Új Szó, 1999. június (52. évfoyam, 124-148. szám)

1999-06-24 / 144. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JÚNIUS 24. KOMMENTÁR Fújhatjuk a Naftát? TUBA LAJOS Furcsa helyzetbe került tegnap a kormány. Asztalán ott feküdt egy anyag a stratégiai jelentőségű Nafta Gbely jövőjéről, miközben a miniszterek a reggeli napi sajtó olvasásakor arról értesülhettek, hogy a cég kedden amerikai tulajdonba került. Vladimír Poór, a DSZM pincérből milliárdossá vált nagyszombati háttérembere ugyan a cégei sorsával kapcsolatos információk szempontjából már néhányszor sikeresen belógatta a sajtót és az új hatalmat egyaránt, de tekintettel a helyzet kuriózumára, tételezzük fel, hogy a dolgok valóban így alakulnak. Az új kormány egyik legnagyobb politikai megrendelése a Nemzeti Vagyonalaptól éppen a Nafta visszaszerzése volt. Ez sem teljesen tiszta ügy, már eddig is több jel utal arra, hogy Ľudovít Černák gazdasági miniszter ebben az ügyben sem tagadta meg korábbi szuperlobbista voltát. Mindenesetre, míg a Kaník vezette vagyonalap szó szerint vért izzadt Poórral szemben, kormánykörökben nagy kiszorítósdi folyt a Nafta új tulajdonosa miatt. Végül valamiféle kompromisszum született, a Nafta fele a hazai gázipar, a másik fele pedig egy jól fizető külföldi befektető kezébe került volna. Ezt fúrta meg Poór, aki a hírek szerint a nacionalista DSZM kapitalistáinak bevált receptjét alkalmazva mégiscsak külföldre adta el a „családi ezüstöt". A fordulatot sokan várhatóan nemzeti tragédiaként állítják majd be, de ez nem biztos, hogy így van. Poórék, igazi DSZM-esként leélték a Naftát, az új tulajdonosra százmilliós nagyságrendű törlesztési kötelezettségek várnak. Az SPP esetében ezt az adófizetők pénzéből fizették volna, pedig az állami pénzügyek egyébként is ezer sebből véreznek. Egy külföldi tulajdonos viszont nemcsak törleszt, hanem befektet, alkalmaz és adózik. Egy ilyen finálé után tehát nem kell feltétlenül a zsebkendő után nyúlnunk. Poórék persze nagy svihákok, de velük szemben az államnak egy sor egyéb eszköze is van. Režeš körül már szorul a hurok, egyszer talán majd a nagyszombati lobbi is sorra kerül. Szép, bolond világ GÖRFÖL ZSUZSA Koszovóban még hátra van a neheze, pedig már az is hatalmas erőfeszítésekbe, áldozatokba került, hogy egyáltalán eljussunk a nehezéig. Igen, mi is. Koszovó ugyanis nemcsak a szerbekről és albánokról szól, nem a „balkáni viszonyokról", nem a nehézkes, tétova Európáról és a tettre kész Amerikáról, nem is a tehetetlen ENSZ-ről és a határozott NATO-ról, hanem elsősorban az ostoba emberekről - élükön legitim képviselőikkel, az ostoba politikusokkal. Nem lehet csak Milosevicset és környezetét felelőssé tenni azért, ami az elmúlt tíz évben történt Jugoszláviában. Ezeket az embereket valaki hatalomhoz juttatta - igaz, maguk is igyekeztek -, s hatalomban is hagyta, pedig már egyik gaztettet a másik után követték el. Még nagyobb felelősség hárul az olyanokra, mint például Vuk Draskovics, aki először utcára vitte az embereket Milosevics ellen, majd úgymond nemzeti érdekből beállt mitfahrernek azok mellé, akik feleségével egyetemben letartóztatták, jól megverték. Ugyanezt a fajtát a koszovói albánok vezérei között is fellelhetjük. Az „emigráns" albán kormányról, amely Németországból szervezte hosszú éveken át az otthoniak támogatását, már hallani sem lehet. Rugováról még jelenlegi vendéglátói sem tudják, hogy ki elől szökött külföldre, áruló-e vagy áldozat. Hashim Thaqi talán kormányfő, talán gerillavezér, de biztos, hogy Rugova ellenfele. Elvégre egyszer az ENSZ-védnökség is véget ér Koszovóban, s választások lesznek. Szerbia romokban van, Koszovó felperzselt föld. „Szerbia népe sem úszhatja meg a bűncselekményeket. A tényeket ismerve tudjuk, hogy fegyvereseik több ezer ártatlan embert gyilkoltak le Koszovóban, és szó sem lehet arról, hogy pénzt adjunk az országnak, amíg nem válik demokratikus állammá" - jelentette ki Tony Blair brit kormányfő. Ez nem cinizmus, hanem realizmus. Ugyanúgy, ahogy nem nevezhető fenyegetésnek Bili Clinton amerikai elnök szkopjei bejelentése: a NATO Jugoszlávia elleni fellépése máshol is megismétlődhet, ha egy nép elnyomásának megakadályozása ezt szükségessé teszi. Ha képesek voltak a csapásra ma, képesek lesznek rá holnap is. Ismerve ezt a szép, bolond világot, bármikor bebizonyosodhat, hogy Clinton nem a levegőbe beszélt. Koszovóban jön a neheze, Afrikában sosem volt könnyű - s vannak még földrészek, országok. Meg népek, melyeket elnyomnak, s népek, melyek ostoba politikusokat juttatnak hatalomra. • ikvAmai •»•!•• »PHir Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238311), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341,58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Poäta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Géza, hát ennél még a köztársasági elnöknek is nagyobbak a jogkörei (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ DIE.WELT Már csak egy akadálya van, hogy Szlovákiával megkezdődjenek a csatlakozási tárgyalások: a kisebbségi nyelvhasználati törvény elfogadása. A német lap szerint ez az akadály magasabb, mint feltételezték. A magyarok ellenzik, és az MKP sem támogatja a parlamentben. A kormánykoalíció három tagja azzal takarózik, hogy a tervezetet megvitatták az EU képviselőivel is. A lap úgy látja, a koalíción belüli ellentét komoly, és fennáll a veszélye, hogy a kormány széteshet. Ha az MKP kilép a kabinetből, zátonyra fut egy egyedülálló próbálkozás, mivel Dzurinda volt az első kormányfő, aki a kisebbségek képviselőinek is helyet adott a kormányban. Úgy tűnik az új államfő, Rudolf Schuster az egyetlen remény. Ő adhatja vissza a parlament által elfogadott törvényt átdolgozásra, de erre nincs idő, ha az ország már a helsinki csúcson meg akarja kapni a meghívót a csatlakozási tárgyalásokra. Ehhez a „rendszerellenes" dokumentumhoz számos ismert közéleti személyiség és művész is csatlakozott Tízéves a Néhány mondat Kedden múlt tíz éve, hogy a szocialista Csehszlovákiában az akkor illegális Lidové Noviny megjelentette a Néhány mondat című felhívást, amely demokratikus polgárjogokat, nyílt dialógust követelt a kommunista államvezetés és az ellenzéki civil szerveződések között. MTI Az 1968-as „prágai tavasz" óta Csehszlovákiában ez volt az első olyan „rendszerellenes, felforgató" politikai dokumentum, amelyhez nemcsak az ellenzékiek, hanem teljesen nyíltan számos ismert közéleti személyiség és művész is csatlakozott. A katolikus aktivisták által 1988-ban megindított vallásszabadságot követelő mozgalomban ugyan mintegy 600 000 aláírás gyűlt össze, de ezt a dokumentumot nyíltan egyetlen fontos közéleti személyiség sem támogatta. Míg a csehszlovák ellenzék legismertebb dokumentumát, a Charta 77-et, a rendszerváltásig csupán néhány száz ellenzéki aktivista írta alá, a közélet ismert személyiségei közül viszont senki, addig a Néhány mondat alá néhány héten belül mintegy 35 000 aláírás került. Václav Havel, Petr Uhl, Jiŕí Dientsbier, Ján Čamogurský és más „megrögzött szocialista ellenes elemek" neve mellett rövidesen olyanok is díszelegtek, mint Jirí Bartoška vagy Milan Kňažko, akik az ország legnépszerűbb színészei közé tartoztak. Az a tény, hogy a korábban elszigetelt ellenzékieket ezúttal a társadalomban komoly szerepet játszó személyiségek százai biztosították nyílt támogatásukról, sőt a kommunista párt több alapszervezete is melléjük állt, merőben új helyzetet teremtett a csehszlovákiai kommunista rendszer elleni küzdelemben. Csehszlovákiában egyébként az 1989-es év az ún. Palach-héttel kezdődött, amikor januárban Prágában egy héten át rendszerellenes tüntetések voltak. A rendszer akkor még elég erősnek érezte magát, s brutális rendőri beavatkozással minden nap szétverte a tüntetéseket. A széles körű letartóztatási hullám Václav Havelt is elérte, s a disszidens drámaíró újra börtönbe került. Néhány ismert értelmiségi már akkor nyíltan felemelte szavát, s követelte Havel szabadon bocsátását. Éppen ez - a társadalom részéről korábban nem tapasztalt - nyílt szolidaritás volt az ösztönzője a Néhány mondat kiadásának. Havel erre így emlékezik: Miután visszatérCsehszlovákiában az 1989-es év az úgynevezett Palach-héttel kezdődött. tem a börtönből, megtudtam, hogy sokan, főként művészek, nyíltan kiálltak mellettünk. Számos tiltakozó, aláírási akció volt. Úgy gondoltam, hogy ezt ki kellene használni, folytatni kellene. A társadalom és a disszidensek közötti törésvonal eltűnt. Megírtuk a Néhány mondatot, aláírtuk a nevünket, címünket, és sikerült. A kommunista kormányzat ugyan gyorsan elítélte az „újabb szocialista ellenes megmozdulást, provokációt", de már nem volt ereje egy 1977-es „anticharta-féle" ellenmozgalom megszervezésére. Számos személyt újra letartóztattak, másoknak problémáik voltak munkahelyükön, az iskolákban. Az ellenzéki aktivistáknak szeptemberben mégis lehetőségük nyílt arra, hogy a dokumentumot az aláírásokkal együtt átadják Ladislav Adamec akkori csehszlovák kormányfőnek, aki bizonyos értelemben maga is rokonszenvezett velük, s bírálta a Miloš Jakeš főtitkár irányította legfelsőbb pártvezetést. A kormány ugyan a felhívásra nem válaszolt, de a kommunista rendszer 1989 novemberének bársonyos forradalma által meglepetésre Csehszlovákiában is gyorsan a múlté lett. Ebben pedig a Néhány mondatnak is megvolt a maga szerepe. Átlagosan naponta három órát tévéznek. Minden órában öt-tíz erőszakos cselekmény jelenik meg a képernyőn Durva betolakodó a gyerekszobákban KÓSIK ANDREA A túl sok erőszakot, nemiséget és vulgarizmust tartalmazó tévéműsorok Szlovákia lakosainak 86 százaléka szerint rossz hatással vannak a gyerekek és fiatalkorúak erkölcsi és lelki fejlődésére, az emberek 88 százaléka szerint negatív érzelmi reakciókat váltanak ki náluk, és rossz irányban hatnak viselkedésükre. A módszertani kutatóintézet (MVK) felmérése szerint a megkérdezettek 67 százaléka támogatja, hogy jelöljék meg azokat a műsorokat, melyek nem ajánlottak a kis- és fiatalkorúaknak. A frekvenciatanács irodájának nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó szakosztálya kidolgozott egy osztályozási rendszert a kinematográfiai és televíziós filmek, animációs programok és dokumenOLVASÓI LEVÉL Egy estém otthon Ez év június 11-én, pénteken végre olyan szórakozásban volt részem, amit ritkán él meg az ember. A komáromi Jókai Színház társulata kacagtatott meg, és játékuk biztosított róla, hogy a szlovákiai magyar színjátszás nem halt meg, de még csak nem tumfilmek csoportosítására és megjelölésére a gyerekek és fiatalok védelme érdekében. A javaslat kidolgozói, Nataša Slavíková és Eleonora Bobáková - akik a Teleplus magazinban jelentették meg a Betolakodó a gyerekszobákban című cikksorozatukat- felismerték, hogy a televíziós műsorsugárzás szabályozásában hézag van, a tanács csak a műsor sugárzása után léphet, a hangsúlyt a megelőzésre kell helyezni. A törvény korlátozza olyan műsorok vetítését, melyek megzavarják a fiatalok pszichikai vagy erkölcsi fejlődését, de csupán egy kategóriát említ: a nullától 18 éves korig terjedő korosztályt. Pedig a probléma sokkal összetettebb: a gyerekek naponta átlagosan három órát töltenek a készülékek előtt, miközben óránként 5-10 erőszakos cselekis haldoklik. Színdarabjuk, a Hippolit, a lakáj, fergeteges sikert könyvelhet el a kisvárdai nézőközönség körében. Azt hiszem, ezt a sikert a társulat tagjai sem felejtik el egyhamar, számukra is biztos felemelő érzés volt, hogy a közönség szinte le sem akarta engedni őket a színpadról. Tették ezt annak ellenére, hogy bár jócskán elmúlt éjjel 11 óra, a színtársulat esélyt sem adott arra, hogy álmosak legyenek. A szúnyogok sem kímélményjelenik meg a képernyőn. A televízió fiatalokra gyakorolt ártalmas hatása világszerte nagy gondot okoz. Slavíková és Bobáková javaslatában, mely a műsorok kategorizált megjelölésére vonatkozik, öt csoportot különböztet meg: nullától hét, héttől tizenkét, tizenkettőtől tizenöt, tizenöttől tizennyolc éves korig és tizennyolctól fölfelé. Az első kategóriába az univerzális programok tartoznak, melyek bárki számára ajánlottak, ezek jelzés nélkül futnának. A második csoportba tartozó műsorok a hétévesnél kisebb gyerekek számára ártalmasak, ezek megjelölésére a zöld kört ajánlják. A harmadik csoportba tartozó műsorok negatívan hathatnak a hét-tizenkét éves gyerekekre - ezt narancssárga háromszög jelezné. A tizenkét-tizenöt éves gyerek fejlődéték őket (ahogy a színészeket sem, gondolom), de ez senkit sem zavart ott, akkor és abban a helyzetben. Végezetül szeretném megköszönni azok nevében, akik azon az esti órán beküzdötték magukat a nézőtérre - mert bizony nem kis küzdelem árán lehetett helyet találni, mivel az előadás teltházas volt - a színészeknek, a rendezőnek, a technikai munkatársaknak és mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy mi jól szórakozzunk. Talán sére negatívan ható programokat piros négyzet jelölné, a tizenöt-tizennyolc éveseknek nem megfelelő műsorokra pedig kék, kereszttel áthúzott kör figyelmeztetne. Slavíková és Bobáková már kezdeményezett egy találkozót a Szlovák Televízió vezetőségével és a tévétanáccsal, amelyeknek a következő két hétben választ kell adniuk. Az emberi és szabadságjogok egyetemes nyilatkozata kimondja az információhoz és az információ terjesztéséhez való jogot, de megszabja, hogy egyebek mellett a közegészség és közerkölcs védelme érdekében ez a jog törvénnyel korlátozható. A gyerekek és fiatalkorúak fizikai, pszichikai és erkölcsi fejlődésére negatív hatással levő tévéműsorok ebbe a kategóriába tartoznak. Ideje tehát tenni valamit. még annyit hozzátennék, hogy én a Jókai Napok rendezvényein felnőtt, komáromi születésű „idegenbe szakadt hazánkfia" büszkén vállaltam fel barátaim, kollégáim és mindenki előtt földjeimet, bár arra a kérdésre, miért versenyen kívül játszották ezt a garantáltan sikeres darabot, a választ én sem tudtam. Még egyszer köszönet! Reményeim szerint jövőre önökkel ugyanitt!!! Zilahi Éva Záhony