Új Szó, 1999. június (52. évfoyam, 124-148. szám)

1999-06-04 / 127. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1999. JÚNIUS 2. KULTÚR A G. Nem véletlenül tűzte műso­rára a közelmúltban, egy­mást követve a cseh közszol­gálati televízió mindkét csa­tornája azt a több mint egy­órás beszélgetést, mely még tavaly nyáron készült, az ak­kor 90. életévét betöltő ne­ves francia íróval, Robert Merlével. KISS JÓZSEF Talán volt ebben némi kajánság is, hogy a néző tettenérhesse a világ alakulásának a nagy írókon is kifo­gó kiszámíthatatfanságát. Merle ugyanis vidéki kastélyának udva­rán sétálgatva, korát meghazudto­lóan jó karban levő, szálfaegyenes tartású öregúr szellemi frissessé­gével válaszolgatva a beszélgető­társ kérdéseire, kitért az európai kontinens helyzetére is. Átszelle­mültséggel beszélt arról, hogy a második világháború óta az öreg földrészen nem tört ki országok közötti háborús konfliktus, mert a második világégés szörnyűségei­nek emléke megteremtette a meg­értés és az összefogás gondolatá­nak táptalaját. Sőt, addig ment lel­kesedő bizakodásában, hogy nyo­matékosan kijelentette: Európá­ban már kiveszett az a barbár gon­dolkodás, mely a népeket alá- és fölérendeltekké osztaná... Amikor Merle a fentieket kimondta a cseh televízió kamerája előtt, le­het, hogy volt némi ok a reményt­keltő jövőbelátásra is. De emlékez­zünk csak, mi is zajlott ez idő tájt azon a kölcsönös gyűlöletektől izzó Balkánon, ahol már ekkor a boszni­ai öldöklések után ugyancsak kétes­sé vált, hogy a daytoni békeszerző­dés Szavatolójának tekinthető-e Milosevics, és felsejlett a koszovói folytatás. Igaz, 1998 júliusában amerikai diplomáciai lépés történt, és körvonalazódott a nemzetközi koszovói béketerv. A NATO a bom­bázást kilátásba helyező ultimátu­mát viszont - aminek bekövetkezé­sében szinte senki sem akart hinni ­csak később, szeptemberben intéz­MESTERSÉGEM A HAL A L te Milosevicshez. Ki tudja, milyen naprakészséggel figyelte ezeket az eseményeket az a Robert Merle, aki a szóbanforgó interjúban a történe­lem menete iránti viszonyáról né­mi derűlátással, az emberbe vetett hittel nyilatkozott. Viszont egy ne­gyedszázaddal korábban magyar kérdezőtársának, Köves Erzsébet­nek a rangos Valóság című folyóirat hasábjain úgy vallott, hogy a nagy­betűs Történelem áldozatának te­kinti magát, minthogy az a háború elején, 1939-ben elkapta, s annak végéig markában tartotta. Ennek közvetlen hatása alatt született a fancia összeomlásról szóló regénye, amely saját szavai szerint még bi­zonytalanságot tükröz az „erőszak és nem erőszak" kérdésében. A há­Vajon ma is derűlátóan bízna-e Robert Merle abban, hogy az ember az erőszakkal szemben végül is eljut odáig, hogy embernek tekinthesse magát? A nagy írókon is kifog a jövő kiszámíthatatlansága ború azonban megérlelte benne a meggyőződést, hogy az igazságta­lanság ellen nincs más eszköz, mint az erőszak. így sejthető, hogy amennyiben a tavalyi beszélgetés szembesülnE a történelemnek a Balkánon előállt újabb fejleményei­vel, miképp is vélekedne a mostani beavatkozásról. De vajon az erő­szakkal szembe kerülő ember ma­gatartásával kapcsolatban ezek után is derűlátásának adna hangot? Huszonöt évvel ezelőtt a Történe­lem iránt, ami alatt a mindent alakí­tó és változtató jelenkori történetet értette, pesszimista érzelmeket is táplált. A cseh televízió munkatár­sának nyilatkozva tavaly augusz­tusban viszont az emberbe vetett hit áradt szavaiból, abban remény­kedve, hogy „az ember végül is eljut oda, hogy valóban embernek szá­míthat". Utána mintha kissé meg­torpant volna, és sietett hozzátenni, hogy ez nagyon hosszadalmas fo­lyamat lesz, és nagyban függ majd a környezet hatásától. Talán nem afféle találgatás arra gyanakodni, hogy Merlének most erre gondolva eszébe jutna a kör­nyezet fogságába került ember el­fajulásának mementójaként szüle­tett regénye, a Mesterségem a ha­lál. Az olvasóban ugyanis Merlével kapcsolatban elkerülhetetlenül ennek lelkiismeret-ébresztő hatá­sa indít el ugyancsak lélekbemar­koló párhuzamokat. Rudolf Lange alakjában, az auschwitzi haláltá­bor megszervezőjének fiktív élet­rajzában ugyanis arra a szörnyű­ségre világít rá, hogy miként vál­hatott egy ember a náci gyilkos masinéria fogaskerekévé. A regény 1970-ben a pozsonyi Madách Ki­adó és a budapesti Európa Könyv­kiadó gondozásában megjelent harmadik kiadásának fülszövege szinte az olvasóval maradéktala­nul azonosulva teszi fel az önkén­telenül előtörő kérdéseket: „Mi történt ezzel az emberrel? Tébo­lyodott-e vagy épelméjű? Hiszen bizonyára Rudolf Lang is normális csecsemőként született. Mi okozta hát jellemének iszonyú károsodá­sát? Ki a bűnös? Hol kezdődik kör­nyezetének felelőssége, és hol kez­dődik az övé?" A regény magyar fordításának megjelenését követően, az ötvenes évek második felében Fábry Zol­tán az Irodalmi Szemle hasábjain rámutatott, hogy Lang a „példás kötelességember" nem szörnye­teg, a tömeggyilkosság mint mes­terség számára egy mechanikus funkció eredménye. S Fábry az atombomba birtoklásával meghat­ványozott „katasztrófa-tökéletes­Merle Rudolf Langjának egyfajta alteregóivá vál­nak. ségben" a világveszély irtózatos le­hetőségére figyelmeztetett. Kevés­sé figyelt a parancs ésengedelmes­ség maradéktalan egybefonódásá­nak társadalmi-lélektani okaira. Viszont Merle regényének mai üzenete éppen ebben rejlik. A há­borút vesztett húszas évekbeli Né­metország frusztráltságának, a tö­megméretű kilátástalanságból ki­utat kínáló demagógia pszichózi­sának roppant hatóerejében. Em­lékezzünk csak vissza, mit is mond a börtönigazgató a hányódó mun­Robert Merle (Archívumi felvétel) kanélküli Rudolf Langnak, az első világháború utáni német szabad­csapatosnak arra a kijelentésére, hogy csalásnak tekintené, ha volt gyámjának bűnbocsánatot színlel­ve folyamodna amnesztiáért. Az igazgató azért nevezi Lángot ve­szedelmesnek, mert lelke mélyén tisztességesnek tartja. Csak a söp­redék veszélytelen, mert csupán érdekből cselekszik - mondja. Igen, lehet, hogy Koszovó eseté­ben is valójában nem Seselj vajda elvetemült banditái jelentik az iga­zi veszedelmet, hanem a garázdál­kodásukat szenvtelenül eltűrő szerb közhangulat. Csakhogy ez lényegét tekintve nem puszta nép­hangulat. Szerbia - történelmi szindróma. így nevezik a történészek a szerb népié­lekben mélyen gyökerező öröklött történelmi atavizmusokat és komp­lexusokat. Ezek egyike a szerbek el­len még a török időkben elkövetett mészárlások teremtette létfélelem, a másik a szerb hegemóniával azo­nosított, hálátlansággal találkozó áldozatvállalás és mártírkomple­xus, ami a hegemónia fokozatos el­vesztése nyomán elemi erővel tör a felszínre. Érzékletes közelségbe hozzák ezt az újvidéki Symposion című posztmodern lapnak a bom­bázások megindulásakor Budapes­ten rekedt főszerkesztőjétől, írói nevén Szerbhorvát Györgytől szár­mazó írások. Szerzőjük kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezik a szerb liberális értelmiség körében. Írásai­ból kiderül, hogyha valaki szóba hozza előttük a koszovói albánok­kal szembeni etnikai tisztogatást, hitetlenkedő értetlenséggel reagál­nak: hogy jön ez ide, ha egyáltalán igaz, mi ez ahhoz képest, hogy a so­kat szenvedett szerb nép ellen ösz­szeesküszik az egész világ... A szindróma feloldatlansága, a meg nem emésztett történelem erősen közrejátszik abban, hogy a „meg­halni Nagy-Szerbiáért politikai és erkölcsi kötelesség" ámokfutó jel­szavának parancsát követő gyilko­sok Merle Rudolf Langjának egyfaj­ta alteregóivá válnak. Milosevics messzire jutott ezen az úton. Vajon megbűnhődik-e Ru­dolf Lánghoz hasonlóan, s kiveti-e közösségéből maga a szerb nép... FELHÍVÁS Tábor drámapedagógusok, amatőr rendezők, színészek részére ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A békéscsabai Művelődési Köz­pont és Kézműves Szakiskola gya­korló amatőr színházi rendező­csoportvezetők és a színházrende­zés műhelytitkaival megismerked­ni vagy ez ismereteiket bővíteni kí­vánó drámapedagógusok, vala­mint amatőr színészek számára, 1999. július 19-25. között, inten­zív nyári tábort szervez. A tábor munkájában részt vehetnek már működő csoport tagjai is. Részükre és a színészmes­terséget megismerni kívánók ré­szére a rendezőképzéssel párhuza­mosan önálló és a „rendezőkkel" közös foglalkozások keretében) mesterségképzést biztosítunk. (A program terveink szerint az 1999 őszétől megvalósítandó egy­éves, alapfokú színházrendező­képzés bevezető programja.) A jelentkezési lap beszerezhető: az 5600 Békéscsaba, Művelődési Központ és Kézműves Szakiskola, FÁBIÁN TAMÁS (színházi tábor) címen és/vagy az interneten a http//www. nexus.hu/sj52 honlapon. A programmal kapcsolatos kérdé­seire választ kaphat a fenti címen, telefonon a (66) 442-122-es szá­mon vagy interneten a steinwen­der.jozsef@mail.datanet.hu címen. A jelentkezéseket 1999. június 20­ig a fenti postacímre kérjük meg­küldeni. A jelentkezés feltételei: a/ a jelentiezési lap megküldése; b/ a résztvételi díj befizetése (amely történhet részletekben vagy egy összegben); c/ amatőr színész szekcióba jelent­kezhetnek: 14 éves kortól, d/ amatőr rendező szekcióba je­lentkezhetnek 18 éves kortól. A program részleteiről: 1. Két meghatározó „work-shop". 2. Néhány szó az előadókról. 3. Általános, napi program, időbe­osztás. 4. A költségekről. 1. „IMPROKREART" - MŰHELY PLESKONICS ANDRÁS kurzusa A kurzus célja: a könnyed, játékos, kreatív műhelymunkától a felsza­badult és nyitott, élő improvizáció­kon keresztül az elmélyült meditatív technikákig való eljutás. Az univerzális játékelv a szemléleti bázis. F.rre épül a közös stúdiumok sora: a csoportos, páros vagy egyé­ni kreációk szabadiskolája. A sze­mélyiség rejtett kapcsolatteremtő és teremtő képességeit, énfelsza­badító mechanizmusait elemi él ményszerző játékokkal és rituálék­kal fogjuk mozgósítani. A vizsgálódás/élményszerzés alapkörei: a/ befelé figyelés (introverzió) b/ a másik ember (extraverzió) c/ az emberi kapcsolat („NA­TURA") d/ hang- és zenevarázslások e/ mozdulat (mim) és jelentésle­hetőségei f/ komplex élmények (szüneszté­zia-kísérletek) Néhány érdekesebb stúdium (ex­perimentum) napirendi tájolással: - délelőtt: ÉRZEKEINK PRÓBÁJA (mimikamókák, szemmisztika, a csend hangjai, neszmisztika, hang­firhang) Élményeink prezentációi: zene­érintések, test-tesztek, empátia­próbák, natura-krea-túra, szómá­gia, zene-mim, total(gesamt)­kunst stb. - délután: egyéni/csoportfelada­tok - műhelymunka improvizációs tréning - este: élményrögzítés, elemzés zenevarázslatok (akár más műhe­lyekkel együtt is) - éjjel: „lelkímia" ezoterikus lelki­gyakorlatok, mágia, éjjeli hangva­rázslatok stb. STEINWENDER JÓZSEF kurzusa A kurzus célja: olyan kreatív mű­helymunka közös megvalósítása, amely lehetőséget biztosít bár­mely: a/ jelenkori és/vagy múltbéli ese­ménysor; b/ klasszikus dráma, vagy c/ drámai fércmű színpadképes bemutatásához ve­zető út gyakorlatának megismeré­sére gyakorlati megoldásokat ajánl, tár fel a közös munka eredményeként, a nem hivatásos színházrendezők és/vagy színészek, illetve a dráma eszközeit oktató munkájukban használók - drámapedagógusok ­számára: a/ dramaturgiai, Az amatőr színész szekcióba 14 éves kortól lehet jelentkezni (Dusza István felvétele) b/ színészvezetési, c/ szerepépítési, d/ darab, műválasztás módszereinek mindenkor legmeg­felelőbb technikáira. Alapvetésül használva a „múzsák neveletlen gyermekének" nevezett színházi formát, a commedia deli' arte-t, amely egyszerre volt zenés, tragikus, lírai, komikus, aktuális, klasszikus színház, amely ugyan­olyan könnyedséggel használta a veretes szöveget, mint az improvi­zációt, élt a „tipi-fusi" kínálta biz­tos „szerep sikerrel", és soha nem mondott le az „üzenet" megfogal­mazásáról. 2. PLESKONICS ANDRÁS Több mint tíz esztendje dolgozik amatőr színházrendezőként. Számtalan intenzív tábor kurzus­vezető mestere volt. Több orszá­gos és nemzetközi szinten elismert előadás rendezője. Programjaira jellemző a könnyed játékos, krea­tív műhelymunka, a felszabadult és nyitott, élő improvizációk és az elmélyült meditatív technikák ere­deti élményeken alapuló felfede­zése. Mindebben meghatározó szerephez jut a zene és a mozgás. STEINWENDER JÓZSEF Pedagógus, drámapedagógus, ,jB" kategóriás színházrendező. így egyaránt ismeri a nem hivatásos és a hivatásos „színházcsinálás" mód­szereit. Kurzusvezetőként egy­aránt dolgozott színész-, rendező­és drámapedagógiai képzésben. Több országos és nemzetközi elis­merést szerzett rendezéseivel. (Ezek alapvetően a közös munkát tekintették a „katarzist teremtő célnak".) Több éves - színházi és pedagógiai - gyakorlata révén ala­posan ismeri a két területet elválasztó (és összekötő) sajátos­ságokat. a/ A tábor munkájában - terveink szerint - részt vesz továbbá több, a színházművészet további szakte­rületeit képviselő előadó. 3. ÁLTALÁNOS MUNKATERV Beérkezés: 1999. július 19-én, 17 óráig; 19.00-tól a tábor program­jának ismertetése - egyeztetés (kölcsönös elvárások, igények egyeztetése és bevezetés a másna­pi intenzív munkába). NAPI PROGRAMTERV - július 20­21-22-23-24. a/ 9—13-ig szekciófoglalkozások (színész, rendező szekciók) b/ 15—18-ig szekciófoglalkozások c/ 20-22-ig közös munka d/ július 24. 20.00-tól a közös munka eredményeinek „fel- és be­mutatása" e/július 25.9-12-ig összegzés, ér­tékelés. 4. A KÖLTSÉGEKRŐL A program költségei a résztvevők teljes ellátását (háromszori étke­zés, szállás előadások díja) fedezik. Ez 18.000 Ft/fő, amely befizethető egy összegben vagy két részletben. Az utóbbi esetben az első részlet (9.000 Ft) június 31-ig, a második július 19-ig fizetendő be postautal­ványon a Művelődési Központ és Kézműves Szakiskola, 5600 Békés­csaba, Luther u. 6. - Fábián Tamás (színházi tábor) - névre, címre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom