Új Szó, 1999. július (52. évfolyam, 149-175. szám)

1999-07-13 / 159. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR - HIRDETÉS ÚJ SZÓ 1999. JÚLIUS 13. KOMMENTÁR Luxus államköltségen PÁKOZDI GERTRÚD Kétlem, hogy akad az országban újságolvasó, rádióhallgató, tévénéző, aki képes átlátni a Nafta Gbely, a Szlovák Távközlési Vállalat és több más gazdasági botrány szövevényeit. Azért sem lehet képes, mert ahány nyilatkozó, annyi megközelítés, ahány párt, annyi magyarázat. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között a közönséges halandó rövid úton feladja e gazdasági botrányok fejleményeinek figyelemmel kísérését, és inkább arra összpontosít, átlagjövetelmét miként sikerül úgy beosztania, hogy az áremelkedések ellenére valahogy kihúzza a következő fizetésnapig. A helyzetbe beletörődve összébb húzza nadrágszíját, abban reménykedve, hogy „odafönt" is spórolnak. De „odafönt" nem spórolnak. A mezőgazdasági miniszter (aki lemondását helyezte kilátásba, ha a jövő évi költségvetésből tárcája nem kap többet) milliós gépkocsikat vásároltat hivatala számára; a parlamenti képviselők nem tiltakoznak az ellen, hogy a költségvetésből 15 millióért vásároljanak részükre számítógépeket (még azok sem, akik korábbi képviselői tevékenységük okán már szert tettek e „munkaeszközre"). Luxus a köbön, hogy a gazdasági miniszter helikopterrel utazik egy tátrai szemináriumra, mintha ebben a kis országban gépkocsival bárhova nem érhetne oda idejében... Egyes kormánytagok és parlamenti képviselők túlköltekezése nem lenne feltűnő, ha például nem pénzhiány miatt tátonganának üresen a gyógyszertárak, ha biztos lenne, hogy az iskolák szeptemberben újra megnyitják kapuikat, ha a munkanélküliség legalább nem növekedne, ha Szlovákia iránti bizalmát a külföld nemcsak mintegy udvariasságból nyilvánítaná ki. Nem lenne feltűnő az „odafönti" költekezés, ha az államkassza nem kongana az ürességtől, és nem állna fenn a veszélye a tervezett 15 milliárdos költségvetési hiány túllépésének. Akkor sem lenne feltűnő egyik-másik miniszter, politikus álszerénysége, ha az átlagpolgár végre azt látná, a hozzáértés, nem pedig a kapkodás, esetleg a korrupció gyanúja jellemzi cselekedeteiket. Amíg erről nem győződik meg, gyanús lesz számára az összes politikus összes lépése, és már annak sem hiszi el, hogy önzetlenül dönt, akit valóban Csak a hozzáértés vezérel. És még az államfőnek sem hiszi el, hogy jobban szeret vonatozni, mint repülővel utazni. Te melyik gyűjtőtáborba viszed idén nyaralni a családot? (Agócs Ernő karikatúrája) TALLÓZÓ NOVÝ ČAS A romák tömeges elvándorlása nem kimondottan szlovákiai jelenség, régóta problémát jelent Csehország és Nagy-Britannia kapcsolatában is. Nyugati szomszédunk azonban az Európai Unió bővítésének első hullámába tartozik, így helyzete lényegesen jobb. Szlovákia éppen az EU decemberi, helsinki csúcsértekezletén kaphatna még egy esélyt arra, hogy a bővítés első hullámába kerüljön. Ezért nagyon gyanús, hogy a romák éppen az EU elnöki tisztét ellátó Finnországba „menekülnek". A napilap egy másik okot is említ: a szlovák kormány külpolitikájával eddig csak sikert aratott talán ez adott ösztönzést az akció szervezőinek, akik lehet, hogy a DSZM, vagy a finnországi szlovák külképviselet tagjai közé tartoznak. Mindenesetre érdekes lenne megtudni, milyen szándékkal károsítja valaki az ország külföldi megítélését - véli a Nový čas. Csak a reális helyzetelemzés segítheti a Magyar Koalíció Pártját az eredményesebb politizáláshoz Hiányzó hazai szövetségesek Életképes dokumentum helyett leginkább bennünket sújtó jogi torzszülöttet vajúdott ki a szlovák parlament. Ideje hát elgondolket kellett volna keresni. Méghozzá elsősorban idehaza, Pozsonyban, és nemcsak Brüsszelben és Budapesten. Ugyanis a szlovákiai törvényekről eddig is, ezután is itt döntenek, s most újra a saját bőrünkön tapasznyek miatt sem volt semmi esély az MKP tervezetének elfogadtatására, a pán legutóbbi országos választmányán elfogadott irányvonal akár csak minimális sikerére sem. Nagy ugrások, nagy engedmények makalmazott nem köteles bírni a kisebbség nyelvét, öt híján valamennyi - kormánypárti és ellenzéki - szlovák képviselő lelkesen megszavazta. Ilyen légkörben és ilyen partnerekkel valóban nehéz szót érhívjon külföldre - 50% -kai olcsóbban JEGYZET Legyen Herr Tóthová GRENDEL ÁGOTA Azt mondja a Magyar értelmező kéziszótár, hogy a név valaminek a megjelölésére, azonosítására és másoktól való megkülönböztetésére használatos szó, kifejezés. Szlovákiában a megkülönböztetést is megkülönböztetik, a vezetéknévből nyomban megtudjuk, nővel vagy férfival van-e dolgunk, s ehhez semmi köze az olyan udvariasságnak, mint mondjuk a németeknél a Herr, ill. a Frau használata. A keresztnévről nem is szólva - ritka kivétellel már ebből kiderül, milyen nemű egyeddel van dolgunk. Itt a fiú, majd férfi pl. Tóth, a lány, majd nő Tóthová. (Hacsak a névtörvényre hivatkozva nem anyakönyveztetik az újszülött lányt -ová nélkül.) Ezt a nevet hordozza személyi igazolványában, útíevelében. így, -ovával felruházva. Gond csak addig nincs, amíg Ámor nyila nem landol benne - nem is akárhol, külföldön. Akkor aztán emlegetheti honfoglaló őseit, akik néhány ezer kilométerrel odébb is sátrat verhettek volna, ahol csak a csecsemők o (v) áznak. Ahol a név egységes egész, s nem úgy kerül az anyakönyvbe, hogy Herr Schwarz, csak úgy, hogy Schwarz, s mert anyja neve -ová, nem úgy, hogy Herr Henrik Tóth, hanem egyszerűen Henrik Tóthová. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk kodni azon, hogy miért vallott kudarcot a Magyar Koalíció Pártjának parlamenti politizálása. SZILVÁSSY JÓZSEF A legfontosabb kérdés nyilvánvalóan az, hogy a Magyar Koalíció Pártja a kisebbségi nyelvtörvényt előkészítő politikai előjátékok és csatározások során jó taktikát és stratégiát választott-e. Elvben helyesen járt el a párt vezetése, amikor végig ragaszkodott ahhoz, végre európai módon és minden lényeges társadalmi és egyéni szférára kiteijedően teremtsék meg a kisebbségi nyelvhasználat világos jogi kereteit. Ugyanakkor talán nem ártott volna végiggondolni, h'ogy a párt morális győzelmet akar-e aratni, vagy politikai eredményeket igyekszik elérni. A választott taktika ugyanis óhatatlanul az előbbi cél, vagyis az erkölcsi győzelem és a politikai kudarc irányába vezetett. A politikai eredmény amelyhez egyáltalán nem elvtelen magatartás vezet - érdekében nyilvánvalóan potenciális szövetségeseOLVASÓI LEVÉL Nem Deálci, Pozsony Az Új Szó 1999. jún. 24-én megjelent számában Schniererné ezt írja: „Csaknem az egész világon ahol magyarok élnek - tudják, hogy legrégibb magyar nyelvemlékünket, a Halotti Beszédet Deákiban találták meg." így vélekedik Ádám Zita is az újság 1997. okt. 18-ai számában. Schniererné, szatalhattuk, hogy tizenöt képviselő más parlamenti pártok támogatása nélkül az égvilágon semmit sem képes elérni. Még van der Stoel és más illetékes személyiség, netán a magyar kormány jóindulatú külső segítségével sem. Ezért kellene már végre reálisan felmérni és tudatosítani a pozsonyi politikai partner, illetve a külföldi támogatók politikai erejét és lehetőségeit. Az eredményes politika egyik legalapvetőbb eleme a megfelelő empátia, azaz a potenciális hazai szövetséges érdekeinek és sajátos szempontjainak a figyelembe vétele. Esetünkben a kisebbségi nyelvtörvény végső változata körüli hajcihőben és alkudozásban még a legdemokratikusabban gondolkodó szlovák parlamenti képviselő sem téveszthette szem elől, hogy mértékadó felmérések szerint a szlovák lakosság nyolcvan százaléka - most ne firtassuk, hogy milyen okok és manipulációk miatt - ellenzi a kisebbségi nyelvtörvényt, s ennek a ténynek egyik bizonyítéka, hogy a DSZM két hét leforgása alatt több mint 400 ezer aláírást gyűjtött, egyértelműen a dokumentum elfogadása ellen. Már csak e tébadon fogalmazva, az egész világ magyarságának nevében vélekedik így, pedig állítása nem felel meg a valóságnak, mert a Halotti Beszédet nem Deákiban találták meg. I. István király 1001-ben Bencés-rendi szerzeteseket telepített ide, akik később egy régebbi templomuk helyén 1228-ban építették fel azt a román stílusú, háromhajós, kéttornyú templomot, amely Dél-Szlovákia igen értékes műemléke ma is. Ebben a kolostortemplomban használták a XIII. sz. elején azt a szertartáskönyvet, napság ritkán fordulnak elő, Szlovákiában magyarkérdésben meg végképp elképzelheteüenek, hangoztasson bárki bármilyen nemes eszméket és célokat. Reális alternatívaként csakis a kis lépések taktikája, az értelmes kompromisszum jöhetett szóba, ám arra csupán az MKP vezetői tudnak válaszolni, hogy hivatalos és nem hivatalos tárgyalásaik során ők mit tettek, mit ajánlottak, milyen szintű és súlyú érveket sorakoztattak föl ennek érdekében. A külső szemlélő inkább a „mindent vagy semmit" keményvonalas politika érvényesülését érzékelte, amely ebben az esetben egyértelműen kudarcra van ítélve. Annál is inkább, mert a parlament padsoraiban a három szlovák kormánykoalíciós párt képviselői között, bizony, akadnak olyan nacionalisták, mint a mai parlamenti ellenzék táborában, legfeljebb körmönfontabban nyilvánítják ki vagy palástolják el magyarellenes érzelmeiket. Ez a tény a mostani parlamenti végszavazásnál is félreérthetetlenül beigazolódott, amikor például azt a módosító indítványt, mely szerint a közhivatal és a közalamely később Pozsonyba, majd 1816-ban a Magyar Nemzeti Múzeumba került. Éz a latin nyelvű szertartáskönyv, amelyet ma Pray-kódex néven ismerünk, és a 154. lapja a Halotti Beszédet és Könyörgést tartalmazza. Tehát a Halotti Beszédet Deákiban használták, de Pozsonyban találta meg az ottani levéltárban Pray György kutató. A kódexet 1192-1195-ös években írhatták, ismeretlen helyen, olvasásra szánt szöveget tartalmaz istentiszteleti célokra. A kódex 1228-tól 1241-42-ig, a taVK-648/A teni, de más célravezető út nincs, csak a türelmes és bölcs politikai párbeszéd. Ez azért is lényeges, mert a kisebbségi nyelvtörvény körüli huzavona távolról sem ért véget. Született egy rossz törvény, amely még az önkormányzatokban és a helyi állami hivatalokban kialakított jelenlegi gyakorlatot sem legitimizálja teljes mértékben. Vagyis a most elfogadott dokumentum talán az EU tisztségviselői számára elfogadható lesz, számunkra azonban semmiképpen sem. Tovább folytatódik hát a küzdelem az európai mértékű kisebbségi nyelvtörvény elfogadtatásáért, s ebben nincs semmi különös, hiszen Dél-Tirolban a német ajkúak, majd a ladinok csaknem három évtizeden át, Hollandiában a frízek tíz esztendőn keresztül küzdöttek a maguk és a többségi nemzet számára egyaránt megfelelő jogi norma elfogadtatásáért. Ránk is ilyen folyamat, hasonló politikai küzdelem vár, amely az adott realitásokat és az erőviszonyokat sokkal jobban figyelembe vevő politizálással hozhat csak eredményt. A szerző a Pravda munkatársa. tárjárásig a deáki templom használatában volt. A tatárjárástól 1813-ig Pozsonyban őrizték. Maga a kódex latin nyelvű, 172 oldalas; ebből 5 oldalon fordul elő színes kép. A 26. oldalon történik említés a deáki templomról. Szerintem az olvasót helyesen, a történelemnek megfelelően kell tájékoztatni. Deáki szülöttjeként kötelességemnek éreztem, hogy a fentieket közöljem. Lásd: Útikönyvek - Csehszlovákia, 391. old. JUDr. Császár Aladár Komárom