Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-03 / 100. szám, hétfő

10 SPORTVILÁG ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 3. Svédország lehetne a szlovák válogatott példaképe; a skandinávok 1987-ben, 25 év elteltével szereztek jégkorong-világbajnoki címet, pedig rengeteg gonddal küszködtek Szép remények, még szerényebb képességek Sorrendben a hatvanharmadik jégkorong-világbajnokság kezdődött el Norvégiában. Az északi ország negyvenegy év után harmadik alkalommal láthatja vendégül a földkeregség hokisait. JÁN HUDOK Oslóban eddig valamennyiszer Kanada válogatottja harcolta ki az aranyérmet: 1952-ben a nyitómérkőzésen 3:3-ra játszott az Egyesült Államok ellen, és a későbbiekben sem akadt legyőzőre. 1959-ben pontveszteség nélkül végzett az első helyen, a Szovjetuniót és Svédországot megelőzve. A jégkorong hőskorában nem volt meglepő, hogy a sportág úttörői domináltak. Talán hihetetlenül hangzik, de az első találkozót 1875. március 3-án rendezték, Montrealban. Az első szövetség, melyet négy csapat képviselői alkottak, 1885-ben, Kingstone-ban alakult. Egy évre rá kiadták a jégkorong első szabálykönyvét, 1892-ben a brit gyarmat kormányzója, Frederick Artrhur, lord Stanley megalapította a Stanley Kupa-versenyt. Kanada tehát joggal tartja magáénak a vüág leggyorsabb csapatjátékát, amely az öreg kontinensen is hamar népszerűvé vált. Már 1910-ben megrendezték az első Európa-bajnokságot a svájci Montreaux-ben. Tíz évvel később tartottak először világbajnokságot. Figyelemre méltó, hogy az olimpiai sportágak közül épp a jégkorongozók rendeztek a legkorábban vébét. (Csak összehaA szlovák válogatott (TA SR) sonlításképpen: a futballban erre 1930-ban került sor.) Az első világbajnoki címet, Antwerpenben Kanada szerezte meg, csakúgy, mint az elkövetkező hat évben. Összesen 21-szer taroltak a juharlevelesek. Talán még gazdagabb lenne a gyűjteményük, ha nem hiányoztak volna a második világháború utáni első seregszemlén, Prágában, és tíz évvel később Moszkvában. További tíz tornát hagytak ki 1970 és 1976 között, hogy kifejezzék tiltakozásukat az ellen, amiért a profi játékosokat kizárták a vébéről. Az európai és amerikai hoki elszigetelődött egymástól. Kanada a visszatérése után 1994-ig várt az újabb aranyéremre. A huszonegyediket két évvel ezelőtt szerezte Finnországban. Az első helyek tekintetében másodiknak a Szovjetunió,illetve Oroszország számít. Azóta, hogy a szovjeteke 1954-ben győzelemmel mutatkozott be a stockholmi vébén, további tizenkilenc aranyérmet gyűjtött. Utoljára 1993-ban, Németországban lett első. Aztán semmi, egy árva érem sem. Régóta tart a böjt, úgy látszik, Oroszországban sem születnek minden nap új reménységek. Az NHL-felé vándorló hullám rengeteg elsőosztályú játékost elvitt, most nincs, aki példát mutasson a fiataloknak. A harmadik legeredményesebb válogatottal Svédország rendelkezik, hét világbajnoki címmel. A további sorrend: Csehszlovákia 6, USA 2, Nagy-Britannia, Finnország, Csehország l-l. A válogatottak közül Csehország indult a legtöbb világbajnokságon (Csehszlovákiát beszámítva), 58-on; a játékosok közül a svéd Tumba Johanson és a cseh Jiri Holík, 14-14 alkalommal. Az utóbbi „világcsúcstartó", 123 vb-mérkőzéssel dicsekedhet. A legjobb góllövőnek 98 találattal az orosz Borisz Mihajlov számít. A hagyományos Áll Starscsapatban legtöbbször (9) az orosz hátvéd, Vjacseszlav Fetyiszov kapott helyet. Az 56. világbajnokság óta (1992, Prága) új rendszer szerint zajlanak a negyeddöntők és az elődöntők. Azóta eddig senki sem tudta megvédeni elsőségét; tavaly Svájcban (ez az ország rendezte a legtöbb vébét, tizennégyet) a svédek végeztek az első helyen. A tornák történetében először rajtolt 16 résztvevővel a vébé. Erre a lépésre a társadalmi-politikai helyzet „kényszerítette" a rendezőket. A volt Szovjetunió utódállamai jobb képességűjátékosokat nevelnek, mint Németország, Franciaország vagy Olaszország. Csakhogy ezeket a hokitornákat főleg német mamutvállalatok támogatják. A kibővített mezőnyből tavaly az amerikaiak és a németek kényszerültek selejtezőt játszani a bentmaradásért. Németország csapata „elsüllyedt", sőt, a Bcsoportos világbajnokságon is csődött mondott, ami biztosan nem hagyta hidegen az IIHF svájci elnökét, René Faselt. Tavaly, mint már említettük, a zürichi tó mellett zajlott a vébé. A svédek teljesen megérdemelten harcolták ki az aranyérmet, mert Forsbergerék - a papa mint edző, a fia a pályán - a csapatszellemre és a fegyelmezett védelemre építették a taktikát, a többi csapathoz képest több egyéniséget vonultattak föl (Forsberg, Sundin, Reneberg, Johansson, Salo). Svédország lehetne a szlovák válogatott példaképe is. A skandinávok 1987-ben 25 év elteltével jutottak negyedik aranyérmükhöz. Akkoriban hasonló gondokkal küszködtek, mint jelenleg Szlovákia. Július Šupler és Peter Šťastný segédletével a csapat a lehető legrövidebb idő alatt feltornázta magát az élmezőnybe. A lelkesedés korai volt, mert azóta semmi komoly eredményt nem ért el. Sem Jozef Golonkával, sem Ján Šterbákkal a kispadon. Úgy tűnik, az elvárások nagyobbak a játékosok képességeinél. A hazai bajnokság színvonala olyan, amilyen, az edzők csak abból válogathatnak, amit az Extraliga kínál. Nem irigylésre méltó a helyzet. De nem szabad előre feladni. Majd okosabbak leszünk május 16-án. Akkor ér véget a 63. hokifesztivál. A New Jersey Devils játékosai 1995-ben tizenhat győzelemmel és csak négy vereséggel zárták a rájátszást, majd a döntőben legyőzték a Detroit Red Wingst Az Ördögök sosem alszanak, megint a Stanley Kupát vették célba retben, amely rendelkezésére állt, csak kétjátékos felelt meg az elvárásoknak: a 34 éves Simon Nolet, és az alig húszéves Wilf Paiement. Két ember tudása kevés az üdvösséghez. 1976-ban, miután a klub Kansasban nem tudott érvényesülni, Denverbe költözött. Új stadion, új név, új logó. A Colorado Rockies játékosainakmezén a Sziklás-hegység képe díszelgett. A denveri McNichols Sports Arénában 16 399 szurkoló volt kíváncsi az első mérkőzésre. Ezen a hazaiak 4:2 arányban győztek a Toronto ellen. 1978-ban a Rockies nagy meglepetésre másodikként zárta a divíziót. Pechére a playoffban az 1974-es és 75-ös Stanley Kupa-győztes Philadelphia Flyersszel találkozott. Két győztes találkozó után a Flyers jutott tovább. Ray Miron menedzser a 80-as években kezdett európai erősítés után nézni. A kapuba két skandináv hálóőrt, Hardy Astromot és Jari Kaarelát szerződtette, a mezőnyben honfitársaik, Ketola, Levo és Porvari egészítették ki a csapatot. Az első csehszlovák játékos, Jan Ludvig 1982ben érkezett. Még abban az évben összecsomagolt a klub és a Hudsonfolyó bal partján fekvő New Jerseybe költözött. John McMullan, John Whitehead és Brendan Bryne személyében új tulajdonosok kezébe került a klub. A Devilsre („Ördögök") keresztelt csapat az újonnan épített Meadowlands Arénában először a Pittsburgh Penguinst látta vendégül. Aaron Broten volt a társaság legeredményesebb tagja, majd az 1984/85-ös szezonban csatlakozott az olimpiai tapasztalatokkal rendelkező, mindössze 18 esztendős Kirk Müller. A fiatal sztárjelölt csalódást okozott, a Devils 1988-ig csak kereste igazi önmagát. Jim Shoenfeld edző vezetésével a negyedik helyen végeztek az Ördögök. Tizenhárom év alatt másodszor jutott a rájátszásba a csapat. Először a New York Islanderst, a másodikban a Washingtont búcsúztatta, az elődöntőben a Boston Bruins hét mérkőzés után állította meg. Müller, Broten és Verbeek alkotta a Devils gerincét, a kapura Bürke vigyázott. Vjacseszlav Fetyiszov és Alekszej Néha az Ördögök hálójába is beakad egy-két gól... Kaszatanov segítségével kezdett kialakulni egy új, ütőképes banda. A két orosz a legjobb bekknek számított az NHL-ben. Már csak a támadósor volt foghíjas, egészen 1990. március 6-áig. Két órával az átigazolási határidő lejárta után a New Jerseynek megkegyelmeztek az NHL vezetői, beleegyeztek, hogy a klub leigazolja Peter Šťastnýt. Több európai játékos erősítette a keretet, mint Albelin, Sundström, Ojanen. Ekkor kezdett feltörni a fiatal Brandon Shanahan, valamint kortársai, Zdeno Cíger és Robert Holík. A nemzetiségekben gazdag New Jerseyt a szurkolók „ENSZ-csapatnak" nevezték. Šťastný, Müllerrel és MacLeannel „veterán" csatársort alkotott. Cíger volt a másik véglet. Társaival egy vendéglőben sört rendelt, de a pincér nem szolgálta ki, mert még csak huszonegy esztendős volt. Cíger nem találta túl viccesnek a dolgot, de a többiek jót nevettek rajta. Šťastný védőszárnya alatt gyorsan adaptálódott. Claude Lemieux is hozzájárult a New Jersey új fazonjának kialakításához. Közeledett a csapat dicsőséges korszaka; az 1993/94-es idényben a Konferencia-döntőig menetelt, amelyben hét mérkőzés után alulmaradt a későbbi Stanley Kupa-győztes New (TA SR) York Rangersszel szemben. Egy évre rá minden jóra fordult. A Devüs bejutott a fináléba, már csak a Detroit Red Wingsszet kellett legyőzni. Négy mérkőzés alatt a Devüs csak hét gólt kapott, teljesen megérdemelte nyerte meg a Stanley Kupát. New Jerseyben mindenki Michael Brodeurt éltette, Detroitban Lemaire-t szidták, a szurkolók szerint defenzív taktikájával tönkretette a sportot. A rájátszást a Devils 16 győzelemmel és 4 vereséggel fejezte be. Egy évvel később nem jutott a playoffba, de a következő három idényben megint a New Jersey uralta az Atlanti Divíziót. MAREK SVÁTEK Az utóbbi idők egyik legstabilabb formáját nyújtó csapata az NHL alapszakaszában. A 90-es évek második felében toborzódott össze az „ördögi" társaság, amely műiden ellenfelének rémálmokat okoz. New Jersey Devils. Tavaly az „Ördögök" megvédték bajnoki címüket az Atlanti Divízióban, Jacques Lemaire edzőnek mégis távoznia kellett. Hiába volt a Devils az alapszakasz második legeredményesebb csapata, a playoffban nem tudott érvényesülni. Már a rájátszás első fordulójában alulmaradt az Ottawával szemben. Ezért aztán Lemaire-t Robié Ftorek váltotta föl a kispadon. Vjacseszlav Fetyiszov, a sportág orosz legendája volt Ftorek jobb keze. Mindkettena sziklaszilárd védelemre alapoztak. Martin Brodeur kapus, a William M. Jennings Trophy tulajdonosa 70 mérkőzésen 1,89 százalékos eredményességgel zárt tavaly. Csak Hašek káprázatos teljesítményei miatt nem ő kapta meg a Vezina Trophyt. Brodeur előtt olyan kiváló hátvédek figyelnek az ellenfél támadásaira, mint a kapitány, Scott Stevens, vagy Scott Niedermeyer, Lyle Odelein... A csatársorban három cseh légiós is szerepel: Robert Holík, Petr Sýkora és a 23 esztendős Patrik Eliáš. Az idény előtt az egyik legesélyesebb bajnokaspiránsként emlegették; gond nélkül jutottak a rájátszásba, a divízióban zsinórban harmadszor végeztek az élen. A Devils elég göröngyös úton jutott el New Jerseybe: 1974-ben színre lépett az NHL 18. csapata, a Kansas City Scouts. Ez idő tájt a bajnokságban egyre nagyobb mérteket öltött az erőszakos játék. Ehhez próbált alkalmazkodni a Scouts, két év után azonban Kevin O'Brien, a klub vezetőségének tagja kijelentette: ,A szurkolók talán elnéznék, hogy a bajnokságot nem nyertük meg, az azonban megbocsáthatatlan, hogy két év alatt semmit sem láthattak a hoki művészetéből." Ez ellen a Devils legendás menedzsere, Síd Abel sem tudott mit tenni. Bep Guidolin volt a csapat edzője, a képmáskor keményen megmutatják, ki az úr a háznál (TA SR) Jozef Golonka (balról) sem volt képes csodát művelni a csapattal (TA SR)