Új Szó, 1999. június (52. évfoyam, 124-148. szám)

1999-06-18 / 139. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JÚNIUS 1 KOMMENTÁR Kétféle kész tény TÓTH MIHÁLY A NATO ENSZ-jóváhagyás nélküli balkáni akciójának az (is) az üzenete, hogy amióta a szuperhatalmak száma kettőről egyre re­dukálódott, megnőtt a nyugati értékrend érvényesítését szorgal­mazó erők mozgástere. Igaz, tucatnyi sebből vérzik az emberi jo­gok védelmezésének logikája, azzal, hogy bombákkal védik, de sejthető, hogy elkezdődik a nemzetközi jog fejlődésének új szaka­sza. Az emberi jogok védelmezésének javára alábbhagy az állami szuverenitás abszolutizálása. A Szovjetunió (újabban Oroszország) és Kína állandó tagsága a Biztonsági Tanácsban az ENSZ megala­kulása óta akkor is szavatolta volna, hogy az állami szuverenitás elve mindenek fölött áll, ha az USA, Franciaország és Nagy-Britan­nia minden befolyását latba veti az emberi jogok előtérbe helyezé­se érdekében. Az ENSZ Közgyűlésének többsége is az állami szuve­renitás abszolutizálásának kedvezett, és ebben főszerepet játszott, hogy a II. világháború után önállósult egykori gyarmatok többsé­gének politikai elitje éppen úgy lesajnálóan vélekedett a nyugati módon értelmezett emberi jogokról, mint a Szovjetunió és Kína ve­zetői. Ismét beigazolódott, hogy egy szerződés rendelkezései nagy­jából addig érvényesülnek, amíg gyökeresen nem változnak meg a szerződő felek valamelyikének a viszonyai. A szocialista világrendszer összeomlása gyökeresen megváltoztatta az erőviszonyokat. Aligha a véletlen műve, hogy a NATO, amely­ben az USA dominált, éppen Európában demonstrálta, hogy az emberi jogokat fontosabbnak tekinti az állam szuverenitásánál. Bárhogy tekintünk a jugoszláviai NATO-akció melléfogásaira, a belgrádi rezsim megrendszabályozása példaértékű, s ez előbb­utóbb a nemzetközi jog részévé válik, miként a határok sérthetet­lenségének elve. Ehhez, persze, nem olyan Oroszország és nem olyan Kína szükségeltetik, ahol oly kis értéke van az emberi élet­nek. A NATO a koszovói beavatkozással kész tények elé állította a világot. Az alapgondolat vonzó. A demokratikus nemzetek közös­sége megteremti azt az eszközrendszert, amellyel kikényszeríthető az emberi jogok tiszteletben tartása. Egy Pravda-beli interjúban az orosz parlament alsóháza geopolitikai bizottságának elnöke is ar­ról beszélt, hogy Koszovóban Oroszországnak kész tények elé kel­lene állítani a világ közvéleményét. Ahogy azt Brezsnyev tette 1968 augusztusában Csehszlovákiában, Andropov 1983-ban, ami­kor kikényszerítette a szovjet rakéták telepítését Csehszlovákiában és Lengyelországban. Íme, kétféle késztény-filozófia. JEGYZET nosság nem tud semmiről. Elége­detten követi tovább a nagypoli­tika eseményeit abban a meg­nyugtató hitben, hogy a nagy nemzeti politikusok sem vizelnek nyilvánosan? Ezektől félnek az úgynevezett demokratikus szlo­vák pártok? Miattuk nem mer­nek tárgyalni higgadtan, egymás szempontjait szem előtt tartva például egy európai szellemű nyelvtörvényről? Aligha. A „de­mokraták" ugyanezt csinálják, közben a nadrágjukat sem merik letolni, szép csendben, ijedten beleeresztenek. Aztán panasz­kodnak Európában, hogy itt bü­dös van. Főleg miattunk. Ideje tudatosítani, Slota a mi embe­rünk. Azzal teheti nekünk a leg­nagyobb szolgálatot, ha pártel­nök marad. Fel kéne őt karolni, kicsit menedzselni. Európában a helye, Brüsszelben, rögtön a pisi­lő kisfiú mellett. A pisilő férfiú szobrát pedig könnyen el lehetne helyezni még a szlovákiai ma­gyar (többségű) városokban is. Persze, ez már csak álom marad, a nemzeti párt sem akarja meg­inni Slota levét. A közelgő pártel­nökválasztáson Slota csak akkor nyerhet, ha ki tud messzebbre vi­zelni a teraszról versenyszámban mérné össze erejét a párt alelnök asszonyával. De ha olyan sokat inna, Malíkovának még ebben a diszciplínában is lenne esélye. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238311), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 16-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Nemzeti hólyag HOLOP ZSOLT Elég volt annyi, hogy a hólyag elővegye a nagy nemzetit, és már másnap kiderült, hogy az ellen­zék egyik fele többet iszik, mint a másik, hogy ki alkoholista, meg kinek kemény a mája, hogy poli­tikus asszonyai nem tudnak ren­des szlovák gyereket szülni és egyéb ínyencségek. Egyszóval ki­borult a bili, és öröm volt hallgat­ni és röhögni rajta, miket vágnak egymás fejéhez a volt kormány­párti képviselők. Közben meg sa­ját nyomorúságos viszonyainkon röhögünk. Az összes politikus és napilap mégis csupán Slota ele­jén köszörüli a nyelvét. Pedig régóta nem titok, hogy a képvise­lők alkoholt fogyasztanak mun­kában, és nem csak ellenzékben, néha alig bírnak felszólalni, sőt egyáltalán nem ritka, hogy itta­san vezetnek (zárójelben jön a kötelező tisztelet a kivételnek). Kérdés, mi lett volna akkor, ha Slota olyan részeg, hogy nem bír­ja kibontani a húgyfoltos sliccet, vagy a cipzár bekapja a nagy nemzetit. Csendben (vagy ordít­va) visszatocsog a helyére, iszik még egy konyakot és a nyilvá­"—'' "\t.' w,i'i "',, " n ii) K','," ''' 1 1 '' 1' ' V'.Iií.iíu'/IVV> l'Y'/,, /.' " '.""' 1 II Cu /.W />«','.'.'! : ' "•,.•,>'!(",/'/ ' >'' 1 V t\> I " ' I' 1 ! 1 " 'M .".' 'iljin i ,i|, i,,,, <\l nil \) i\ ' / '11| ,i\i,i i,\\ii i h\\ iV/ii" M- •>.Q/.','-! ., IV^Uv? ytw&iW' • K > i ' l' A'/lfyjftjl nl /<) . f,/i i»/ o <\ i/ o iy n; (mW'M. ' n , ,1/ ň I / ' . Politikai értelmező kisszótár: árnyékkormány (Agócs Ernő karikatúrája) TALLÓZÓ NOVÝ ČAS Nyolc kilót fogyott börtönkórházi kezelése idején Ivan Lexa felfüg­gesztett mandátumú DSZM-kép­viselő. A titkosszolgálat volt igazga­tója a nyitrai börtönbe való „felvéte­lekor" több mint 145 kilót nyomott, elsősorban a napi hatvan cigarettá­nak és a mozgásszegény életmód­nak köszönhetően. A vizsgálati fog­ság zord körülményeit elég rosszul viselte: először kiütések jelentkez­tek a testén, majd vérnyomása a 180/130 fölé emelkedett, így az or­vosok a trencséni börtönkórházba való átszállítás mellett döntöttek. Svetozár Chabada ügyvéd azonban cáfolta, hogy Lexa egészségének hirtelen romlása összefüggésben állna Jaroslav S. vallomásával, hi­szen „mikor elmondtuk neki, mit mondott a megfigyelési osztály volt vezetője, nevetésben tört ki". Jaroslav S., a titkoszolgálat igazga­tójának közvetlen munkatársa beis­merte: annak idején a SZISZ szer­vezte ifj. Michal Kováč elrablását. A voksolásra a választási ciklus közepe táján került sor, amikor a kormányzó pártok népszerűsége a legalacsonyabb Összeurópai jobbra át Történelmi fordulatot jelent a jobboldal győzelme az euró­pai parlamenti választáso­kon, hiszen 20 év óta először győzték le a baloldalt. ONDREJCSÁK RÓBERT A választások eredményeként a kon­zervatív frakció a legjelentősebb az Európai Parlamentben, a szocialis­ták a második helyre szorultak. A jobboldali erők előretörésének és a baloldaliak térvesztésének egyik oka, hogy a választásokra az Európai Unió tagállamainak többségében a választási ciklus közepe táján került sor, amikor a kormányzó pártok népszerűsége a legalacsonyabb. Mi­vel jelenleg az EU 15 tagállamából 13-ban a baloldal kormánytényező, észlelhető a kormánypártokkal szembeni bizalomcsökkenés. Az EP harmadik legnagyobb frakcióját a li­berális pártok alkotják, míg a negye­dik helyet a zöldek szerezték meg. Az utóbbiak csupán Németország­ban, amely a legtöbb, 99 képviselő hellyel rendelkezik Strasbourgban, vesztettek népszerűségükből. Ez a koszovói válsággal kapcsolatos ál­láspontjuknak tudható be, hiszen a zöldek hagyományos háborúelle­nességével szemben Fischer külügy­miniszter, aki a párt legnépszerűbb politikusa, a kezdetektől támogatta a NATO beavatkozását. A zöldek előretörése a belgiumi „csirkebot­ránynak" köszönhető. A belga kor­mány bukását okozó dioxinügy sok választót ösztönözhetett, hogy a nyugati konzumtársadalom elutasí­tását, és a környezetszennyezés elle­ni harcot hirdető pártokra adja sza­vazatát. A jövőben feszültségek ke­letkezhetnek a jobbos" EP és az EU­tagállamok túlnyomó többségének baloldali többségű kormányai kö­zött. Az esetleges ütközési pontok az EU költségvetése, vagy az Európai Bizottság júliusi kinevezése, amelyet a strasbourgi testületnek is el kell fo­gadnia. A választások során a legna­gyobb gondot továbbra is az ala­csony részvételi arány jelenti. Az Unió választóinak az EP még mindig távoli dolog, a többség még saját or­szágában gondolkodik és nem euró­pai méretekben. Ez meglátszott a vá­lasztási kampányon is, inkább a ha­zai témák domináltak, némileg hát­térbe szorult az európai probléma. Az emberek nagy része túlbürokrati­zált tehetetlen szervezetnek tartja az összeurópai testületet. Annak elle­nére, hogy az EU szervei az egyre mélyülő integráció során mind na­gyobb befolyással rendelkeznek, a polgárokat nem érdeklik a választá­sok. A napi gondok, a magas munka­nélküliség, a lassú gazdasági növe­kedés elhomályosítják a messzi Strasbourgot. Szerepet játszik a né­hány országban tradicionális euroszkepticizmus is, például Nagy­Britanniában, ahol a választásra jo­gosultak csupán egyharmada vett részt a voksoláson. Valószínű, hogy az egyre inkább elmélyülő integrá­ció rádöbbenti az embereket arra, hogy ha bele akarnak szólni sorsuk alakításába, részt kell venniük az összeurópai választásokon is, hiszen egyre több jogkör kerül át a tagor­szágokról a közös szervekhez. A szerző állandó munkatársunk Vladimír Mečiar idejében készségesebbek voltak a szlovák külügyminisztérium sajtóosztályának munkatársai Ferdítés, avagy a fordítás fordítása VOJTEK KATALIN Az ember, ha a sors kegye vagy mos­tohasága folytán szlovákiai magyar újságíró, magyarul ír, még akkor is, ha szlovák interjúalannyal készít beszélgetést. A kisebbségi lét termé­szetéből fakadóan időnként meg kell küzdenie többségi riportalanya­inak gyanakvásával és előítéleteivel is, (hogy az egyéb hátrányokat ­mint pl. a szlovákul készített beszél­getések magyarra fordítását - ne említsük), de azért a magyar újság­író is újságíró, akinek ugyanolyan jogai és kötelességei vannak, mint bármely pályatársának. A szlovák külügyminisztérium sajtóosztályá­nak azonban, úgy látszik, más erről a véleménye, és az említett hátrá­nyokat sem tartja elegendőnek. Nem hajlandó autorizálni a magya­rul megírt és jóváhagyásra küldött interjút, amely a külügyminisztéri­um egyik vezetőjével készült. A saj­tóosztály munkatársa szerint az írás addig nem jelenhet meg, amíg szó szerinti fordítását nem kapja kéz­hez. Hogy árnyalatnyi eltérés min­dig adódhat, s ezért a szlovák fordí­tás alapján aligha alkothat magának képet arról, hogy mi kerül a magyar lapba? Nem érdekes, neki a szlovák fordítás kell. Követelését azzal az érvvel nyomatékosítja, hogy mindig azon a nyelven kérik a megjelenésre szánt írást, amilyen nyelven a be­szélgetés készült. Ők például már angol nyelvű cikket is autorizáltak. Ezt a magyar újságíró nem vonja kétségbe, csupán abban kételkedik, hogy francia, spanyol, orosz vagy olasz kollégája is mindig angolul be­szélget a szlovák külügyminisztéri­um vezetőivel. Megtörténik, hogy tolmács segítségével folyik a társal­gás, mégsem valószínű, hogy az új­ságíró cikkének szlovák nyelvű for­dítását nyújtja be jóváhagyásra. S ha valamiféle belső minisztériumi rendeletre hivatkozva nem nyag­gatják szlovák fordításért a francia vagy spanyol zsurnalisztát, ugyan miért teszik ezt meg hazai magyar kollégájával? Miért várnak el tőle többletmunkát jelentő fordítgatást, ha a cikk amúgy sem szlovákul jele­nik meg? Vagy spanyolul, franciául, beszélő munkatárs akad a miniszté­riumban, csak éppen az ország leg­népesebb kisebbségének nyelvét bí­ró ember nem? A nagyvonalúság, a segítőkészség a hazaiakkal szemben nem kötelező? Csak érdekességként jegyzem meg: nyelvhasználat szem­pontjából a Mečiar-kormány kül­ügyminisztériumi hivatalnokai libe­rálisabbak voltak, egyetlen szóval sem kifogásolták a magyar szöve­get. Ez is olyan apró ügy, amelyre nincs kötelező szabály, kimenetele kizárólag azon múlik, milyen a saj­tóosztály munkatársa. Isten őrizz, nem kívánunk rá törvényt, de azért ez a példa is jól mutatja, mi a kü­lönbség az MKP által és a kormány­koalíció többsége által szorgalma­zott kisebbségi nyelvtörvény között. Az MKP a mindennapos gyakorlat­ból kiindulva igyekszik részletekbe menően meghatározni a kisebbsé­gek nyelvhasználati jogait. A több­ségi tervezet inkább a „gumiparag­rafusokat" szorgalmazza, amelyek így is, úgy is értelmezhetők, és csak értelmezőik jó- vagy rosszindulatá­tól függ, kinek a javára sülnek el a gyakorlatban. S hogy a külügymi­nisztérium hozzáállását is bizonyá­ra a készülő nyelvhasználati tör­vény körüli huzavona befolyásol­hatta, bizonyítani tűnik az az érve­lés, amelyet a sajtóosztály munka­társa használt: a Ján Figeľ külügyi államtitkárral készült magyar nyel­vű interjú azért nem hagyható jóvá, mivel elejét akarják venni, hogy a romák, a ruszinok és a többi nemze­tiség is saját anyanyelvén autori­záltassa cikkeit. Ismerős érvelés, a Mečiar-rezsim vezetői használták, nyelvi káosszal, Babilonnal riogatva híveiket. A Mečiar-kormánytól nem is vártunk mást. De az SZDK-tól?! OLVASÓI LEVÉL Megy a gyűrű vándorútra Természetesen csak a jelképes gyű­rű, azaz a pénz. S meglehetősen furcsa ez a vándorút. Mert a gyűrű egyik kézből a másikba vándorol, a végén csak kiderül, kinél maradt, a pénz viszont kapja magát és nyom­talanul eltűnik. Ezt a játékot az utóbbi években ugyancsak szíve­sen játsszák az egészségbiztosítók. Megalakulásakor mindegyik a már meglevőkre rálicitál - ha hozzánk pártol, igazán nagyon jól jár, mi még a szomszéd kutyájának foghú­zását is kifizetjük, csak ide tessék átjelentkezni. Aztán kiderül, hogy még az életmentő gyógyszerek árát sem térítik meg, hosszú-hosz­szú hónapokig tartoznak az orvo­soknak, gyógyszertáraknak. És nem a gyűrű, a pénz megy vándor­útra, hanem a tartozás megy kör­be-körbe. Mondjuk addig, amíg a gyógyszerforgalmazó el nem unja, és úgy dönt, nem szállít orvossá­got, amíg egy részét meg nem kap­ja a patikustól, aki a biztosítótól várja az öszeget. Az viszont ki tud­ja, hova teszi azt az összeget. A mezei állampolgárnak valószínű­leg nincs lehetősége arra, hogy el­lenőrizze, mekkora volt a biztosító bevétele, ezt mibe fektette be, de úgy gondolom, nem beteg az egész ország, tehát az egészségbiz­tosítók nem költenek annyit gyógyszerre, orvosra stb., hogy ne tudnának folyamatosan tisztessé­gesen fizetni. Az ő nyakukra bizo­nyára nem küldenek olyan sűrűn ellenőröket, mint azoknak a kis­vállalkozóknak a nyakára, akik ép­pen hogy megélnek vállalkozásuk­ból. A legnagyobb baj az, hogy azok járnak rosszul, akik - betegek lévén - amúgy is kiszolgáltatottak. Ennek tetejébe az állam is - ahe­lyett, hogy az egészségbiztosítók körmére nézne - a betegeken akarja behajtani a hiányzó össze­get. Senki sem szívesen beteg, mindenki ragaszkodik munkahe­lyéhez. A táppénzből pedig legföl­jebb napi egy pohár vízre és egy szelet kétszersültre futja. Igaz, aki diétázik, annak kisebb az esélye, hogy megbetegszik. Kocsis János Losonc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom