Új Szó, 1999. június (52. évfoyam, 124-148. szám)

1999-06-15 / 136. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JÚNIUS 15. KOMMENTÁR A kormány felelőssége PÁKOZDI GERTRÚD A kormány, a munkáltatók és a munkavállalók érdekeit képviselő szakszervezetek illetékesei abban egyetértenek, hogy a rendkívül rossz helyzetben levő gazdaságunkat csak a radikális reformlépések menthetik meg az összeomlástól. E reformlépések és megszorító intézkedések késedelmes meghozatala miatt önkritikát gyakorol a kormány, az intézkedésekről utólagosan értesült szakszervezetek előbb bólintanak, majd sztrájkokat helyeznek kilátásba, amennyiben a lakosságra nézve elviselhetetlennek bizonyulnak a terhek, a munkáltatók pedig nehezményezik, hogy a behozatali pótvámot a termelői fogyasztásra szánt termékekre is kirótták. Nyilvánvaló, hogy az import drágulása következtében költségesebb lesz a hazai termelés, ezáltal romlik termékeink versenyképessége, annak minden következményével. Érthető, hogy a hazai termelők azt kérik a kormánytól: vizsgálja felül döntését, ha lehet, csökkentse a termelői fogyasztásra szánt termékekre és az új beruházásokra kivetett pótvámot. A gazdaság és a költségvetés állapotát ismerve a kormány aligha tesz további engedményeket, egy ideig legalábbis nem tehet. Ha túl sok lenne a visszahőkölés, a stabilitás szükségességét meghirdető kormány maga adna okot arra, hogy Szlovákiát a külföld továbbra se tekintse stabil kormányzású országnak. Egy ilyen döntés következményét pedig elsősorban éppen azoknak kellene viselniük, akik az ország gazdasági szerkezetváltásától várják a helyzet jobbra fordulását. Félő, hogy a kormány megtorpanása láttán az ország gazdaságának fellendítéséhez szükséges külföldi tőke is a biztonságosabb, stabilabb kormányzású szomszédainknál kötne ki, így a hazai vállalkozói szféra továbbra is nyögne a pénztelenség és a körbetartozás súlya alatt. Természetes, hogy minden (vállalkozói, munkavállalói stb.) érdekcsoportnak megvan a maga jól vagy kevésbé jól megalapozott véleménye az adóemelésről éppúgy, mint a behozatali pótvámról, tény azonban, hogy a döntés felelőssége a kormányra hárul. A rendkívül nehezen világra jött intézkedések megfogalmazói tisztában vannak vele, milyen kockázattal járnak a megszorítások. Tisztában vannak vele, hogy jó, ha egy év múlva érezhetővé válik valamilyen javulás. Ami viszont a kormánynak késedelmes magatartásán kívül a leginkább felróható, az az, hogy részletesebben miért nem mérte fel lépéseinek várható következményeit. És ez az, ami az érdekegyeztető „hármas" másik két tagját, a munkáltatókat és a szakszervezeteket - joggal - a leginkább idegesíti. És, sajnos, ez az, amibe mindketten a leginkább belekapaszkodhatnak, ha arról lesz szó, hogy elviselhetetlennek bizonyulnak a gazdasági megszorítások következményei. Félő, hogy egy idő után nem lesz elég, ha a miniszterelnök szép és szívhez szóló szavakkal próbálja majd megnyugtatni a társadalmat, és bebizonyosodik: jobb lett volna, ha az intézkedések meghozatala előtt jobban figyel a munkáltatók és szakszervezetek érveire. Az ország azt várja, hogy ne csak „tűzoltás" legyen, hanem végre fejlesztés is. JEGYZET Harmadszor és sokadszor MADI GÉZA Jaroslav S., a titkosszolgálat volt igazgatóhelyettese a múlt héten újból vallomást tett. Sorrendben már harmadik alkalommal. Ahhoz képest, hogy vizsgálati fogságba helyezése után hetekig hallgatott, ez nagy haladás volt. Csakhogy a kiszivárgott információkból kiderült, hogy lényegében másodszor és harmadszor is ugyanazt mondta, mint először. Esedeg finomított néhány dolgon, itt-ott pontosítgatott. Persze a hatóságok azt állítják, a vallomások kiegészítik egymást, azaz Jaroslav S. egy-egy jelenése nyomán lassan kezd összeállni a kép, sőt sikerült leleplezni egy újabb SZISZ-ügynököt, aki azzal gyanúsítható, hogy részt vett ifj. Michal Kováč elrablásában. Ez szép, de más „haszna" szinte nem volt sem a 2-es, sem pedig a 3-as számú vallomásnak. Úgy tűnik, a vizsgálati szervek még több adatot kívánnak kiszedni Jaroslav S.-bői, hogy aztán a bíróság előtt az ügyész megdönthetetlen bizonyítékokkal támaszthassa alá: tényleg az akkori, Ivan Lexa vezette titkosszolgálat követte el 1995 augusztusában az emberrablást meg több ismert bűncselekményt. Ezért a kémelhárítás volt vezetőjét bizonyára még sokszor beidézik, hogy „egészítse ki korábbi vallomásait". Jóllehet, beszélnie kellene azokról az ügyekről is, amelyekről eddig egyetlen szót sem szólt. Például Róbert Remiáš meggyilkolásáról. A hatóságok mindeddig semmit sem szivárogtattak ki arról, hogy Jaroslav S. vallott-e az emberölésről. Két lehetőség áll fenn: vagy azért hallgat a véres robbantásos merényletről, mert sokat tud róla, vagy azért, mert semmit. Summa summarum: a hatóságoknak egyelőre meg kell elégedniük azzal, amit a kémelhárítás volt vezetője odavet eléjük. Arra ugyanis hiába várnak, hogy Ivan Lexa is beismerő vallomást tesz. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238311), - kultúra- (58238313), Urbán Gabriella-panoráma - (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341,58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDI.ER Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk - Mit ír az újság, milyen idő várható ma? - Kelet-Európában záporok, zivatarok, Pozsony felett az államfő beiktatásának tiszteletére még a nap is kisüt. (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ SME A Szlovákiai Bírók Társulásának országos tanácsa hétvégi ülésén a Legfelsőbb Bíróság alelnökének, Jozef Štefankónak ügyével is foglalkozott. Štefanko a múlt héten fejszével a kezében próbált bejutni abba a lakásba, ahonnan pár éwel ezelőtt kitették. A lap szerint Štefanko esetében nem rendkívüli az eset, mivel bíróként is hasonló módon viselkedett. A társulás szerint elszomorító, hogy éppen a bíróság magas rangú képviselője folyamodott ilyen módszerhez, akinek védelmeznie kellett volna a törvényt. A társulás néhány éwel ezelőtt kizárta soraiból Štefankót. A DSZM, a SZNP és a Munkásszövetség mégis őt jelölte a Legfelsőbb Bíróság alelnöki posztjára. Štefanko rendesen ki is használta funkcióját, kollégái szerint többször megsértette az alkotmányt. A bírák társulása szerint a Legfelsőbb Bíróság elnökének, a kormánynak valamint a parlamentnek kell állást foglalnia az ügyben és elbírálnia, hogy Štefanko visszaélt-e jogkörével. 1990 óta egyetlen jogszabály van, amely mindig indulatokat korbácsol: a nyelvhasználati törvény Bizonyíték kell, nem ígéret Szlovákia élete egy kis túlzással 1990 óta a nyelvtörvényről szól. Akkor elfogadtak egyet, ha nem volt is jó, legalább nem volt ártalmas. Aztán jöttek a módosítások, s most a kisebbségi nyelvreguláló jogszabály; megannyi indulatszító paragrafus. MOLNÁR NORBERT Amikor 1990-ben elfogadták a nyelvtörvényt, sokan elégedetlenek voltak, mondván, a kisebbségek ellen készült, s nem értük. Mások szerint értük is, csak éppen nem megfelelő szabályokkal. A Mečiar-kormány idején elfogadott törvénnyel kapcsolatban már senkinek sem volt kétsége afelől, miért kell módosítani. Csak az vezérelte a kormányt, hogy a magyarok Szlovákiát még véletlenül se érezhessék hazájuknak, hogy a kisebbségek nyelvét ellehetetlenítsék, megmutassák, ki az úr széles e hazában. S akkor, azt a törvényt a jelenlegi kormánykoalíció több képviselője - a Demokratikus Baloldal Pártja Milan Ftáčnik kivételével és a Demokratikus Unió Viliam Vaškovič kivételével - teljes mellszélességgel támogatta. A nyelvtörvény megfogalmazói az ellenség megtévesztésére - akkor ez a külföldet jelentette - nem győzték hangsúlyozni, ez a törvény csak a szlovák nyelv használatát érinti, a kisebbségek nyelvét nem. Semmi köze hozzá. Ezt a logikai levezetést cáfolja, hogy Michal Kováč köztársasági elnök csupán olyan feltétellel írta alá, ha meghozA kormánykoalíció által előkészített javaslat nem komplex. zák a kisebbségi nyelvhasználatról szóló jogszabályt, ami azt jelenti, igenis érintette a kisebbségi nyelveket a nyelvtörvény, a neve is erről szólt. Kováč feltételeit a gyakorlat is igazolta, a nyelvrendőrség éppen Dél-Szlovákiában működött a legerélyesebben, a magyar nyelvnek épített gátakat a jogi norma. Komplex módon. A jelenlegi kormánykoalíció által előkészített kisebbséginyelvtörvény -javaslat nem komplex. A magyarázat szerint jelenleg nincs szükség rá. Márpedig a nyelvtörvény minden területet felölel, ellensúlyozására egy minden területet átfogó kisebbségi nyelvtörvényt kellene előterjeszteni. Ilyen az MKP javaslata, talán kicsit szigorú, talán túl részletes, még a liberálisabb szlovák gyomrot is megfekszi. A kormánykoalíció másik három tagjáé nem ilyen, ők azt állítják, később esetleg a részletkérdésekkel is lehet foglalkozni. Vajon miért nem lehet most? Az MKP-nak mindenesetre nem sikerült elfogadtatni saját tervezetét, holott hónapokkal ezelőtt megkezdődtek a szakértők egyeztető tárgyalásai, az álláspontok mégsem közeledtek. Egyik fél sem engedett a másiknak, a kompromisszum kísértésének. A koalíciós pártoknak igazából nem szívügyük a kisebbségi nyelvtörvény - nem is kell, hogy az legyen. A bántó az, hogy pontosan úgy viselkednek, mint a mečiari törvény megszavazásakor. A külföld már nem ellenség, de azért tévesszük meg, ha hagyja magát. Reménykedjünk, hogy nem hagyja. Max van der Stoel állítólag már elmondta a véleményét erről, s valószínű, hogy a Brüsszelbe látogató szlovák politikusok - akik csak azért mennek oda adóinkból, hogy megmagyarázzák, mért nem jó nekünk, szlovákiai magyaroknak az, amit akarunk - is meghallgatják, hogy a rólunk nélkülünk elvet el kellett volna temetni a mečiarizmussal. Mert a gazdasági helyzet mellett ezt a mentalitást is tőle örököltük. Summa summárum: komplex nyelvtörvény fejében komplex kisebbségi nyelvtörvény kell. Ez így dukál. A további ígéretekből kezd elegünk lenni. A mečiari érában az akkori ellenzék azért támogatta a nyelvregulációt, mert elhitte a kormány ígéretét: kapunk helyette egy sajátot. Nekünk bizonyíték kell, nem ígéret. Abban igaza van Orbán Viktornak, a horvátok rászolgáltak arra, hogy bekapcsolódjanak az európai integrációba Médiaeffektus magyarországi módra FORRÓ EVELYN A magyar kormány 200 millió forintot különített el a horvátországi magyar területek újjáépítésére. A hír nem új, hiszen már akkor bejelentették, amikor Orbán Viktor miniszterelnök Horvátországban járt. Annak idején a lapok körbejárták, megírták, a napokban mégis előkerült, mert az összeg felhasználásának egy részéről ünnepélyes keretek között szerződést írtak alá. Vagyis médiaeffektus. Persze attól, hogy többször beszélünk róla, még az összeg ugyanannyi marad. Es ahogy Szabó TiOLVASÓI LEVÉL Fehér köpeny nagy zsebekkel A Kis Vakondnak nagy zsebes nadrág kellett, hogy minden, arhire bármikor szüksége lehet, beleférjen. Ezért aztán bejárt erdőt-mezőt, minden kapcsolatát kihasználta, hogy a nadrág is megfeleljen, meg a zseb is. A gyerekek zsebe is általában tele van hasznos dologgal - a madzagtól a rágógumimaradékon át egy kis aprópénzig mindennek bor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke mondta, arra nincs elég pénz, hogy valamennyi horvátországi magyar faluban újjáépítsük a templomot, a művelődési, vagy ahogy ők hívják, közösségi házat. Ez a kétszázmillió is nagyon dicséretes. A napokban a miniszterelnök is foglalkozott Horvátországgal, a magyar tiszteletbeli konzulok tanácskozásán azt találta mondani, a balkáni térség stabilizálása megköveteli azt is, hogy a horvátok integrálódjanak az európai együttműködésbe, az őszi választások eloszlathatják a Nyugat fenntartásait, amelyeket az a horjut benne hely. Egyebek közt az orvosi köpenyek is úgy készülnek, hogy zsebet is varrnak rájuk. Azaz, mindig is úgy készültek. Akkor is, amikor még azt mondták, nálunk az orvosi ellátás is ingyenes. Azt hiszem, nemegy volt beteg többkötetes kalandregényt tudna írni a betegellátás és néhány orvosnak a betegekhez, valamint a pénzhez való viszonyáról, s ezzel együtt arról, mennyibe került egy vakbélműtét, milyen vastag boríték árán jött a világra néhány olyan gyermek, aki magzatkorában fokozottabb figyelmet igényelt. Nemvát demokráciával szemben táplál. Mit is mondott a miniszterelnök? És ez hogyan van összhangban azzal, amit zágrábi látogatásakor mondott? Van demokrácia Horvátországban, vagy nincs? Abban igaza van Orbán Viktornak, a horvátok rászolgáltak arra, hogy bekapcsolódjanak az európai integrációba, csakhogy aligha lehet jobban megsérteni a horvátokat, mint azzal, hogy a Balkánnal kapcsolatban emlegetik őket. Zágráb nem a Balkánhoz, hanem Európához tartozónak vallja magát. Annak idején a miniszterelnök nagy elismeréssel beszélt a horvát rendszerről, Tudjrég kiderült, rövidesen befellegzett az orvosi ellátás teljes állami támogatásának, hiszen külföldön sem hárul minden gyógyászati teher az államra. Egyelőre még adott a pontrendszer, s ki hány pontot ér el egy nap, annyi pénzt kellene kapnia az egészségbiztosítóktól - már amelyik tud vagy hajlandó fizetni. Ezek után nem csoda, ha csúszott a hálapénz, koppant a konyakosüveg - mielőtt az orvos egyáltalán tudta volna, súlyos, gyógyítható, vagy sajnos reménytelen esettel áll-e szemben. De hogy szó ne érje a hippokratészi eskü megtartóit, man elnökről, most viszont őszi választásokat, demokráciát emleget, ami azt jelenti, hogy a választások hozzák meg a demokratikus fordulatot, tehát a jobboldali beállítottságú kormányt egy szociáldemokrata-liberális kormányzás válthatja fel. Azt jósolják az ottani közvélemény-kutatók is, hogy vereséget szenved a kormányzó párt. Ezek szerint a kormányfő üzent az ellenzéknek, hogy már nem szereti a jobboldali kormányt? Vagy ez is csak afféle médiaeffektus? A szerző a Magyar Hírlap munkatársa az antivilágban is voltak doktorok, akik nem azt nézték, ki milyen vastag borítékkal, hatalmas pakkal érkezett. Volt akkor is, most is jócskán van orvos, aki gyógyítani akar, mint ahogy van pedagógus, aki oktatni akar - és mindössze bérből, fizetésből él. Lehet, hogy az ingyenes orvosi ellátás drágulása azt jelenti majd, hogy nem leszünk kénytelenek hálaborítékkal telt táskával szerencsétlenkedni a rendelőben - hogyan adjuk át az összeget, hogy magunk se lássuk. Farkas László Érsekújvár