Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-28 / 121. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 28. KOMMENTÁR Vákuum peremén TÓTH MIHÁLY Legfeljebb fél tucat olyan vezető politikus van az 1989-es fordulat utáni Szlovákiában, akiről megalapozottan gyanítható, hogy természetéből, neveltetéséből és képzettségéből adódóan csak azzá válhatott, amivé vált (liberálissá, konzervatívvá, szociáldemokratává). Robert Fico az elmúlt napokban ismét megerősítette, hogy nem tartozik közéjük. Érvelésével, másképp gondolkodása kifejezésre juttatásának időzítésével bebizonyította, amiként eddig a szociáldemokrácia felé haladó DBP egyik kulcsembere volt, ugyanúgy különösebb megrázkódtatás nélkül be tud majd illeszkedni egy olyan típusú pártba is, amelynek élén pillanatnyilag Mečiar vagy Slota áll. Magyarellenes kirohanásaiban kivétel nélkül azokat az érveket sorakoztatja fel, amelyeket Mečiar és Slota pártjának agitátorai szajkóznak lassan már egy évtizede. Megnyilvánulásaiból akár arra is lehetne következtetni, hogy a demokratikus baloldaliaktól kiugrani készülő Fico holnapután már zsebre vágja a DSZM tagkönyvét, és a mozgalom „politbürójában" elfoglalja, mondjuk, Húska vagy Slobodník helyét. Aki ezt képzeli, félreérti Ficót. Gesztusaiból arra lehet következtetni, hogy ő nem a Mečiar vezette DSZM megújításának, korszerűsítésének egyik bajnoka kíván lenni, hanem azok élére akar állni, akik majd nem tudják megbocsátani Mečiarnak és Slotának a hatalom elveszítését. Ha e két politikus vezette képződményeket legalább még három esztendeig ellenzékbe tudják a kormányon levők tartani, mind a DSZM, mind az SZNPtörvényszerűen felbomlik. A kudarcot Napóleonnak se bocsátotta meg a plebs. Fico annak a 30-40 százaléknyi politikailag hajléktalanná lett választónak kíván élére állni, akik az egykori miniszterelnök klienseiként, egyik napról a másikra hoppon maradtak, akiket továbbra is meg lehet nyerni magyarellenes szólamokkal és szociális demagógiával. Politikai vákuum van kialakulóban a DSZM és az SZNP helyén, s rövidesen tapasztalhatjuk, hogy új vezér kerestetik. Nem mindennapi meglepetést keltene, ha az oly cseppfolyós politikai orientációjú közéleti emberek népes táborában nem akadt volna senki, aki vállalkozik a vákuumban fuldoklók újjászervezésére. De az igazi csoda az lett volna, ha Fico nem az elnökválasztási kampány utolsó napján aktivizálódott volna, és ha érvelése nem a magyarellenességre épült volna. Politológusok állítják, hogy Fico nem úgy magyarellenes, ahogy pl. Slota. Fico, úgymond, intellektuálisan nacionalista, a nemzetiek vezére pedig génjeiből kifolyólag. A baj csak az, hogy - akárki meglássa - kettejük nacionalizmusának ugyanaz lesz az eredménye. Fico, a publicista VRABEC MÁRIA Igaz ugyan, hogy nem a buszmegállókba ragasztotta ki, hanem egy napilapban jelentette meg, és az is igaz, hogy más szerzőktől eltérően aláírta, ennek ellenére mégis csak a mostanában elszaporodott gyalázkodó röpiratokhoz hasonlítható Robert Fico szerdai irománya. Még a hangvétel is azonos: egyfelől adottak a magyarok, akik minden jónak elrontói, haladásnak kerékkötői és bajnak okozói, adott a nekik behódoló gyáva kormány, meg az őket támogató hazug Nyugat másfelől pedig adott a mindent elszenvedő, egyre elégedetlenebb nép, és érdekeinek egyedüli védelmezőjeként adott az egyetlen józan politikus kerek e hazában, Robert Fico. Az az ifjú titán, aki már annyira különutas politikát folytat, hogy talán még saját anyapártja sem ismer rá. Mert, hogy Fico a DSZM szavazótábora felé kacsingat, az a napnál is világosabb. Ki máshoz intézhetne hasonló sületlenségeket, mint a Prácában leírtak. A műfajilag Slobodník és Hofbauer publicisztikájához hasonlítható írás gyöngyszeme az a rész, melyben arra hívja fel a figyelmet, hogy az MKP céltudatosan foglalja el az államigazgatási posztokat (bagoly mondja verébnek), magyar nyelven írja a „hivatalos szlovák leveleket", és mindennek tetejébe még a választások előtt (mások által) ígért lakásokat sem építette fel. Ezzel a szöveggel már akár a kiszucaújhelyi kultúrházban is elő lehetne állni, még a kellő mennyiségű borovicska nélkül is meg lenne a hatása. Fico azonban mégsem egy hordószónok, hanem a „szlovák parlament ETküldöttségének vezetője", és mint ilyen, gyakran találkozik nyugati diplomatákkal. Ők pedig azt mondták, „a kisebbségi nyelvek használati törvény esetében nem is a tartalom a fontos, hanem, hogy egyáltalán elfogadjuk". Értsd: lehet akármilyen rossz, csak legyen. Kár, hogy Fico, az újsütetű publicista, nem nevezte meg, ki az a haladó gondolkodású nyugati politikus, aki ilyen „demokratikus üzenetet" küldött Szlovákiának. Az is lehet, Fico szerint el lehetne kezdeni ellenzék és kormánypártok gyümölcsöző együttműködését, aminek a legnagyobb akadálya az alkotmányos többség. Ezért önként meg kellene válnia mondjuk 15 képviselőtől - minő véletlen, hogy a magyarok épp ennyien vannak. Afelől, hogy az említett irománnyal mi volt Fico indítéka nincs kétség: Szlovákia egyik legnépszerűbb politikusa vérig sértett, mellőzött ember. Minden kvalitása és hatalmas ambíciói ellenére sem jutott neki miniszteri bársonyszék, sem főügyészi poszt. Van mit behoznia a nagytapolcsányi ügyvédpalántának - itt az ideje, hogy megalapítsa saját pártját. Végre tudni fogjuk, hová tartozik. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238311), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel,: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságkiildemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Miért akar Robert Fico minden áron koalíciós öngólt lőni? Veszedelmes ficánkolás Robert Fico megint úgy döntött, hogy nem szeret bennünket, magyarokat. Ez nem igazán meglepő, hiszen a kormánykoalíció kínkeserves születésénél is ő volt az, aid a magyarok kabinetben való részvétele ellen agitált. SÓKI TIBOR Akkor attól félt - vagy legalábbis azt mondta -, hogy a magyar miniszterek csak bajt hoznának szlovák társaik fejére, mert a lakosság nem fogadná el őket. De a lakosság nagy része józanabbnak és okosabbnak bizonyult a DBP képviselőjénél, s az MKP is alaposan rácáfolt Fico szavaira azzal, hogy a kormánykoalíció egyik legstabilabb elemének bizonyult. Nem kezdett osztódással szaporodni, s partnereivel ellentétben mindig tartotta magát a megállapodásokhoz. Akkor is, ha ez épp nem volt kellemes a számára. Néhány (elsősorban DBP-s) békát is hajlandó volt lenyelni a kormány stabilitása érdekében. Ezt még az ellenzék is elismerte - igaz jócskán negatív előjellel. Csak Ficót nem győzték meg az eddig történtek. 0 tökös legény, nem vátoztat azon, amit egyszer a fejébe vett. Akkor sem, ha ostobaság. Most aztán úgy gondolta, ideje megint az ingujjba nyúlni, s előszedni a jó öreg adu ászt, a magyar kártyát. Az egyik szlovák napilapban hosszú sorokon keresztül ecsetelte, miféle veszélyt jelentenek a magyar miniszterek a kormány számára. Meg azt, hogyan ingatja meg tevékenységével az MKP a kormány stabilitását. Mondja ezt az a politikus, aki szinte rendszeresen kelt botrányt azzal, hogy figyelmen kívül hagyja a koalíciós megállapodásokat, s annak a pártnak a tagja, mely az egyik megegyezést szegi meg a másik után, s amely módszereiben és rétorikájában egyre inkább kezd a korábbi kormánypártokra emlékeztetni. Fico szövegével alig érdemes foglalkozni. Amolyan igazi vörösesbarna szocreálnáci demagógia az egész, megtűzdelve néhány féligazsággal és nyilvánvaló hazugsággal. Hanem az időzítés annál érdekesebb lehet egy gondolkodó ember számára. A DBP most volt kénytelen belátni, hogy baklövést követett el, amikor korábban megtorpedózta a kormány adóval és vámpótlékkal kapcsolatos terveit, s ezzel féligmeddig a korona mostani mélyrepülésének egyik okozója lett. S ha már ezt letagadni nem lehet, Fico bizonyára szeretné elhárítani pártjáról az érdeklődést. Már csak azért is, mert egyre többen figyelnek fel arra, A DBP most volt kénytelen belátni, hogy baklövést követett el. hogy a DBP a koalíció egyik legagresszívebb eleme. No, és ki másra terelhetné Robert Fico a nem éppen jóindulatú figyelmet, mint épp a magyarokra. Ez eddig mindig bevált. Másrészt egyre közeledik a nap, amikor a kisebbségi nyelvhasználati törvény a kormány, majd a parlament elé kerül. A DBP fenegyereke talán így akar nyomást gyakorolni a magyar képviselőkre, hogy azok kevésbé vehemensen védelmezzék a kisebbségek érdekeit, vagy épp a szlovák képviselőket célozta meg hasonló szándékkal. Meglehet, hogy Fico két legyet akart ütni egy csapásra. Csak aztán nehogy három legyen belőle. Mostanság ugyanis nemcsak a kisebbségi nyelvtörvény körüli munka tetőzik, hanem az elnökválasztási kampány is, és a magyarellenes ficánkolás nem épp a kormánykoalíció jelöltje malmára hajtja a vizet. Ha figyelembe vesszük, hogy a DSZM egyik legfőbb Schuster-ellenes érve az ő magyarok általi támogatottsága, és hogy a koalíció pártjai közül a DBP támogatói voksoltak a legnagyobb arányban az exminiszterelnökre, a Fico-féle cikk felér egy burkolt Mečiar melletti kampányolással. Az ellenzékkel való szorosabb együttműködés sürgetése legalábbis erre utal. Fico ugyanis kezdettől fogva úgy viselkedik, mintha ellenzékben lenne. Mint az a fútballista, aki nem vette észre, hogy a szünetben térfelet cseréltek a csapatok, s még mindig ugyanazt a kaput bombázza. Az is érdekes, hogy a DBP fenegyereke akkor akarja megtanítani a kormányt az ellenzékkel való szorosabb együttműködésre (a magyarok koalícióból való kiebrudalása árán), amikor egyre mélyülnek a gazdasági gondok. Talán úgy gondolja, ha már egyszer nem mennek a dolgok, keresni kell egy bűnbakot, és a kormányból távozó minisztereknél jobb céltáblát el sem lehet képzelni. Ha a koalíció hallgatna Fico szavára, s kitúrná soraiból az MKP-t, minden bajt a magyarokra kenhetne, mindenért őket tehetné felelőssé. Nem egy totalitárius diktatúra alkalmazta már ezt a fogást szép (de csak ideiglenes) sikerrel. Az effajta politizálás, és a nemzeti alapokra épülő elhatárolódás azonban nem méltó egy modern baloldali politikushoz. Igaz, Ficót bármivel vádolhatjuk, csak modernséggel nem. Az, amit a DBP fenegyereke művel, súlyos politikai identitászavarra vall. Kérdés, melyik irányzat mérvadó a DBP-ben? Az a liberálisabb vonal, amelyet Weiss képvisel, vagy a Fico-Koncoš-Fogaš trió által fémjelzett szociálnacionalista és populista irányzat? Mert ha ez utóbbi, akkor elkezdhetünk aggódni a koalíció és az ország sorsa felől. TALLÓZÓ SME Vladimír Mečiar többször is kijelentette, hogy „a polgárok bár nem értenek egyet az irredenta törekvésekkel, olyan emberre szavaznak, akit épp az irredentizmus kötelez". Lefordítva a DSZM elnökének szavait: szavazz Schusterre, Szlovákia déli részének elcsatolására szavazol - állítja a cikkíró. Veszélyesek az efféle kijelentések, de egyben azt is jelzik: Mečiar nem biztos, hogy az államelnöki teendőket képes tisztességesen ellátni. A szavaiban ott bujkáló politikai rasszizmusnak nem szabad engedni, nem lehet az államhatalom egyik mozgatórugója. „Tanulhatunk a magyaroktól, hiszen szavazataik 91 százalékát egy embernek adták. Schusternek" - nyilatkozta a volt kormányfő, mintha nem lenne tisztában azzal, hogy nem a Balkánon vagyunk. Kijelentésével ugyanis arra uszít, hogy a szlovákoknak az elnökválasztás során is össze kell fogniuk - a magyarok ellen. NÁRODNÁOBROpA Ezer napja sugároz a Markíza televízió. „Nagy árat fizettünk ezért a hatalmas sikerért - mondta Pavol Rusko. - Néha magam is elgondolkodom azon, vajon érdemes-e ezt így folytatni. Az elmúlt rendszerben naponta értek bennünket a támadások, vádoltak bennünket cseh- és magyarbarátsággal, még nemzetellenességgel is. A Markíza neve a mai napig utálatot kelt Szlovákia egyes társadalmi rétegeiben, illetve régióiban. Ennek ellenére a szlovák médiapiac 55 százalékát uraljuk. A függetlenség? Kereskedelmi csatornát működtetünk, sokszor figyelembe kell vennünk megrendelőink érdekeit is. De mindenről igyekszünk reális képet adni. Sajnálom, hogy az utóbbi időben gyakran támadott bennünket a frekvenciatanács: bánásmódja leginkább a volt Kommunista Párt cenzori hivatalára emlékeztet." NOVÝ ČAS A Satel Media végül megkapta a VTV televízió sugárzási engedélyét. Be kell vallanunk, hogy nagyon jól járt, hiszen az engedélyt maga a parlament szavazta meg annak idején, s amióta ez a szerencsétlen VTV működik, mindenki a DSZM gyermekének hívja. Két dologban azért sikeres volt: az ócska programok gyártásában és a milliárdos adósság felhalmozásában. Éppen ez utóbbi miatt érdekes az egész huzavona: a frekvenciatanács átadta ugyan az engedélyt, de az adósságok nélkül, így a Satel Media „tiszta" televízióhoz jutott. Tisztán, kimosva. A milliárdos különbözet a VTV Cable társaság könyvelésében maradt amely most már nem sugároz -, így a hitelezők bátran lemondhatnak pénzükről. Egyszerű, ízlésesen megoldható a képlet: alapíts televíziót, a műsort rakd tele mindenféle hülyeséggel, halmozz fel jó sok adósságot - persze csődbe mész hamar -, de sebaj, minden megy tovább. A hitelezők legfeljebb pereskedni fognak vagy simán beírják neved a „soha vissza nem téríthető" nyilvántartásba. OLVASÓI LEVELEK Cirill, mint politikai „Metód" Nem szívesen nyúlok e témához, de az Új Szóban megjelent két cikk erre kényszerít. A Matica régóta törekszik arra, hogy Komáromban e két szent szobrát fölállítsák - történelmileg nem bizonyított és megalapozatlan tények alapján. Nem vagyok kultúrbarbár, szeretem a szép szobrokat, műemlékeket, de csak ott, ahol helyük indokolt. Vallásos ember lévén visszautasítom, hogy a két szentet politikai célokra használják fel. Miféle lelki pocsolyában élnek azok az emberek, akik ezt kiagyalták? Céljuk nagyon is átlátszó és primitív. Nacionalistáink még a szenteket sem kímélik piszkos céljaik eléréséhez. Ők a kisebbség győzőimének vennék, ha tervük nem valósulna meg. A komáromi városatyákkal való sikertelen tárgyalások után a maticások most a kormányra gyakorolnak nyomást. Ezt bizonyítja Ján Čarnogurský és Mikuláš Dzurinda pressziója is Komárom város vezetésére. Ezért is lenne jó, ha a szobor Nyitrára kerülne. Az a két szent ember biztos forog a sírjában, és ha tudna, tiltakozna az ellen, hogy személye ellenségeskedést váltson ki Komárom és környékének lakossága körében. Hiszen ők is Isten fő parancsát, a szeretetet és a békét hirdették. MUDr. Bastrnák Sándor Perbete Szepsi Csombor Márton emlékére Az idei Szepsi Csombor Márton Napok alkalmával is tisztelettel emlékeztünk városunk nagy szülöttére. A munkásságát, személyét méltató emlékbeszéd és a koszorúzási ünnepség alkalmas volt arra, hogy felidézzük emlékét, és elgondolkozzunk mindazon, amit ez a fáradhatatlan, lelkes ember rövid élete során a magyar kultúra és szellemiség érdekében tett a 17. század elején. A protestáns polgári irodalom egyik legjelentősebb alakja. Mi adott erőt, kitartást számára, hogy kiemelkedjék szegényes környezetéből, s nagy műveltséget szerezve nekivágjon, hogy megismerje Nyugat-Európát? Mi táplálta hazafiságát és a szülőföld iránti végtelen szeretetét. Az, ami elkísérte messze idegenbe, s aminek hőfoka a távolság növekedésével egyre erősödött. Ez lehet számunkra is a legnagyobb tanulság: mindig is használta a Szepsi előnevet, mint sokan mások a magukét, akik akkor a Felvidékről vagy Erdélyből Nyugat-Európába kerültek. Mennyire távol estünk akkori példaképeinktől. Napjaink külföldre került fiainak nagy részét a meggazdagodás, vagyonszerzés vágya viszi, akik az anyanyelvet is sokszor nyűgnek, tehernek érzik, igyekeznek tőle mielőbb megszabadulni. Sokan hátat fordítanak az országnak, s a haza, a szülőföld, a drága anyanyelv alig valamit, vagy semmit sem jelent számukra. Demeter Ferenc Szepsi