Új Szó, 1999. június (52. évfoyam, 124-148. szám)

1999-06-14 / 135. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JÚNIUS 14. KOMMENTÁR Gyalog a lcatedrálisba TÓTH MIHÁLY A pozsonyi Vigadó épülete és a Szent Márton-székesegyház közötti távolság nem sokkal több ezer lépésnél. Toronyiránt még annyi sincs. Mégis kedvező előjelnek tekintem, hogy eskütétele után az új köztársasági elnök nem lóháton, nem hintóban, de nem is gépkocsin teszi meg a két épület közötti utat, hanem gyalogszerrel. Rudolf Schuster hagyományteremtő államfőként szándékozik bevonulni a történelembe, és egy olyan plebejus hagyományú országban, amilyen Szlovákia, el sem képzelhető ennél nemesebb gesztus. Ha folytatása lesz (tehát ígéretéhez híven földközelben marad az új elnök), két irányban is hasznosnak bizonyulhat ez a rövid séta: gyarapíthatja az államfő természetes tekintélyét, ugyanakkor hozzájárulhat a politikai élet többi főszereplőjének (kormánytagok, államtitkárok, parlamenti fő- és alfunkcionáriusok) szerényebbé tételéhez. Mindazokéhoz, akik testének hátsó fertálya szeptembertől, tehát megválasztásuktól mostanáig úgy hozzánőtt az állami BMW-k üléséhez, mintha a politika mesterségét mindannyian Brezsnyevtől tanulták volna. Persze mindannyian tudjuk, ez a gyalogséta jelképes. Es tisztában vagyunk vele, hogy biciklin közlekedve is lehet ködzabálóan politizálni, mint ahogy az akár helikopteren közlekedő miniszter közéleti munkája nyomán is létrejöhetnek maradandó értékek. Olyan államfőre van szüksége az országnak, aki kiérdemli, hogy a pártelnökök, a miniszterek vagy akár a járási főnökök is fel-feltegyék fontos döntés előtt a kérdést: vajon mit szól majd ehhez a köztársaság elnöke? Bajban vagyok a másik, szintén Rudolf Schuster által meghonosításra szánt hagyomány értelmezésével. A nemzeti színház előtt a három legmagasabb közjogi méltóságnak kévévé kellene kötnie Svätopluk fejedelem jelképes vesszőnyalábját. Az évezredes sztori közismert. Az egységről, az összefogásról szól. Az zavar engem a dolgok végiggondolása után, hogy erre a jelképre - Svátoplukot idézve vagy anélkül - már annyian hivatkoztak ebben az évszázadban, s annyian visszaéltek már az összefogás és az egység gondolatával, hogy ezt a szimbólumot hasznos lenne egy időre mellőzni. Hogy mást ne említsünk: Tiso plébános is Svätopluk kötegének erejére hivatkozott 1939-ben. E jelkép jegyében szüntette meg néhány óra alatt a többpártrendszert, és otromba udvarseprűvé „átképzetť köteggel úgy fejbe kólintotta a társadalmat, hogy annak tisztességes tagjai még hatvan év távlatából is pirulnak miatta. Előbb tisztázzuk, milyen alapon, milyen értékekhez ragaszkodva legyen egység és összefogás. JEGYZET Kettős szorítás KORPÁS ÁRPÁD Az MKP önálló törvénytervezetet terjesztett elő a kisebbségi nyelvek használatára. Képviselői indítványról lévén szó, a beterjesztéshez elég egy honatya aláírása. A házelnöknek benyújtott tervezetet az MKP mind a tizenöt képviselője ellátta kézjegyével. Az MKP mindaddig a kompromisszumos megoldást részesítette előnyben (vagyis kész volt a három szlovák koalíciós partner szellős, nem kielégítő tervezetéből kiindulni, ha elfogadják kiegészítő és módosító javaslatait), amíg kétszeres szorításba nem került. Az egyik a koalíciós partnerek politikai harapófogója volt: nem hajlottak különösebb kompromisszumokra. Ez a harapófogó a balkáni tűz közelében szlovák ellenzéki fújtatóval és koalíciós pöröllyel kovácsolt „szerszám". A szlovák koalíciósok tudják, ezt a harapófogót az ellenzék is szívesen kezébe veszi. Azt viszont nem biztos, hogy tudatosítják: nemcsak a harapófogó kerülhet az ellenzék kezébe, hanem a koalíció is. A kis harapófogójával egy nagyobb harapófogóba. A nagy hal (valójában még nem az, de gyorsan nőhet, lásd: szlovákiai néphangulat) megeheti a kicsit. A másik szorító tényező az idő volt. Amikor látszott, a szlovák koalíciós harapófogó nem enged, az idő szorításában az MKP-nak be kellett terjesztenie részletes, körültekintő, európai szellemű tervezetét. Elfogadható érv, hogy időszűke, pontosabban a benyújtás határideje miatt csak az MKP képviselői adták aláírásukat az önálló tervezethez. Taktikusabb lett volna azonban legalább néhány szlovák honatya támogatását is megszerezni. A Demokrata Párt például valószínűleg hajlott volna rá. A szlovák koalíciós politikusoknak és az országnak is előnyére válhatott volna Európa előtt. Persze bemutatkozni még mindenkinek lesz módja a tervezetek júliusi parlamenti vitájában. A szlovák koalíciós erőknek még van idejük mindent fontolóra venni. De ha mégis ezt a tervezetüket fogadja el a parlament, mint ahogy az valószínű, a törvénnyel együtt ők is kettős szorításba kerülnek. Európáéba és az időébe, s ez a kettő ma egyet jelent. Félő azonban, hogy ilyen esetben az EU decemberi helsinki csúcsértekezlete nem csupán a törvényt és a koalíciót marasztalja majd el, hanem az országot is végleg kirekeszti a bővítés első köréből. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238311), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), Bolemant Ulla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. -Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakria@voxnova.sk - Gyula bácsi, gyorsan adja oda a hálapénzt a doktor úrnak, mert különben azt hiszi, hogy nem épelméjű, és beutalja a bolondokházába. (Peter Gossányi rajza) Az elmúlt évek privatizációs határozatait nem lehet egy csapásra megváltoztatni Adócsalók kerestetnek „Miért csak mi?" - kérdezik sokan a kormány megszorító intézkedései láttán. Egyelőre úgy tűnik, a társadalom megértéssel vegyes beletörődéssel fogadja, hogy megélhetési szempontból az elkövetkező egykét évben a korábbinál sokkal nehezebb idők következnek. TUBA LAJOS Egy dolgot azonban kevesen tudnak lenyelni: a mečiarista privatizátorok gondtalan grasszálásának látványát. Ám nem csupán Rezesre vagy Poórra kell rögtön gondolni. A legeldugottabb vidékeken is vannak olyanok, akik egy éjszaka alatt váltak nagykapitalistává, de a kezükbe adott vagyon mindössze arra szolgált, hogy ranchokat építsenek, limuzinokkal száguldjanak, miközben újonnan megszerzett cégeik menthetetlenül a megszűnés szélére sodródtak. Ma már nyilvánvaló, hogy erre nem számíthatunk. Valahogy úgy képzeltük, hogy a kormányváltás után mindez egy csapásra véget ér. Ma már nyilvánvaló, hogy erre nem számíthatunk. Egyrészt azért, mert az esetek nagy részében azért ők is vigyáztak arra, hogy jogilag tiszta legyen, amit műveltek. Egy legfeljebb morálisan védhető államapparátusi bosszúhadjárat pedig már a vállalkozási biztonságot veszélyeztetné, OLVASÓI LEVÉL Haza csak ott van... A szlovákiai magyarságnak nem kell folytatni a verset, ennek ismerete híján talán a többi itt élő kisebbségnek sem kell különösebben kifejteni a Petőfi-vers lényegét, ezzel szemben a többség nagy része mintha nem akarná tudomásul venni, hogy „Haza csak ott van, hol jog is van". S mivel itt, Kelet-Közép-Európában meglehetősen bonyolultak a nemzeti és nemzetiségi viszonyok - a háborúk után osztották, tették-vették a és precedenst teremtene a jövő számára is. A privatizációt lebonyolító Nemzeti Vagyonalap új vezetői a következő dilemma előtt állnak: évekig minden energiájukat az elmúlt négy esztendőben megkötött több száz privatizációs szerződés vizsgálatára fordítják, keresve, mibe köthetnek bele, de tudva, hogy legfeljebb leélt, szinte semmit sem érő cégeket szereznének vissza. Efelé nyomja őket a politika, amely ezzel szeretne eleget tenni a társadalmi hangulatnak. Vagy pedig végzik a munkájukat, ellenőrzik a szerződések megtartását, igyekeznek leleplezni a még teljesen ki nem fizetett cégekből történő vagyonkimentést, előkészíteni az új privatizációkat - jó munka esetén naponta több tízmillió koronányi állami vagyont mentve ezzel meg. Ma a vagyonalapnál valahol e két pólus között ingáznak. Ennek eredményeként valószínűleg a végére járnak néhány nagy ügynek, mint a stratégiai földgáztárolókat birtokló Naftának, a családi ezüstnek számító (és talán Mečiarig is elvezető) pöstyéni gyógyfürdőnek. De még ezek sem mennek kompromisszumok nélkül, elég megnézni az írott sajtó fennmaradása szempontjából létfontosságú lapterjesztő vállalatot vagy a nemzetközi botrányként privatizált Slovnaftot. A kisebb halakra azonban nem marad idő; legfeljebb annyi történhet, hogy a csődtörvény ígért bevezetése után a vezetésre képtelen újkapitalisták fokozatosan lecserélődnek. Illetve, amint várható volt, az ilyen cégek egy részét most teljes gőzzel árulják külföldön éppen azok, akik éveken keresztül a külföldi nemzeteket, tologatták az országhatárokat. Aztán negyven éven át a nagy Szovjetunió árnyékában építettük egypártrendszerű hazánkat, egészen 1989 novemberéig. Akkor abban reménykedtünk, hogy beköszöntött a demokrácia. Azt ugyan tudtuk, hogy gyakorlat híján számtalan tévedésre, gáncsoskodásra, buktatóra, alattomosságra számíthatunk, de valljuk meg, rémálmainkban is ritkán gondoltunk arra, hogy a demokrácia - bár évekre megszakított - első évtizedében még mindig azon folyik a vita, mihez lehet joga a nemzeti kisebbségnek. Olyan kérdés, amely a világ számtalan országában már nem téma, s amelytőkével rémisztgették a hazai átlagpolgárt. Ennek ellenére mégis van módszer, amellyel tetten érhetők az elmúlt évek (vagy akár napjaink) vérszívói. Ósrégi megoldás ez, amely elől még a rettegett maffiavezér, Al Capone sem tudott elmenekülni. Mert hiába volt jól fizetett ügyvédek által fedezett alibije minden gyilkosság esetére, mégiscsak elcsúszott egy banánhéjon, és végül adócsalás miatt őszült meg a börtönben. Ez a „módszer" most nálunk is leHa minden igaz, még Alexander Rezes is horogra akadt... hetőséget ad a gyanús módon meggazdagodott, szűkebb környezetükben általában pontosan ismert trafikosok ellenőrzésére. Elég csak az elmúlt években írt adóbevallásaikat összevetni vagyonnyilatkozataikkal és valós vagyoni helyzetükkel. Ez is aprólékos munka, de mindenképpen nagyobb sikerrel kecsegtet, mintha a vagyonalapot kergetjük bele eleve reménytelen akciókba. Az eredmény is biztosabb. Ha minden igaz, még Alexander Režeš is horogra akadt, bár Brigita Schmögnerová pénzügyminiszter szerint egyelőre jogi akadálya van a részletek közzétételének. Ennek tudatában van az államapparátus is - legalábbis erre utal a múlt héten a kormányfő által az adóhivatalok vezetőinek rendezett országos szeminárium, illetve az adókezelésről szóló törvény módosításának beterjesztése a parlament elé. nek rendezéséhez rengeteg ország alkotmánya szolgál jó példával. Egyes hithű nacionalisták bennünket féltenek - ha anyanyelvünket használjuk, nem sajátítjuk el az állam nyelvét, s jaj, mi lesz velünk -, mások a többségében magyarok lakta vidéken létszámukban kisebbségben élő szlovák honpolgárokért reszketnek: nehogy már magyarul kelljen őket eltemetni. Van egy maroknyi, valóban demokratikusan gondolkodó szlovák ember, aki tudja, minél több jogot kap egy nemzeti kisebbség, annál jobban érzi magát hazájában, annál jobban elfogadja, mondjuk, a megszorító gazdasági intézkedéseket is, mert bár gazdasági helyzete a TALLÓZÓ CURENTUL A román napilap szombati kommentárja szerint Magyarország a jugoszláviai konfliktus politikai győztese, amely „nem szalasztotta el az alkalmat, hogy azonnal megerősítse ismert ambícióit a Vajdaságot és Erdélyt illetően". A román sajtóban jobbára mérsékeltnek tekinthető újság Fenyegető veszély címmel rendkívül heves bírálatot fogalmazott meg Magyarország címére, és arra figyelmeztetett, hogy az új helyzetben Romániának felül kell vizsgálnia külpolitikáját. „Románia hirtelen arra ébredt, hogy egyre vakmerőbb és provokatívabb szeparatista akciók fenyegetik belülről és kívülről" - vélekedett a kommentár, amely szerint súlyos hiba lenne nem észrevenni, vagy lebecsülni a veszélyt. „Ha a helyzet kicsúszik az ellenőrzés alól, mind Erdélyt, mind Romániát az a kilátás fenyegeti, hogy a következő katonai kalandorakció színtere lesz. Magyaroszág soha nem mondott le Erdélyről, ahogy arról sem tett le soha, hogy feldarabolja és meggyengítse Romániát" - írta a lap. D E R TAG E S S P l EG E L A koszovói menekültek az azonnali hazatérés mellett fognak dönteni, mihelyt úgy érzik, hogy biztonságban lehetnek hazájukban - mondta a német lapban tegnap megjelent interjújában Hans Koschnick. A német kormány balkáni megbízottja, aki a 90-es évek elején az Európai Unió mosztári adminisztrátoraként szerzett nevet magának BoszniaHercegovinában, tévesnek tartja a menekültügyi szervezetek elképzelését, amely szerint a koszovói albánok hazatérése két év alatt fog lezajlani. „A térséghez, földjükhöz, házaikhoz érzett kötődés a falusiak körében igen erős. Nagy erőfeszítéseket kell majd tennünk a káosz elkerülése végett. Aki azt hiszi, hogy mederbe terelheti a koszovóiak hazatérését, az nem ismeri az ottani embereket." Szlobodan Milosevics személye kapcsán Koschnick úgy véli: aki nem akar katonai összecsapást Belgráddal, annak a jugoszláv elnökkel kell tárgyalnia a fegyverszünetről és a békéhez vezető útról. „Utána azonban a szerb népnek kell eldöntenie, milyen utat választ. A fegyvernyugvást ki lehet kényszeríteni, a békét azonban nem." THE NEW YT3RK TIMES A lap szombati számában megjelent - már a Koszovóba történt, idő előtti orosz bevonulás után, de még az orosz vezetés magyarázkodása előtt készült - elemzés aggasztónak vélte a Kreml és az orosz hadsereg viszonyát, felvetve azt a lehetőséget, hogy az orosz katonai vezetők „saját külpolitikát" kezdenek folytatni. A cikk szerint az aggasztójelek a NATO Jugoszlávia elleni légicsapásainak kezdete óta mutatkoznak. A legégetőbb kérdés most az, hogy milyen szerepet vállal Jelcin elnök, a fegyveres erők legfőbb parancsnoka - Igor Ivanov külügyminisztert támogatja-e meg a katonai vezetők megfegyelmezése révén, vagy pedig már odáig csökkent a tekintélye, hogy a fegyveres erő kihívást intézhet a polgári politikusok ellen. katasztrófa határát súrolja, de legalább emberként, állampolgárként szabad és egyenrangú. Bár az MKP-t megkérdezték, milyen is legyen a kisebbségi használatot szabályozó törvény, mintha nem érdekelné sem a kormánykoalíció minden tagját, sem a parlament (nemcsak ellenzéki) képviselőit. Egyrészt rólunk akarnak dönteni nélkülünk, másrészt meg fittyet hánynak az Európai Unióba való bekerülés feltételeinek. S ha sokak óhaja - kívül rekedni, balkanizálódni, egy primitív népet mégis egyszerűbb terelgetni - teljesül, a kisebbség lehet a bűnbak. Péter János Kassa