Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-08 / 105. szám, szombat

10 Gazdaság és fOgyaszTók ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 10. A Dallas Stars, eddig valahányszor hiába szállt harcba a Stanley Kupáért; 1993-ban a gyér érdeklődés miatt a klubelnök Minneapolisból költöztette át a csapatot Még nem ragyogtak a döntőben a Csillagok Kevés ember van a földön, akinek a város neve hallatán ne a Ewing család jutna az eszébe. Dallasban a helyiek azért másra is büszkék, nemcsak az olajra. Hat évvel ezelőtt, 1993-ban ide költözött a Minnesota hokicsapata. MAREK SVÁTEK A North Stars nevet Starsra (Csillagok) egyszerűsítették, és új fejezet kezdődött a város sportéletében. A klub a Reunion Arénában telepedett le, amely 16 924 szurkolót képes befogadni. Első nekifutásra a Csillagok harmadikok lettek a Központi Divízióban, és egész a Konferenciaelődöntőig jutottak. Egy évre rá már a rájátszás első fordulójában kiestek, a következő esztendőben pedig még a playoffba sem jutottak. Ezt a két kisebb kudarcot három divíziógyőzelem követte. Tavaly megkapták a President Trophyt, amit minden évben az alapszakasz legeredményesebb csapatának ítélnek oda. A Stars 109 ponttal végzett az élen, a Keleti Főcsoportban a New Jersey Devils kettővel kevesebbet szerzett. A sikerben Ed Belfour kapusnak oroszlánrésze volt, a cseh Roman Turek csak ritkán helyettesíthette. Jelentős szerepet vállalt még a Calgarytól vásárolt Joe Nieuwendyk, 39 góljával és 30 gólpasszával 69 pontot gyűjtött össze. A Dallas további erősségei közül Mike Modont, Pat Verbeeket és Jamie Langenbrunnert, a hátvédsorból Szergej Zubovot, Derian Hatchert, valamint Darryl Sydort érdemes megemlíteni. Az alapszakaszban nyújtott lenyűgöző teljesítménye után sokan a bajnokság titkos esélyesének tartották a Dallast. A továbbiakban is minden jel erre mutatott: a rájátszás első fordulójában a San Jósé Sharkst búcsúztatták, a másodikban az Edmonton Oilerst. Csak a Nyugati Főcsoport döntőjében álltak meg, amelyben a címvédő és a későbbi Stanley Kupagyőztes Detroit Red Wings 4:2 arányú győzelmet aratott. Csalódásról persze szó sem lehetett. A nagyközönség egyöntetűen állította: a bajnokság során épp a Dallas produkálta a leglátványosabb játékot. Ezek után nyílt titok lett, hogy a következő esztendőben a Dallas meg sem akar majd állni a Stanley Kupáig. A menedzserek igyekeztek megfelelő erősítésről gondoskodni, megszerezték Tony Hracet (Nashville), Aaron Gaveyt (Calgary), és két „nagy halat", Bob Gainey és Brett Hull személyében. Hull, a 34 éves csatár a St. Louis Bluesnak intett búcsút, azzal, hogy végre megszerzi élete első Stanley Kupáját. A Csillagok kezdettől fogva uralták a Központi Divíziót, 114 ponttal a húsz tagú mezőny legeredményesebb csapatának bizonyultak. Valamennyi játékos remek teljesítményt nyújtott, a csapat elsősorban a biztos védelemre támaszkodott. A defenzív felfogás ellenére több hokis is megállta a helyét a bajnokság legjobb góllövői között, Mike Modano például 33 gólt és 46 gólpasszt adott, Brett Hull 52 pontot gyűjtött össze, Joe Nieuwendyk kettővel kevesebbet, a finn Jere Lehtinen pedig 49et. A dallasiak bíznak benne, hogy a csapat továbbra is formában marad; a Stars tűi van az első akadályon, az Edmontont négy nyert mérkőzés után ütötte ki. Huszonhat éves hagyománya volt a klubnak, mire Texas központjába került. Amikor 1967-ben a bajnokság csapatainak létszámát 6-ról 12re növelték, egy férőhely a Minnesotának jutott. Ez a város emberemlékezet óta az amatőr hoki fellegvárának számít. Nézzük csak, mit is jelent a Minnesota név. ASiux indiántörzs nyelve szerint, amely ezen a területen élt, szó szerint anynyit tesz: „Zavaros folyó". Minnesota az USA északi részén, nem messze a kanadai határtól, a Minnesota folyó partján terül el, amely a Mississippibe torkollik. A Minnesota North Starsnak Bloomingtonban volt a központja. Itt található a klub úttörőjének számító egyetem, amelyen több tehetséges játékos végezte tanulmányait. A csapat rögtön az első idényben bejutott a Nyugati Főcsoport döntőjébe. Az Északi Csillagok hét mérkőzés után alulmaradtak a St. Louis-i bluenmenekkel szemben. Négy alkalommal döntetlenre végződött a meccs a rendes játékidőben. A Minnesota mentségére legyen mondva, hogy a playoff legeredményesebbjátékosai az ő soraiból kerültek ki: Bili Goldsworthyről (8+7) és Milan Marcettárói (7+7) van szó. Abban az időben éppen Goldsworthyt tartották a Minnesota egyik legkiemelkedőbb egyéniségének. Tíz évet húzott le a klubnál, ebből ötször ő volt a csapat legjobb gólütője, többek közt az ő érdeme, hogy 1970-ben a Minnesota megint Konferencia-döntőt játszhatott. Hátul Carl Wetzel, az 1967-es bécsi világbajnokság legjobb kapusa ügyelt a rendre. Wren Blair edző keretének még Bronco Horváth, Elmer Vaskó, Andre Boudrias, Ray Cullen és Dave Ballon is tagja volt - utóbbit az Ali Star-csapatba is meghívták -, no meg Wayne Connelly, a társaság legeredményesebb tagja. Bili Masterton (a csapat első góljának szerzője, amelyet szeptember 11-én ütött a St. Louis Blues kapusának) is a közönségkedvencek közé tartozott, de csak 1968. január 13-áig, amikor egy mérkőzésen ért sérülése következtében meghalt. Az ominózus mérkőzést a Minnesota a Oakland ellen játszotta. Négy perccel a találkozó vége előtt Masterton egy társának passzolta a korongot, amikor váratlanul Ron Harris szemből belement. Masterton nekivágódott szintén oaklandi Larry Cahannek, a levegőbe röpült, majd a koponyájára esett, ami abban a pillanatban eltörött. Csapattársai kétségbeesetten köré gyűltek, és ennyit hallottak: „Soha többet." Két napra rá belehalt sérüléseibe. Róla nevezték el azt a díjat, amelyet minden évben a klub legeredményesebb játékosának adományoznak. Az újságírók által a kitartásért, sportszellemért és odaadásért az arra legméltóbb játékosnak ítélendő díj is Masterton nevét viseli. Tizenkilences számú meze a pálya fölött van kifüggesztve, ez az első szent és sérthetetlen szám a North Stars történetében. 1992-ben a 8-as számút is annak kiáltották ki, amely Bili Goldsworthyé volt. 1974-1979 között a Minnesota egyszer sem jutott a rájátszásba. W. John Driscoll addigi tulajdonos bánatában eladta a részvényeit Walter Bush klubelnöknek. Bush után, 1978-ban a Gundov család tulajdonába jutott a North Stars. A vezetőség európai játékosokkal próbálta felfrissíteni a csapatot, az első a sorban a svéd Roland Erikson volt, még 1976-ban. Őt követték honfitársai Per-ólov Brasar és Kent-Erik Anderson. Az igazi sztár továbbra is két hazai hátvéd, Bobby Smith és Criag Hartsburg maradt. Az együttes új lendületet kapott, ami már az 1980/81-es idényben megmutatkozott: kiütötte a Boston Bruinst és a Calgaryt. A Stanley Kupa-döntőbeli ellenfele, a New York Islanders ellen azonban nem találta meg a kellő receptet (1:4). A Csillagok csatársorában Dino Ciccarelli villogott, csakúgy, mint a későbbiekben az 1982es draftoláson igazolt Brian Bellows, vagy az egy évvel később szerzett Brian Lawton. Rajtuk kívül Aaron Broten, Ulf Samuelson, egy évig Dušan Pašek, de főként Neal Broten alkotta a csapat gerincét. 1990-ben a Minnesota harmadszor is bejutott a döntőbe. Megint nem járt szerencsével, Mario Lemieux és a Pittsburgh Penguins minden tekintetben fölülmúlta a Csillagokat (4:2). Az 1992/1993-as évad után Norman N. Green klubelnök elégedetlen volt a szurkolói érdeklődéssel a Minneapolis-Bloomington „dupla városban", ezért Dallasba költöztette a klubot. Azóta ott vadásznak a Stanley Kupára - rendszerint telt ház előtt. František Rón, a Slovakofarma Pezinok szakvezetője szerint két edző több hibát észrevesz és többet is hárít el, mintha valaki egyedül irányítaná a társaságot Védeni a védhetőt: a cél a Szlovák Kupa és a bajnoki cím JÁN PLESNÍK A Slovakofarma Pezinok kosárlabdacsapata továbbra is magabiztosan őrzi hegemóniáját a hazai bajnokságban: negyedszer lett első (a finálét összesítésben 3:0-ra nyerte a pozsonyi Interrel szemben), és az idén duplázott, miután a kupadöntőben 92:76 arányban legyőzte a Chemosvit Svit csapatát. Ha ehhez hozzávesszük a Szuperligában és a Saport Kupában való szereplést - a 16 között az olasz SONY Milano otthon is, idegenben is jobbnak bizonyult (89:77, 72:75) akkor elmondhatjuk: a baziniak remek évet zártak. A klub mindennapjairól František Rónnal, a Pezinok vezetőedzőjével beszélgettünk. Gondolom elég fárasztó volt az év... A jól végzett munka öröme Tényleg nehéz idényt zártunk. Egyrészt a Szuperliga miatt, amelyet nem fejezhettünk be, mert ütköztek az időpontok, másrészt ott volt a Szlovák Kupa és a Saport Kupa. De legfőképpen a bajnokság. A klub szempontjából az utolsó kettőre kellett leginkább összpontosítani. Örülök, hogy a Saport Kupában európai szintű csapatok ellen mérhettük le, hol is tartunk. Egy fokkal megint jobbak lettünk, amit talán a hazai bajnokságban elért double is tükröz. Hogyan oldották meg az edzés során a kupaszereplésekből adódó fizikai megterhelést? Az eredményesség titka, hogy már májusban megkezdjük az alapozást, júniusban mindenkit keményen befogunk, a játékosok csak ezután mehetnek szabadságra. A (TA SR) nyaralás után ott folytatjuk, ahol előtte abbahagytuk. A felkészülési idő hovatovább egyre rövidebb. Ennek tudatában a kluboknál szinte létkérdés, hogyan oldják meg a játékosok fizikai felkészítését. Nekünk ez úgy sikerült, hogy a keddi kupameccsek után szerdára hagytuk a regenerációt, csütörtökön kemény edzést tartottunk, s így a hétvégén felkészülten álltunk ki a bajnoki találkozóinkra. Máskülönben nehezen bírták volna a fiúk az idényt. Nagy hibának tartom, hogy a válogatott selejtezői miatt egész novemberben szünetelt a bajnokság. Ez valamennyi klubot fájdalmasan érintette, saját mikrociklust kellett kialakítani, különböző előkészületi mérkőzésekkel, közben minden hivatalos program februárra tolódott. Lehetett volna ésszerűbb megoldást is találni. Netán Szlovákia kivétel lenne? Csehországi edző létére hogyan jött ki a „kozmopolita" bazini csapattal? Hozzáállásom változatlan, profi vagyok, ilyen értelemben dolgozom. A tréningen nem csak a nyelvi kommunikáció (angol, cseh) fontos a légiósok és a hazaiak között, hanem a „kosárlabda nyelve" is. Ha sikeres csapatot akar valaki összekovácsolni, a „team workre" kell fektetnie a hangsúlyt. Justin Sedlák kollégámmal minden edzés előtt elosztjuk a feladatokat. Nyilvánvaló, minél többen dolgoznak a közös ügy érdekében, annál hamarabb lesz eredménye a munkának. Nem biztos, hogy mindig helyesen döntök, az esetleges téves ítéleteket, szándékokat és információkat nem árt a társasággal megbeszélni. Idén is nem egyszer bevált ez a módszer. Ezenkívül a jól együttműködő szakvezetőpáros biztosan több hibát vesz észre, mint ha valaki egyedül irányítaná a kollektívát. Helyesnek tartja a Nemzetközi Kosárlabda Szövetség (FIBA) döntését, amely öt idegenlégiós szerepeltetését engedélyezi egyszerre, miközben a hazai játékosok alig kapnak lehetőséget és csak a kispadot koptatják? A fiatal nemzedékről nem is beszélve... Azt, hogy milyen az optimális létszám, minden nemzeti szövetségnek külön kellene eldöntenie - legyen szó akár a szlovákról, akár a csehről vagy bármelyik másikról. Én aszerint választom ki a játékosokat, hogy a lehető legjobb eredményt érjük el. Természetesen alkalmazkodva az adott szabályokhoz. Ebből áll a munkám. Ha kettő, három vagy négy külföldit engedélyeznek, azt is elfogadom. Azt hiszem, ezt a kérdést inkább a fiatalabb korosztályok válogatottjainak kellene föltenni, pontosabban a fiúknak, vajon hajlandók-e napi 5-6 órát áldozni az edzésre, hogy utolérjék a külföldieket. Nincs más módja a fejlődésnek. Ifjabb Jifí Zídeket hoznám fel példának, akivel volt szerencsém együtt dolgozni a cseh válogatottban és az USK Praha csapatában. Benne volt annyi Nem ment olyan simán kitartás, hogy az NBA-be is eljutott (a Charlotte Hornetsben játszott), sőt, idén a Zalgiris Kaunasszaí megnyerte az Euroligát. Egy idény lezárult, rövidesen készülhetnek a következőre. Milyen fölállásban láthatjuk a csapatot? Szerződésem - csakúgy, mint Justin Sedláké - egy év múlva jár le. A játékosok most egyezkednek a (TA SR) vezetőkkel. Gondolom, semmi komoly változás nem várható, hasonló kerettel kezdünk, mint tavaly. Persze erősítésre is számítok. Mik a tervei a következő idényben? A Saport Kupában szeretnénk megint egy lépéssel előbbre jutni. Ha már az idén double-t értünk el, nem ártana megvédeni bajnoki címünket és a Szlovák Kupát is. A siker érdekében bármit Ez az út vezet a Konferencia-döntőbe