. Az MKP ugyanis ezzel lehetővé tette, hogy az EUcsatlakozás utolsó politikai feltétele is teljesüljön. (Most már jöhet a keményebb dió, a gazdasági feltételek teljesítése.) Ha jobban belegondolunk, az MKP képviselői ezzel felelősségteljesebben viselkedtek, mint szlovák kollégáik, akik végtelen nyakasságukkal, s újabb megszegett ígéreteikkel komoly veszélybe sodorták az utolsó politikai házi feladat elkészülését. Elvégre azt ígérték magyar kollégáiknak, hogy a parlamentben még lehetőség nyílik a jogszabály módosítására. Ismerjük az eredményt... Lehet, hogy egy újabb lenyelt békáról van szó, egy újabb magyar áldozatról a „gyors" uniós csatlakozás oltárán. Schuster szerint legalábbis Brüsszelben így is láthatják. Talán a kormánykoalíció szlovák pártjai is megpróbálhatnának hasonló módon tekinteni a dolgokra. Merthogy az EUdiplomaták azt is tudták, hogyan fogadták el azt a bizonyos kisebbséginek nevezett törvényt. Az MKP elutasító szavazatai sem maradtak észrevétlenül, s ezt a szlovák államfőnek nem felejtették el megemlíteni. Persze, hogy pontosan mi is az EU-vélemény a jogszabályról, azt egyelőre még Brüsszelben sem tudják. Nemcsak Isten malmai őrölnek lassan. Az uniós malmok sem a gyorsaságukról híresek. Hans van den Broek, az Európai Bizottság külügyi biztosa nem is mondott többet Schusternek néhány általánosságon kívül a jogszabály elfogadásának pozitív fogadtatásáról. Hogy magáról a nyelvtörvényről hogy vélekednek, azt csak azután tudjuk meg, ha elkészült Max van der Stoel kisebbségügyi főbiztos jelentése. Még mindig kérdéses, hogy Brüsszelnek mi fontosabb, a jogszabály elfogadása, vagy az, hogy a törvény megfeleljen a kisebbségeknek is. Korábban mindig ez utóbbi értelemben nyilatkoztak az EUdiplomaták. És iskolás emlékeikből még a szlovák politikusok is tudhatják, hogy a házi feladatot nem elég megírni. Ha elrontjuk, elégtelent is kaphatunk. JEGYZET Ivan Lexa áldozat? GAÁL LÁSZLÓ „Az Ivan Lexa ellen folytatott bűnvádi eljárás nem más, mint az államhatalom öncélú politikai kampánya, s ez nem vet jó fényt a szlovákiai jogrendszer színvonalára" - méltatlankodott a minap Ivan Lexa egyik ügyvédje. Ügyvédtársa még nyomósabb érveket próbált felhozni: „Az amnesztia tiszteletben tartása alapelvnek számít, s ha ezt az alapelvet megsértjük, az alkotmány és a törvénykönyv papírfecnivé válik. Ilyen alapon mindenki azt csinálhatna amit akar, arra hivatkozva, hogy az ő kezében van a hatalom. Ez pedig nem a jogállam és a demokrácia jellemzője, ez a diktatúra tulajdonsága. Diktatúrát pedig nem akarunk, abból már volt itt elég." Az ügyvéd úr bizonyára a kommunista diktatúrára gondolt, pedig nem kellene olyan messzire mennie, elég lenne egy-két évre visszatekinteni. Mert mi az, ha nem diktatúra - még ha parlamenti diktatúrának csúfolják is -, hogy a többségi hatalom a kisebbség véleményét teljesen figyelmen kívül hagyva nemcsak hogy úgy csűri-csavarja a törvény paragrafusait, ahogyan az neki megfelel, hanem egyenesen olyan törvényeket hoz (lásd választási törvény), amelyeknek semmi közük a demokrácia alapelveihez. A titkosrendőrség egykori fejének ügyvédei a demokrácia nevében hivatkoznak arra, hogy megsérültek védencük alkotmányos és emberi jogai. Mondják ezt annak a rendőrfőnöknek a védelmére, akinek rendőrségéről egyre inkább az derül ki, hogy sárba tiporta az alkotmányos és emberi jogokat. „Mi van akkor, ha védencünkről három-négy év múlva derül ki, hogy ártatlanul hurcolták meg és csukatták le, ki fizet majd neki kártérítést? - kérdezik az ügyvédek. Igaz, hogy ebben az országban mindenkire érvényes az ártatlanság vélelme, de vajon valóban meg vannak győződve arról, hogy védencük olyan, mint a ma született bárány? Azzal érvelnek, európai uniós csatlakozási igyekezetünknek sem használ, ha az államban törvényellenesen módosítgatják az amensztiarendeleteket. Az vajon kevésbé ártana a jó hírünknek, ha kiderülne, hogy ebben az országban büntetlenül lehet elhurcolni valakit, ráadásul állami támogatással? Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk - Kérem fejtse le az egyik foltját, szükség van a varráshoz a cérnára! (Peter Gossányi karikatúrája) A regionális fejlesztés megvalósítása egyre inkább átkerül Hamžík fennhatósága alá Ódzkodó politikusok Véget ért a Magyar Koalíció Pártjában egy korszak a kisebbségi nyelvtörvény elfogadásával. Lezárult egy fejezet, amelynek értékelésekor nem a törvény tartalmából kell kiindulni. JARÁBIK BALÁZS A törvény ugyanis - mint azt az MKP egy-két magas rangú képviselője „off record" hajlandó elismerni - nem is olyan rossz. A sok mindenről, de a kisebbségi toleranciájáról nemigen híres szlovák társadalomból ezt lehetett kicsikarni. Sokkal nagyobb veszélyeket hordoz magában az a - már-már skizofrén magatartás -, amely a magyar pártra jellemző sok egyéb kérdésben is. Amikor magatartásról beszélek, arra gondolok, ami az 1998-as pártegyesülés után egyfajta vezérlő elvként meghonosodott az MKP csúcsában. Ritkán alkalmazzák a politika egyik legfontosabb eszközét, a kezdeményezést, magyarán, ritka az olyan politikai probléma, amelyben az MKP kezdeményező félként lépne fel. Ez róható fel hibaként a nyelvtörvény ügyében is. Ennek oka talán a „beidegződés", amely még a pártegyesülés előtt az MKDM politikai konyháját jellemezte. Az 1994-98-as parlamenti ciklusban a kereszténydemokraták annak is köszönhetően, hogy nem vetette szét őket a kezdeményezőkészség, „csupán" reagáltak a szlovák belpolitika és a magyar kisebbség társadalmi életét meghatározó igényekre, fokozatosan átvették az irányítást az akkori Magyar Koalícióban. Ugyanakkor tartozunk az igazságnak azzal is, hogy az MKDM képes volt két meghatározó egyéniséget nyújtani, Bugár Bélát és Csáky Pált. Általuk, no meg az MKDM dominanciájának eredményeként „polgárjogot" nyert a kereszténydemokraták politikai eszköztárának legfontosabb kelléke, a reagálás. OLVASÓI LEVÉL Tanév végi gondolatok Különös belső nyugtalanság fog el így a tanévvége után. Mint gyakorló pedagógus, szinte számolom a még fennmaradt napokat, de tudom, hogy eljött a belső számadás ideje is. Mert nemcsak a gyerekek kapnak bizonyítványt, hanem önmagunkról nekünk is ki kell állítani egy nagyon aprólékosat. Persze feltehetnénk a kérdést: a mai nehéz oktatási huzaHa jól megnézzük a kisebbségi nyelvtörvény körüli hosszas huzavonát, szembeszökő az MKP „semmittevése". Késett a párt „hivatalos" verziója is, a kormánykoalíción belüli érdekegyeztetés sem sikerült a magyar vezetők elképzelése szerint. Ugyanez jellemző a magyarok kormányzati szereplésére is. Bár a legfelsőbb kormányzati posztok elosztása az MKP-n belül megfelelőnek tűnt, hamar kiderült, hogy a magyaroknak több posztra egyszerűen nincs képzett emberük. Persze, nem varrható az MKP nyakába a szlovákiai magyarság immár megrögzötten emlegetett szakemberhiánya, de egyes esetekben a párt kevés fáradságot vett, hogy a szakembereket megfelelő helyre juttassa. S a választási szlogenekkel ellentétben az MKP perszonálisán - felkészületlenül vágott bele a kormányzásba. Talán a legnagyobb hajó, mely a Ismét csorbulhatnak a magyar polgármesterek, települések lehetőségei. magyar hivatalnokok tehetetlensége miatt távolodni látszik, az a regionális fejlesztés, amellyel az MKP sok évre segíthette volna az önkormányzatiság erősödését, vagyis saját súlyának növelését. Pedig a feladatot mintha csak rájuk szabták volna: Csáky Pál a kormány alelnökeként felügyeli, Harna István miniszterként végrehajtja a regionális fejlesztéshez, és az ehhez felhasználható EU-s pénzügyi alapok hozzáféréséhez szükséges teendőket. Könnyű erről írni, sokkal nehezebb végrehajtani, mondhatják az érintettek. Csakhogy a legutóbbi hírek szerint, s nem utolsó sorban a hasonló magatartás miatt, a regionális fejlesztés megvalósítása egyre inkább átkerül Pavol Hamžík fennhatósága alá. Ha a hírek igaznak bizonyulnak, ismét csorbulhatnak a magyar polgármesterek, települések lehetőségei Dél-Szlovákiában, főleg, ha számításba vesszük az ugyancsak gyéren csordogáló állami támogatást. A párt mindmáig nem rukkolt elő saját stratégiájával. Ez a helyzet a '98-as júniusi pártegyesülés óta tart, hiszen a párt választási programjára még Robert Fico sem sütheti rá a használhatóság bélyegét. A stratégia hiánya nagyban befolyásolhatja az érdekegyeztetést, sőt akár a magyar igények megvalósításának kerékkötője is lehet. A párt vezérei előszeretettel mondják, pártjuk országos párt, amelynek minden szlovák problémára válasza van. A nagy igyekezetben - melyet egyébként valóban nem lehet megkérdőjelezni - mintha elfeledkeznének természetes bázisukról, a dél-szlovákiai régiókról. A „regionális párt" jelzőtől meg úgy félnek, mint ördög a szenteltvíztől. Ám más stratégia a szlovák választások eredményeit összegezve nemigen létezik. Ráadásul ha számításba vesszük az európai integrációt, s az elkövetkező „régiók Európáját", valamint azt a tényt, hogy az MKP megszerezheti a dél-szlovákiai szlovákok szavazatait is, ha kellően tudja képviselni az ő érdekeiket is, sokkal könynyebben foghatja ki a szelet a nacionalisták vitorlájából, akkor érthetetlen a magyar politikusok ódzkodása a regionalitástól. Jó lenne beletanulni, mit jelent tulajdonképpen a regionalitás, s nem elhanyagolni a regionális politikusok nevelését sem, ami a párt tömegbázisát szavatolni tudná. Mert félő, hogy egyre inkább bebizonyosodik, hogy az MKP fej test nélkül. S ez a fej olyan útra irányíthatja a pártot, amely sehová sem vezet. Ezt pedig mindenhol zsákutcának hívják. A szerző a Márai Sándor Alapítvány munkatársa vonában lehet-e örömmel és nyugalommal tanévet zárni? Hisz a pedagógusnak, sajnos, már nemcsak a felsőbb szervek utasításaival kell megbirkóznia. A szülők nagyszerűen tudnak felelősségre vonni (de csak a pedagógust, ő maga soha nem hibás) és felelősséget hárítani. A pedagógusok nem ajnározást, ömlengést kívánnak maguknak, csak egy kicsivel több tiszteletet. Valamikor régen, főleg a falukon a pap, a bíró és a tanító tartozott az első emberek közé, s most úgy néz ki, hogy csak valahol a legutolsó helyen kaptunk sorszámot. Pedig pedagógusnak lenni nemcsak szakma. Itt a tudás mellé rengeteg szeretetnek, átérzőképességnek és felelősségnek kell járulnia. Mert a „Tanító lámpás, mely minél inkább világít, annál inkább fogyasztja önmagát." Nem biztos, hogy mi olyan mély nyomokat hagyunk majd a felnövő ifjúságban, mint az én első tanítóim. Még ma sem tudom az én elsős tanító nénimnek azt mondani, „Erzsi néni" (Zsemlye Erzsébet), ő nekem csak a „tanító néni". Még most is mély tisztelettel és hálával gondolok a volt felbári felsőtagozatos tanítóimra: a szlovák szakos Lukovics TALLÓZÓ SME „Mikuláš Dzurinda alaposan gyanúsítható a jogállamiság megsértésével és saját jogköreinek átlépésével". Ez nem kacsa, csak az előző kormányfő néhány napja elejtett kijelentése, melyet akár magára is érthetett volna. Nincs ugyanis még egy hozzá fogható politikus, már ami a sorozatos visszaéléseket illeti - írja a SME. Kár, hogy keveset írnak Mečiar alkotmánysértésével kapcsolatban az emlékezetes amnesztiaügyben - tudniillik az alkotmánybíróság nemrég nyilvánosságra hozott kifejtése értelmében az előző elnök-kormányfőnek sem volt joga megmásítani előző (saját) rendeletét - a különbség mindössze az, hogy Mečiar a bűnözést, míg Dzurinda a bűnüldözést támogatta rendeletével. A DSZM, élén Mečiarral most polgári engedetlenségre szólítja fel a lakosságot, az alkotmány 32. cikkelye értelmében. Nevetséges, de egyben szomorú, hogy az előző kormányfő „felháborodására éppen az ad okot, aki őt váltotta le hasonló bírálatokkal". A polgári jobb nekiláthat „új Messiás" keresésének, ha a választások előtt tett ígéretek továbbra is ígéretek maradnak - jegyzi meg a cikkíró. M L A DÁ F RO N TA DNES Dzurindára forró ősz vár - címmel közöl jegyzetet a cseh napilap, benne a kabinet működése alatt kipattant botrányokat sorolja fel Karol Wolf. A jegyzetíró szerint „Pozsonyban egyre többet hallani a kormányon belüli személycserékről, a gazdasági miniszter és a távközlési miniszter neve szerepel a legsűrűbben". A földrengésnek mindjárt a nyári szünet után kell bekövetkeznie: szeptemberben ugyanis a Nemzeti Vagyonalap vezetőjének leváltását szeretné keresztülvinni a kormányfő. Mikuláš Dzurinda köztudottan Ľudovít Kaníkot tartja felelősnek a Nafta Gbely körüli privatizációs botrányért. „Keresztülviszi, a kormány bizalmának árán is" - állítja a cikkíró. A képviselők többsége ugyanakkor Ľudovít Černák gazdasági miniszter fejét is követeli. Elemzők szerint a Szlovák Demokratikus Koalíció törzsét alkotó Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke és a kormányfő közötti viszony már egyáltalán nem súrlódásmentes, sőt. A két fél elejtett félszavai jelzik: a megegyezés egyre nehezebb. A Demokratikus Koalíció és a kormány egy lépéssel ismét közelebb áll a felbomláshoz - állítja a jegyzetíró. PRAVDA „Nem engedhetünk meg magunknak még egy, a Nafta Gbelyügyhöz hasonló, botrányt" - vallotta be Jozef Migaš házelnök. A kormányhatalomnak végre meg kell határoznia a gazdasági fair play szabályait, hiszen „a korrupció fékezi a fejlődést, és szembeállítja egymással a társadalom különböző rétegeit" - fogalmazott Migaš. Hozzátette: Szlovákia még mindig a hátrányos privatizáció béklyóiban vergődik, ha tisztázni akarjuk a zavaros ügyeket, ahhoz a parlament bevonása is szükséges. Ilonára és osztályfőnökömre, Csölle Ilonára. A tőlük kapott emberség, tudás mély nyomokat hagyott máig bennem. Most is van nagyon sok kiváló pedagógus, aki szívvel-lélekkel dolgozik pályáján, aki az új átadására törekszik, aki büszke tanítványaira, iskolájára, közösségére, ahol dolgozik. Mert ezek a tanítók tudják, hogy az az igazi siker munkájukban, ha a tanítványok visszatérnek, mint tyúkanyóhoz a kiscsibék, melegedni, feltöltődni, emlékezni és szeretni. Bóna Zsuzsa Csallóköznádasd