Új Szó, 1999. június (52. évfoyam, 124-148. szám)

1999-06-23 / 143. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1999. JÚNIUS 23. G

AZDASÁG ÉS F

OGY

ASZTÓK h Június huszonegyedikén ünnepelte első születésnapját a Magyar Koalíció Pártja, Bugár Béla elnök nyilatkozik Kormányban kell maradnunk Három politikai szubjektumból egyesült párt első születésnapja inkább számvetésre késztet, semmint ünneplésre. Főleg, ha belegondolunk, a pártösszevonás nem önként és nem dalolva folyt. GRENDEL ÁGOTA Mit tehetett meg egy év alatt az MKP? Pártelnökként elégedett a teljesítményükkel? Nehezen született meg az MKP, feszült légkörben. Többen rámutattunk, országos szinten megegyezünk, de nem biztos, hogy kerületi, járási szinten is könnyű lesz az egyesítés. A helyzetet nemcsak az bonyolította, hogy a járásokban alapszervezeteket kellett egyesíteni, hanem az is, hogy közben parlamenti, önkormányzati és államfőválasztás volt, s a párt kormánytényezővé vált. Lehetett volna jobb is az elmúlt esztendő, de ha összevetjük,-milyen viszonyban volt a három magyar politikai erő az egyesítés előtt, most lényegében elégedettek lehetünk, két járás kivételével mindenhol eltűnt az a feszültség, amely a kezdeti stádiumban jellemezte az MKP-t. A pártépítés szempontjából sikeresnek mondhatom az elmúlt egy évet. Hogyan viszonyulnak a koalíciós partnerek a legfiatalabbhoz? Kissé lekezelik, mint a család Benjáminját szokás? Vagy az MKP-t egyszerűen magyar pártként könyvelik el? Úgy tapasztalom, az MKP-ra kisebbfajta távolságtartással tekintenek. Nem úgy, mint egy fiatal, új erőre, hanem úgy, hogy ez a magyarok pártja. Amikor az államfő beiktatásának programját készítettük elő, a megbeszélésen az egyik koalíciós párt elnöke kijelentette: tudom, hogy nektek nem fog tetszeni, de a köztársasági elnök tiszteletét teszi Štefánik és Štúr emlékművénél. Megáll az ész! Mivel ők így viszonyulnak hozzánk, nem engedhetjük meg.magunknak, hogy hibákat kövessünk el. S ha utánanéz bárki, tapasztalhatja, hogy a parlamentben is fegyelmezettek vagyunk, az egyetlen stabil erő - mindig egyformán szavazunk. Rövid, illetve hosszú távú terveikből, a választási kampányban tett ígéreteikből mit valósítottak meg, és mivel maradtak adósai a választóknak? A tervek megvalósítása nem mindig a politikai pártok döntésétől függ. Nagyon nehezen állt föl az oktatásügyi minisztérium nemzetiségi oztálya és a kulturális minisztériumban a kisebbségi kultúrák főosztálya. Azért, mert azok, akiket megszólítottunk, nem vállalták a felelősNem merném állítani, hogy minden poszton a legmegfelelőbb ember ül séget. Sohasem hittem volna, hogy ezen a területen problémák adódhatnak. Azt hittük, könnyebb lesz a sorsunk, mivel bekerültünk a kormányba. Most derül ki, hogy a szlovákiai magyar társadalom sok mindenre nem volt felkészülve. Például arra sem, hogyan lehet a kultúra támogatására pénzt szerezni. Sokan ma is úgy képzelik, tovább létezhet állami fizetésből élő apparátus. A kormány 162 millió koronát hagyott jóvá a kisebbségi kultúrák támogatására. Mivel ez az összeg célirányos, a törvény nem engedi meg, hogy közvetlenül támogassunk belőle kulturális szervezeteket, tehát nem lehet fizetésekre, bérleti díjakra fordítani. Csakhogy sok mindenki a régi szokások szerint szeretne élni, s elvárja, hogy valaki intézkedjen helyette. Tudták, hogy a kormányzásban való részvétel nem fenékig tejföl, de föltételezem, nem ilyennek képzelték, még akkor sem, ha arra gondolok, a koalíciós partnerek nem teljesíttték minden ígéretüket. Bár nem kaptuk meg a mezőgazdasági tárcát, amellett voltam, lépjünk be a kormányba. Nem hittem volna, hogy napi tizenhat óra munka kevés. És az idő nagy része fölösleges vitákkal telik. Partnereink sokszor vargabetűket írnak le. Megegyezünk valamiben - a Földalapban, a nyelvtörvényben -, mégis féléves lobbyzásba kerül, mire megvalósítjuk. Ilyen dolgok nehezítik, keserítik kormánykoalíciós életünket. Lehet, hogy az MKP „amatőr" párt, s mint ilyen, megpróbál tisztességesen politizálni a hétpróbás profikkal szemben? Ha azt nézem, kinek van belőle haszna - és most a képviselőkre gondolok -, akkor ők a profik. Csakhogy én nem a képviselők, nem a kormány, hanem a szlovákiai magyar választók érdekeit szolgálom. Fejleszteni akarjuk Dél-Szlovákia gazdaságát. Harminc olyan ember van gazdasági és banki pozícióban ilyen még nem volt! -, akik az MKP áital jutottak oda. Az ő feladatuk rendbehozni az üzemeket, bankokat, hogy azok egy év múlva nyereséget hozzanak, s ebből jussanak befektetések, támogatások DélSzlovákiába. Nem fordulhat elő, hogy miután a cégek nyereséget termelnek, ezeket az embereket leváltják? Ezért is ott kell maradnunk a kormányban. Amíg ott vagyunk, ezek az emberek számíthatnak a támogatásunkra. Ugyanakkor tudatosítaniuk kell, hogyan kerültek a pozícióba. Tehát ha egy dél-szlovákiai vállalkozó vagy polgármester egy bank támogatását igényli, és erre van lehetőségük, meg a tervezet is jó, köteleségük segíteni. Ezért sem szabad kilépni a koalícióból. Ez a kérdés a nyelvtörvény körüli vitában merült fel legutóbb. Tudomására kell hozni koalíciós partnereinknek, hogy ez a mi választóink számára rendkívül fontos és érzékeny kérdés, tehát bármit nem szavazunk meg. De az első konfliktus után nem szabad kilépni, hiszen minden, amit kiépítettünk, s ami mondjuk fél éven belül gyümölcsöt hozna, összeomolna. Ellenzéki korában az MKP kormányzásra készült, mondván, minden fontos posztra megvan a megfelelő ember. Nem merném állítani, hogy minden poszton a legmegfelelőbb ember ül, néhányan nem váltak be. A jelöltek meghallgatáson vettek részt, s ott nem derül ki minden mindenkiről. Lehet valaki jó szakember, de nem biztos hogy megfelel vezetőként. Úgy látom, az emberek többsége megfelel az elvárásoknak, van néhány kivétel, lehet, hogy cserékhez folyamodunk. A pártban három platform van. Szükség van rájuk? Ahol az emberek platform nélkül is megegyeznek, nem kell erőltetni. Országos szinten meg kell maradniuk a platformoknak. Ősszel alapszabály-módosításra kerül sor, mert azt is be kell építeni, hogy a platform nélküli alapszervezetek egyenjogúak legyenek a platformmal rendelkezőkkel. Ezért nem lehetett tavaszra összehívni a közgyűlést, mert csak a platform delegálhat küldöttet a közgyűlésre. A nemzetközi kapcsolatok végett fontos a platformok megléte országos szinten, de alapszerevezeti és járási szinteken nem, mert ez néhány helyen feszültséget okozhat. Mennyire tartja egységesnek a pártot? Biztos, hogy minden pártban vannak különböző elképzelések, s ezek mögött különböző csoportosulások. Amikor azt mondom, hogy egységesebbnek kellene lennie az MKP-nak, akkor nem a két platformról beszélek, hanem arról is, hogy a platformokon belül is vannak különféle elképzelések. Van, aki országos szinten sem veti magát alá a többég akaratának, s ilyenek hatására alakulnak ki csoportosulások. Nem biztos, hogy mindig az segít a szlovákiai magyaroknak és a pártnak, aki keménykedik. Az MKP az elmúlt egy évben, talán átvészelte azokat a megpróbáltatásokat, melyek várnak rá. Jön a tisztújító közgyűlés, a választások, itt már kialakulhatnak a lobbycsoportok. Véleményem szerint most nem az a legfontosabb, ki lesz a következő elnökségben, hanem hogy megerősödjünk - minden szinten. Az egykori Együttélés portájáról hallatszottak olyan hangok: a szlovákiai magyarság egységben politizálhat sikeresen A megalakulás előtti küzdelmes időszak ÖSSZEFOGLALÓNK A Magyar Koalíció Pártja megalakulását a mečiari választási törvény erőszakolta ki, azonban már jóval korábban - főleg az egykori Együttélés portájáról - olyan hangok hallatszottak: a szlovákiai magyarság csak egységben politizálhat sikeresen. A volt kormány választási törvénye ezért csak jól jött az egységesedés híveinek. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy az akkori kormány mindent megtesz azért, hogy ne kelljen átadnia hatalmát, s ennek egyik módja, hogy megszigorítja a koalíciók parlamentbejutását, az Együttélésen és a Magyar Polgári Párt egyik szárnyán belül erősödtek az integrálódási hangok. A három párt lassan elvetette a konföderáció, illetve a választási párt létrehozásának gondolatát. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom rövid idő elteltével nem zárkózott el a egypártosodás gondolatától, az MPP másik szárnya nem nyilatkozott egyértelműen. Tavaly március végén az MKDM átvette a kezdeményezést az akkor munkamegjelöléssel szövetségi pártnak nevezett politikai erő megalakulásában. Ezt főleg az ötletadó Együttélés vette zokon, ám az MKDM - az akkor legnépszerűbb magyar mozgalom, ráadásul a két legnépszerűbb magyar politikussal élén olyan vehemenciával kezdett a párt szervezésébe, hogy egyértelművé vált: a folyamat megállíthatatlan. Megkezdődtek a koalíciós egyeztetések, az MKDM „vállalta", hogy megváltoztatja alapszabályát és nevét, hogy a Belügyminisztériumban minden gond nélkül menjen a bejegyzés, ugyanis a politikusok attól tartottak, a kormánypártok az új törvénybe esetíeg olyan kitételt szőnek, amely alapján az új pártok nem indulhatnak a választásokon. Az egyeztetések egy idő után erősen hisztérikus közegben és hangnemben zajlottak. (Megtörtént, hogy feldőlt az üveg a tárgyalóasztalon.) Április 6-án a három párt tárgyalóbizottsága úgy döntött: Magyar Koalíció Pártjaként indul a választásokon, de egyre többen vallották, a voksolás után is egyben kell maradnia a pártnak. Ezután kezdődött el a párt létrehozása körüli, sok fordulattal, gyalázkodással és ellentmondással teli egyezkedési folyamat. Az MKDM április 18-án elfogadta a szövetségi párt alapszabályát, és felvette a Magyar Koalíció Pártja nevet. Az Együttélés szerint az MKDM által neki ítélt szerep nem volt elég súlyos, az MPP a közvélemény-kutatások eredménye alapján egyenrangúnak érezte magát Duray pártjával. Először tehát az MKDM és a liberális párt fogott össze, az Együttélés pedig folyamatosan gátoka a megegyezést. Napról napra változott a helyzet, a megegyezésről illetve az ellentétekről szóló hírek váltották egymást. Június 12-én meglepő fordulatot vettek a koalíciós egyeztetések. Az MKP-MKDM (ekkor már ez volt a neve) úgymond megelégelte a két „kisebb veszekedését" a lista és a platformok ügyében, s megegyezett az Együttéléssel egy közös, keresztény-konzervatívnépi platform létrehozásában, az MPP-nek pedig felajánlották a platformba való belépés lehetőségét, vagy egy másik megalapítását. Az egyezség része volt, hogy az Együttélés és az MKDM 40-40, míg az MPP 20 százalékban részesül a lista helyeiből és valójában mindenből. A liberális pártnak nem volt más lehetősége, mint - fogcsikorgatva - elfogadni az ajánlatot. Június 21-én, Dunaszerdahelyen létrejött az MKP. Ideges hangulatban, zavaros választásokkal, platformok be nem engedésével a terembe, szóval úgy, ahogy az egész előkészítő folyamat zajlott. Ilyen háttérrel indult az MKP egy konszolidált, „nyugodt erő" megalakítása felé. (-rn-) IDÉZETCSOKOR Ha nem volna más lehetőség, az MPP-vel megalakítjuk a szövetségi pártot. Néhány embert vissza kell fogni az Együttélésben. A választási párt bejegyeztetése másfél hónapot késett Duray Miklós miatt. (Bugár Béla, Új Szó, 1998. április 27.) Ha nem lesz szövetségi párt, azt akár saját kudarcomnak is tekinthetem. A megegyezésre nem minden áron, hanem tisztességesen kell törekedni. Lóhátról nem lehet tárgyalni. (Duray Miklós, Új Szó, 1998. április 29.) A hátunk mögött, önkényesen megegyeztek abban, hogy a szövetségi párt a döntéseket többségi szavazással hozza, nem pedig az MK-ban működő konszenzusos alapon. Ilyen dolgokat csak az 1989 előtti időkben tapasztalhattunk. (A. Nagy László, Új Szó, 1998. június 18.) Az Együttélés azzal, hogy megszerezte a 16. helyet a jelöltlistán, rögtön el is veszítette. (Új Szó-kommentár, 1998. június 20.) Az MKP-nak úgy kell politizálnia, hogy valamennyi demokratikusan gondolkodó állampolgárt, tehát a szlovák választókat is meg tudja szólítani. (Farkas Pál, Új Szó, 1998. június 22.) Hármas célunk van: elérni, hogy Szlovákia Nyugat-orientált, polgári országgá váljon; Dél-Szlovákia gazdasági és államigazgatási érdekeinek maximális érvényesítése, valamint a szlovákiai magyar kisebbség jogi és valóságos helyzetének lényegi javítása. (Gyurovszky László, Új Szó, 1998. szeptember 22.) Az a tény, hogy több szavazatot kaptunk, mint korábban a Magyar Koalíció három pártja arra ösztönöz bennünket, hogy még szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat. (Bugár Béla, Új Szó, 1998. szeptember 28.) Az MKP nélkül ingatag lenne a kormány. (Csáky Pál, Új Szó, 1998. október 1.) Ellentmondásosak az elmúlt egy év eredményei Hét hónap hatalmon ELEMZÉS A párt létrehozása körüli ellentétek elcsitulásához hozzájárult, hogy az MKP vezetésében helyet kapott szinte mindenki, aki az elődpártokban tisztséget töltött be. Tizenöt elnök, elnökhelyettes, alelnök - ennyi vezetője még a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak sincs. A megalakulás után két nagy gonddal nézett szembe az MKP. Az egyik a választási lista öszszeállítása, ami végül nem okozott különösebb gondot, a másik a helyi szervezetek integrálása. Ezt a választások utánra halasztották, s helyenként az „antagonisztikus" ellentétek miatt a mai napig nem valósult meg, vagy csak óriási nehézségek árán. A párt szakítópróbája a szeptemberi parlamenti és a decemberi önkormányzati választás volt. Ez utóbbi a gyengébb helyi kötelékek miatt ellntmondásos eredményeket hozott. Volt, ahol jobbat, mint négy éve, volt, ahol rosszabbat. A parlamenti választáson végsősoron az MKP nem szerepelt rosszul, hiszen több szavazatot szerzett, mint 1994ben a Magyar Koalíció. Összességében azonban a parlamentben kevesebb mandátumhoz jutott, mint korábban, pontosan 15-höz. Miután Mečiar-vezér megnyerte, de ugyanakkor elveszítette a választásokat, az alkotmányos többséget szerzett ellenzék tárgyalhatott a kormányalakításról. A baloldal fintorgása ellenére az MKP is részt vett az egyeztetéseken, tartva magát választási ígéreteihez, hogy kész a kormányzásra egy demokratikus kormányban. A nem egyszerű, majd egy hónapos tárgyalássorozat végén Bugár Béla pártja három miniszteri, négy államtitkári és egy parlamenti elnökhelyettesi posztot szerzett. Elvesztette a harcot a földművelési tárcáért vívott csatában, helyette a fölöttébb problémás építésügyet kapta, bár az igazat megvallva a földművelés - a komolyabb EU-csatlakozási tárgyalások beindulásával - legalább olyan kemény dió. Az állami vállalatok csúcsvezetésébe sikerült bejuttatnia embereit - helyenként azonban szakmailag nem a legismertebb egyéneket -, de a Földalap vezetői posztja - amelyet a földművelési miniszteri tisztség helyett ajánlottak a partnerek - szintén elúszott. Ehelyett hét hónap után megkapta az igazgató tanács elnökének posztját. Sikerült átverni a kétnyelvű bizonyítványokat, de még nem született meg a kisebbségi nyelvtörvény. Sikerült rehabilitálni az elmúlt nemzeti rendszer áldozatait, de nem mindenkit, s ez a lista messzemenően nem teljes. Ám kitűnik: ellentmondásosak az eredmények, még ha a pozitívumokból több van is. Az MKP a koalíción belülről és a koalíción kívülről továbbra is támadásoknak van kitéve. Éppen ezért komoly és nehéz három kormányzási év vár rá, ha kitart ez a sokszínű szivárványkoalíció. A gazdasági csomagterv elfogadtatása az egyre szegényebb polgárokkal nehéz feladat, de ha továbbra is követi azt a vonalas jobboldali politikát, amelyet eddig, három év múlva - már egy kicsit szociálisabbra véve a figurát - újra harcba szállhat a 15 mandátumért. És a kormánypozíciókért. (mert) Az egyesülés izgalmas pillanatai (Somogyi Tibor felvételei) Az oldal anyagát összeállította: Molnár Norbert