Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-25 / 118. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 1649. GAZDASÁG ÉS FOGYASZTÓK n A nemzetközi jog sem tud mit kezdeni ezzel az esettel Az agg diktátor kálváriája Ha a brit belügyminiszter elutasítja Augusto Pinochet védőinek fellebbezését, a tábornok kiadható a spanyol igazságszolgáltatásnak. Elméletileg. Gyakorlatilag viszont arról van szó, hogy nincs ilyen gyakorlat. GÖRFÖL ZSUZSA Pinochet nemzetközi elfogató parancs alapján történt londoni letartóztatása kellett ahhoz, hogy a jogászok rádöbbenjenek: teljesen tisztázatlan a diplomáciai mentesség kérdése. Chile arra hivatkozva követelte a tábornok elengedését, hogy volt államfőként, örökös szenátorként mentesség jár neki, ráadásul diplomata útlevéllel utazott. A londoni felső bíróság is úgy döntött, exállamfőnek is jár a mentesség. Ezt utasították el a lord bírák, s ez a két, egymásnak ellentmondó határozat tárta fel: egyetlen európai országnak sincs pontos törvényi szabályozása erre vonatSoha egyetlen diktátor sem fog önként lemondani. kozóan. Svájc a nemzetközi szokásjogra hivatkozik, Spanyolországban pedig egyáltalán nincs ezzel kapcsolatos jogelv. Franciaország csak a hivatalban lévő államfő mentességét ismefi el, a diplomáciai útlevél puszta birtoklása nem érv. Görögországban, Finnországban, Svédországban, Olaszországban is csak a hivatalban lévő államfő mentességét ismerik el. Arra vonatkozóan azonban, hogy az adott ország ország jogrendje hogyan járna el a Pinochetéhez hasonló esetben, semmilyen szabá„Nem voltak emberek" Apja védelmezése a fiú szent kötelessége. Egészen más kérdés a védelmezés milyensége. Ezért keltett előbb Spanyolországban, majd annak határain túl is felháborodást az az interjú, amelyet tavaly december elsején sugárzott a katalán televízió. Augusto Pinochet Hiriart, a volt diktátor fia „világméretű szocialista összeesküvésnek" nevezte apja londoni őrizetbe vételét, és védelmébe vette ellenzékiek apja tudtával vagy rendeletére történt meggyilkolását. Azt állította, az agyonlövések jogosak" voltak, mert „nem embereket végeztek ki, hanem vadállatokat". Ugyancsak jogosnak mondta mindazok a cselekményeket, amelyek a katonai kormányzat idején történtek, s amelyeket most apjának rónak fel. Ennek ellenére - fűzte hozzá - ő és apja készek lennének bocsánatot kérni, ha a chilei megbékéléshez ez szükséges lenne. Úgy vélekedett, az apja által megbuktatott Salvador Allende elnöknek is bocsánatot kellett volna kérnie, ha nem vesztette volna életét a puccs idején, ugyanis hivatali ideje alatt jelentékeny módon megsértette az emberi jogokat. Áz ifjabb Pinochet állítása szerint Allende alatt az egyén jogai az állam jogai mögé szorultak. Csak az Allende által előidézett „barbarság" okozna lidérces álmokat neki és apjának, egyébként mindkettőjüknek nyugodt a lelkiismerte - fűzte hozzá, (m-g) lyozás sem létezik, illetve az igazságszolgáltatásnak kellene döntenie, remélhetőleg mellőzve a politikai szempontokat. Mivel közben több ország is eljárásokat kezdeményezett Pinochet ellen, felmerült az ilyen esetek egységes elbírálásának igénye. A legkényesebb helyzetben azonban Chile van, ahol - mint az ügy kapcsán kiderült - még mindig nem sikerült lezárni a múltat. Elhangzottak olyan vélemények, hogy ha eljárás indul Pinochet ellen, soha egyetlen diktátor sem fog önként lemondani. Nem tekinthetők teljesen alaptalanoknak azok az aggodalmak sem, hogy a hadsereg esetleg puccsot követ el a katonák körében hősként tisztelt agg tábornok elítélése esetében. S miközben a chilei kormány hivatalosan ragaszkodik Pinochet szabadon bocsátásához és hazatéréséhez, valójában - ezt például a külügyminiszter is elismerte egy interjúban - tart attól, hogy ez bekövetkezik, pontosabban attól, hogy ez mit idézne elő az országban. A chilei jogászok már kimondták: hazájában Pinochetet nem lehet felelősségre vonni, erről ő maga körültekintően gondoskodott. Augusto Frei elnök és kormánya azonban mégis azt bizonygatja, lehetne erre módot találni. Mire a junta áldozatai és hozzátartozóik egy kézenfekvő kérdéssel reagálnak: miért nem tették már meg? Miért kellett várni egy spanyol vizsgálóbíró szemfülességére és a brit hatóságok törvénytiszteletére? Nincs válasz. Pedig a puccsal hatalomrajutott tábornok legalább háromezer ember halálért felelős. Ennek ellenére még a Vatikán is szót emelt érte, korára, egészségi állapotára való tekintettel könyörületességet kérve Londontól. Feledve, hogy ez az ember bizonyítottan nem volt könyörületes... Akik megjárták börtöneit, akik elveszítették családtagjaikat, azok számára változatlanul véres kezű diktátor egyenruhában vagy anélkül, államfőként vagy szenátorként. (ČTK/AP) Huszonöt év után tette közzé egy rádióamatőr az árulkodó felvételt Gyáva volt és kegyetlen EL MUNDO A spanyol lap chilei tudósítója számolt be arról, hogy egy - magát megnevezni még mindig nem akaró - rádióamatőr huszonöt évvel a puccs után nyilvánosságra hozta azt a hangfelvételt, amelyet La Moneda elnöki palota bevételéről készített. Ebből kiderül, hogy a puccs résztvevői angolul beszéltek az akció alatt, a felvételen tisztán hallható, ahogy Patricio Carvajal ellentengernagy azt mondja. ,Azt mondják, Allende öngyilkos lett, és már halott". Ezután Gustavo Leighnek, a légierő parancsnokának hangja hallatszik: „Értettem", majd messzebbről Pinochet hangja is: „Értettem". Pinochet ugyan nem tud angolul, de az „öngyilkosság" szó spanyolul is hasonlóan hangzik. Mindez 1973. szeptember 11én délután fél háromkor történt. Az El Mundo tudósítója, miután meghallgatta a felvételt, így írta le benyomásait. „A hang érzékletesen fejezi ki az érzelmeket és a személyiség árnyalatait. Pinochet aki Penalolénban tartózkodott a fővárosban zajló puccs alatt - gyávának és ugyanakkor kegyetlennek mutatkozik a felvételen. Sokszor ismétli Leighnek, hogy bombázza a La Monedát, és amikor az késésről ad hírt, Pinochet idegesen, szinte hisztérikusan kiabál." A felvétel alapján az is kiderül: Pinochet valósággal rettegett Allende meggyőző erejétől, ezért nem volt hajlandó tárgyalni vele, a többi puccsista kérelme ellenére. Amikor Carvajal szt jelentette neki, hogy Allende közvetlen munkatársai beszélni szeretnének vele, Pinochet azt kiabálta: „Tárgyalásról szó sem lehet! Adják meg magukat! Feltétel nélkül!" Pinochet eleinte azt akarta, hogy Allendét családjával együtt külföldre száműzzék, de Leigh tartott tőle, hogy a junta elleni propagandával sokat árthat nekik. Pinochet erre előállt javaslatával: „Szerintem küldjük el őket valahová, repülőn, útközben pedig dobáljuk le őket". Mindez végül nem valósult meg, hiszen Salvador Allende a La Moneda bombázása láttán öngyilkosságot követett el. Politikusok, közéleti személyiségek, írók véleménye, állasfoglalások a volt chilei diktátor mellett és ellen Súlyos vádak, morális érvek, jogi kételyek ÖSSZEFOGLALÓ Chile kormánya természetesen azonnal tiltakozott Augusto Pinochet londoni letartóztatása ellen. Függetlenül attól, hogy tagjainak mi volt a véleménye az esetről, hivatalból ezt kellett tennie. Egy chilei állampolgárról volt szó, s ilyen körülmények között egy demokratikus országnak így kell eljárnia. S mit tettek a nem demokratikusak? Azok inkább mélyen hallgattak, vagy az eljárással kapcsolatos kételyeiket hangoztatták. A legkellemetlenebb helyzetbe talán Fidel Castro kubai államfő került. Éppen Spanyolországban tartózkodott látogatáson, s bár nagyon jó barátja volt Salvador Allende egykori chilei elnöknek, akit Pinochet öletett meg az 1973-as puccs idején, nem csatlakozott a spanyol baloldal örömünnepéhez. Egy olasz lapnak nagyon óvatosan csak annyit mondott: „morálisan helyénvaló, de jogilag megkérdőjelezhető" a brit hatóságok eljárása. Nem kétséges, nyilván arra gondolt, hogy valamely külföldi útja során akár ő is így járhat. Közép-Európából is szárnyra kelt egy disszonáns hang: a lengyel kormánykoalícióhoz tartozó Keresztény-Nemzeti Egyesülés már október 22-én levelet intézet Nagy-Britannia varsói nagykövetségéhez, követelve Pinochet haladéktalan szabadon bocsátását, egyben megdöbbentő, sőt felháborító cselekedetnek minősítve a letartóztatást. Hasonló levelet intézett a nagykövetséghez az egyik lengyel jobboldali ifjúsági szervezet, a Fiatal Korosztály Mozgalom is. Mindkét levél azzal érvelt, hogy Pinochet múlhatatlan érdemeket szervezett mint nagy antikommu nista harcos, hiszen „a XX. századi politikusok közül szinte elsőként szállt szembe eredményesen a kommunista erőszakkal", megmentette országát a Szovjetunió által finanszírozott baloldali forradalmároktól. Carlos Fuentes mexikói író, aki kamaszkorában Chiélében élt, határozottan cáfolja, hogy Pinochet a katonai puccsal marxista diktatúrától mentette volna meg az országot. Szerinte Chile demokrata hagyományai a század első felében népi demokráciává fejlődtek, s ennek volt logikus következménye Allende és a Népfront 1970-es győzelme. Kommunista diktatúráról pedig szó sem lehetett volna, hiszen Allende nem élvezte a hadsereg támogatását. Fuentes elismeri, hogy Pinochet 15 év alatt rendbe tette a chilei gazdaságot, de annak kényes helyzetéért nem Allende volt a felelős, hanem az amerikai Nixon-kormány megkülönböztető politikája. Azonkívül kérdéses, hogy a gazdasági javulás igazolja-e a diktatúrát: a gyilkosságokat, a kínzásokat, az emberi jogok lábbal tiprását. Fuentes hangsúlyozza: Nürnberg óta az emberi jogok ellen elkövetett bűncselekmények univerzális jellegűek és nem évülnek el, tehát a brit hatóságok eljárásajogos volt. Egy chilei író, Ariel Dorfman, aki maga is a diktatúra áldozata volt, helyeselné Pinochet elítélését, ugyanakkor attól tart, hogy egy ilyen ítélet esetleg újabb puccshoz vezetne. „Az, hogy mi történik Pinochettel, valójában teljesen mindegy a számomra. Az viszont nem, hogy mi lesz a többi, 15 millió chileivel, akinek szembe kell néznie a diktátor összegubancolódott örökségével" - nyilatkozta. Idős és beteg. Akkor kegyelmet érdemel? (ČTK/AP) Jorge Edwards, egy szintén külföldön élő chilei író nem tart puccstól, mivel véleménye szerint a diktatúra megítélésével kapcsolatban Chilében már a felejtés van túlsúlyban. Helytelen lenne a volt diktátort elítélni, ha az eljárást a bosszú motiválna - vélekedett a dalai láma, hozzátéve: egy öreg emberről van szó, s ezért helyesebb lenne megbocsátani neki. George Bush volt amerikai elnök ugyancsak Pinochet mielőbbi szabadon bocsátása mellett foglalt állást, s az egész ügyet az „igazságszolgáltatás paródiájának" nevezte. Ennél is egyértelműbben fogalmazott Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter: „Boldog lennék, ha Pinochet visszatérhetne Chilábe... Ez az epizódus már túl sokáig tart és teljes mértékben egyeüttérzek a tábornokkal." Ehhez kétség sem férhet, hiszen február végén Washingtonban nyilvánosságra került egy korábban titkos dokumentum, amelyben Kissinger 1973 és 1977 között volt külügyminiszter - elismerését fejezte ki Pinochetnek a puccs véghezviteléért. A magánbeszélgetés, amelyről a feljegyzés készült, 1976. június 8-án zajlott Santiagóban, ahol Kissinger az Amerikai Államok Szervezetének ülésén vett részt és síkra szállt az emberi jogok tiszteletben tartasáért. Mivel ezt Pinochet joggal vehette volna bírálatnak, az amerikai diplomácia vezetője már előre mentegetőzött, s közölte a diktátorral: ne vegye túlságosan k9molyan a szavait. „Az Egyesült Államok rokonszenvvel figyeli, amit ön itt próbál véghezvinni. Véleményem szerint az előző kormány a kommuniszmus felé hajlott. A legjobbakat kívánom önnek. Ugyanakkor gondjaink vannak, elsősorban a kongresszusban, az emberi jogok kérdése miatt. Mint tudja, a kongressztus most vitatja a Chilének nyújtandó segítség megszorítását. Mi ellene vagyunk. (...) További sok sikert kívánok, és remélem, hogy továbbra is meglesz a lehetőségünk, hogy segítsük önt" - mondta Kissinger a beszélgetés során, amelyet emlékirataiban még csak meg sem említ, (gzs) 1998. október 16. A brit rendőrség egy spanyol bíró által népirtás, terrorizmus és kínzás miatt kiadott nemzetközi körözés alapján előzetes letartóztatásba helyezte a gyógykezelésen Londonban tartózkodó Augusto Pinochetet. 1998. október 17. A chilei külügyminisztérium hivatalosan tiltakozott a brit hatóságoknál a letartóztatás miatt, azzal érvelve, hogy az örökös szénátor Pinochet diplomáciai útlevéllel utazott, így diplomáciai mentességet élvez. 1998 október 28. A londoni felső bíróság egyhangúlag úgy döntött, hogy Pinochet mint volt államfő mentességet élvez minden büntető vagy polgári peres eljárásban, amelyet brit bíróságon indítanak ellene olyan cselekmények miatt, amelyet hivatalos minőségben követett el. A döntés ellen azonnal fellebbezett az ügyészség. 1998. október 30. A londoni felső bíróság óvadék ellenében ideiglenesen szabadon engedte Pinochet tábornokot, azzal a feltétellel, hogy továbbra is rendőri őrizet alatt marad. 1998. november 4. A legfőbb bírói hatalmat gyakorló Lordok Házának bírái megkezdték a meghallgatást a fellebbezés ügyében. 1998. november 6. A madridi kormány jóváhagyta, hogy Spanyolország elküldje a brit hatóságoknak a tábornok kiadatására vonatkozó kérelmet, miután a spanyol legfelső bíróság úgy döntött, hogy illetékes a tárgyalás levezetésére. 1998. november 25. A lord bírák egyetlen szavazatnyi többséggel nem ismerték el Pinochet mentességét. Az exdiktátor aznap lett 83 éves. 1998. november 30. A chilei kormány hivatalosan is kérte Pinochet kiadatását, de azt is bejelentette, hogy Santiagóban nem akarnak bűnvádi feljelentést tenni a volt diktátor ellen, aki ellen már 14 keresetet nyújtottak be a chilei hatóságok. 1998. december 1. Augusto Pinochet elhagyta a londoni magánkórházat. 1998. december 9. A brit belügyminiszter felhatalmazást adott a tábornok ügyében megindított spanyol kiadatási folyamat folytatására. 1998. december 10. Pinochet ügyvédei fellebeztek arra hivatkozva, hogy a lord bírák egyike elfogult, lévén az Amnesty International egyik alapítványának elnöke. Ä lordbírák döntésének megkérdőjelezésére még nem volt példa a brit jogtörténetben. 1998. december 14. Pinochet ügyvédei megfellebbezték Jack Straw belügyminiszter döntését is. 1999. január 18. A lordbírói testület - miután helyt adott a fellebbezésnek - megkezdte az új meghallgatást az ügyben. A hagyományoktól eltérően ezúttal nem öt, hanem hét lordbíró vett részt az eljárásban. 1999. március 24. A lord bírák 6:1 arányban úgy döntöttek, Pinochet csak részleges büntetőjogi védettséget élvez és ügyében a spanyol kérés alapján megindítható a kiadatási eljárás. Egyben leszűkítették azoknak a vádpontoknak a körét, amelyek alapján a kiadatásra sor kerülhet. 1999. április 15. A brit belügyminiszter szintén úgy döntött, lefolytatható a kiadatási eljárás. 1999. május 6. Pinochet védői ismét fellebbeztek. Az oldalt összeállította: Görföl Zsuzsa