Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-24 / 117. szám, hétfő

8 Tévé és Rádió ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 24. A legnagyobb elismerés mindig a nézők tapsa volt. Ez adott erőt ahhoz, hogy újból és újból felálljanak a színpadra A Kármán József Színkör tíz éve Alternatív filmfesztivál Bazinban Május 29-30-án kerül sor a Pozsony melletti Bazinban az I. alterna tív filmfesztiválra. A szervezők fórumot szeretnének biztosítani azoknak az alkotásoknak (játék-, illetve dokumentumfilmeknek), amelyek az utóbbi időben kiszorultak a mozikból, s amelyek törté­nelmi szemszögből mutatják a világot. így a fesztivál első évfolya­ma a „XX. század - történelem és emberek" mottó jegyében zajlik majd. (TASR) SZÍNHÁZ POZSONY HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ladislav Chudík 75. születésnapjára 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: (vendégjáték Nyitrán) Utazás az éjszakába 16 MOZI POZSONY HVIEZDA: Természeti katasztrófa (am.) 15.30, 18 Nyolc mm (am.) 20.30 OBZOR: Pokoli szerencse (cseh) 16 Visszavágó (am.) 18, 20.30 MLADOSŤ: Más nővér (am.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Hogyan szedtem fel a tanárnőt (am.) 17,21 Az élet szép (ol.) 17.30 Négy szoba (am.) 18.45 Nyolc mm (am.) 18, 20.30 Krisztus utolsó megkísértése (am.) 18, 20.15 Halott bogár (cseh) 20 KASSA DRUŽBA: Más nővér (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Star Trek: Űrlázadás (am.) 15.30,17.45, 20 CAPITOL: Hillary és Jackie (am.) 15.30, 17.45, 20 ÚSMEV: Természeti katasztrófa (am.) 16, 18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Knock Off (am.) 19 LÉVA - SLOVAN: Csodás álmok jönnek (am.) 19 GÚTA-VMK: Egy bogár élete (am.) 19.30 Tom Waits új dalai a kilencvenes évek végét idézik Variációk öszvérre Strindberg Kísértetszonátáját Vladimír Sadílek állította színpadra (Archívumi felvétel) JUHÁSZ KATALIN Tom Waits hat év várakoztatás után örvendeztette meg nagyszá­mú rajongótáborát új lemezzel, ám ez sem elsősorban neki, hanem feleségének és állandó noszogató­jának, Kathleen Brennannek kö­szönhető. „Néha úgy érzem, nem egy férfihez, hanem egy kemény­fejű öszvérhez mentem feleségül" - mondogatja gyakran az asszony­ka, és így meg is lett a lemez címe: Mule Variations, azaz Variációk öszvérre. Aki először találkozik Tom Waits dalaival, beleborzong az élménybe, ahogy ez a smirg­lihangú, közismerten józan életű amerikai sanzon-rocker kifordítja a első hallásra ártalmatlan dalocs­kákat, és szürrealista lidércnyo­mást csinál belőlük. Csak akkor megy stúdióba, ha nagyon muszáj, csak akkor koncertezik, ha mene­dzsere egy hatlövetűvel kényszerí­ti, éveken át nincs se híre, se ham­va, de ha egyszer rászánja magát az alkotásra, olyan kaliberű dol­gok születnek, mint ez a sorrend­ben tizenhatodik lemez. Tom Waits hallhatóan visszatért a Rain Dogs-album hangvételéhez, ezért van egy kis deja vu jellege az új lemeznek, de a dalok abszolút a kilencvenes évek végét idézik. A szikár, csörömpölő hanszerelést né­hol kimondottan mai megoldások ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Nyitra. Május 21-én kezdetét vette a nyitrai Andrej Bagar Színházban a hazai társulatok seregszemléje, a Májusi Színházi Nyitra. A követke­ző napokban, május 29-ig össze­sen 11 hazai színház mutatkozik be azzal az előadással, amelyet je­lenlegi repertoárjában a legsikere­sebbnek, illetve a leginkább figye­lemre méltónak tart. Annak elle­nére, hogy a fesztivál az idén már nem kapott állami támogatást, minden társulat elfogadta a meg­váltják fel, a blues, gospell, folk és bálzenei ihletés gyakrabban keve­redik a rock and rollal, mint eddig bármikor. Waits úgy lett kultuszhős Amerikában, hogy egyáltalán nem akart azzá válni, csak csinálta a sa­ját zenéjét, ami jobb híján „rozsda­zenének", vagy „darabos sanzon­nak" nevezhető. A lemezt indító Big In Japan-ban a Primus zenészei is közreműködnek, a dal felejthetet­len, és legalább hat hasonló találha­tó az új korongon, a többi a megszo­kott zseniális Tom Waits-es hang­zást és dallamvilágot hozza. Néhol a hallgatónak az az érzése támad, mintha nagyon részeg hajléktala­nok szemétből guberált hangszere­ken előadott recsegését hallaná, az­tán lassan rájön, hogy így csak a legkiválóbb zenészek tudnak han­gulatot teremteni. hívást, hiszen mint a nyitrai szín­ház igazgatója, František Javorský a pénteki nyitóelőadás előtt el­mondta: ez a rendezvény az egyet­len lehetőség a kölcsönös megmé­rettetésre, a tapasztalatcserére és az összehasonlításra. A kilencna­pos fesztivál programjában ma 15 órakor kerúl sor a Komáromi Jókai Színház előadására (Utazás az éj­szakába), este 19 órakor pedig ma­ga a kulturális miniszter, Milan Kňažko lép színpadra Milan Lasicával és Július Satinskýval a Kumst című szatírában, (vm) A losonci Kármán József Színkör tíz éwel ezelőtt, 1989 tavaszán mutatta be Szabó Magda-Kármán Jó­zsef: Fanni hagyományai cí­mű művét Horváth Lajos rendezésében. A darab kö­zönségsiker lett, s kialakított egy kis közösséget, amely mind a mai napig aktívan dolgozik. PUNTIGÁN JÓZSEF A teljesség kedvéért meg kell emlí­teni, hogy a csoport magja valójá­ban már 1988 nyarán-őszén létre­jött, életre keltője Duray Éva volt, ő kezdeményezte a színjátszó cso­port létrehozását. Meggyőzte és bevonta a munkába azokat az em­bereket, akik kedvet éreztek ah­hoz, hogy színpadra, közönség elé lépjenek. A történelemben tíz év nem hosszú idő, de egy színkör életében már tisztes időszakot jelent. Főleg ak­kor, ha tudatosítjuk, hogy Loson­cot egyre inkább a szórványma­gyarság kategóriájába sorolják. A Színkör így is talpon tudott marad­ni, s mindig kereste és megtalálta az együttműködési lehetőségeket a hivatalokkal, a társadalmi és kul­turális intézményekkel, színjátszó csoportokkal mind helyi, regioná­lis, mind a határokon átnyúló szin­teken. Előadásain gyakran tapsol­tak szlovákok és magyarok közö­sen. Rendezői közül Horváth Lajos robbanékonyságával, hevületével a színpad szeretetére tanította meg a csoportot; Szabó Árpád ar­ra, hogy még a legkritikusabb helyzetből is van kiút, csupán aka­rat és kellő mennyiségű humor kell hozzá; Jankovits Jenő arra, hogy a színpad mindig és mindenkor a né­zőnek szól, a színésznek - legyen az profi vagy amatőr - őket kell szolgálnia; Vladimír Sadílek pedig egy varázslatos színházi világba juttatta el a csoport tagjait, egy olyan világba, amelyet olykor sem ők, sem a nézők nem értettek telje­sen, de együtt élvezték a látványt, a megkövetelt pontos munkát, a kitartást. Nem is biztos, hogy a véletlen hoz­ta úgy: a rendezők valamennyien losonci származásúak, losonciak. Példaképül szogált a salgótarjáni Pataki házaspár is, arra, hogy ho­gyan lehet és kell önzetlenül segí­teni, támogatni a jót és szépet. A csoport a tíz év alatt belekóstol­hatott a színházi világ sokféleségé­be. A kritikusok által nagyon nem, TRUGLY SÁNDOR A nagysikerű Avar Corpus Füzetek V. köteteként jelent meg a közel­múltban Török Gyulának (a közel­múltban 86 éves korában elhunyt régészkollégának) a halimbai avar kori temetőt feldolgozó könyve. Halimba község a Bakony hegység nyugati lankáin fekszik, a Balaton­tól északi irányban található. Már az őskorban ismert lelőhely volt, nem is beszélve a kora középkor évszázadairól, hiszen itt került elő a szerzőnk által már korábban köz­zétett Halimba-cseresi honfoglaló­és kora Árpád-kori temető is. A halimbai avar temetőt első lako­sai valamikor a 7. század elején nyitották, s utána fokozatosan te­metkeztek bele. Mintegy kétszáz éves fennállásának során sírjainak száma 486-ra emelkedett. A sírok egy részét az avar hatalom Kárpát­medencei megszűnte után kirabol­ták, ennek ellenére gazdagnak mondható a leletanyaga. A sírok egy részében fegyvereikkel elteme­tett harcosokat találunk (ezek közé tartoznak az íjak csontborításai és a vas nyílhegyek), akik mellett vi­de a közönség által igen szeretett romantikus Fannitól az elefántem­ber drámáján keresztül egészen a Kisértetszonáta elvont világáig. A Fanni hagyományaival a színházat szerették meg, a Szaltó Mortále a kesernyés humor világába vezetett el, az Elefántember az emberi sors­tragédiát idézte fel, a Charley nén­je az első nagy zenés sikert hozta meg. Míg a Biedermann és a gyújtoga­tók tanulság nélküli misztériumjá­tékban volt tűz, víz és sok tanul­ság, addig a maguk rendezte Iván, a rettentő nem volt rettenetes, de nem is aratott nagy sikert. Strindberg Kísértetszonátáját, a próbákat, a több tonnás színpad­képét és elkészítését, a komáromi Jókai Napok bemutatóján néma ámulattal, mozdulatlanul figyelő nézőket is aligha felejtik el. Minde­nütt szívesen fogadták az Imádok férhez menni bemutatóit. A törökországi vendéglátók és kö­zönsége nyelvismeret nélkül is megértette a Harold Pinter művei alapján összeállított A forrásak sós íze... című darab gondolatiságát, nagy sikert aratott a Doktor úr, és a nézők értették a Hollandiát is meg­járt A kutya, az angyal és a többiek üzeneteit. Avar övkészlet a 60. sírból A csoport bejárta a közeli és távoli községeket, városokat. Volt hely, ahol a játék bejutott a vasárnapi prédikáció intelmei közé, volt szín­pad, amelyen annak nagysága mi­att „elveszett" a csoport, voltak színpadok, ahová alig fért fel, de volt úgy is, hogy nem volt színpad, és akkor maguk készítettékel. Fel­léptek kultúrotthonban, bábszín­házban, színházban, vásárban, szabadtéren, bálteremben és má­Nem is biztos, hogy vé­letlen: a rendezők vala­mennyien losonciak. sutt. Játszottak Surányban - ahol talán még ma sem értik, hogy ho­gyan lehetett telházas magyar kö­zönségük -, Turócszentmártonban - ahol kétszer is tisztelettel fogad­ták őket (ha nyerni nem is nyerhet­tek), Salgótarjánban többször is, ezenkívül Balassagyarmaton, Bu­dapesten és Debrecenben. Loson­cot, Szlovákiát és magukat képvi­selték Törökországban, Denizliben s baráti kapcsolataik révén Dániá­ban, Vejen városában. Rendszeresen részt vettek feszti­válokon, Komáromban a Jókai Na­(Archívum) pokon (ahol nem mindig voltak a zsűri kedvencei), kaptak sok-sok díjat, elismerést és szereztek ta­pasztalatokat. Rendeztek és szer­veztek borversenyt, színjátszó na­pokat, dixieland fesztivált, bálo­kat, éjféli műsorokkal vidították az új esztendőre várakozókat. Eltelt tíz év, amely alatt a csoport­ban több, mint százan dolgoztak, bemutattak 23 egész estét betöltő darabot, s számtalan egyéb műsor­ban vettek részt. A csoport négy rendezővel dolgozott együtt, együttműködési szerződést írt alá a gyöngyösi Mátra Művelődési Központtal, védnökséget vállalt a losonci magyar óvodai osztály fe­lett, segítette az azóta országos ne­vet szerzett Traditional Dixiland Band együttest, baráti kapcsolato­kat alakított ki több színjátszó cso­porttal és szervezettel. Eltelt tíz év. Örömökkel és bána­tokkal, sikerekkel és kudarcokkal, emlékekkel. A legnagyobb elismerést azonban mindig is a nézők tapsa jelentette. Ez adott erőt ahhoz, hogy újból és újból felálljanak a színpadra, vál­lalják a próbák nehézségét, a le­mondást, hogy mind mélyebben tudatosítsák a színpad, a szép szó, a zene, a dallam szépségét. szont ott sorakoznak a szabad, elő­kelő avar férfiak státusszimbólu­mait bizonyító bronz veretekkel dí­szített fegyveröveik. A késői, grif­fes-indás népesség egyik legszebb öwerete a 60. sírból került elő, ezen a nagyszíjvégen egy több lelő­helyről is ismert (többek között Nagysurányból és Komárom-hajó­gyárból) jelenetet láthatunk: em­berek és oroszlánok küzdelmét. Ugyancsak figyelemre méltó a 237. sír laposindás öntött övkészlete, ál­latfejekben végződő kis- és nagyszíjvégeivel. A női és a gyer­meksírokban gyakoriak a szépen megmunkált díszes fülbevalók, az üvegpasztából készült nyakláncok és a különféle szépen megmunkált mellboglárok és a karperecek. Ter­mészetesen nem hiányoznak a sí­rokból a mindennapok női munka­eszközei sem: az orsógombok, a vaskések és az értékes vastűket vé­dő csontból készült díszes tűtartók. A temető elemzéséből kitűnik, hogy annak népessége a 8. század folyamán békében élte minden­napjait, a település megszűnte a frank-avar háborúk következtében a 9. század első évtizedeire tehető. Ma 15 órakor lesz a Komáromi Jókai Színház előadása Májusi színházi fesztivál kezdődött Nyitrán Halimba már az őskorban ismert lelőhely volt. A sírok egy részében fegyvereikkel eltemetett harcosokat találtak Újabb avar kori temető publikációja

Next

/
Oldalképek
Tartalom