Új Szó, 1999. június (52. évfoyam, 124-148. szám)

1999-06-08 / 130. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JÚNIUS 8. KOMMENTÁR Konvertibilis sajtpapír PÁKOZDI GERTRÚD Kezdettől kérdéses volt, hogy a kormány miből tudja majd kifizetni a több mint 30 milliárdot a 10 ezer koronás névértéken kibocsátott értékpapírok tulajdonosainak. Milliók „kölcsönöztek" az államnak ezer koronát abban a reményben, hogy ha már ennyi pénzért nem lehetnek ismét feltehetően jól fizető részvények tulajdonosai, akkor legalább látszólag jól kamatoztatják e kis befektetésüket. Rejtély, hogy Mečiarék miből akartak fizetni. Üres (pontosabban deficites) kasszát hagytak a vagyonalapra (is), és minden jel arra vall, hogy az a kötvénykifizetés esedékes időpontjáig hátralevő alig húsz hónap alatt a szükséges összeg töredékét sem tudja összekaparni. Az okok ismertek: a kézen-közön privatizált vállalatok alig törlesztenek valamit a vagyonalapnak járó tartozásaikból, és teszik, tehetik ezt mindaddig, amíg rájuk nem bizonyítják, hogy a kedvező fizetési feltételeket törvénytelenül élvezik. A Dzurinda-kormány átmeneti megoldásként javaslatot dolgoz ki. Ennek az a lényege, hogy kötvényeikért a kisbefektetők jövedelmező vállalatok részvényeit kaphatnák cserébe. Már akik akarnák. Aki továbbra is kitartana a 15 ezer korona körüli összeg kifizettetése mellett, annak valószínűleg várnia kell, míg a vagyonalap fizetőképessé válik. Ha valaki nem tud várni, akkor értékpapírját legfeljebb a névérték feléért, tehát jóval áron alul adja el az ország minden településén felbukkanó kötvényfelvásárlóknak. Senki se tudja, kinek a nevében járnak el, milyen érdekcsoportok pénzéből vásárolják fel a hírhedt értékpapírokat. A filléres gondokkal küszködőnek magyarázhatja bárki, hogy jobb lenne várnia kötvényének eladásával jobb lenne, ha majd inkább jövedelmező vállalatok részvényeire cserélné. Akinek minden fillér kiadását meg kell gondolnia, az sok esetben jobban örül a mai biztos ötezernek, mint a bizonytalan idő után felvehető 10-15 ezernek. Ľudovít Černák gazdasági miniszter indoklása szerint a „kötvényekért részvényt" megoldást a vagyonalap fizetésképtelenségén kívül az is indokolja egyebek között, hogy a 30 milliárdot meghaladó pénztömeg egyszeri kifizetésével hirtelen túl sok kerülne a fogyasztásba, míg az előző megoldás gazdaságélénkítő hatással lenne. Szép, hogy félti a miniszter (meg a kormány) a kisembert az infláció meglódulásától, hiszen tisztában van vele, gazdasági szükségcsomagjai révén egyébként is alaposan belenyúl a zsebébe. Az ország pénztelensége láttán csak az érthetetlen, a vagyonalap miért tesz egyes vállalatoknak továbbra is fizetési engedményeket, ahelyett hogy kintlevőségeinek következetes behajtásával foglalkozna. Csak nem arról van szó, hogy más szereplőkkel ott folytatódik a kliensrendszer, ahol a szeptemberi választásokon abbamaradt? Vagy inkább arról, hogy még mindig nem született meg a szakadékból való kikecmergés eredményes koncepciója? Félő, hogy mindkettőről. JEGYZET Krajči aktanézőben MADI GÉZA Az utóbbi időben szinte semmit nem lehetett hallani arról, hogyan halad az 1997-es népszavazás meghiúsítása miatt kezdett rendőrségi vizsgálat. A múlt hét közepén aztán megmozdult az állóvíz: a referendum ügyében képviselői mentelmi jogától megfosztott Gustáv Krajčit szerdán beidézték vallomástételre. Csakhogy nem akart vallani. Egy órán át mellébeszélt, sőt elfogultsággal vádolta meg a hatóságokat. „Mindig ezt csinálta" - jegyezte meg lakonikusan Jaroslav Ivor tábornok, a belügyminisztérium vizsgálati főosztályának vezetője. Mi történt? Az egykori belügyminiszter már védeni sem próbálja magát, hanem a volt tisztségéből „visszamaradt" fölényességgel panaszt emel az esetével foglalkozó vizsgálótiszt ellen. Ivor tábornok szerint minden bizonnyal azért választotta ezt a módszert, mert arra vár, hogy az alkotmánybíróság érvénytelenítse Dzurinda döntését, mely hatályon kívül helyezte a Mečiar-féle dupla amnesztiát. A jelenlegi helyzetből adódó, logikus következtetést Krajči rögtön megcáfolta, bizonyítva: ugyanúgy gondolkodik, mint két éwel ezelőtt, amikor beavatkozott a népszavazás lebonyolításába. Akkor sem volt logika magyarázataiban (annak, hogy ő találta-e ki őket, vagy a vezér súgott neki, nincs jelentősége), s most sem viselkedik úgy, mint aki azóta logikai tanfolyamon vett volna részt. Mert ha egy kicsit elgondolkodna, beláthatná: támadás helyett más módszerhez kellene folyamodnia. De ő nem teszi, hanem kereken visszautasítja a vallomástételt, és még mindig azt hajtogatja, hogy törvénytelen az ellene indított bűnvádi eljárás. Meg hogy Vladimír Mečiar már amnesztiát adott neki. Ám a hatóságok megelégelték Gustáv Krajči próbálkozásait, és - akár tetszik neki, akár nem szerdán tájékoztatják az ellene indított vizsgálat eredményeiről. Nem valószínű, hogy az „ismerkedés" rendben lezajlik, netalán a volt belügyminiszter egyszeriben mindent bevall. De nem is ezért találták ki az aktamustrát. Mindenesetre Krajči szerdán újabb lépést tesz a bírósági tárgyalóterem felé. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsoli - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238311), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), Bolemant 1.illa - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. -Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk - Tudom, hogy nagyszerű dolog a versenybicikli, de higgye el, ezen sem jut gyorsabban a boldog jövőbe, mint mi, gyalogosan (Peter Gossányi karikatúrája) A DBP újra eljátszotta az egyszerű emberek védelmezőjének szerepét Csak látszat az egység a reformcsomag-ügyben Négy kormányülés egy héten - ez a nagyüzem is mutatja, hogy napjainkban már valóban gyorsan kell cselekedni az összeomlás megakadályozása érdekében. TUBA LAJOS Nem jelentett túl nagy élményt a múlt hétfő, a régóta várt reformcsomag megtárgyalásának napja. Ki örülne annak, hogy kipucolják a pénztárcáját, de az taián még rosszabb, ha ezért esetleg semmit sem kap. Márpedig a kormány „gazdaságmentő" csomagjával elég nagy az esély erre. Az alapképlet ismert: az első fázisban legalább 20 milliárd korona megszorításra van szükség ahhoz, hogy a költségvetési hiány finanszírozható maradjon. Itt azonnal gyanús eseményekkel szembesülünk. Ivan Mikloš ezzel kapcsolatos anyagán a négy felelős párt szakértői kb. tíz napot ültek, mégsem értek el eredményt. Legalábbis azon a bizonyos kormányülésen a miniszterek úgy tologatták az egyes tételeket, mintha előkészítő találkozón lettek volna. Ráadásul a miniszter elsősorban politikus, így a reformcsomag végül egy eléggé összefüggéstelennek tűnő kompromisszumhalmazzá vált. Erre a legjobb példa a gépjárműadó, amelyről először megszabták, hogy 2,2 milliárd koronával kell hozzájárulnia a húszmilliárdhoz, a mikéntet pedig később tisztázzák. Ne csodálkozzunk, ha ilyen körülmények között olyan helyzetek alakulnak ki, mint a gyógyszerek esetében. A szállítók sztrájkba léptek, arra hivatkozva, hogy a maximált árú gyógyszerekbe nem tudják beépíteni a vámpótlékot. Ľudovít Černák erre nyilvánosságra hozta, hogy a gyógyszer-nagykereskedelem 13, a gyógyszertárak pedig 21 százalékos haszonkulccsal dolgoznak. A vita eredménye egyelőre négyhónapos tűzszünet lett. Ez egyben a hétfői program első lazítását is jelenti. Sagát miniszternek most újabb négy hónapja van arra, hogy felvázolja a radikális egészségügyi reform menetét, különben októberben újra elölről kezdődik minden. Hét közben azután megkezdődött a reformcsomag kibontása, de téHét közben azután megkezdődött a reformcsomag kibontása. védés lenne azt hinni, hogy a hétfői veszekedés volt a végső. Szerdán megemelték a dohánytermékek fogyasztói adóját. A dohányosok miatt nem fáj a politikusok feje, itt nem tartanak társadalmi felháborodástól. Kérdéses viszont a bevétel, mert ezt a tételt már az előző kormány is kipróbálta, nem nagy sikerrel. Márpedig a feketekereskedelem elleni küzdelem színvonala az elmúlt két év alatt sem javult. A pénteki kormányülésen azután újabb meglepetések értek bennünket. A hozzáadottérték-adó hétfőn bejelentett emelésével kapcsolatos anyag jóváhagyása egyáltalán nem bizonyult formai pontnak. A Demokratikus Baloldal Pártja (időközben megerősödve a szakszervezetekkel) újra eljátszotta az egyszerű emberek védelmezőjének szerepét. Peter Magvaši szociális ügyi miniszter úgy viselkedett, mintha hétfőn éppen szabadságon lett volna. Üj információ viszont, hogy 2000. január elsejétől az alsó sávban újabb kétszázalékos emelésre számíthatunk. Eléggé érthetetlen az is, miért szentelt a kormány olyan nagy teret a vendéglátóipari szolgáltatásoknak. Ľudovít Černák érvelése, mely szerint ezek átsorolása a 23 százalékos kategóriából a 10 százalékosba azért kellett, hogy több gyermek juthasson el üdülésrejelen helyzetben szinte nevetséges. A politikában azonban semmi sincs véletlenül, így ilyen logikátlan érvelések hallatán fokozott óvatossággal kell figyelnünk az eseményeket. Már csak azért is, mert ezzel kiengedték a szellemet a palackból. Ezen a héten nyilvánvalóan a megszorítások miatt nehéz helyzetbe került gazdasági ágazatok tucatjai kezdenek lobbizni hasonló lazítások érdekében. Egyébként pedig ezen a héten tovább figyelhetjük a reform hányatott sorsát. Több, ezzel kapcsolatos törvényjavaslat a parlament elé kerül. Sajnos, több jel is arra mutat, hogy a kormánykoalíciós képviselők közül sokan ingadoznak. Könnyen olyan helyzetbe juthatunk, hogy a múlt hétfői miniszteri adok-kapok után most a parlamentben bukkan fel több tucat reformszakértő, és kezd el dobálózni különbejáratú és garantáltan szakavatott matematikai modelljével. TALLÓZÓ SME A zólyomi LIAZ Rt. kilenc autóbuszt nem szállított le a Szlovák Autóbusz-közlekedési Vállalatnak, pedig az előleget megkapta. Az információt Gabriel Palacka közlekedési, postaügyi és távközlési miniszter is megerősítette. Elutasította az ehhez hasonló eljárást, szerinte ugyanis nem a gyártók támogatása a cél, hanem az autópark felújítása. A városi és távolsági autóbuszok rossz technikai állapotán csak költségvetésen kívüli eszközökkel lehet javítani. Az egyik lehetséges megoldás gázüzemű buszok üzemeltetése. A miniszter ugyanakkor kizárta, hogy az év végéig megemelik a viteldíjakat. NÁRODNÁ OBRODA A vámpótlék a hazai piac védelmének eszköze, és csak egy bizonyos ideig marad érvényben, most konkrétan másfél évig. Ľudovít Černák gazdasági miniszter szerint ezt az időt a szerkezetváltásra, a hazai vállalatok versenyképességének megerősítésére kell kihasználni. Támogatni kell az exportot, a szolgáltatások és az idegenforgalom fejlesztését. Černák úgy véli, ha az egészségügy rossz helyzetére való tekintettel nem vezetnének be vámpótlékot az importorvosságokra, az illeték terhe alól azokat a nyersanyagokat is ki kellene vonni, melyekből a hazai gyógyszerek készülnek. Ellenkező esetben a hazai gyógyszergyártók alulmaradnának a konkurenciaharcban, és nagy mértékben csökkenne jelenlétük a szlovák piacon. A gazdasági miniszter szerint a drága orvosságok korlátlan felírása is hozzájárult az egészségügy jelenlegi helyzetéhez. Palacka szerint a dohány fogyasztói adójának bevezetése összhangban van az Európai Unió normáival. A miniszter elmondta, a jugoszláviai konfliktus nemcsak a komáromi hajógyárra, hanem további vállalatokra - mint a Benzinol, a Slovnaft vagy a Chirana is negatív hatással van. Az eddig okozott kár már eléri a 160 millió koronát. A nemzetközi jog viszont csak a közvetlen károk megtérítését teszi lehetővé. NOYÝČAS Szlovákia lakossága sokkal drágábban jut hozzá az alapélelmiszerekhez, mint a környező országok polgárai. Mindössze két mutató alakul kedvezően ránk nézve. Egy kilogramm burgonyáért 17 másodperccel kevesebbet kell dolgoznunk, mint a horvátoknak, Lengyelországhoz viszonyítva pedig nálunk valamivel olcsóbb a sör. Mi viszont 60 százalékkal többet robotolunk a krumpliért, mint a magyarok vagy a csehek. Az alapélelmiszer-csomagért, mely 2 kg burgonyát, 2 kg marhahúst, két üveg sört, 4 liter tejet, 4 kg kenyeret és fél kg vajat tartalmaz, Szlovákiában kell a leghosszabb ideig, 10 és fél óráig dolgozni. Ez az idő hétszer több, mint Ausztriában. Ebből világosan kitűnik, hogy a volt kommunista államok még mindig távolról sem közelítik meg Ausztriát, Szlovákia pedig ezek mögött is jócskán lemarad. REAKCIÓ: ad Nyitra nem kérte; Az igazság kedvéért, Új Szó, 1999. június 5. A képviselők döntenek Szombati számunkban Drahomíra Pechovčiaková, a nyitrai Maticaház igazgatója és Alexander Mrázik, a Matica slovenská komáromijárási tanácsának elnöke tiltakozó írását közöltük. Kifogásolták, hogy Vrabec Mária „Cirill és Metód ügy" című cikkében őket idézte, mondván, ők nem beszéltek szerkesztőnkkel, és nem is szeretnék Nyitrán tudni az ominózus szobrot. Vrabec Máriát célzatossággal vádolták, valamint azzal, hogy valótlanságokat állít. Nyitrai szerkesztőnk reagálását egyebek mellett azért is közöljük, mert dokumentum (magnószalag) van a birtokában, s a hangfelvételből egyértelműen kiderül, ki mit mondott és kinek. Érthető, hogy a Matica slovenská minden erejével igyekszik letagadni, hogy valaha is eszébe jutott volna lemondani a komáromi Cirill és Metód szoborról, és Nyitrának ajándékozni azt. Természetesen az is érthető, hogy most azok szállnak síkra legvérmesebben a komáromi helyszínért, akik nemrég még el tudták volna képzelni, hogy a szobor máshol álljon - elvégre jóvá kell tenniük a hibájukat. Mármint azt, hogy egy magyar újságírónak kotyogták ki, „hallottak a nyitraiak ötletéről" (Alexander Mrázik), meg hogy „mondtam ilyen dolgot, de csak közeli ismerősök előtt. Mondom, ha már egyszer így áll a dolog, Nyitrán ez nem lenne probléma" (Drahomíra Pechovčiaková). Ismétlem, érthető a visszatáncolás, hiszen a Matica számára a szobor elvi kérdéssé, sőt a nemzeti jogok magasztos szimbólumává vált. Ezzel szemben az teljesen mellékes szempont, hogy a két hittérítőnek az égvilágon semmi köze nem volt Komáromhoz. Még az az emberi gyengeség is megbocsátható, hogy valaki időközben megmásítja a véleményét, egyedül arra nem találok magyarázatot, miért kell letagadni még a puszta tényét is annak, hogy telefonon beszélt az adott újságíróval - pláne, hogy a beszélgetésről hangfelvétel készült. Ha csak nem azt akarják elhitetni a közvéleménnyel, hogy az egészet a magyarok találták ki: így akarták egycsapásra Komáromot is megszabadítani a szobortól, meg a Maticát is belülről bomlasztani. Az egész összeesküvési elmélet csak azért sántít, mert a végső döntést úgyis a komáromi képviselő-testület hozza meg, azt pedig éppúgy nem kényszerítheti senki a szobor felállítására, mint a Maticát az elajándékozásra. Vrabec Mária