Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-31 / 123. szám, hétfő

10 SPORTVILÁG ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 31 Harminckét évvel ezelőtt a Toronto Maple Leafs vezetőinek köszönhetően a Buffalo nem jutott az NHL-be; idén a Sabres a Keleti Főcsoport döntőjében visszavághat A lóvá tett Bölények még nem nyelték le a békát Többször írtuk már, hogy 1967-ben hatról egy tucatra bővült az NHL csapatainak száma. A bővítésre legjobban a Buffalo Bisons szolgált rá; a Toronto Maple Leafs vezetői mindent megtettek azért, hogy megakadályozzák a konkurens csapat felvételét. MAREK SVÁTEK A Leafs közbenjárásának köszönhető, hogy a felvételi díj 6 millió dollárra nőtt. Ezért a Buffalo (Bölény) kénytelen volt lemondani a részvételről, és várni a következő lehetőségre. Nagy kő esett le a torontóiak szívéről, de nem sokáig: két évvel később újabb két csapattal bővült a mezőny. A Buffalo mely időközben Sabresre (Szablyások) keresztelődött - mellett a Vancouver kapott lehetőséget. E két csapat közt kellett eldönteni, mevívta ki a szakma elismerését) élt is a lehetőséggel, elsőként a nem egész húszéves Gilbert Perreault-t igazolta le. A vékonydongájú fiatalember nemcsak hosszú végtagjaival, hanem elsősorban rátermettségével keltett feltűnést. A kimagasló gólütőképességéről ismertjátékos kerek tíz évig a Buffalo legmeghatározóbb egyénisége volt. Rick Maratinnal máig a klub legeredményesebb gólszerzője. Perreault 512, Martin 382 találatot ért el. A hetvenes években René Róberttel félelmetes támadósort alkottak, amelyet származásuk miatt mindenki French Connection, azaz „Francia Kapcsolat" néven emlegetett. Imlach a következő társaságra bízta a csapat jövőjét: Crozier, Daley - Horton, Hillman, Koráb, Hajt, Guevremont. A csatársor nem volt annyira lényeges, Imlach a biztonságos védelemből indult ki. Legnagyobb fogása azonban a fiatal Gilbert Perreault volt. ÚjoncVan minek örülni: a Buffalo összesítésben már 3:1-re vezet (TA SR) lyik választhat először a drafton. A szerencse a Sabresnek kedvezett. George Punch Imlach, a klub főmenedzsere (korábban a Torontónál ként 38 gólt és 34 gólpasszt adott, az eredményességi táblázaton a 15. helyen végzett, méltán kapta meg az év felfedezettjének járó Szlovákia férfi kosárlabda-válogatottja teljesítette a célt, ám Ján Žuffa szövetségi kapitány védencei a tervekkel ellentétben másodikként jutottak tovább az előselejtezőből Egy hajszálon, egy másodpercen és egy kosáron múlott JÁN PLESNLK Szlovákia férfi kosárlabda-válogatottja sikeresen túlvan az iglói előselejtezőn, joggal léphet parkettre Törökországban, a 200l-es Európa-bajnoki selejtezőn. Idehaza Wales (104:68), Románia (90:59), Ciprus (72:64) és Izland (64:49) ellen bizonyult jobbnak, csak a fehéroroszoktól (70:71) szenvedett vereséget. Kezdetnek nem rossz, úgy fest, a csapatjátéka sokat javult, de sok kérdés merül fel az összeállítást illetően -az őszi selejtező előtt. A négy amerikai légiósra (Martin és Radoslav Rančík, Daniel Novák, Michal Gabáni) nem lehet majd számítani. Ján Žuffa szövetségi kapitányt többek közt erről faggattuk. Az elvárásoknak megfelelően a válogatott sikeresen vette az első akadályt. Elégedett az eddigi szerepléssel? Mindenképpen. Teljesítettük a kitűzött célt, bár elsők akartunk lenni, az utolsó találkozón elpártolt tőlünk a szerencse. Kilenc másodperccel a vége előtt még 70:69-re vezettünk. Egy másodperc választott el a győzelemtől és az ezzel járó csoportelsőségtől. De megismétlem: a szerepléssel elégedett vagyok. Nem szabad elfelejteni, hogy alig volt idő a felkészülésre. Még egy hét jó jött volna, arról nem beszélve, hogy mindössze egy előkészületi mérkőzést játszottunk, azt is a húszéven aluli válogatott ellen. Igaz, ebben az időszakban nem könnyű partnert találni, több válogatott is az előselejtezőre készült. Különböző ellenfelek, különböző játékstílus. Melyik csapat ellen kellett a a legtöbbet szenvedni? Paradox módon Ciprus ellen. Remek napot fogott ki, nekünk pedig pont ezen a találkozón nem akart semmi összejönni. Ciprus, Wales és Izland nagyon kellemetlen tud lenni, mert a százalékra megy. Ez ellen védenceim nem tutidnak mit kezdeni. Ha azonban valamit el akarunk érni a nemzetközii porondon, meg kell tanulnunk játszani ilyen csapatokat legyőzni Ne feledjük el, hogy a mi csoportunk egyáltalán nem volt sétagalopp. Románia ugyanúgy versenyben maradt a végéig, de az izlandiak keresztülhúzták a számításait. A balkániak még ma sem értik, hogyan kerültek a negyedik helyre. csak egy másodperc volt hátra. Két fontos tényező döntött: az egyik, hogy Fehéroroszországnak mindenképpen nyernie kellett, különben Románia jutott volna tovább. A másik, hogy nekünk már a „zsebünkben volt " a továbbjutás. Ez biztosan kihatott a játékosok lelki állapotára. Lovík távolléte is közbeszólt. Nélküle nem volt, aki „szórja" a hármasokat. A válogatott hűen tükrözi, hol tart a szlovák kosárlabda. Milyen volt együttdolgozni a társasággal? Kitűnő. Még ha az idő sürgetett is. Ebben az összeállításban csak pár napot töltöttünk együtt. Az Egye„Kilenc másodperccel a vége előtt még 70:69-re vezettünk." sült Államokból érkezett játékosok rengeteg pluszt adtak a csapatnak. Remélem, hogy az itteniek tanultak az amerikai elszántságból és győzniakarásból. Ilyen rövid idő alatt persze nem lehet csodákat művelni. Továbbra is gyenge pontjaink őzé tartozik a lepattanószerzés és a csapatjáték. Ami viszont kellemesen meglepett, sokat javut a támadások felvezetése. Ősszel nem állhatnak rendelkezésére az amerikai légiósok. Ezt a kérdést hogyan szeretné megoldani? Úgy, mint korábban. Haziakkal pótoljuk őket. A szlovák férfi kosárlabdának ez a rákfenéje, de remélem, amint befejezik tanulmányaikat a tengerentúlon, hazatérnek és minden a megfelelő kerékvágás szerint fog működni. Az itteniek nem képesek ugyanazt nyújtani, mint ők. Ezzel kapcsolatban egyszer már megszólítottam a Szlovák Kosárlabdaklubok Szövetségét, hogy csökkentse tízre vagy esetleg nyolcra a bajnokság csapatainak számát. így nem lennének annyira szétszórva a tehetségesebb játékosok és gyakrabban mérhetnék össze erejüket. Július 3-án sorsolják ki az Európa-bajnoki selejtező csoportjait. Milyen a legközelebbi programja? Június végén Brazíliába utazunk. Szlovákia a vendéglátók edzőpartnere lesz, amelyik a Pánamerikai Játékokra készül. A négy barátságos mérkőzés komoly erőpróbát fog jelenteni a mieink számára. A távol maradt légiósokat hazaiak fogják pótolni (TA SR) Onnan aztán én Franciaországba repülök, megnézem a kosárlabda Eb utolsó mérkőzéseit, július 3-án pedig végignézem a sorsolást. Bár a célt teljesítették a fiúk, a hazai környezet épp arra szolgált volna, hogy az eíső helyről jussanak tovább. Ennek tudatában hogyan értékeli a szereplést? Egy hajszálon múlott, hiszen már Calder Trophyt. A rájátszás elúszott, egy évvel később aztán már nem. Az első fordulnál többre azonban nem volt képes a csapat. Különösebb siker a követekező években sem született, ezért Imlach kénytelen volt új edző után nézni. Floyd Smithre, a Buffalo korábbi játékosára bízta a dolgokat. Ismét magáhoztért a francia trió: együtt 131 találatot értek el a fiúk, a gólütők listáján mindhárman az első tíz között végeztek. A társaság egészében véve kompakt csapat benyomását keltette, senki sem csodálkozhatott, hogy 113 ponttal a Buffalo lett az alapszakasz legjobbja. A sorozatot a Chicago Black Hawks, majd a Konferencia-döntőben az esélyesebbnek kikiáltott Montreal Canadiens sem tudta megszakítani. Csak a Stanley Kupa fináléjában voltak kénytelenek megadni magukat a Szablyások. A Philadelphia durva játékával nem tudtak mit kezdeni. A Flyers 4:2 arányban bizonyult jobbnak, ám őszintén szólva ez nem sok szurkolót bántott. Fájdalomdíjként beérték azzal is, hogy Róbert és Martin helyet kapott az Ali Star-csapatban. Ne feledkezzünk meg Dudleyról, Luce-ról, Gare-ről és, természetesen, Perrault-ról - valamennyien több mint 30 gólt ütöttek. A Buffalo kapuját Roger Croizer őrizte, aki örökre hűséges maradt a Sabreshez. Hét év felhőtlen sikert élt meg a Buffalo az Adams Divízióban, a Boston Bruins volt az egyetlen komolyabb vetélytársa. A Bölények A Philadelphia durva játékával nem tudtak mit kezdeni. még a barátságos mérkőzéseken sem kímélték az ellenfelet: amikor a Szovjetunió válogatottja északamerikai körúton járt, 12:6-ra kapott ki a Buffalótól. Ki tudja, mi rendítette meg ennyire az európai vendégeket. Netán a városról elnevezett bivalybűvölő, Buffalo Bill hírneve... Egy biztos, nem várt élménnyel tértek haza a „ruszkik". Ideát Európában nem szoktak hozzá hasonló méretű vereségekhez. 1979-ben jelentős fordulat állt be a klub életében: George Punch Imlachot Scott Bowman váltotta fel a főmenedzseri székben. Bowman Montrealból érkezett, ahol korábbán a Canadiensszel négy Stanley Dominik Hašek is tévedhet Kupát nyert. Ekkor érkezett a klubba Mike Ramsey (13 évig maradt), aki Phil Housleyval a védelem bástyája lett. A csatársorban Dave Ándreychuk alakított maradandót. Bowman komolyan érdeklődött Jifí Dudáček iránt is. Lépten-nyomon hangoztatta, hogy a csehszlovák hokis messzeföldön a legtehetségesebb játékos. Bowman süket fülekre talált, így aztán 1982-ben a finn Hann Virtura és Kaia Suikanenre mosolygott a szerencse. Ök voltak a Buffalo első európai szerzeményei. Egy évre rá sikerült becserkészni Tom Barras kapust, aki első idénye után megkapta a Calder Trophyt, a legjobb kapusnak járó Vezina Trophyt, és beválasztották az Ali Star-csapatba. Ö sem volt képes megállítani a lejtőn a Buffalót. 1985-1987 között a Szablyások számára már az alapszakaszban véget ért a bajnokság. A klub vezetői megköszönték Bowman részvételét, s a mágusnak távoznia kellett. Új fejezet kezdődött a klub történetében 1992. augusztus 7-én. Az addig alábecsült Dominik Hašek ezen a napon került a Sabreshez. Ed Belfour mellett ritkán jutott szóhoz. A sors iróniája, hogy Hašek épp a Buffalo ellen nyert először az NHL-ben. Új munkahelyén további két konkurenssel szemben (Daren Puppa, Grant Fuhr) kellett megmutatnia, mit tud. Dominátor nem az a típus, aki könnyen bedobja a törülközőt; az 1993/94-es szezonban már biztos helye volt a kezdőcsapatban. „Butterfly save" (lepkefogó) stílusa a legnevesebb csatároknak is komoly fejfájást okoz(ott). Az alapszakaszt 1,95 százalékkal zárta. Mutatványai a szakemberek figyelmét sem keÚj fejezet kezdődött a klub történetében 1992. augusztus 7-én. rülték el: 1997-ig háromszor hódította el a Vezina Trophyt, megkapta a játékosok szövetsége által az idény leghasznosabb hokisának járó Lester B. Pearson (TA SR) Awardot és az NHL leghasznosabb tagját illető Hart Trophyt. Az újabb nagy durranás egy évvel később következett. Csehország elsősorban Hašeknek köszönhetően - olimpiai bajnok lett Naganóban, a Buffalo bejutott a Keleti Főcsoport döntőjébe. A Washington Capitals azonban jobbnak bizonyult. Hašek képességeit senki sem vonta kétségbe, megint megkapta a Vezina és a Hart Trophyt. Idén tovább remekel a csapat. Igaz, az alapszakaszból az utolsó lehetséges helyről jutott tovább a playoffban magabiztosan jutott a Konferencia-döntőbe. Az Ottawa Senatorst sima 4:0-val búcsúztatta, az elődöntőben, hat mérkőzés után a Boston Bruinst is kiejtette. A Főcsoport fináléjában olyan ellenfélbe botlott, amelyiknek van mit törlesztenie. A Bölények nem felejtették el, hogy harminckét évvel ezelőtt miért maradtak le az NHL bővítéséről. Hašek, Šatan, Grošek, Barnaby, Primeau és a többiek megmutathatják a Torontónak, ki a legény a gáton. A számlát a jégen lehet rendezni. Minden pont, minden kísérlet számít (TA SR)