Új Szó, 1999. június (52. évfoyam, 124-148. szám)

1999-06-22 / 142. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1999. JÚNIUS 24. KULTÚR

A F|] Koltai Róbert: „Tipikus magyar jelenség: ha a nézők szeretnek valamit, akkor arról a szakma hányingerrel beszél. Csak a lila dominál. Azt elfogadják." Hivatásból balfácán (Dömötör Ede felvételei) és az én filmem, a Szamba. Ezután jött A miniszter félrelép. Miniszter, Balfácán, Zűrzavaros éjszaka... Mi van még? Ónálló est. Csehowal kezdek, A dohányzás ártalmasságáról című írásával, de az sem rosszabb, ami ezután jön. Mindig teltház van. Tombol a közönség, mint a Miniszteren. Vannak tervek is természetesen. Újraforgatják a Hyppolitot és a Meseautót. Mind a kettőben én kaptam meg Kabos Gyula szerepét. Kaposvár? Volt, nincs. Nem valószínű, hogy még fogok ott játszani. Nem hívnak, és már nem is mennék. Megsértődön az igazgató, Babarczy László, mivel a Sose halunk meg után már nem mentem vissza. így viszont mást is tudtam csinálni. Ha maradtam volna, ma is ott ülök, és várom a szerepeket. Egyébként... jól nézek ki? Megroggyantam, öszszementem? Ki állítja? Csak kérdezem. Időközben ugyanis nyugdíjba mentem. De hiszen még be sem töltötte a ... ... szakmai nyugdíjba. Huszonöt év után szakmai nyugdíjba lehet menni. így lehetséges, hogy ilyen csodálatos színházban is szerepelhetek, mint a Radnóti. Nagyon jó itt játszani. Ugyanaz a szellem uralkodik itt is, mint Kaposváron. Tehát itthon vagyok. Vagy otthon. Másodszor is „hazaértem". Tréfálni csak egészséges, vidám és kedélyes, szellemes emberekkel lehet, állítja Caragiale. Tehát beteg, mogorva, búvalbélelt, buta emberekkel semmiképp. Koltai Róbert tréfálkozik is eleget a Radnóti Színház Jordán Tamás rendezte előadásában. SZABÓ G. LÁSZLÓ Caragiale Zűrzavaros éjszakájában halálkomolyan adja az ütődöttet. Dumitrache, a fura észjárású kalmárember ugyanis, aki mellesleg a polgárőrség kapitánya, könynyen átverhető. Komikus helyzetek végeláthatatlan sorát nyújtja a színésznek. Koltai pedig szemmel láthatóan élvezi a szerepet. Jó a testtartása, a mimikája, manírok nélküli a játéka. Legutóbbi filmje, az Ámbár tanár úr napjaink legnézettebb magyar filmje. Kern Ándrással közös „two man show"-ja, A miniszter félrelép ez idáig százhetvenszer szerepelt a József Attila Színház műsorán. Az ilyen könnyen átverhető, szerencsétlen flótásokból nem egyszer vizsgázott már. Zsebből lőhetné a jobbnál jobb gegeket. De nem! Tiszta lappal indul minden helyzetben. Mintha földig hajolna Caragiale előtt. A második részben érzem igazán elememben magam. Abba beleférnek olyan rögtönzések! Természetesen csak az adott kereteken belül, nehogy meglepjem a többieket. Olyan szabadság van a játékban! Olyan szellemeseket súg a darab! De mondhatnám azt is, hogy Caragiale súg föntről. Ezeket a lépéseket azonban csak akkor tudja meglépni az ember, ha már megszabadult a szorongástól, a rendező okozta kínoktól, és már nem gondol arra, hogy „én ezt nem tudom megcsinálni". A Radnótinak isteni csapata van. Nagyon szeretek itt játszani. Kocsó Gábor, Csankó Zoltán, Debreczeny Csaba, Görög László, Kováts Adél és Gubás Gabi remek színészek. De ugyanilyen jól érzem magam a József Attila Színházban is. A Balfácánban ugyanis ismét Kernnel játszom. Kerestek nekünk egy sokkal jobb darabot, mint a Miniszter. Az csak bohózat, ezzel viszont sikerült megérintenünk a néző lelkét, ami nagy különbség. Ugyanaz a szerző írta, mint az Örült nők ketrecét, Francis Weber, aki forgatókönyvíróként dolgozik Amerikában. „Újraforgatják a Hyppolitot és a Meseautót. Mind a kettőben én kaptam meg Kabos Gyula szerepét." Két régebbi, kaposvári szerepe jutott eszembe Dumitrache láttán. Erdman Öngyilkosa és a Borisz Godunov. Itt és most ugyanazzal az erővel, ugyanolyan finom eszközökkel van jelen, mint ott és akkor. Örülök, hogy ezt mondja, mert elég nehezen indultunk el a darabbal. A premier táján még nem is voltunk készen vele. Akkor mutattuk be, amikor kellett volna még két-három hét próba, de az sem volt jó, hogy a következő előadásig két hetet kellett várnunk. Ettől mindenki labilissá vált egy kicsit. Az idén, attól, hogy folyamatosan játsszuk, és a nézők szeretik, mindannyian felszabadultunk a színpadon. Szellemes a fordítás és kellemes a ferdítés. Cilinder helyett cillander, huligán helyett buligán, familiáris helyett familiáris, köntörfalazás helyett göndörfalazás, kitüntetés helyett kiűtetés... Szász János bukaresti műfordító ültette át magyarra a darabot. Caragiale összes munkája hozzá került. Nagyon jól zsonglőrködik a szavakkal. Eleinte nehéz volt, erősen figyeltem a szövegre, ma már viszont halálpontosan tudom, mi jön, mi következik. Ámbár tanár úrról mit tudunk? Hol jár ilyenkor? Mint az év legnézettebb magyar filmje, körbeutazza az országot. Szeretik az emberek. Az „illetékes urak" viszont a fülük botját sem mozgatják. Valahogy nem akarnak fizetni a munkámért. Még a feleségem, Pogány Judit sem kapta meg a jussát. Ő is „büntetésben" van. Miközben már százalékot kellene kapnunk, mert annyian látták. A kritika is „rosszul fizetett". Ez csak nálunk van így. Tipikus magyar jelenség. Ha a nézők szeretnek valamit, akkor arról a szakma hányingerrel beszél. Csak a lila dominál. Azt elfogadják. Hogy ketten ülnek a nézőtéren, azzal senki sem foglalkozik. Azt hallottam, van egy belga producer, aki... ... látta a Minisztert és döbbenten Itthon vagyok. Vagy otthon. Másodszor is hazaértem." nézte, hogy mit művelünk a nézőkkel. Azt mondta, ugyanilyet akar ő is, de ezzel a két emberrel. Mármint velünk. Velem és Kernnel. Mi meg erre azt feleltük: hülyeség! Valahogy nem hittünk a belgának. Nem vettük komolyan. Történt mindez egy éwel ezelőtt, s azóta állandóan üzenget. Szóltunk hát neki, hogy próbálja meg elérni a szerzőt, Ray Cooney-t. Időközben aztán kiderült, hogy a Miniszter sikere óta Cooney annyira drága, ww Stant és Pant sem *? kérték meg soha, hogy cseréljenek szerepet. Nyilván nem szabad elkényelmesednünk, megpihennünk. / / Ennyi közös munka után már „egésztestvére" is lehetne. Ketten rendezni, huszonnégy órán át együtt lenni orvos sem ajánlja gyógyszerként. Nagyon nehéz. Még akkor is, ha egyetértünk. Napjában ötvenszer felhívni valamiért, unalmas. És a rigolyák, a szenvedélyek! Tudnék mesélni! De a Balfácánban is jó együtt, amit szintén a József Attila Színházban játszunk. Ebből csinálták a franciák a Dilisek vacsorája című filmet, amelyet pár hónap alatt kilenc millió néző látott. Igaz, mi most már összetartozunk Kernnel. Teljesen összecsiszolódtunk. Kéz a kézben dolgozunk. És persze tanulunk egymástól. Ö a finomságaiból adott át, tőlem meg energiát kap. F.z így nagyon jól működik. Mintha vérátömlesztést kapnánk egymástól. A hülyébb, a szerencsétlenebb pasi általában én vagyok, az élet látszólagos császára pedig, aki a játék végén mindig pofára esik, ő. hogy megfizethetetlen. Kaptunk viszont egy belga-francia anyagot, ami az ő tulajdona. Hogy ebből kellene magyar filmet csinálni. Ehhez viszont semmi kedvünk nem volt, így elkezdtünk szemtelenkedni a Kernnel. Jöjjen ide a két író, mondtuk, és írják át a szöveget. Át is írták. Csak a címe maradt meg. Szerelmi leckék. Hármszor is eljött a két író. Elmondtuk, mit kérünk, és elkészült a forgatókönyv. Rajtunk nem múlik. Kernnel többször is „belenyúltunk". Nagyon jó lett, mondják, akik olvasták. Féltestvérek lesz a film címe; én vagyok Kern féltestvére. Fordítva is működne a dolog, vagy nem? Lehet, hogy érdekes lenne, de Stant és Pant sem kérték meg soha, hogy cseréljenek szerepet. Nyilván nem szabad elkényelmesednünk, megpihennünk. Ez mindig véres verejtékkel, küzdelmekkel, veszekedésekkel tarkított, de akkor is. Nem győzöm eleget dicsérni Léner Péten, a József Attila Színház igazgatóját, aki kitalálta ezt a kettőst. Mi régen is haverok voltunk, de amikor összehozott bennünket, akkor majdnem rivalizáltunk, hiszen egy évben indult Andris rendezése, a Sztracsatella Megjelent a Miscellanea Bibliothecae Hungaricae sorozat második kötete. L. Juhász Ilona munkája nem csupán az etnográfusok számára hasznos kiadvány Szlovákiai magyar néprajzi bibliográfia (1989-1990) DANTER IZABELLA Néhány hónapja e napilapban köszöntöttem L. Juhász Ilonának a Szlovákiai magyar néprajzi bibliográfia (1987-88) új köntösben megjelenő kötetét. Azóta megjelent e sorozat következő száma, amely az 1989-1990 szlovákiai magyar néprajzi munkáit tartalmazza. Az 1989-90-es évek hazai néprajzi termésében sokféle új törekvés lelhető fel. 1989 végén megalakult a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság, az 1969-74 között hasonló néven a Csemadok mellett működő társaság jogutódjaként. Ekkorra már felnőtt az a generáció, amely hivatásos szinten foglalkozott a szlovákiai magyar néprajztudomány művelésével, együtt dolgozva a hazai műkedvelő néprajzkutatókkal. E társaság kiadásában vette kezdetét a Hírharang rendszeres megjelenése. Határkövet jelentett az a konferencia is amelyet 1989ben a Magyar Néprajzi Társaság megalakulásának 100. évfordulója riszteletére szerveztek. Ekkor jelent meg Balassa Iván szerkesztésében A határainkon túli magyarok néprajza című kötet, s ekkor került sor a Magyarország határain túli magyar néprajzi kutatások formáival foglalkozó konferencia megrendezésére is, amelynek anyaga külön kötetben jelent meg; a szlovákiai magyar néprajzi műhelyekről Liszka József, Méry Margit és Újváry Zoltán írásaiban olvashatunk benne. Hazai magyar témákkal foglalkozik a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke Gömör Néprajza sorozatának XXIII. és XXIV. kötete. A Mátyás király Gömörben című munka szerzője Ujváry Zoltán, a XXIV. kötet pedig több szlovákiai magyar néprajzkutató dolgozatát tartalmazza, amelyek a gömöri régió különböző témáit mutatják be. A debreceni kiadású Folklór és etnográfia sorozat 51. köteteként Madar Ilona munkája Fejezetek Zoboralja társadalomnéprajzához címmel jelent meg. Szlovákiai magyar néprajzi vonatkozásai vannak még Kósa László Paraszti polgárosulás és a népi kultúra táji megoszlása Magyarországon (1880-1920) című munkájának, amely 1990-ben szintén a debreceni KLTE Néprajz Tanszék Studia Folkloristica et Ethnographia sorozatának 27. köteteként került kiadásra. Az 1989-es társadalmi-politikai változások hatására fokozatosan változott meg a szlovákiai magyar könyvés lapkiadás helyzete. A pozsonyi Madách Könyvkiadó gondozásában új alcímmel (Társadalomtudományi értekezlet) jelent meg az Új mindenes gyűjtemény 8. kötete, amelyben helyet kapott több néprajzi tanulmány. Hasonló formában, értékes néprajzi forrásmunkákkal látott napvilágot a 9. kötet is. A kiadó gondozásában 1989-ben Új mindenes Gyűjtemény Könyvtára címmel új sorozat indult, melyben elsőként Putz Éva A koloni lagzi című úttörő munkáját adta ki újra, a harmadikban pedig Liszka József Magyar néprajzi kutatás Szlovákiában (1918-1938) című munkáját. Egy-egy tájegység néprajzi anyagát, helytörténeti tanulmányait találjuk meg a kiadó Dunamocs évszázadai (Böszörményi János). Szülőföldi vallomások (Csáky Károly), Ungi népmesék és mondák (Géczi Lajos) című köteteiben. A Csemadok KB által Kaprálik Zsuzsa és D. Varga László szerkesztésében gazdag regionális néprajzi anyagot egybegyűjtve látott napvilágot a Néprajzi Közlések 5. kötete. Heti-, gyermek- és ifjúsági lapjainkban tovább folytatódtak az addig már jól ismert néprajzi és helytörténeti sorozatok. Ebben az időszakban indult meg a falumonográfiák megjelenése, elsősorban a helyi önkormányzatok kezdeményezésére és anyagi támogatásával. Elsők között jelentek meg a Köbölkút község történetét, ill. Alsószeli történetét és néprajzát bemutató példaértékű kidaványok. A Galántai Járási Népművelési Központ adta ki egy kis kötetbe összegyűjtve a zsigárdi babonák és hiedelmek egy csokrát Mészáros Ilona tollából. Több régió új helyi lappal jelentkezett, amelyek hasábjain helyet kapott a néprajz, helytörténet, népművelés is. S egyben olyan témájú írásokat is találunk bennük, amelyek addig tabunak számítottak, mint pl. a magyar lakosság 2. világháborút követő kitelepítése, a szövetkezetesítés, a csehországi magyarság helyzete stb. A regionális kiadványok közül kiemelkedik gazdag néprajzi anyagával a Csermosnya, a Dernyői Alapiskola Honismereti Csoportjának Értesítője Ambrus Ferenc szerkesztésében. A bibliográfus munkáját minden nehézségeivel együtt csak egy szakmabeli ismeri igazán. Munkája eredményét becsülni tudják mindazok, akik az érintett témákkal foglalkoznak mind műkedvelő, mind tudományos szinten. L. Juhász Ilona munkája a dunaszerdahelyi Lilium Aurum gondozásában jelent meg. A kötet végén a szerző a következő kéréssel fordul a hivatásos és amatőr néprajzgyűjtőkhöz: annak érdekében, hogy a szlovákiai magyar népMISCELLANEA BIBLIOTHECAE HUNGARICAE L. JUHÁSZ ILONA SZLOVÁKIAI MAGYAR NÉPRAJZI BIBLIOGRÁFIA (1989-1990) rajz bibliográfiája a lehető legteljesebb legyen, kéri, hogy folyamatosan küldjék meg a hazai magyar vonatkozású néprajzi írásaikjegyzékét a Fórum Intézet Etnológiai Központjának.