Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-08 / 105. szám, szombat

8 Gazdaság és fogyaszTók ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 10. Elhunyt Sir Dirk Bogarde London. Szívroham következtében 78 esztendős korában elhunyt Sir Dirk Bogard brit színész. A Joseph Losey rendezte Áldozat című (1961) filmben nyújtott szereplésével került ki a valódi rivaldafénybe. Ezt követően olyan neves rendezők kérték fel szereplésre, mint Luchino Visconti, Liliana Cavani és Alain Resnais. 1963-ban A szolga című filmben nyújtott alakításával elnyerte a legjobb brit színésznek járó díjat, 1971-ben a cannes-i filmfesztiválon Aranypálma-díjat kapott a Halál Velencében című filmért. (MTI) Kapható az új Géniusz A Géniusz, Szlovákia egyeden magyar nyelvű rejtvénymagazinja a tizennyolc keresztrejtvény és egyéb fejtörők mellett bemutatja a mindig sportos Csisztu Zsuzsát, a népszerű Kaméleon sorozat főszereplőjét, ízelítőt ad a legújabb Guinness-rekordokból, totó-interjút közöl Király Gábor válogatott hálóőrrel. Ráadásnak pedig humoreszk, karikatúrák és viccek várják a kikapcsolódásra vágyó rejtvénykedvelőket, (ú) Ákos: „Annak, hogy egy dalt kiadjak a kezemből, egyetlen kritériuma van, hogy engem működtessen" Emberi dimenziók között élni SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Falstaff 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Hazudj igazat - Bunbury 13 MOZI POZSONY HVIEZDA: Nyolc mm (am.) 18, 20.30 OBZOR: Hogyan szedtem fel a tanárnőt (am.) 15.30 A szerelem hálójában (am.) 18, 20.30 MLADOSŤ: Vlastimil Brodský (cseh) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: A szerelem hálójában (am.) 18.15, 20.30 Az élet szép (ol.) 16, 20.30 Két apának hány a fele? (fr.) 16.30,18 KASSA DRUŽBA: Hogyan szedtem fel a tanárnőt (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Francia filmnapok CAPITOL: Payback (am.) 16, 18, 20 DEL-SZLOVAKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Lolita (am.) 19 LÉVA - SLOVAN: Az adósságok ideje (cseh) 19 GÚTA - VMK: Ha eljön Joe Black (am.) 19.30 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Ronin (am.) 19 A hagyományos táncolásnál nem lehet többet akarni Túllépni az autentikán? HÉGLI DUSÁN „Szeretnék egy táncszínházi előadást létrehozni, ahhoz pedig kevés az autentika" - nyilatkozta az Új Szónak az Ifjú Szivek bemutatóját követően az együttes tánckarának művészeti vezetője. Ilyen megfogalmazásban az autentika szót nagyon régen hallottam, s helytelennek, érthetetlennek tartom. Hagyományos táncolásról, „ízes" táncolásról lehet beszélni. A hagyományos táncoláson - ha a művészeti vezető erre gondolt nem lehet „túllépni", ahogy egy másik mondatban fogalmazott. A hagyományos táncolásnál nem lehet többet akarni. Lehet művelni, „használni" vagy elkerülni. Ha valaki táncszínházi produkciót szeretne létrehozni néptáncelemek, folyamatok, technikák, szokások felhasználásával, alapos ismeretekkel kell rendelkeznie a néptáncról, a hagyományos táncolás módjáról. Tisztelnie kell azt nem csak szóban, hanem - táncművész létére - gyakorlatban is. Legfőképp ennek a tiszteletnek a hiánya hagyott nyomot az Ifjú Szivek bemutatójának minőségén, nem pedig a pénzhiány. A Táncra születtünk című műsor valóban egy „szegény időszak tablóképe" az Ifjú Szivek jelenében és múltjában. A tánckar úgyes, technikai képzettsége jó alap lehetne egy néptáncműsor elkészítéséhez. Biztos vagyok benne, hogy a következő műsorban, amely „egy táncszínházi próbálkozás lesz", meggyőzőbb lesz a táncosok produkciója. De ez nem azt jelenti, hogy sikerült az „autentikán Képeket mutatok neki. A legújabb fotóit az internetről. Nyomasztóak, mondom, sötét háttér, árnyak. Én azt látom, így az énekes, hogy valami égi fény vetül ennek az embernek az arcára, aki már régen nem én vagyok egyébként. BÁRÁNY JÁNOS Ákos azt vallja, hogy az ember nem mindig olyan benyomásokat kelt azzal, amit csinál, mint amilyeneket szeretne. Rövid hajáról, új külsejéről nem sokat mond. Unta a régit, ezért az új. A fotókhoz még hozzáteszi: őszinteséget sugallnak. Ezért kerültek nemrég megjelent válogatáslemeze borítójára. Mi lehet a titka az Ákos-mítosznak? Annak például, hogy a pozsonyi Duna utcai Gimnáziumban kora délután diákok csoportja ült körbe egy magnót, melyben éppen az Ikon című kazetta pergett. Nagy átéléssel, mély áhítattal hallgatták a dalokat a fiatalok. Pozsonyban több okot látok, mint Budapesten. Azt, hogy itt a magyar szónak nagyobb az ereje, meg azt, hogy nem arról énekelek, amiről más magyar énekesek. Ennek a bűvöletnek ez lehet az oka. Hogy egyéb okai micsodák, a bűvölteknek kéne elmondaniuk, hiszen én is csak külső szemlélőként veszem ftidomásul, hogy a dalaim miképpen működnek. Annak, hogy egy dalt kiadjak a kezemből, egyetlen kritériuma van: engem működtessen. Mert úgy gondolom, ez a záloga annak, hogy az a dal másra is hatni fog. Hogy miért és hogyan, az már nem az én hatásköröm. Azt észrevettem már, hogy ugyanazokon a szavakon egyszerűen mást értünk. Az a hiú remény elmúlt már belőlem, hogy ugyanazt hozzam létre a hallgatóban, mint amit én értek, gondolok, leírok. Érezni viszont lehet hasonlókat egy dal kapcsán. Van egy dalom, az a címe, hogy Csak te vagy. Istenről szól. Kívánságműsorban hallottam, ahogy egy lány küldte egy fiúnak. És ez teljesen rendben van így. Aki dalt ír, annak meg kell tanulnia, hogy a dalok kezét elengedje, amikor befejezte az alkotást. Én a dalaimban élek az engem meghallgatni hajlandó emberek számára. A mítoszhoz nem akarok hozzátenni, nem akarok elvenni belőle, nem rólam, hanem a mítosz résztvevőiről szól. Ha tudnám, mi a titka, nem árulnám el. Azt mondanám, hogy nem tudom. Van még egy kis történetem. Öt órát álltak sorba a rajongók, hogy bejussanak az egyik dedikálásodra. Kivárták és boldogok lettek. Emberi dimenziók között szeretném élni az életem, mert ember vagyok. Az viszont réges-régen nem emberi dimenzió, hogy egyszer leültem dedikálni délután fél háromkor, s éjjel fél egykor keltem fel az ^^ Valamiért ragaszkodnak hozzám az .. emberek. V> asztaltól. Egy pillanatra sem álltam meg, nagyon elfáradtam. És ez nem valami fiatal sztárocskával történt meg, hiszen az Ismerj fel című válogatáslemez a huszonnegyedik lemez, melyen énekelek. Valamiért ragaszkodnak hozzám az emberek. Ez megtisztelő, másrészt nagyon fárasztó. Megrázónak tartom, ha egy dalom valakinek a sorsát befolyásolja. Nem ezért írok dalokat, hanem azért, hogy a saját sorsom befolyásoljam. Úgy ismertem fel, az a dolgom, hogy írjak. Ezért teszem, nem másért. Beszéljünk egy kicsit a háttérről. Tapasztaltam: menedzser, a menedzser asszisztense, fotós, külön ember a kiadóban. Szándékosan formálódott ez a csapat az alkotói nyugalmad miatt? Szeretek mindent egyedül csinálni. Van egy csomó részfeladat, amelyekben sokan segítenek nekem, igaz, így is embertelen terheket cipelek. Nem jellemző, hogy udvartartásom lenne. Ragaszkodom azokhoz az emberekhez, akikkel évek óta együtt dolgozom, akik bírják a tempómat. Annak ellenére, hogy egy nagy kiadóval állok kapAmit a dalaimról gondolnak, nem feltétlenül azonos azzal, amit ezek a dalok szándékom szerint sugallnak (Mészáros László felvétele) csolatban, anyagaim igazi kiadója én vagyok. Illetve a cégem, de ennek kizárólag adminisztratív jelentősége van. Valamennyi Ákos-koncert monumentális. Május huszönötödikére Dunaszerdahelyre három kamionnyi színpadi technikát ígérnek a szervezők. Nem szeretek félgőzzel koncertezni. 11a összeszedem magam egy koncertre, abban mindennek benne kell lennie, amit jelenleg tudok. Ezt nem tartom különleges igényességnek. Nem szeretném aprópénzre váltani, hogy a közönség megszeretett, és a tenyerén hordoz már tíz esztendeje. Nem gazdasági érdekek mentén viszonyulok saját produkcióimhoz. Soha az életben még koncertet nem csináltam azért, mert jól fizetett. A szlovákiai magyar nézők bizonyára hetven darab hagyományos reflektorral is megnéznének, s akkor több lenne a haszon. De nem ez a célom. Hanem az, hogy úgy menjenek haza a koncertről az emberek, hogy ilyet errefelé még nem láttak. Legalábbis magyar produkciótól még nem. Mi vár rád még az idén? A tavaszi turné, melynek része a dunaszerdahelyi koncert, augusztusban folytatódik Magyarországon. Két mostani állomás egybeesett egy frankfurti és egy nürnbergi meghívással, melyeket a magyar bulik miatt lemondtam. A két turné között egy hónapot pihenek, nagyon elfáradtam az ikonnal való küzdelemben. Szeretném, ha őszszel megjelenhetne az Ikon angol nyelvű kivonatos anyaga limitált példányszámú CD-n és kazettán. Ősszel új dalokat kezdek írni, talán megint színpadra léphetek. Vannak filmes terveim, ezeket is előveszem. túllépni", sikerült azt elkerülni. S persze ez nem is lenne nagy erény akkor, amikor van egy világhírű Sebestyén Mártánk, egy Kossuth-díjas Muzsikás együttesünk. És van egy Kossuth-díjas Novák Ferencünk, aki a nemzeti táncszínház legnagyobb alakja, de sosem akart átlépni az autentikán. S még nem beszéltünk arról a műhelymunkáról, ami egy-egy táncegyüttesben folyik. Egyben midenki egyetért: ahhoz, hogy a tánc nyelvén, esetünkben a néptánc nyelvén lehessen akár egy mondókát, verset, vagy drámát írni, tudni kell az ábécét, de nagyon. Jó lenne, ha az Ifjú Szivek azt képviselné, amiért van. Krausz Ágota szerint a szlovákiai magyar néptáncszakmát „olyan volt táncosok képviselik, akik nem tanult szakemberek, táncos múltjuk tapasztalatait felhasználva koreografálnak". Véleményem szerint azt, hogy hogy kik tartoznak a szakmába, azt nem a „tanult szakemberek" döntik el, hanem maga a „szakma". Nagyon jó és hasznos, ha a szakma Táncművészeti Főiskolát végzettekkel gyarapodik, de nem szabad elfelejteni azt a tömérdek táncost, pedagógust, zenészt, zenetanárt, vagy csak az „egyszerű" műkedvelőket, akik már akkor művelték ezt a műfajt, amikor a „tanult szakemberek" még sehol sem voltak. Az Ifjú Szivek művészeti vezetőjeként, amely a szlovákiai magyarság egyetlen államilag támogatott együttese, ezt tudni kéne. Akkor is, ha ezekről a dolgokról nem lehet a főiskolán hallani. Én sem azért tudom, mert a táncművészeti főiskola hallgatója voltam. Lírai lórúgások Haraszti Mária verseskötetében Monty Pythonék moziját nem kezdte ki az idő Mályvák és madarak Brian a filmklubokban JUHASZ KATALIN A minap egy vékonyka kötet miatt előbb ignoráltam, majd lehalkítottam, végül kikapcsoltam hőn szeretett műsoromat, a Esti Showdert. És ez nagy szó. Haraszti Mária eddig elsősorban gyermekirodalmunkban voltjelen, ha nem számítjuk azt a temérdek munkaórát, amikor kiadói szerkesztőként „más verseit-sorait pofozta fegyelmezett hadsereggé". Ezért az AB-ART gondozásában nemrég megjelent verseskötet számomra meglepetés, kíváncsiság okozója, kémkedésre ösztökélő tény, mint vendégségben a másik háziasszony főztje. S kémkedek anélkül, hogy magát a szöveget kezdeném trancsírozni. Ennek egyébként sem lenne értelme, hiszen az összetevők a lehető legegyszerűbb nyersanyagok, hétköznapi szavak, szokatlan jelzők nélkül. A sorok elrendezése, amely első látásra esetlegesnek tűnik, egy-egy vers végére értelmet kap. Ebben a világban felesleges az árnyalás, Haraszti nem is tartja fontosnak. Ő nem lelki higiéniai gyakorlatot tart, bár szinte minden versnek saját maga a főszereplője, az olvasóval szigorúan betartatja a követési távolságot. A versekben lépten-nyomon felbukkanó szomorúság melankólia nélküli, a képek és megállapítások ezért nem érintések, hanem lórúgások. Az egyik pillanatban úgy érezzük, nincs határ élet és irodalom közt, a következőben bebizonyosodik, hogy az előbbi van az utóbbiért. Nem csupán kevés szóval fejez ki összetett érzéseket, hanem magukat az érzéseket is lecsupaszítja, mintegy megfosztva az olvasót az álmodozás, a másra gondolás lehetőségétől. A nyíltság nála nem jó tulajdonság, hanem érték. A szikár tények, az árnyalás nélküli életfragmentumok felmutatása ritka dolog költészetünkben. Az olvasó úgy kerül a történésekbe, mint egy közúti kereszteződésbe. Le tudja olvasni az előtte álló autó rendszámát, látja a bent ülőket, átülni viszont lehetetlen. Több okból kifolyólag. (AB-Art, 1999) MISLAY EDIT Cseh és szlovák összefogás eredménye a Projekt 100 elnevezésű program, melynek keretében 1999-ben is számos csemegét, klasszikusnak számító, illetve a közelmúltban született alkotásokat tekinthet meg a szlovákiai filmklubokban a nem csupán többmilliós hollywoodi szuperprodukciókra áhítozó közönség. Így végre nálunk is látható a Monty Python csoport húsz évvel ezelőtt, 1979-ben született mozija, a Brian élete. Ha emlékezetem nem csal, akkor a John Cleese, Michael Palin, Eric Idle, Graham Chapman, Terry Jones és az általában „láthatatlan" Terry Gilliam (ő követte el a szellemes animációs betéteket) alkotta hatos fogat pár évvel ezelőtt tűnt fel először repülő cirkuszával a Magyar Televízió képernyőjén, a közelmúltban pedig a Cseh Televízió jóvoltából tornáztatták meg alaposan arc- és hasizmainkat. Az angol abszurd humor leleményes és kifogyhatatlan fantáziájú „őrültjeinek" vannak elkötelezett rajongói, és bizonyára sokan vannak olyanok is, akik értetlenkedve nézikhallgatják a Monty Pythont. Nem nekik ajánljuk tehát a Brian életét, hanem az abszurd vércsoportúaknak, akik szeretik görbe tükörben nézni a világot. A televíziós szkeccsek után Monty Pythonék sikeresen vették az akadályokat a mozivásznon is. (Ami persze nem mindig ilyen magától értetődő. Mert például napjaink nagy angol nevettetője, Mr. Bean 15-20 perces tévés sztorijai a műfaj remekeihez tartoznak, ám sajnos a Bean - az igazi katasztrófafilm című, egész estés alkotásról már nem mondható el ugyanez.) Brian, a szükségből lett próféta története Jézus életének tréfás parafrázisa. A film valamennyi főszerepét természetesen a csoport tagjai játsszák, s amint már megszokhattuk tőlük, élvezettel komédiázzák végig, jelmezt jelmez után, karaktert karakter után váltva. Üresjáratra nincs idejük, poén poén után csap le a nézőre. Tökéletesebb lenne persze a szórakozás, ha nem szorulnánk a feliratozott változatra, amely miatt a szlovák fordítók, ha fájó szívvel is, de minden bizonnyal kénytelenek voltak lemondani az angol abszurd kiválóságainak tökéletesen szöveghű tolmácsolásáról. Tegyük hozzá, a szinkron sem sokat segítene, mert az angol szójátékokkal nehezen tudna bármit is kezdeni. De azért ne legyünk elégedetlenek, mert az sem kevés, amit így, feliratozva kap a nagyérdemű. Ha pedig esetleg olyan szerencséje van, hogy magyar felirattal láthatja Brian Kohn megpróbáltatásainak történetét, rengeteg nyelvi sziporkán szórakozhat. A közel kétezer esztendővel ezelőtti és az 1970-es évek társadalmát célozó fricskák ma is telibe találnak. Monty Pythonék moziját tehát nem kezdte ki az idő, inkább abszurd klasszikussá érlelte.