Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-03 / 100. szám, hétfő

10 SPORTVILÁG ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 3. Svédország lehetne a szlovák válogatott példaképe; a skandinávok 1987-ben, 25 év elteltével szereztek jégkorong-világbajnoki címet, pedig rengeteg gonddal küszködtek Szép remények, még szerényebb képességek Sorrendben a hatvanharma­dik jégkorong-világbajnok­ság kezdődött el Norvégiá­ban. Az északi ország negy­venegy év után harmadik al­kalommal láthatja vendégül a földkeregség hokisait. JÁN HUDOK Oslóban eddig valamennyiszer Ka­nada válogatottja harcolta ki az aranyérmet: 1952-ben a nyitómér­kőzésen 3:3-ra játszott az Egyesült Államok ellen, és a későbbiekben sem akadt legyőzőre. 1959-ben pontveszteség nélkül végzett az el­ső helyen, a Szovjetuniót és Svédor­szágot megelőzve. A jégkorong hőskorában nem volt meglepő, hogy a sportág úttörői do­mináltak. Talán hihetetlenül hang­zik, de az első találkozót 1875. már­cius 3-án rendezték, Montrealban. Az első szövetség, melyet négy csa­pat képviselői alkottak, 1885-ben, Kingstone-ban alakult. Egy évre rá kiadták a jégkorong első szabály­könyvét, 1892-ben a brit gyarmat kormányzója, Frederick Artrhur, lord Stanley megalapította a Stanley Kupa-versenyt. Kanada te­hát joggal tartja magáénak a vüág leggyorsabb csapatjátékát, amely az öreg kontinensen is hamar nép­szerűvé vált. Már 1910-ben meg­rendezték az első Európa-bajnoksá­got a svájci Montreaux-ben. Tíz év­vel később tartottak először világ­bajnokságot. Figyelemre méltó, hogy az olimpiai sportágak közül épp a jégkorongozók rendeztek a legkorábban vébét. (Csak összeha­A szlovák válogatott (TA SR) sonlításképpen: a futballban erre 1930-ban került sor.) Az első világ­bajnoki címet, Antwerpenben Ka­nada szerezte meg, csakúgy, mint az elkövetkező hat évben. Összesen 21-szer taroltak a juharlevelesek. Talán még gazdagabb lenne a gyűj­teményük, ha nem hiányoztak vol­na a második világháború utáni el­ső seregszemlén, Prágában, és tíz évvel később Moszkvában. További tíz tornát hagytak ki 1970 és 1976 között, hogy kifejezzék tiltakozásu­kat az ellen, amiért a profi játékoso­kat kizárták a vébéről. Az európai és amerikai hoki elszigetelődött egymástól. Kanada a visszatérése után 1994-ig várt az újabb aranyéremre. A hu­szonegyediket két évvel ezelőtt sze­rezte Finnországban. Az első helyek tekintetében másodiknak a Szovjetunió,illetve Oroszország számít. Azóta, hogy a szovjeteke 1954-ben győzelemmel mutatko­zott be a stockholmi vébén, további tizenkilenc aranyérmet gyűjtött. Utoljára 1993-ban, Németország­ban lett első. Aztán semmi, egy árva érem sem. Régóta tart a böjt, úgy látszik, Oroszországban sem szület­nek minden nap új reménységek. Az NHL-felé vándorló hullám ren­geteg elsőosztályú játékost elvitt, most nincs, aki példát mutasson a fiataloknak. A harmadik legered­ményesebb válogatottal Svédor­szág rendelkezik, hét világbajnoki címmel. A további sorrend: Cseh­szlovákia 6, USA 2, Nagy-Britannia, Finnország, Csehország l-l. A vá­logatottak közül Csehország indult a legtöbb világbajnokságon (Cseh­szlovákiát beszámítva), 58-on; a já­tékosok közül a svéd Tumba Johanson és a cseh Jiri Holík, 14-14 alkalommal. Az utóbbi „világcsúcs­tartó", 123 vb-mérkőzéssel dicse­kedhet. A legjobb góllövőnek 98 ta­lálattal az orosz Borisz Mihajlov számít. A hagyományos Áll Stars­csapatban legtöbbször (9) az orosz hátvéd, Vjacseszlav Fetyiszov ka­pott helyet. Az 56. világbajnokság óta (1992, Prága) új rendszer szerint zajlanak a negyeddöntők és az elődöntők. Azóta eddig senki sem tudta meg­védeni elsőségét; tavaly Svájcban (ez az ország rendezte a legtöbb vébét, tizennégyet) a svédek végez­tek az első helyen. A tornák történe­tében először rajtolt 16 résztvevő­vel a vébé. Erre a lépésre a társadalmi-politikai helyzet „kény­szerítette" a rendezőket. A volt Szovjetunió utódállamai jobb ké­pességűjátékosokat nevelnek, mint Németország, Franciaország vagy Olaszország. Csakhogy ezeket a hokitornákat főleg német mamut­vállalatok támogatják. A kibővített mezőnyből tavaly az amerikaiak és a németek kényszerültek selejtezőt játszani a bentmaradásért. Német­ország csapata „elsüllyedt", sőt, a B­csoportos világbajnokságon is csődött mondott, ami biztosan nem hagyta hidegen az IIHF svájci elnö­két, René Faselt. Tavaly, mint már említettük, a zü­richi tó mellett zajlott a vébé. A svédek teljesen megérdemelten harcolták ki az aranyérmet, mert Forsbergerék - a papa mint edző, a fia a pályán - a csapatszellemre és a fegyelmezett védelemre építet­ték a taktikát, a többi csapathoz képest több egyéniséget vonultat­tak föl (Forsberg, Sundin, Reneberg, Johansson, Salo). Svéd­ország lehetne a szlovák váloga­tott példaképe is. A skandinávok 1987-ben 25 év elteltével jutottak negyedik aranyérmükhöz. Akkori­ban hasonló gondokkal küszköd­tek, mint jelenleg Szlovákia. Július Šupler és Peter Šťastný segédleté­vel a csapat a lehető legrövidebb idő alatt feltornázta magát az él­mezőnybe. A lelkesedés korai volt, mert azóta semmi komoly ered­ményt nem ért el. Sem Jozef Golonkával, sem Ján Šterbákkal a kispadon. Úgy tűnik, az elvárások nagyobbak a játékosok képessége­inél. A hazai bajnokság színvonala olyan, amilyen, az edzők csak ab­ból válogathatnak, amit az Extrali­ga kínál. Nem irigylésre méltó a helyzet. De nem szabad előre fel­adni. Majd okosabbak leszünk má­jus 16-án. Akkor ér véget a 63. hokifesztivál. A New Jersey Devils játékosai 1995-ben tizenhat győzelemmel és csak négy vereséggel zárták a rájátszást, majd a döntőben legyőzték a Detroit Red Wingst Az Ördögök sosem alszanak, megint a Stanley Kupát vették célba retben, amely rendelkezésére állt, csak kétjátékos felelt meg az elvárá­soknak: a 34 éves Simon Nolet, és az alig húszéves Wilf Paiement. Két ember tudása kevés az üdvösség­hez. 1976-ban, miután a klub Kan­sasban nem tudott érvényesülni, Denverbe költözött. Új stadion, új név, új logó. A Colorado Rockies já­tékosainakmezén a Sziklás-hegység képe díszelgett. A denveri McNi­chols Sports Arénában 16 399 szur­koló volt kíváncsi az első mérkőzés­re. Ezen a hazaiak 4:2 arányban győztek a Toronto ellen. 1978-ban a Rockies nagy meglepetésre máso­dikként zárta a divíziót. Pechére a playoffban az 1974-es és 75-ös Stanley Kupa-győztes Philadelphia Flyersszel találkozott. Két győztes találkozó után a Flyers jutott to­vább. Ray Miron menedzser a 80-as évek­ben kezdett európai erősítés után nézni. A kapuba két skandináv háló­őrt, Hardy Astromot és Jari Kaarelát szerződtette, a mezőnyben honfi­társaik, Ketola, Levo és Porvari egé­szítették ki a csapatot. Az első cseh­szlovák játékos, Jan Ludvig 1982­ben érkezett. Még abban az évben összecsomagolt a klub és a Hudson­folyó bal partján fekvő New Jersey­be költözött. John McMullan, John Whitehead és Brendan Bryne sze­mélyében új tulajdonosok kezébe került a klub. A Devilsre („Ördö­gök") keresztelt csapat az újonnan épített Meadowlands Arénában elő­ször a Pittsburgh Penguinst látta vendégül. Aaron Broten volt a társa­ság legeredményesebb tagja, majd az 1984/85-ös szezonban csatlako­zott az olimpiai tapasztalatokkal rendelkező, mindössze 18 eszten­dős Kirk Müller. A fiatal sztárjelölt csalódást okozott, a Devils 1988-ig csak kereste igazi önmagát. Jim Shoenfeld edző vezetésével a ne­gyedik helyen végeztek az Ördögök. Tizenhárom év alatt másodszor ju­tott a rájátszásba a csapat. Először a New York Islanderst, a másodikban a Washingtont búcsúztatta, az elő­döntőben a Boston Bruins hét mér­kőzés után állította meg. Müller, Broten és Verbeek alkotta a Devils gerincét, a kapura Bürke vigyázott. Vjacseszlav Fetyiszov és Alekszej Néha az Ördögök hálójába is beakad egy-két gól... Kaszatanov segítségével kezdett ki­alakulni egy új, ütőképes banda. A két orosz a legjobb bekknek számí­tott az NHL-ben. Már csak a táma­dósor volt foghíjas, egészen 1990. március 6-áig. Két órával az átigazo­lási határidő lejárta után a New Jer­seynek megkegyelmeztek az NHL vezetői, beleegyeztek, hogy a klub leigazolja Peter Šťastnýt. Több eu­rópai játékos erősítette a keretet, mint Albelin, Sundström, Ojanen. Ekkor kezdett feltörni a fiatal Brandon Shanahan, valamint kor­társai, Zdeno Cíger és Robert Holík. A nemzetiségekben gazdag New Jerseyt a szurkolók „ENSZ-csapat­nak" nevezték. Šťastný, Müllerrel és MacLeannel „veterán" csatársort al­kotott. Cíger volt a másik véglet. Társaival egy vendéglőben sört ren­delt, de a pincér nem szolgálta ki, mert még csak huszonegy eszten­dős volt. Cíger nem találta túl vic­cesnek a dolgot, de a többiek jót ne­vettek rajta. Šťastný védőszárnya alatt gyorsan adaptálódott. Claude Lemieux is hozzájárult a New Jersey új fazonjának kialakításához. Köze­ledett a csapat dicsőséges korszaka; az 1993/94-es idényben a Konfe­rencia-döntőig menetelt, amelyben hét mérkőzés után alulmaradt a ké­sőbbi Stanley Kupa-győztes New (TA SR) York Rangersszel szemben. Egy év­re rá minden jóra fordult. A Devüs bejutott a fináléba, már csak a Det­roit Red Wingsszet kellett legyőzni. Négy mérkőzés alatt a Devüs csak hét gólt kapott, teljesen megérde­melte nyerte meg a Stanley Kupát. New Jerseyben mindenki Michael Brodeurt éltette, Detroitban Le­maire-t szidták, a szurkolók szerint defenzív taktikájával tönkretette a sportot. A rájátszást a Devils 16 győ­zelemmel és 4 vereséggel fejezte be. Egy évvel később nem jutott a playoffba, de a következő három idényben megint a New Jersey ural­ta az Atlanti Divíziót. MAREK SVÁTEK Az utóbbi idők egyik legstabilabb formáját nyújtó csapata az NHL alapszakaszában. A 90-es évek má­sodik felében toborzódott össze az „ördögi" társaság, amely műiden el­lenfelének rémálmokat okoz. New Jersey Devils. Tavaly az „Ördögök" megvédték bajnoki címüket az Atlanti Divízió­ban, Jacques Lemaire edzőnek még­is távoznia kellett. Hiába volt a Devils az alapszakasz második leg­eredményesebb csapata, a playoff­ban nem tudott érvényesülni. Már a rájátszás első fordulójában alulma­radt az Ottawával szemben. Ezért aztán Lemaire-t Robié Ftorek váltot­ta föl a kispadon. Vjacseszlav Fetyi­szov, a sportág orosz legendája volt Ftorek jobb keze. Mindkettena szik­laszilárd védelemre alapoztak. Mar­tin Brodeur kapus, a William M. Jennings Trophy tulajdonosa 70 mérkőzésen 1,89 százalékos ered­ményességgel zárt tavaly. Csak Hašek káprázatos teljesítményei mi­att nem ő kapta meg a Vezina Tro­phyt. Brodeur előtt olyan kiváló hát­védek figyelnek az ellenfél támadá­saira, mint a kapitány, Scott Ste­vens, vagy Scott Niedermeyer, Lyle Odelein... A csatársorban három cseh légiós is szerepel: Robert Holík, Petr Sýkora és a 23 esztendős Patrik Eliáš. Az idény előtt az egyik legesélyesebb bajnokaspiránsként emlegették; gond nélkül jutottak a rájátszásba, a divízióban zsinórban harmadszor végeztek az élen. A Devils elég göröngyös úton jutott el New Jerseybe: 1974-ben színre lépett az NHL 18. csapata, a Kansas City Scouts. Ez idő tájt a bajnokság­ban egyre nagyobb mérteket öltött az erőszakos játék. Ehhez próbált al­kalmazkodni a Scouts, két év után azonban Kevin O'Brien, a klub veze­tőségének tagja kijelentette: ,A szurkolók talán elnéznék, hogy a bajnokságot nem nyertük meg, az azonban megbocsáthatatlan, hogy két év alatt semmit sem láthattak a hoki művészetéből." Ez ellen a Devils legendás menedzsere, Síd Abel sem tudott mit tenni. Bep Guidolin volt a csapat edzője, a ké­pmáskor keményen megmutatják, ki az úr a háznál (TA SR) Jozef Golonka (balról) sem volt képes csodát művelni a csapattal (TA SR)

Next

/
Oldalképek
Tartalom