Új Szó, 1999. június (52. évfoyam, 124-148. szám)

1999-06-25 / 136. szám, péntek

ÚJ SZÔ 1999. JÚNIUS 25. KULTÚRA A Kortárs Magyar Galéria gyűjtőmunkájáról. Nemcsak magyarországi, hanem a más országokban kisebbségben élő magyar művészek is adományoztak egy-egy műalkotást Körkép Dunaszerdahely. A Kortárs Magyar Galéria gyűjtőmunkájának harmadik szakaszát kiállításon is bemutatták az intézményben. A gyűjtőmunkáról az azt vezető Pogány Gábor magyarországi művészettörténésszel beszélgettünk. TALLÓSI BÉLA Mennyiben különbözik a harmadik szakaszban végzett gyűjtés az előzőektől? Ebben a szakaszban a galéria tevékenységét sikerült kiterjesztenünk a magyar kultúra, illetve művésztársadalom egészére. A galéria kuratóriumának határozata szerint megpróbáltuk megszólítani mindazon művészeket, akik, függetlenül attól, hol, mely ország területén élnek, a magyar kultúrába tartozónak érzik és vallják magukat. Ebben a gyűjtési körben már nemcsak magyarországi, illetve szlovákiai magyar, hanem a más országokban kisebbségben, illetve emigrációban élő magyar művészek is adományoztak egy-egy alkotást a galériának. Hogyan került ennek a szervezőBodó Levente: Időgép A 30 ezer négyzetméternyi falfelületből 1200 négyzetméternyi freskót és stukkót restauráltak az elmúlt két évben Módosíthatja a honfoglalásról alkotott teóriákat is Megnyitották Néró császár aranypalotáját Szenzációs lelet MTI-HIR Róma. Húsz évig tartó restaurálás után mától újra látogatható Néró római aranypalotája, a Domus Aurea, amelyet mesés pompával ronrlo7(-ol/ Ko o UnroKolí la/rocnl/ szerint. Az eddig feltárt 150 teremből harminckettőt nyitottak meg a közönség előtt, köztük a Polüfémoszninfeumot, a Néró tróntermének tartott aranyboltozatú csarnokot, valamint a nyolcszögletű termet, amelyet egy, az égbolt mozgását jelképező kerek és állandóan mozgó szerkezet töltött be. A 64. évi 25 fős csoportokban engedik be a látogatókat. rettenetes tűzvész után emeltette a gyűlölt zsarnok az addig szokatlan alaprajzú palotát, amely fölé később Traianus császár közfürdőt építtetett. A 30 ezer négyzetméternyi falfelületből 1200 négyzetméternyi freskót és stukkót restauráltak az elmúlt években. Az aranyozásból mára semmi sem maradt, de sokfelé még jól láthatók azok az ornamentális falfestmények, amelyek megihlették a reneszánsz idején elterjedt groteszk stílust. Az antik Rómának talán nincs is más épülete, amely ilyen nagy hatást gyakorolt volna a későbbi korok művészetére. Mindössze öt hónapig - 31 évesen elkövetett öngyilkossága előtt - lakott Néró az Oppius-dombon emelt pazar palotában, amelyet a jubileumi pénzalapból és a lottó hasznából állítottak helyre. Vélhetően Görögországból rabolt műalkotások sokasága díszítette a gigantikus kéjlakot, amelynek 10 méter magas termei egyikében találták meg 1506-ban a híres Laokoón-csoportot. Előjegyzés alapján, 25 fős csoportokban engedik be a látogatókat a 12 Celsius fokra lehűtött komplexumba, amelynek nagyobb, lakóépületek alá nyúló keleti szárnyát még ki sem ásták. A korábbinál lényegesen jobb megvilágításban szemlélhetik az érdeklődők a megszépült freskókat a művészetpártoló Acea villamosművek jóvoltából. „Valójában nem is volt (olyan) rossz ember Néró, aki Róma felgyújtójaként, anyagyilkosként és pompakedvelőként vonult be a történelembe" - állítja a Nérói Tanulmányok Nemzetközi Társasága (SIEN), amely a közelmúltban Rómában tartott 4. kongresszusán próbálta rehabilitálni a zsarnokként ismert császárt. A Néró-kutatók szerint a nevezetes tűzvészt nem a császár, hanem egy véletlen baleset okozta, sőt Néró érdeme, hogy egy minden addiginál szebb várost emeltetett az üszkös romok helyén. A tivoli Hadrianus-palotán kívül nem maradt fenn még egy olyan nagyszerű császári rezidencia Itáliában, mint az Arany Ház - Olaszországon kívül is csak a spliti Diocletianus-palota az egyetlen, amelynek a mai napig is állnak a falai. MTI-HIR Kaposvár. A magyar nyelv legkorábban lejegyzett és értelmezhető emlékére bukkantak a régészek a Somogy megyei bodrog-bűi ásatásokon. Magyar Kálmán, a kaposvári Rippl Rónai Múzeum főtanácsosa egy honfoglaláskori vasolvasztó-telep feltárásakor akadt arra az égetett agyag használati tárgyra, amelyen székely rovásírás található. A X. századból való nyelvemlék akár módosíthatja is a honfoglalásról alkotott teóriákat. Magyar Kálmán 20 éve kutatja a bodrog-bűi temetődűlőt, ahol a honfoglaláskorabeli Bő nemzetség központját tárja fel. Előkerült itt már avarkori mintakincset is tartalmazó cserép, többek között kifejezetten honfoglaláskori égetett agyagbogrács, találtak a régészek gabona tárolására is alkalmas vastagfalú hombárt is. Nemrégiben kezdték el a központtól kicsit távolabb lévő vasolvasztó-telep feltárását, ahol ezidáig 32 kemencére leltek, de a jelek szerint jóval többet is rejt a partoldal. A maga nemében már ez a lelet is szenzáció: a legtöbb kemence került itt elő, amit egy helyütt találtak Magyarországon, de különösen azért figyelemreméltó, mert az alig 70 cm magas kemencék többsége épségben került elő. A valódi különlegesség csak ezután következett, ugyanis rábukkantak egy szintén agyagból készített 4-5 cm-es fúvóka darabra, amelyhez hasonlót eddig sehol sem találtak. Az eszközt láthatóan díszítette készítője, sőt a szennyeződés lemosása után a kutatók megállapították, hogy négy rovásírás-jel található rajta. A X. századból származó székely-magyar szót Vékony Gábor egyetemi docens fejtette meg a kaposvári régész és konzulense, Gömöri János, az MTA Iparrégészeti Bizottsága alelnöke kérésére. A jelek a „fúnak" szót rejtik, amely akár egy név is lehet, de sokkal inkább szómágiának tartják a kutatók. Annak érdekében használták a korabeli kézművesek, hogy a rontószellemek ne tehessenek kárt a fúvókában, illetve a vasolvasztóban. Akár így, akár úgy, az írás minden bizonnyal az eleddig talált legrégibb magyar leírt nyelvemlékünk. Magyar Kálmán felfedezése azonban másra is utal. A korábbi elképzelésekkel ellentétben azt mutatja, hogy a honfoglaláskori magyarságnak rétegzett volt a társadalma: nemcsak a katonáskodáshoz értettek, a nemzetségekhez tartozó kézművesek - éppen erre utal a lelet - nem szlávok vagy türkök, hanem magyarok voltak. Sőt az sem kizárt, hogy amikor Árpád vezér megérkezett a Kárpát-medencébe, ezek a székely-magyar nyelven beszélő-író kézművesek már itt voltak Somogy megye területén is. Magyar Kálmán és két munkatársa a felfedezést május végén tette közzé először, a Hagyományok és újítások a korai középkori vaskohászatban című nemzetközi konferenciakötetben, ahol huszonöt neves hazai és külföldi kutató publikációjajelent meg. a jelen kor művészetéről munkának, gyűjtésnek az élére? Hasonlójellegű gyűjtőmunkát már korábban is végeztem. Annak a Corpus, azaz a megfeszített Krisztus Kárpát-medence kortárs művészetében című kiállítás lett az eredménye, amelyet Kaposváron és Budapesten láthatott a közönség. A dunaszerdahelyi galéria kuratóriuma tudott róla, hogy kapcsolataim vannak a határon túli magyar képzőművészeket képviselő szervezetekkel, és felkért, hogy vegyek részt a képtár gyűjteményének kiépítésében. Amikor a gyűjteményt a nagyközönség elé tárták, szólt annak egyediségéről is. Miben kell látni az egyediséget? A Kortárs Magyar Galéria a maga teljes igényű gyűjtőkörével egyedüli. Nincs olyan magyar képzőművészeti közgyűjtemény, amely ezzel az igénnyel lépne föl, hiszen a Magyar Nemzeti Galéria csak a Magyarországon élő művészek munkáit gyűjti, a Magyarország területén kívül akár kisebbségi sorsban, akár emigrációban élő magyar művészek munkáinak gyűjtésére, amennyiben gyűjtésre méltó klaszszikussá emelkednek, a Szépművészeti Múzeumot jelölték ki. A Ludwig Múzeumnak egészen speciális a gyűjtési rendszere, nem tekinti céljának a teljes magyar művészeti vertikum bemutatását. Itt, Szerdahelyen, mivel egy viszonylag kis épületről van szó, korlátozott raktározási lehetőségekkel, természetesen csak kis darabszámú kollekcióval lehet reprezentálni a feltett teljességigényt. Itt egy műnek nemcsak a művészt kell képviselnie, aki alkotta, hanem egy művészeti jelenséget is, hiszen így tudjuk csak elérni azt, hogy viszonylag kis darabszámmal, tehát alacsony sratisz tikai reprezentáltsággal mégis a tel jes kép elérésének lehetőségével mutathassuk be a kortárs magyar képzőművészetet. Tehát aki tájékozódni akar arról, hogy milyen is a kortárs magyar képzőművészet, az a Kortárs Magyar Galériában megláthatja. Itt találja meg a legteljesebb körképet. A nemzeti galériában azt kérdezheti, hol vannak a határontúliak, a Ludwig Múzeumban azt, hol vannak a nem transzavantgárdok. Ha a Pécsi Kortárs Múzeumba, a Szombathelyi Képtárba, a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatóságának Képtárába - ez a három legjelentősebb vidéki képzőművészeti gyűjtemény - látogat el, mindhárom helyen valamiféle stílusorientált gyűjteményt talál. \\ A Kortárs Magyar Galéria a maga teljes igényű gyűjtő- . . körével egyedüli. V> Szerdahelyen a stílusorientáltságot messzemenően kizártuk. Tehát ha azt kérdezi valaki, hogy mi a magyar transzavantgárd, teljes képet nem tudunk adni, de háromnégy műtárgyra rámutatunk, hogy ez. Ha a konstruktív absztrakciót keresi valaki, megtalálja. Ha hagyományosabb, klasszikus, természetelvű stílust keres, azt is. Ha a Varga Mihály: Levélkürt I. posztmodern művészeten kívüli irányba menő törekvéseit keresi, abból is tudunk mutatni. Erdélyt megtalálja. Szerbiát most még nem, de két év múlva igen. Horvátországot, Ausztriát, Chicagót megtalálja. Igaz, hogy ezt vagy azt csupán egy-egy tárggyal, mégis teljesebb képet tudunk mutatni a kortárs magyar képzőművészetről. A tervek szerint a gyűjtést nemzetközi alkotótelep létrehozásával szeretnék intenzívebbé tenni. A kuratórium úgy határozott, hogy a jelenlegi típusú gyűjtőmunkát folytatva, megpróbál anyagi feltételeket teremteni egy művésztelep működtetéséhez. A művésztelep fenntartása nemcsak a gyűjteménygyarapításnak lehet egyfajta módja - a táborban alkotó művészek a helyszínen készült egy-egy műtárgyukat a galériának adományoznák hanem ahhoz is hozzájárulhat, hogy a világ különböző pontjain élő magyar művészek kapcsolatot alakítsanak ki Dunaszerdahellyel mint az egyetlen teljes körű kortárs magyar gyűjtemény színhelyével. Említette, hogy a kuratórium felkérte a gyűjtőmunka folytatására, a hiányosságok pótlására. „A dunaszerdahelyi galéria kuratóriuma tudott róla, hogy kapcsolataim vannak a határon túli magyar képzőművészeket képviselő szervezetekkel, és felkért, hogy vegyek részt a képtár gyűjteményének kiépítésében." Orosz István: Sziget-néző Mik ezek a hiányosságok? Például, hogy a vajdasági képzőművészet teljesen hiányzik a gyűjteményből, s a kárpátaljai magyar képzőművészetet is csak két műtárggyal tudjuk prezentálni. A tengerentúlról és Nyugat-Európából is szeretnénk gazdagabb anyagot beszerezni. Műfaji szempontból is van pótolnivalónk. Az első két szakaszban a gyűjtés csak a festészetre, grafikára irányult, plasztikát szándékosan nem gyűjtöttünk, mert nem voltak megfelelő raktározási lehetőségeink. E harmadik szakaszban szobrokkal is gazdagodtunk, de klasszikus plasztikánk, mondjuk, bronzszobrunk még nincs. Az összkép ezáltal darabos, tehát finomítani kell. Az adományozó művészek névsorát olvasva kiderül, hogy nemcsak magyar alkotók adták egyegy munkájukat a galériának. Köztudomású, hogy a képzőművészet művelése, befogadása nincs nyelvhez kötve. Van bizonyos kimutatható nemzeti jellege, de ebben a művészeti ágban meghatározóbb a tágabb kultúrkör, amelyhez az alkotó tartozik. Nem kell csodálkozni azon, hogy nem magyar művészek is megszólítottak, amikor megtudták, milyen küldetéssel érkeztem hazájukba. F.s örömmel adományoztak a Kortárs Magyar Galériának, mondván, az ő műtárgyuk nemzeti művészetükön kívül a magyar művészetnek is része lehet, hiszen Közép-Európa országainak e nem szavakhoz kötött művészete óhatatlanul hat egymásra. Terpszichoré szobra a palota egyik termében (TA SR/EPA)