Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-05 / 102. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 5. JEGYZET Kisebbség a'la Zala VRABEC MÁRIA Boris Zala államfőjelölt valószínűleg nagyon megsértődhetett, amikor Slota kijelentette: magán kívül csak egy igaz szlovákot ismer, az pedig Vladimír Mečiar. Zala ugyanis még nagyobb hazafinak érzi magát, mint amilyenek ők ketten együttvéve. Akik emlékeznek még az SZTV-beli kommentárjaira, azoknak efelől nem is lehet kétségük. Bizonyára e meggyőződése ösztökélheti arra is, hogy a többi államfőjelölthöz hasonlóan az országot járja - merthogy a preferenciái nem, az egyszer biztos. így aztán nem csoda, hogy a nagy felhajtással meghirdetett bemutatkozó gyűléseire inkább a kíváncsiság viszi az embereket, mint a programja iránti érdeklődés. Elvégre az sem elhanyagolható kérdés, mi késztet egy holtbiztos esélytelen jelöltet olyan fárasztó, és laikus szemszögből dehonesztáló tortúrára, mint a választási kampány. Ha más nem is, ez az egy kérdés Boris Zala esetében minden kétséget kizáróan tisztázódott kampánygyűlésein, illetve választási hirdetésein. Ami őt inspirálja, és amit kudarc esetén is legalább a köztudatban el akar hinteni, az a kisebbségvédelem. Mégpedig a saját országukban kisebbségben élő dél-szlovákiai szlovákok intézményes védelme. A gyakorlatban ez nem jelentene mást, mint a köztársasági elnöki iroda szakosztályát, amely jogi tanácsokat és segítséget nyújtana, szükség esetén „bizonyos nyomást is kifejtene" a panaszosok érdekében, hiszen „egy ilyen intézményt még a kormánynak is respektálnia kellene. Annak a kormánynak is, amelynek tagja az MKP, ami egyébként Zala szerint nem baj, most legalább kimutatja a foga fehérjét, és a következő 15 évben csak kívülről nézheti a pozsonyi Fehér Házat. Egyszóval optimistának kell lenni, és az MKP jelenlétét a koalícióban úgy kell felfogni, mint a lojalitás próbáját, amin Zala szerint máris megbuktak a magyarok, lásd: földalap, kisebbségi kultúrák támogatása és a nyelvtörvény. Apropó nyelvtörvény. Zala, a szociológus, mélyreható elemzések után arra a kövekeztetésre jutott, hogy elég lesz a már létező 38 törvényerejű rendelkezést összeszedni. Kár kísérletezni, véletlenül olyasmi is becsúszna az új megfogalmazásba, amit később megbánnának. „Olyan ez, mint a roma nyelv kodifikálása, arról is mi spekulálunk, mintha nem tudnánk, hogy a tűzzel játszunk. Hát kell az nekünk, hogy létrehozzunk itt még egy roma nemzetet is, amelynek még anyaországa sincs, ahová elhurcolkodhatna?" - tette fel a költői kérdést a kampánygyűlésen Boris Zala, amelytől egyenrangú helyre került Slotával és Mečiarral. Csak a közvélemény-kutatók grafikonjai nem ezt mutatják ki. Štefánik és Mečiar GAÁL LÁSZLÓ „Olyan politikus volt ő, aki politikai nézetre való tekintet nélkül képes volt összetartani a szlovák nemzetet." Ez a mondat a (cseh)szlovák történelem egyik legnagyobb alakjáról, furcsamód egy francia tábornokról, Milan Rastislav Stefánikról hangzott el, a tudós-politikus tragikus halálának nyolcvanadik évfordulóján tartott megemlékezésen. Mindmáig tisztázadanok Štefánik halálának körülményei, nem tudni teljes biztossággal, hogy repülőgépét egy túl erős széllökés vagy politikai ellenfeleinek légvédelmi lövedéke kényszerítette-e lezuhanni. Ebben is hasonlatos a francia tábornokéhoz egy későbbi nagy szlovák hazafi, Alexander Dubček sorsa. Ő is össze tudta fogni a szlovákságot, s az ő tragikus haláláról sem tudni, hogy gépkocsija véledenül futott-e le az úttestről vagy politikai ellenfelei „m űtötték-e" meg előzőleg. A tegnapi pozsonyivánkai Štefánik-megemlékezés egyik hivatalos résztvevője csupán abban hasonlít az előbb említett két politikushoz, hogy kétség kívül ő is rendkívüli egyénisége a (cseh)szlovák, de főleg az újkori szlovák történelemnek. Vladimír Mečiar már puszta megjelenésével is az egybegyűltek éljenzését váltotta ki. Pardon, helyesbítek: az egybegyűltek egy részének éljenzését és tapsát idézte elő a nagy vezér megjelenése. Mert amíg az egybegyűlt megemlékezők túlnyomórészt idős emberek - egy csoportja hangos „Éljen Mečiar!" kiabálással verte össze tenyerét, addig mások fejcsóválva vagy ajakbiggyesztve nézték a nem éppen az alkalomhoz illő tetszésnyilvánítást. Nem tudni, hogy az éljenzők előre_tudták-e, ott lesz a vezér, vagy csak véletlenül tisztelik egyformán Štefánikot és Mečiart, de az nem valószínű, hogy az exkormányfő elnökválasztási kampánya részekéntjelent volna meg az összejövetelen, hiszen akkor sokkal több rajongóját odarendelte volna a téglamezei stadionból. De ne legyünk rosszmájúak, higgyük el, hogy a Štefánik iránti tisztelet vezette őt el e megémlékezésre. Viszont, hogy ő nem az egész szlovákságot tudja összefogni, az is jelzi, hogy az őt éljenző egyik résztvevő az újságírókkal társalgó védelmi miniszter felé azt kiabálta: „A bolsevik csak bolsevik marad!", államtitkárát pedig imigyen üdvözölték: „Szégyelljétek magatokat Koszovó miatt!" Nagy elődjével ellentétben Mečiarról a bevezetőben idézett mondattal szemben inkább a következő mondható el: Olyan politikus ő, aki kizárólag politikai nézetre való tekintettel képes összetartani a szlovák nemzet egy(re kisebb) részét. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt- politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238311), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. -Kolárska-8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnélj valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk TALLÓZÓ KURIER Martonyi János nyilatkozatát közli az osztrák lap. A magyar külügyminiszter elmondta, a NATO megértette, hogy a vajdasági magyarok veszélyeztetése nemcsak Magyarország problémája. Ám a vajdasági magyaroktól kap szemrehányásokat, ők túsznak érzik magukat, s úgy vélik, Budapest cserbenhagyta őket. A külügyminiszter hangsúlyozta, a Vajdaság teljes tehermentesítése azzal a következménnyel járna, hogy a szerbek erőösszpontosítási tereppé tennék a tartományt. Magyarország a koszovói válságot nem akarja öszszekötni a kisebbségi problémákkal, mondjuk a Vajdaság autonómiájának kérdésével. Martonyi szerint ezeket a problémákat a válság lezárultával, egy általános rendezés keretében kellene megoldani. Határváltoztatásokra nem gondol Budapest. Csurka István MIÉP-elnök erre vonatkozó spekulációit a miniszter „komolytalannak és veszélyesnek" minősítette - áll a Kurier cikkében. A földrésznek, bármekkora utat tett meg az elmúlt fél évszázadban, szembe kell néznie a háború és a béke kihívásával A férjem lenne a legjobb szerető, ha úgy érdekelné a szex, mint a hoki (Peter Gossányi karikatúrája) Európa napját háború csúfítja Európa napját ünnepeljük május 5-én, hiszen fél évszázada, hogy ezen a napon megalakult az Európa Tanács, amely a demokratikus értékek és az emberi jogok letéteményese. BARACS DÉNES A kontinens napját ünnepeljük, közben Európa egyik országában kegyetlen és tömeges etnikai tisztogatás folyik. Európa - demokratikus fejlődésének, politikai építésének és gazdaságának átfogó sikerei ellenére - ismét kérdéseket kénytelen feltenni ömagának. Pedig kétségtelen: a strasbourgi szervezet, amely fél évszázada a pluralista demokráciák exkluzív klubjaként alakult meg, mára páneurópai testületté változott. Ez akkor is örvendetes fejlemény, ha nem azért következett be, mert a demokrácia egyetemén mára földrészünk valamennyi állama kitüntetéssel diplomázott - ettől, figyelmeztet a véres koszovói dráma mellett nem egy ország demokratikus gyakorlatának megbicsaklása is, még messze vagyunk. De legalább a többség beiratkozott. Demokráciából az kap jelest, aki tudja, nincs tökéletes kormányzat. Demokráciából az kaphat csak jelest, aki tudja, nincs tökéletes kormányzat és senki sincs birtokában a bölcsek kövének: a pluralista társadalomban erről szól a történet. Éppen azért van szükség több pártra és az alternatíva lehetőségére, hogy amit az egyik elhibáz, azt a népakarat kijavíthassa. Ez nem garancia arra, hogy a másik megoldás helyes lesz. Amíg demokrácia van, folytatódhat az optimális formula keresése. Amint diktatúrába vált (vagy amíg az marad) valahol a politika, ez a lehetőség nincs többé és a különben kijavítható hiba előbb-utóbb végzetessé válik. Az ET minden tagja számára kötelező emberjogi egyezmény abból a szomorú tapasztalatból indul ki, hogy e jogokat mindig és mindenütt kisebb-nagyobb sérelmek érik. A fontos a jogorvoslat lehetőségének biztosítása, és ennek szolgáltat mechanizmust, bíróságot a strasbourgi szervezet. A konvenciók sem tökéletesek, hiszen a legkisebb közös nevező elvén jönnek létre: azt tartalmazzák, ami mindenki számára elfogadhatónak tűnik. Márpedig például a kisebbségi jogok terén egészen más a homogén nemzetállamok és a föderatív államberendezkedésű országok kormányzatainak álláspontja. Innen következik, hogy e témakörben lényeges konvenciókról hiányzik fontos országok aláírása. Az ünnep ugyanakkor a demokrácia erejét mutatja: hiszen amikor az ET megalakult, vajmi kevés remény volt arra, hogy a strasbourgi fórumokon hirdetett eszmék behatoljanak Európa középső és keleti, „vasfüggönnyel" elreteszelt fertályába. Mivel azonban a magukat tévedhetetlennek minősítő egypártrendszereknek éppen arra nem volt lehetőségük, hogy tévedéseiket felismerjék és kijavítsák, végül jobbára puskalövés nélkül „fellazultak" és összeomlottak. Az ET ezzel új küldetést nyert: biztosította, hogy a keleti országokat egy új értékrend fogadja be. Ma az ET alapelveit elismeri a Szovjetunió valamennyi utódállama, közülük legutóbb Grúzia csatlakozott a strasbourgi szervezethez. Magyarország pedig tíz éve éppen az első volt ebből a térségből, amely megkapta a strasbourgi „erkölcsi biztonyítványt". Európa napja azonban nem szűkíthető egy szervezetre: jelképesnek is tekinthető, hogy az ET strasbourgi palotáját alternatív munkahelyként használja az Európai Parlament, amely az EU országainak választott parlamenti testülete. Ha az ET a demokrácia erkölcsi letéteményese, az EU a gazdasági motor szerepét vállalja és politikai dimenzióját is tágítja, sőt már katonai, biztonsági szerepre is aspirál. Csakhogy amíg az ET klubjába már első demokratikus lépéseikkel, sőt ígéretével is bejuthattak a keleti jelöltek, az Unió kemény gazdasági versenypályájának még csak az előterébe juthattak. Itt a Az EU kemény gazdasági versenypálya, ide ígéretekkel nincs belépés. további hasonulás már csak azért is nehéznek ígérkezik, mert az EU eredeti épülete, berendezései eredetileg egy hattagú szervezet számára készültek. Európa idei napján drámai tapasztalat, hogy földrészünk jogi és gazdasági, politikai törekvéseihez nem mérhető a kontinens biztonsági dimenziója: az utóbbit, legyen szó akár Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetről, akár a NATO-ról, csak az Egyesült Államok (és Kanada) részvétele garantálja. A konfliktus-megelőzés gépezete, amelyet a hidegháború kihívásaival szemben hoztak létre, az új helyzetben ismét csődöt mond. Ez került az utóbbi évtizedben három (vagy ha a rövid szlovéniait is számítjuk, négy) véres háborúba. Az a törekvés, hogy minden áron elejét vegyék a koszovói etnikai tisztogatásnak, a NATO első légi háborújához vezetett Európában, s közben Szerbia déli tartományából éppen ez alatt űzték el a legtöbb albánt. A több felvonásos jugoszláv dráma, amelynek színhelye az az ország, amely a semlegesség révén próbálta elkerülni az európai hidegháborús konfrontációt, egyfelől azt mutatja, hova vezet, ha az egypártrendszer ideológiai kizárólagossága helyébe a nacionalizmus szélsőséges megszállottsága lép; másfelől azt, hogy ennek a problémának a kezelésére Európa mindmáig nem talált megfelelő eszközt. A Jugoszlávia elleni légi háborúval ugyan sikerült eddig bizonyítania a demokratikus Európának és az amerikai szuperhatalomnak, hogy nem tűrik ölhetett kézzel az emberi jogok semmibe vételét - azt viszont mindeddig nem, hogy meg tudják akadályozni az etnikai terrort. A demokratikus Európa értékei közé tartozik, hogy erről nyílt vita folyhat a társadalomban: megszólalnak nem csupán a kényszerűen alkalmazott kemény eszközökért felelősséget vállaló döntéshozók, hanem azok is, akik a céllal általában egyetértenek, de a választott vezetőik által választott eszközökkel nem, azokat hibásnak, az eredményt pedig kudarcnak tekintik. így Európa napján a földrésznek, bármekkora utat tett meg az elmúlt fél évszázadban, egyszerre kell szembenéznie ismét a háború és a béke kihívásával. A jugoszláviai háború megpróbáltatásával, amelynek tétje éppen az, miként lehetne Végre megszüntetni a nacionalista etnikai vérengzéseket a Balkánon, és ezzel utat találni megelőzésükre másutt is és a béke kihívásával, amelynek tétje viszont egy olyan demokratikus Európa megőrzése (és ahol még nincs: megteremtése), amelyben minden európai nemzet és ország otthon és jól érzi magát, és egymást segítve építheti jövőjét. A kettő ma elválaszthatatlanul összefügg. A szerző az MTI munkatársa OLVASÓI LEVELEK Ami megtarthat bennünket Szepsi önkormányzatának kezdeményezésére Hitbeli meggyőződés és demokrácia címen ökumenikus istentisztelet volt. A gyűlésre a távolabbi községekből is sokan eljöttek. Jó érzéssel töltött el mindanynyiunkat, hogy a gyűlés a református lelkész nyitóimájával kezdődött, és záróimával ért véget. A római katolikus lelkész beszédében érintette mindazt a változást és eredményt, amely a keresztény vallás felvételével Európa népeinek életében, kultúrájában bekövetkezett. Megtartó ereje évszázadokon át megmutatkozik a népek életében. A magyarság történelmében az ezredfordulón a keresztény vallás felvétele elkerülhetetlen volt. Ha nem következik be, a rokon népek (hunok, avarok) sorsára jutunk: eltűnünk a népek kavargó forgatagában. Ezeréves történelmünk során mindig a krisztusi hit jelentette az állami élet megszilárdulását és az emberi-erkölcsi értékek megőrzését. Az elmúlt évtizedekben az idegen hatalmak durva beavatkozása népünk nemzeti, társadalmi és vallási életébe súlyos csapást jelentett. Bugár Béla, az MKP elnöke beszédében hangsúlyozta: eddig is keresztény szellemben végezték munkájukat, s nem térnek le erről az útról. Demeter Ferenc Szepsi Mesebeli kereskedő Egy átíagos család számára az új autó megvásárlása sok kemény hónap munkájának az eredménye. Mivel nem kis összegről van szó, az ember elvárja a kellő figyelmet, türelmet az ügyintézés során. Mi ezt a nagyon kellemes környezetet a dunaszerdahelyi AutotechnikaŠkoda Salonnál találtuk meg. Csak gratulálni tudok a cégvezető úrnak, hogy üyen munkatársakat sikerült maga köré gyűjteni. Mivel az autó általában a családot szolgálja, náluk a család a gyerekeket is jelenti. A legrosszcsontabb kisgyerek is bátran csodálhatja - akár belülről is - a legújabb bőrüléses álomautókat. S míg a család felnőtt tagjaival a bonyolult papírhegyeket küzdik le - hatalmas türelemmel és készséggel -, addig a gyerekek elmerülhetnek a játszótér rejtelmeiben. Derzsi úr segítőkészsége és kedvessége biztosan nagyon sok vevőt megkapott. Emberségből is kiemelkedő helyen áll. Bóna Zsuzsa Csallóköznádasd