Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-22 / 116. szám, szombat

10 KULTÚRA OKTATÁS ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 22. Helyreigazítás A győztesek névsora címmel április 26-i számunkban közöltük a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny nyerteseinek nevét. A felsorolásba sajnálatos módon hibák is becsúsztak. A nevek helyesen: II. kategória, próza: Paszmár Lívia (Vágfarkasd), Csente Viktória (Gúta). III. kategória, próza: Dómján Ádám (Gúta, nem Diószeg). V. kategória: Üveges Henriett. Az érintettek és az olvasók szíves elnézését kérjük, (ú) Van Gogh óriási sikere Los Angeles. Rekord számú látogató, több mint 800 000 érdeklődő kereste fel a város Szépművészeti Múzeumában a január 17-én megnyílt és a napokban zárult kiállítást, melynek címe: „Van Gogh Van Gogh-jai: az amszterdami Van Gogh Múzeum remekművei" volt. Több mint húsz esztendő óta nem mutatkozott ilyen nagy érdeklődés a múzeum egyetlen más kiállítása iránt sem. Á képeket korábban Washingtonban állították ki, ahol 90 nap alatt csaknem félmilliónyian tekintették meg őket. (MTI) Nádas Péter könyve szlovákul Pozsony. A Kalligram Kiadó gondozásában jelent meg Nádas Péter Egy családregény vége című könyvének szlovák fordítása. A könyv ünnepélyes bemutatója május 24-én 17.30-korlesz a Magyar Intézet székházában. A művet a szerző jelenlétében Grendel Lajos, a PEN Klub szlovákiai elnöke méltatja. A szerzőt és a regény Koniec rodinnej ságy című fordítását Peter Zajac irodalomtörténész mutatja be. A könyvet a közelmúltban elhunyt Katarína Kráľová ültette át szlovák nyelvre, (ú) Nádas Péter Magyar nyitány francia fesztiválon Párizs. Idén „magyar nyitánya" lesz Franciaországban a nevezetes epau-i zenei napoknak: a cisztercita apátságban Fischer Iván vezényletével a Budapesti Fesztiválzenekar lép fel elsőként, megnyitva a tíznapos programot. A francia földön is elismert, ide is rendszeresen viszahívott magyar szimfonikus együttes ezúttal Wagner-, Mahler- és Brucknerműveket ad elő. (MTI) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Szöktetés a szerájból szombat 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Koldusopera sz. 19, Száll a kakukk fészkére vasárnap 19 KIS SZÍNPAD: Orpheusz alászáll sz. 19, Vigyázzatok Leonnal! v. 19 KOMAROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Hazudj igazat sz. 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Természeti katasztrófa (am.) sz., v. 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Pokoli szerencse (cseh) sz., v. 16 Visszavágó (am.) sz., v. 18, 20.30 MLADOSŤ: Más nővér (am.) sz., v. 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Hogyan szedtem fel a tanárnőt (am.) sz., v. 17,21 Az élet szép (ol.) sz., v. 17.30 Négy szoba (am.) sz., v. 18.45 Nyolc mm (am.) sz., v. 18, 20.30 Krisztus utolsó megkísértése (am.) sz., v. 18, 20.15 KASSA DRUŽBA: Más nővér (am.) sz., v. 15.30, 17.45, 20 TATRA: Patch Adams (am.) sz., v. 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Hillary és Jackie (am.) sz., v. 15.30, 17.45, 20 ÚSMEV: Természeti katasztrófa (am.) sz., v. 16, 18, 20 IMPULZ: Játsz/Ma (am.) sz., v. 16.15, 19.15 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Nyolc mm (am.) sz., v. 17.30, 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Vizesnyolcas (am.) sz., v. 17,19 LÉVAJUNIOR: Visszavágó (am.) sz., v. 16.30,19 SLOVAN: Vizesnyolcas (am.) sz. 19 Mulan (am.) v. 15 GALÁNTA - VMK: Csodás álmok jönnek (am.) sz. 17.30, 20 v. 20 NAGYMEGYER - SLOVAN: A remény kikötője (am.) sz., v. 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: A szerelem hálójában (am.) sz. 19 Vasárnap este jótékonysági koncert a szabad ég alatt Szép álmokat, gyerekek! ÚJ SZÓ-HÍR Kassa. Peter Dvorský hosszú idő után először énekel Kassán, méghozzá a város főutcáján, ahol vasárnap este a koszovói menekültek, főleg a gyerekek megsegítésére rendez hangversenyt. Az est létrehozásában Rudolf Schuster főpolgármester is segített, és Dvorský mellett fellépnek a hazai operaműfaj legjelentősebb képviselői, többek között Simon Šomotjai, Yvetta Tannenbergerová és Ján Galia. A zenei kíséretet szintén ismert művészek, a kassai Állami Szimfonikus Zenekar tagjai szolgáltatják majd, Rastislav Štúr vezényletével. A nagyszabású rendezvény címe „A Véget ért a magyar oktatási intézményekre nehezedő lélektani nyomás és hátrányos megkülönböztetés korszaka Minőségi iskolát - de miből? Az egész társadalmat sújtó pénzhiány, melyért nem a mostani kormányt terheli felelősség, a költségvetési szférán belül az oktatásügyben is feszültségeket okoz. Ennek következtében az idén is problémák lesznek az iskolák fenntartásával, tovább romlik az épületek állaga, nem lesz elég pénz karbantartásukra, a fejlesztésről már nem is beszélve. SVINGER ISTVÁN Az iskolaügy idei költségvetése összességében még a mélypontra süllyedt tavalyinál is kevesebb, hiszen emelkedtek, s az év folyamán bizonyára még növekedni fognak az energiaárak, amelyek drágítják az iskolák működtetési költségeit. Sajnos a pénzelosztás központi rendszer alapján történik, ami nem biztosítja a pénzeszközök hatékony felhasználását. A tanügyi igazgatóságok megszüntetése után áttekinthetetlenné vált a pénzelosztás módszere, mely gyakran az állami hivatalok és hivatalnokok önkényeskedéséhez vezetett. A jelenlegi finanszírozási modell nem ösztönzi az iskolákat a gazdaságosságra. Azok járnak jól, akik nem takarékoskodnak, maximálisan kimerítik a költségvetést. Ez még önmagában így rendjén is lenne, de meg van határozva, hogy a pénzt mire kell költeni. Tehát nem az iskolák valós szükséglete, hanem az állami hivatalok-hivatalnokok döntése a mérvadó. A pénzelosztás olyan demokratikus rendszerét kell megalkotni, mely lehetővé teszi, hogy az állami pénzeszközök elosztásáról és felhasználásáról helyben, az iskolákban döntsenek. A pedagógusok tehát joggal várják az iskolák finanszírozásáról szóló törvény mielőbbi elfogadását. Ebben egyértelműen ki kell mondani, hogy az államilag kötelező feladatok ellátásához a pénzt az iskoláknak az állami költségvetésből kell kapniuk, konkrétan meghatározott normatívák alapján. A normatíva ne csak a tanulólétszámra, hanem a csoportlétszámra is vonatkozzon, hogy a pedagógiai elvek ne sérüljenek. Tudatosítani kell, hogy az oktatásban a túlzott takarékossági intézkedések negatívan hatnak a pedagógusok kezdeményezésére, és hozzájárulnak a szakma elhagyásához. A kedvezőtlen gazdasági Talán végre optimizmussal tekinthetünk a jövőbe helyzet ellenére is biztosítani kell az iskolarendszer bizonyos fokú dinamizmusát. A jogalkotásnak ki kell terjednie az iskolák finanszírozásának költségvetésen kívüli forrásaira is. Ilyenek lehetnek az önkormányzatok, vállalkozók, szülők és egyebek, akik érdekeiknek és lehetőségeiknek megfelelően részt vehetnek az iskolák kiegészítő finanszírozásában oly módon, hogy az számukra is előnyös legyen. Ennek kapcsán szükséges, hogy az adórendszer tervezett reformja ösztönözze ezeket a támogatásokat. A különböző szülői és tanulói illetékeket az iskolában kell hagyni, hogy ott kerüljenek felhasználásra. A közeli célok között szerepel a közszolgálati törvény elfogadása, mely a pedagógusokkal mint állami alkalmazottakkal számol. A törÉvről évre gyarapszik a szakképesítés nélküliek száma. vény elfogadását év végéig tervezik, az viszont már most nyilvánvaló, hogy bevezetésére ebben az évben nem kerül sor, hisz ez a költségvetést jelentősen leterhelné. A kormányprogram évente számol a pedagógusok béremelésével, ám a jelenlegi katasztrofális gazdasági helyzet miatt erre valószínűleg idén nem kerül sor, bár előbb 17, majd 10 százalékos emelést helyeztek kilátásba, mely a valóságban csak az infláció mértékét csökkentette volna. Bár a helyzet járásonként eltérő, sok iskolában az idei év első két hónapjában a pedagógusok csak alapbért kaptak, elmaradt a mozgóbér. Ez pedig tiszta fizetésük csökkenését jelenti az előző évhez viszonyítva. Annyi bizonyos, hogy tovább folytatódik a pedagógusok elvándorlása a szakmából, öregszik a pedagógustársadalom, egyre gyérebb az utánpótlás. Félő, hogy az új évezred kezdetén nem lesz ki tanítson, hiszen már jelenleg is léteznek olyan iskolák, ahol a pedagógusok 30-50 százaléka nyugdíjas vagy közvetlenül a nyugdíjkorhatár előtt áll. Minőségi iskolát akarunk, miközben iskoláinkban évről évre gyarapszik a szakképesítés nélküliek száma. Ez a negatív tendencia és statisztika még lesújtóbb a magyar tanítási nyelvű iskolákban, ahol az elmúlt évek tudatos romboló politikája is megtette hatását. A sok ürömben némi reményt kelthet a kormány által a fiatal pedagógusok megsegítésére létrehozandó pénzügyi alap, melynek célja a kezdő pedagógusok pályán tartása, a pedagógushivatás vonzóbbá tétele. Sürgős igényként je(Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) lentkezik az anyanyelven történő pedagógusképzés megoldása. A kormányprogram szerint megteremtik a feltételeket a már meglévő egyetemeken. A nemzetiségi Az oktatásban a túlzott takarékossági intézkedések negatívan hatnak. iskolák hálózata számára létre kell hozni a szükséges háttérintézményeket. Nem kétséges, hogy a szlovákiai oktatásügy, s azon belül a magyar iskolák, válságos időszakot élnek át. Ez az év, de az elkövetkező sem lesz könnyű. Mégis van valami, ami biztató és reménytkeltő lehet számunkra. Véget ért a magyar iskolákra nehezedő óriási lélektani nyomás, a kiszolgáltatottság, kiszámíthatatlanság és a hátrányos megkülönböztetések időszaka. Pedagógusaink nyugodt légkörben végezhetik munkájukat, gyarapíthatják tanítványaik ismerettárát. Talán végre optimizmussal tekinthetünk a jövőbe, melytől sorsunk méltányos rendezését várjuk. Mert pedagógusnak lenni a fejlett demokráciákban elsősorban rangot és megbecsüléstjelent. A szerző pedagógus Képet kapunk a kötetből nemcsak Csorba Győző, hanem egy egész nemzedék, illetve korszak nézeteiről is Műfordítók: hódítók és mesteremberek POLGÁR ANIKÓ A versfordítás szerepéről, lehetőségeiről és lehetetlenségéről folyó viták örökéletűnek tűnnek. Az irodalom - illetve műfordítástörténet egyes korszakaiban mindig más és más iskolák, nézetek uralkodtak. A múlt században divatos és a nyugatosok fellépése előtt mérvadó elgyermekek nyugodt álmáért", és a nézők maguk dönthetik el, menynyit dobnak be az odakészített perselyekbe. Mivel nemcsak a fellépők, hanem a választott művek is ismertek és népszerűek, valószínűleg nem lesz hiány érdeklődőkben. A műsoron szerepelnek áriák Bizet Carmenjéből, Donizetti, Puccini és Verdi műveiből, és elhangzik egy részlet Dvorák Rusalkájából, illetve Rudo Geri „Remény" című dala, melyet a szerző Peter Dvorský kérésére külön erre az alkalomra írt. Aki tehát segíteni szeretne a koszovói albán gyermekeknek és egy szép estét szeretne saját magának, vasárnap este fél nyolckor menjen kí a kassai főutcára, (juk) képzelés szerint a költeményeket nem az eredeti, hanem a nekik „megfelelő" formában kell tolmácsolni: Szapphót pl. magyarul népdalformában, hiszen a görögök is népdalszerűnek érezték verseit. Ezzel az elképzeléssel még századunk ötvenes éveiben is találkozhatunk, amikor Mészöly Gedeon négyütemű 12-esekben fordította le az Odüsszeiát. Érvelése azonban ebben az időben már meglehetősen idejétmúltnak számított. A nagy áttörést ugyanis már a Nyugat első nemzedéke meghozta. Ök teljesen más, szubjektívabb szempontokat állítottak a versfordítás középpontjába. Szerintük a leglényegesebb a költő-műfordító egyéniségének lehető legnagyobb mértékű átsugárzása a fordított versbe. A nagy műfordító a maga számára hódít, nem úgy, mint a fordító-mesterember, akinek fő célja a „közkinccsé tevés". Ezt a nagy paradigmaváltást azonban a második világháború után egy újabb, nem kevésbé meglepő fordulat követte. A műfordítást az ötvenes években kezdődő új paradigma elméleti megalapozói a tudomány és a művészet egységének tekintették, s szembeállították a Nyugat „műfordítói impresszionizmusával", mely csupán átköltéseket eredményezhet. A hűség fogalma tehát átértékelődött, a forrásszöveg befolyása megnőtt. Ez az új paradigmaváltás azt a nemzedéket érintette a legérzékenyebben, amely még a Nyugat védőszárnyai alatt indult, s leginkább a második világháború után teljesedett ki: a Nyugat harmadik nemzedékét. Voltak közöttük, akik „behódoltak", sőt, az új paradigma Voltak, akik „behódoltak", sőt, az új paradigma alakítói lettek. alakítói lettek (pl. Devecseri Gábor), legtöbben azonban elméleti írásaikban s a kialakult viták során is erősen ragaszkodtak a nyugatosoktól örökölt eszményeikhez. Ez persze nem jelenti azt, hogy a gyakorlatban néhány versfordításukon ne lennének ott az új paradigma nyomai. A Nyugat harmadik nemzedékének tagja Csorba Győző is, így az ő műfordítói életművén is bizonyos kettősség látszik. „A műfordítás manapság már nem »királyi kedvtelés«, mint a Nyugatnemzedék nagyjai számára volt" állapítja meg keserűen. Ő maga is sok mindent kényszerből, felkérésre fordít. Legjobb fordításai azonban a számunkra ma sokkal szimpatikusabb nyugatos eszméket hordozzák. Költői életművébe szervesen beépülnek Hélinand középkori francia költő halálversei (melyeket Csorba kétszer is lefordított, hiszen a későbbi átdolgozás teljesen új fordításnak fogható fel), a Faust II. része és a Janus Pannonius-tolmácsolások, melyekkel elméleti írásaiban is sokat foglalkozik. A Pannónia Könyvek sorozatban a közelmúltban megjelent kötet Csorba Győző műfordítással kapcsolatos írásait tartalmazza (könyvrecenziókat, kritikákat, tanulmányokat, vallomásokat), valamint a műfordításköteteiről megjelent méltatásokat. Az olvasó így képet kap nemcsak Csorba Győzőnek, hanem egy nemzedéknek illetve korszaknak a műfordításról alkotott nézeteiről is. (Csorba Győző, a fordító, Pro Pannónia Kiadói Alapítvány, 1998, válogatta: Tüskés Tibor)