Új Szó, 1999. június (52. évfoyam, 124-148. szám)

1999-06-11 / 133. szám, péntek

2 Gazdaság és fogyasztók HIRDETÉS ÚJ SZÓ 1999. JÚNIUS 10. KOMMENTÁR Távol Masaryktól TÓTH MIHÁLY T. G. M. műveinek olvasgatásával múlatom mostanában az időm, és hellyel-közzel - nehogy túlságosan elrugaszkodjak a valóságtól - bekapcsolom a rádiót. Szinte ömlik belőle a kisebbségi nyelvtörvény parlamenti és parlamenten kívüli vitája. A Ján Slota és Miroslav Kusý által közrefogott ízléstartományban minden árnyalat képviselője hallatja véleményét. Az államalapítóra e tárgykörben az voltjellemző, hogy a „ha egy mód van rá, adjuk meg nekik" elvhez igazodott. Ezzel szemben nem egészen hét hónappal a 2000. esztendő beköszönte előtt zömében olyan politikusok vannak itt döntési helyzetben, akik a „ha csak lehet, tagadjuk meg tőlük" filozófia mentén űzik az országlás mesterségét. „Mindössze" ennyi a 70-75 évvel ezelőtti és a mai iskola közötti különbség. Ha így folytatódik a fejlődés, unokáinkat fel kell készítenünk akár arra is, hogy egyszer majd visszamásznak a fára. Épületes látvány lesz, ahogy leszármazottam hifi-toronnyal a hóna alatt és bunkós bottal a kezében folytat majd államelméleti dialógust a szomszéd fán időző szlovák utóddal. Az elmúlt hetek legmegrázóbb élménye e „műfajban" számomra az volt, hogy Pozsonyban akadt egy rendkívül jól képzett vezető közjogi méltóság, aki hajói emlékszem, Brüsszelbe indított delegációt, abban bízva, hogy ott majd megmondják, melyik koncepció használhatóbb a két nyelvhasználati elképzelés közül. Holott a koalíciós szövetségesek illetékeseinek csak azt a felfedezést kellett volna megtenniük, hogy volt egyszer egy Masaryk nevű államelnök, aki a „ha egy mód van rá, adjuk meg nekik" bölcseletet követte. Persze, noha nagy tekintély volt, az ő idejében sem csupa jóindulattal volt kikövezve a kisebbségi élet. De aki magyarként abszolválta itt az 1918 és 1938 közötti évtizedeket, az tapasztalhatta, hogy 1930-ban elviselhetőbb volt itt magyarnak lenni, mint mondjuk 6 évvel korábban, és 1937-ben nem nosztalgiával emlékeztek vissza Csallóközben az 5 évvel korábbi viszonyokra. Felér egy tragédiával, hogy 1990-ben Brüsszelben (Strasbourgban, New Yorkban) érdeklődnek vezető szlovák politikusok, hogy milyen módszert alkalmazva kellene megfogalmazni a kisebbségi nyelvhasználati törvényt. Az ország szégyene, hogy módszer tekintetében nem azt érvényesítik, ami egyszer már volt, és az egész akkori világ elismerését bírva jól működött. Minden politikai irányzat másért nem hajlandó ma újra felfedezni a masaryki módszert. A mélyszlovákok azért nem, mert mindent utálnak, ami nem kapcaszagú. JEGYZET A nem kívánt törlendő? P. VONYIK ERZSÉBET Öröm a gazdag szókincsre valló, kerek mondatokból álló interjú feldolgozása. Épp ilyen interjúalanyhoz volt szerencsém, könnyedén ment az írás, illetve a fordítás. De ezután jött a bökkenő. Lecsapott a szövegre a külügyminisztérium mindenható keze, lévén diplomatajelölt az illető. Közlés előtt láttamozásra - szakzsargonban autorizálásra kérték az interjút. Jóhiszeműen abban bíztam, hogy az egyeztetés pár óra alatt lezajlik, s az eredeti válaszokon lényegesen úgysem módosítanak, legfeljebb finomításokat, árnyalati pontosításokat eszközölnek. De csak ötnapos várakozás után érkezett vissza a szöveg, s döbbenetemre alig ismertem rá. Nem csoda, hiszen - mint utólag megtudtam - a válaszokat három hullámban íratták át. Egyrészt újonnan beékelt szakaszokkal bővítették, másfelől lényeges részeket töröltek. S a végeredmény: az eredetileg gördülékeny, élvezetes stílusban fogalmazott válaszokat frázisízű, patetikus mondatokká silányították a külügy túlbuzgó sajtófelelősei. Az európai gondolkodású szlovák tudósból pedig csaknem a nacionalizmus jegyeit magán viselő nyilatkozót faragtak: a szájába adatták, hogy gyerekeit színtiszta szlovák szellemi közegben nevelte. Holott, aki ismeri, tudja róla, hogy a család évekig kétnyelvű környezetben élt. Próbáltam megfejteni a beavatkozások okát, hiszen nyugtalanított, hogy a külügy piros ceruzája sutba dobta a szabad véleménynyilvánítás szent jogát. Lehet némi igaza annak, aki arra hívta fel a figyelmemet, hogy épp az interjú autorizálásának időpontjában cincoghattak az „egerek", hiszen a „macskák" Eduard Kukán és Ján Figeľkülföldön voltak. S nyilván azok a külügyi egerek léphettek akcióba, akiknek - értesüléseink szerint - nem volt ínyére az új budapesti nagykövet kinevezése. Merem remélni, hogy nem a pezlári időkből ismert cenzúrázási módszerek térnek vissza. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetö: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238311), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella -panoráma - (58238338), Bolemant l.illa - régió- (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Šlezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDIJÍR Kft. - Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk - Asszony, mondd meg az anyádnak, hogy mivel a családban nem teszi ki a húsz százalékot, így amíg én otthon vagyok, nem használhatja a saját nyelvét (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ SME „Az éjszakai pillangók maguk választották ki a számukra megfelelő életstílust. Mivel felnőtt emberek, döntésüket tiszteletben kell tartani" - nyilatkozta nemrég az Odyseus polgári társaság elnöke. Katarína Jirešová még csak diáklány, de munkatársaival együtt gyakran járja a pozsonyi Kereszt utca környékét - az ott „állomásozó" prostituáltakon segítve. „Nem akarjuk őket semmiről lebeszélni - csak hasznos tanácsokkal szolgálunk. Elmondjuk, hol kaphatnak ingyenes orvosi ellátást, figyelmeztetjük őket a leánykereskedelem veszélyeire. Ha kábítószert használnak, tőlünk steril tűket és ingyen kondomot is kaphatnak" - sorolta. Az Odyseus és a Híd társszervezetek célja: csökkenteni a kábítószer-függőség kialakulásának esélyeit, illetve megakadályozni az AIDS terjedését. A szomszédos országokban az efféle társaságok már nem mennek ritkaságszámba: Csehországban például öt éve működik a „Kockázatmentes élvezet" nevű szervezet. Trianon következményeit csakis a kisebbségi kérdés távlatosabb és nagyvonalúbb rendezésével lehet mérsékelni Egy glosszán innen és túl Sokkpróbaként is hathat a Lidové noviny olvasói számára egy minapi közlemény. A nyúlfarknyi, Trianon címmel megjelent glossza ugyanis nem kevesebbet mond ki, minthogy a trianoni békeszerződés „kíméletlen diktátum" volt. KISS JÓZSEF Igaz, hogy a jegyzetek számára fenntartott rovat eltörpül a nagy formátumú lap egyéb, sokszor egész oldalt betöltő kolumnás írásai mellett, mert a lap szerkesztősége nem nagyon igazodik ahhoz a napjaink sajtójában szinte dogmává vált gyakorlathoz, hogy mindent legfeljebb két-három gépelt oldalnyi terjedelemben kell tálalni a nyájas olvasó számára. Mindazonáltal a Lidové noviny népszerűségnek örvend, s mértékadó súlya van mind a politikai életben, mind a közvélemény-formálásban . Sokáig munkatársa volt az ismert cseh filozófus, Václav Bélohradský is, s jelenleg gyakran jelentkezik hasábjain írásaival az a Petr Príhoda, akinek a nevével a Kalligram Kiadó gondozásában megjelent Cseh kór című esszékötete jóvoltából a magyar értelmiség is megismerkedhetett. A szóban forgó glossza szerzője Bohumil Doležal, a lap főkommentátora, amit az impresszum is feltüntet. S ez aligha letagadható rangot ad a trianoni szerződés 79. évfordulója alkalmából megjelent reagálásnak. De maga a mód, és a lapon belüli elhelyezés önmagáért beszélve vall a témának a cseh közegre is érvényes rádioaktív voltáról. A lap egyébként az utóbbi időben számos OLVASÓI LEVELEK Kinek van joga választani? Bár édesanyám már nyolcvankét éves, és a lévai nyugdíjasotthonban lakik, elkeseredett, amikor kiderült, ő nem adhatja le szavazatát az államfőjelöltre. A helyi választóbizottság kereken kijelentette, nem vehet részt a voksoláson, s hogy miért nem, arra nem adtak magyarázatot. Természetesen nem hagytam annyiban a dolgot. Fogtam édesanyám személyi igazolványát, amelyben az áll, állandó lakhelye Léva, és felkerestem a penzió vezetőségét. Duchonová aszírásával jócskán felborzolta a cseh nemzeti önismeret eddig nyugalmasnak hitt állóvizeit. Főként aszudétanémetekkel szembeni, a második világháború utáni cseh magatartást kendőzetlenül leleplező írások kapcsán, a kérdés állandó feszegetésével és felszínen tartásával. Roppant kíváncsiságra ad okot, vajon lesz-e folytatása a Trianonról szóló glosszának, mely azt a módot, ahogy a modern közép-európai nemzeti mozgalmak felkarolására képtelen Habsburg Monarchiát megsemmisítették, „több mint sajnálatos" ténynek nevezi. S magáról a diktátumról a szerző így vélekedik: „Nem a viszonyok értelmes rendezése volt a célja, hanem a vesztessel való leszámolás. A A magyarság egyharmada saját államán kívül rekedt. magyar etnikum által lakott kiterjedt területeket a szomszéd országokhoz csatolták. A magyarság egyharmada saját államán kívül rekedt. A magas jóvátételek gátolták a háború folyamán és az azt követő forradalmi fejlemények során tönkrement gazdaság helyreállítását. Magyarországot sorsára hagyták", mindez táptalajává vált a Horthyrendszer életbenmaradásának. S e rezsim - a tényleges sérelmekre támaszkodva - Magyarországot újabb pusztító háborúba sodorta. E szavak ereje szinte meghatványozódhat arra gondolva, miként is reagált négy évvel ezelőtt Trianon 75. évfordulójára a Lidové noviny. A lap akkor jóval nagyobb terjedelmű írást közölt, hangsúlyosan feltüntetszony, a vezetőség jogi képviselője közölte velem, hogy ez kizárólag a választási bizottság hibájából történhetett. Náluk ugyanis olyan névsor volt, amelyen elhunyt személyek neve is szerepelt, ezzel szemben állítólag édesanyám nem volt a listán. (Csak mellesleg jegyzem meg, hogy édesanyám már kilenc éve lakik ebben az otthonban, tehát tudniuk kellett volna azoknak, akik a névsort összeállították, illetve leadták a bizottságnak.) Egy - anyám leírása szerint nagy fejű, fekete hajú illető tiltakozott a legvehemensebben az ellen, hogy voksolhasson. Sajnos, már a köztársaságielnök-választás első fordulójában is ugyanez történt vele. Édesanyám ve az akkori szerző történész mivoltát. A szerző látszólagos tényközpontú hűvös távolságtartás benyomását igyekezett kelteni. A tényfelsorolás álarca mögül azonban mihamar előtört a kommentálást nélkülözni akaró nyílt állásfoglalás, amikor a Magyarországot ért veszteségek, a területzsugorodások olyan kicsengést kaptak, hogy ez úgymond természetes velejáró és következmény egy háborúban vesztes állam számára. S a tényrögzítés szenvtelenségével esett szó, szinte elmarasztalást sugallva, hogy a magyarság nemzeti tragédiaként élte meg a békeszerződés aláírását a versaillesi kert Nagy-Trianon palotájában. A cseh közegben nincs nagy hagyománya a több mint nyolc évtizeddel ezelőtti államalakulás ellentmondásaival való szembenézésnek. Cseh történészek ugyancsak rosszallással fogadták közvetlenül az állami szétválást megelőzően, 1992 őszén Hodonínban Masaryk életművéről tartott tanácskozáson az Emanuel Rádlre hivatkozó felszólalást. A neves cseh tudós 1928-ban, egy évtizeddel az első Csehszlovák Köztársaság széthullása előtt arra figyelmeztetett, hogy a nemzettesttől elszakított kisebbségek sorsa traumát jelent, s ezt nem elítélni és elhallgattatni, hanem a kisebbségi önmegvalósítás messzemenő eszközeivel gyógykezelni kell. Rádl professzor támadások kereszttüzébe került, s a megfelelő helyeken gondoskodtak arról, hogy Masaryk barátjaként se befolyásolhassa a gyakorlati politikát. Publicisztika és történettudomány között közlekedőedényszerű a kapcsolat, mind a történeti tudatban berögződött elfogultságokat, mind pedig azok leküzdését illetően. A magyar nemzetiségű, 1947-ben családjával együtt Csehországba deportálták. Ennek a hatását sohasem heveri ki, s most úgy érzi, hasonlóképpen bántak el vele. Tudom, hogy az elnökválasztás óta már elég hosszú idő eltelt, de azt hiszem, a téma nem avult el teljesen, hiszen az emberi méltóság megsértése semmilyen korban, semmilyen körülmények között nem engedhető meg. Tóth Sándor Ipolyvarbó Zenés megemlékezés Országszerte folynak a Csemadok megalapításának 50. évfordulója publicisztika is szolgáltathat előrelendítő ösztönzéseket a történeti képet torzító lerakódások eltávolításához. Remélni kell: Bohumil Doležal glosszájából, amely a trianoni szerződést a szégyenteljes müncheni diktátummal és a potsdami döntéssel helyezi egy sorba, a cseh értelmiség nem azt a következtetést vonja le, hogy az a realitásokat megkérdőjelező nemzetközi földindulást akar előidézni. Mint ahogy az sem következik belőle, hogy igazolást szolgáltat olyan magyar történészek számára, akik azt javasolják: a szomszéd országok magyarlakta területeire a régről ismert megnevezés, a megszállt országrész váljék uralkodóvá. Talán a cseh szerző glosszáját jó lenne olyan jelzésként felfogni, mely arról tanúskodik, hogy a közép-európai térség értelmiségi elitjének körében lassan mégiscsak jelentkezni kezd az együttgondolkodásra késztető ráébredés: a realitásokkal való megbékélés - mint a békés együttélés kialakuló európai demokratikus rendjének előfeltétele - nincs ellentétben, hanem egyenesen megkívánja a történeti okok és okozatok tisztánlátását. Csakis így érhető el, hogy - amint azt politikusi és történészi együttes felismerések összegzéseként Szarka László írja Dunatáji dilemmák című legújabb, nemrég megjelent könyvében - „... Trianonnak a térség kisnemzeteit szembeállító következményeit csakis a kisebbségi kérdés eddiginél távlatosabb és nagyvonalúbb rendezésével lehet mérsékelni." A múlt balkáni örökségével kapcsolatban erre Koszovó az intő példa. A szerző történész alkalmából szervezett megemlékezések. A szenei alapszervezet „A muzsikánál nincs jobb barát" címmel nótadélutánt rendezett. A műsorban fellépett: Bognár Margit, Fürst Pál, Bősi Szabó László, Katona Katalin, Ágh Sándor s a műsorvezető, Agócs Valéria. Ugyanitt tartott előadást Bartalos Mária grafológus. Megtudhattuk, hogy a komplex személyiségelemzés az önismereten túl emberismeretet ad, mely a mai világban nélkülözhetetlen ahhoz, hogy alkalmas egyén kerüljön a megfelelő pozíciókba. Az ember számára fontos az egzisztencia megteremtése, de ehhez tudnia kell, hogy merre induljon, milyen utat válasszon. Spót Mária Szene