Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-27 / 120. szám, csütörtök

GAZDASÁG ÉS FOGYASZTÓK - HIRDETÉS ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 31. SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Lammermoori Lucia 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Bolha a fülben 19 KIS SZÍNPAD: Tangó 19 a.ha SZÍNHÁZ: Vágányok 19 KASSA BORODÁČ SZÍNHÁZ: Olivér! 10 THÁLIA SZÍNHÁZ: Kakuk Marci szerencséje (Vendégjáték Rozsnyón) 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Palackposta (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Mézeskalács nagyapó (am.) 16, 18 A szerelem hálójában (am.) 20.30 MLADOSŤ: Más nővér (am.) 15.15,17.30,20 CHARLIE CENTRUM: Hogyan szedtem fel a tanárnőt (am.) 17,21 Az élet szép (ol.) 17.30 Nyolc mm (am.) 18, 20.30 Canterbury mesék (ol.) 19,20.15 Halott bogár (cseh) 20 KASSA DRUŽBA: Ronin (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Más nővér (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Palackposta (am.) 15.45, 18, 20.30 ÚSMEV: Visszavágó (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Játsz/Ma (am.) 16.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Az élet szép (ol.) 17.30, 20 VÁGSELLYE - VMK: Egy apának hány a fele (fr.) 17.30,20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Az élet szép (ol.) 19 LÉVA - JUNIOR: Doktor Adams (am.) 16.30,19.45 GALÁNTA-VMK: Szikiszökevények (am.) 17.30, 20 Az 1998-as év Madách-díját Cselényi László kapta az Aleatória avagy a megírhatatlan költemény... című kötetéért Miért nem kelendő a költészet? Lemondott az SZMÍT elnöke és ügyvezető elnöke Belső feszültségek miatt ÚJ SZÓ-HÍR Pozsony. Tegnapelőtt lemondott tisztségéről Tőzsér Árpád, a Szlovákiai Magyar írók Társaságának elnöke, majd Hodossy Gyula, az SZMÍT ügyvezető elnöke is. Az ülésen á Társaság Választmánya ezt követően Fónod Zoltánt bízta meg az elnöki funkció ellátásával a szeptemberi közgyűlésig. Miután Németh Zoltán, a Választmány tagja szintén bejelentette lemondását, Fónod Zoltán visszalépett és a Választmány döntése alapján az SZMÍT megbízott elnöke a tisztújító közgyűlésig Hodossy Gyula lett. Az ügy hátteréről és a lemondások okairól megkérdeztük magukat az érintetteket. „Véglegesnek tartom az elhatározásomat" - nyilatkozta Tőzsér Árpád a lemondással kapcsolatban. A Társaság elnöke, aki tiszteletbeli funkciót töltött be a szervezetben, azzal indokolta lépését, hogy egy éve, mióta ez a választmány tisztségben van, csak egy-két rendezvényt valósítottak meg, s inkább a terméketlen viták jellemezték a Választmány tevékenységét. Tőzsér szerint a belső ellentétek lehetetlenné tették az SZMÍT munkáját. Ugyanakkor az is szerepet játszott lemondásában, hogy nem vált be a kettős elnökség, tehát az, hogy a Társaságnak személyében volt egy tiszteletbeli, Hodossy személyében pedig egy ügyvezető elnöke. A legutolsó tisztújítás óta eltelt időszak Hodossy Gyula szerint sem volt felhőtlen, mert a Választmányon belül két tábor alakult ki, s ez feszültséget okozott. Az eddigi ügyvezető és jelenlegi megbízott elnök úgy véli, a Választmány egy részénél nem volt meg az igény a változtatásokra. Németh Zoltán lapunknak egyrészt azzal indokolta lemondását a választmányi tagságról, hogy munkahelyi elfoglaltságai miatt nem tudja vállalni ezt a funkciót, de döntéséhez az is hozzájárult, hogy szerinte öszsze kellett volna hívni a közgyűlést, amit a Választmány nem tett meg. „Az újítás, a korszerűsítés nyilván ráfér a szervezetre. Ezt azonban nem lehet úgy végezni, hogy a semmittevést ködös tervekben fogalmazom meg" - nyilatkozta Fónod Zoltán. Mint mondta, az ügyvezető elnök részéről elhangzott olyan javaslat, hogy a szervezet települjön Dunaszerdahelyre, ami Fónod szerint képtelenség, s a hasonló elképzelések okoztak feszültséget a Választmányban. „Szerintem nem nyüzsögni kell és »álmokat« fabrikálni, hanem cselekedni" - véli Fónod. A választmányi ülésen döntés született arról, hogy megbízott elnökként Hodossy az őszi tisztújító közgyűlésig kidolgoz egy koncepciót az SZMÍT további működésére vonatkozóan. (sík) Ma 18 órakor nyitja meg a somorjai zsinagógában Jana Geržová művészettörténész Bohuš és Monika Kibunskí Hal, 1999 című térinstallációs kiállítását, illetve Iris Szeghy Psalm című hanginstallációját. A kiállítás június 24-ig tekinthető meg. (Somogyi Tibor felvétele) Amerikai história X - nem lehet panaszunk a filmre, a képek, a sztori két órán át képes lekötni a figyelmünket Kard által vész mind, ki kardot ragad LAKATOS KRISZTINA Tegnap osztották ki Pozsonyban az Irodalmi Alap 1998-as díjait. A Madách-díjat Cselényi László kapta az Aleatória avagy a megírhatatlan költemény / tartomány - dunatáji téridő mítosz című verseskötetéért, amely tavaly jelent meg a Madách-Posonium kiadásában. A költővel a kitüntetés kapcsán beszélgettünk. MISLAY EDIT Hol foglal helyet ez a mostani díj az eddigi kitüntetései sorában? Elég kevés díjat kaptam eddig, és azt is külföldön: Hollandiában és a párizsi Magyar Műhelytől. Madách-díjat is kaptam ugyan pár évvel ezelőtt, de műfordításokért. Természetesen jelent valamit ez a mostani is, bizonyos reklámot is, mert kevesen olvasnak verseket. De igazán akkor örültem volna, ha 30 éwel ezelőtt kapom meg a díjat. A mostani szakmai elismerésen kívül milyen visszajelzéseket kapott a kötetéről? Ez a másik probléma. A kiadótól állandóan azt hallom, valamit tenni kellene, mert nagyon kevés fogy belőle. Én ezt elismerem, egyrészt drága és vastag ez a könyv, nagyon kevesen vállalkoznak az elolvasására. Másrészt viszont egy héttel ezelőtt nem tudom, ma mi a helyzet-a Madách könyvesboltjában egyetlen példány nem volt a könyveimből, ezenkívül egyetlen kritika, recenzió nem jelent meg sem a Szabad Újságban, sem az Irodalmi Szemlében, a Madách kiadó lapjaiban. Tavaly márciusban jelent meg az Aleatória és A nélkülözhetetlen száz könyv is, és egyetlen visszhangja, kritikája nem volt a két Új Szó beli és Vasárnap-beli kritikán kívül. Ön szerint mi lehet ennek a „hallgatásnak" az oka? Mintha azt jelezné, hogy a költészet nagyon nem kell mostanában. Nem tudom, ír-e a sebre, hogy nemcsak Van, akinek az kell, hogy magányos legyen." (Dömötör Ede felvétele) az avantgárd költészet vagy az enyém nem kell, hanem Petőfi, Ady és József Attila sem. Viszont, ha megnézzük, hogy mennyi szemét látható a könyvstandokon, akkor ez ugye jelent valamit. A költészettel ma sem lehet nagy üzletet csinálni, így az utóbbi években, főleg mióta Nyitrán tanítottam, ismeretterjesztő dolgokat írok. A nélkülözhetetlen száz könyv tavaly jelent meg, a folytatását, A sámánénektől a posztmodern show-ig címmel ebben az évben adja ki a Lilium Aurum, és már írom a következő részét. Annak idején, amikor a Krétakort eléggé értetlenkedve fogadták, azt mondta nekem Dobos László: ha már megépítettél egy épületet, akkor építsd meg a hozzá vezető lépcsőket is. E könyvekkel azt igyekszem elérni, hogy azok, akik elolvassák őket, legalább annyit tudjanak megkülönböztetni, hogy mi a jó irodalom és mi a rossz. Soha nem érezte úgy, hogy magányos futó a kortárs magyar irodalomban? Miből merített erőt, hogy a felemás fogadtatás ellenére mindig makacsul kitartott a költői hitvallása mellett? Ilyen alkat vagyok, állítólag ez a génekben van. Csak azért is azt csinálom, amiről mások lebeszélnek. Mindig magányos voltam, de úgy látszik, van, akinek az kell, hogy magányos legyen. Amikor elindultam ezen a pályán, valami olyasmit szerettem volna csinálni, ami még nem volt. Bár a magányosság nagyon relatív fogalom az én esetemben is. Tőzsér Árpád, akiről köztudott, hogy az egyik legkitartóbb hívem, és aki Grendel Lajos mellett a legnépszerűbb határokon innen és túl, és kevésbé magányos nálam, ő állandóan irigyelte tőlem, hogy én mindig megtaláltam a méltó kritikusaimat, Határ Győzőtől Pomogáts Béláig. De ha megnézzük, hogy végül is hol vagyok és hol nem vagyok a magyar irodalmon belül, akkor azt kell gondolnom, hogy csak azok ismernek, akik olvasták a műveimet és könyvet írtak róluk. Annyi tehát az egésznek a titka, hogy ha valaki veszi azt a bátorságot és elolvassa, akkor már tudja, miről van szó. Mi az, amit még nem írt meg a megírhatatlan költeményből? Ez a kötet nem véletlenül lett megírhatatlan költemény, és ma már biztosan nem lehet és nem is kell befejezni. Ami magát a verset illeti, őszintén szólva én magam is megdöbbentem rajta, hogy milyen óriási massza és ez eleve elriasztja az olvasót. Okvetlenül húzni kell majd belőle. Közismert, hogy állandóan ugyanazokat a szövegeket módosítom, bővítem. A további felvonásban a bővítés mellett szűkítés is lesz. Annak ellenére, hogy kevés viszszajelzést kapott, és az sem volt mindig pozitív, óriási energiával dolgozik, feszegeti a költészet határait. Úgy érzi, hogy már megtalálta, amit keresett, vagy még vannak tartalékai? Nagyon hangulatemberek vagyunk mi, költők. Van, amikor az ember teljesen úgy érzi, hogy nem volt semminek értelme, van, amikor másképpen. Egyszer Tőzsérrel beszélgettünk erről, és azt mondtam, hogy nem volt ennek semmi értelme, mire azt válaszolta: ez már nem a te dolgod, komám, ezt majd az utókor dönti el. Mostanában hogy érzi magát? Tavaly nyugdíjba mentem. Megígérték, félállásban maradhatok Nyitrán. Aztán szépen kirúgtak, mondván, se pénz, se posztó. Nem kell részleteznem, hogyan lehet a nyugdíjból megélni. Ugyanakkor, ha szűkösen is, de ennyire nyugodtnak és ennyire elememben még soha nem éreztem magam. Azt olvasok, amit akarok, azt csinálok, amit akarok, senki nem szól a dolgomba. Energiát is érzek magamban ahhoz, hogy írjak. Ha lesz hová... Adolf Hitler, mint jelentős emberjogi harcos - ezzel a címmel a Mein Kampfról ír dolgozatot Danny Vinyard, az Amerikai história X című amerikai film fiatal neonáci diákja. A tűzoltó papát a négernegyedben ölték meg munkavégzés közben, a bátyja, Derek aznap szabadul a börtönből, ahol két fekete autótolvaj lemészárlásáért töltött el három évet. Tanára (színe: fekete) azonban úgy érzi, nem szabad hagyni, hogy elkallódjon a fiú, Danny tehát új feladatot kap: értelmezze, miként hatott bátyja tette családjuk életére. A történet szerkezete feszes, a cselekmény 24 óra alatt játszódik, reggeltől - Derek Vinyard szabadulásától - másnap reggelig, az újabb gyilkosságig. Mindvégig Danny mesél: a nagy példaképről, bátyjáról, aki összefogta a környék elégedetlenkedő, rasszista fiataljait, aki példás támadásokat vezetett a „színesek" boltjai ellen, aki nem habozott fegySaját horogkeresztes cimborái erőszakolták meg és verték össze. verrel venni elégtételt autója feltöréséért. De Derek is mesél Dannynek: a börtönről, ahol lehetősége volt megtapasztalni, hogy a fekete nem mindig fekete, a fehér nem mindig fehér, ahol saját horogkeresztes cimborái erőszakolták meg és verték össze a zuhanyozóban, ahol csak azért maradhatott életA két fivér: Derek Vinyard (Edward Norton, jobbra) és Danny (Edward Furlong) ben, mert a fekete srác, akivel a börtönmosodában együtt osztályozták a szennyest, hallgatólagosan a pártfogásába vette. Igazán nem lehet panaszunk a filmre, a képek, a sztori két órán át képes lekötni a figyelmünket, sőt a végén még hiányérzetünk is támad, mivel éppen elkezdődik valami, amire kíváncsiak lennénk (bár tartok tőle, jobb nekünk, hogy nem kell végignéznünk, miként próbálja meg Derek a humanizmus, az erőszakmentesség útjára terelni egykori neonáci társait). Az alkotók meglepően ügyesen egyensúlyoztak a személyes dráma és a szociografikus tabló határán. A film mindezek ellenére kissé didaktikusra sikeredett, nem annyira, hogy nézhetetlen legyen, de a nézőben azért elég markánsan felmerülnek a „kard által vész mind, ki kardot ragad", illetve az „apák bűneiért a fiúk bűnhődnek" párhuzamok (esetünkben persze ez utóbbi nagytestvér - kistestvér relációban jelenik meg). A brit származású reklámfilmes, Tony Kaye először kapott lehetőséget nagyjátékfilm elkészítésére, de a New Line stúdió vezetőségének volt ideje ezerszer megbánni ezt a döntést. Kaye és a Derek Vinyardot alakító Edward Norton marakodása végighúzódott az egész forgatáson: Kaye improvizatív és kevéssé céltudatos munkamódszerei elfogadhatadanok voltak a stáb és a stúdió vezetősége számára. Norton pedig leleményesen kihasználta a lehetőséget, és magához ragadta az irányítást: David McKenna forgatókönyvíróval átsza(Archívumi felvétel) batta a saját szerepét, majd a stúdió kérésére a film nyersanyagából összevágta a saját változatát. A-botrány csúcspontján a rendező, Tony Kaye jogi úton próbálta meg levetetni nevét a stáblistáról. A Kaye-Norton összecsapásból egyértelműen ez utóbbi került ki győztesen: Derek Vinyard alakja meghozta számára az Oscar-jelölést. Megérdemelten. Edward Norton valóban kitűnő alakítást nyújtott, a Kaye által puhánynak tartott színész tudott kőkemény lenni, ahol csak kellett, és képes volt hitelesen, nem érzelegve megjeleníteni a figura átalakulását. Szintén emlékezetes marad Edward Furlong Danny Vinyard szerepében. Az Amerikai história X a rázós téma ellenére a két Edward, jutalomjátékává" vált.