Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-20 / 114. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 20. KOMMENTÁR Két bába között TUBA LAJOS Keményen kikelt a Szlovák Nemzeti Bank ellen hétfőn Brigita Schmögnerová pénzügyminiszter. - Féléves közös munkánk ve­szett kárba abban a pillanatban, amikor a jegybank előzetes kon­zultáció nélkül úgy döntött, nem veszi át a költségvetési hiány fe­dezésére kiadott állami kincstárjegyeket - mondta. A jegybank szó­vivője még aznap közölte, nem kommentálják a pénzügyminiszter vádjait. A korona egyre zuhanó árfolyama kapcsán az utóbbi na­pokban két érdek csap össze. A pénzügyminisztérium a bankközi piac kamatait 15 százalék alatt tartaná, hogy olcsóbb legyen a költ­ségvetési hiány finanszírozása. Ezt akkor tudja megtenni, ha a jegybank átveszi tőle a kincstárjegyeket, és nem szorulnak a keres­kedelmi bankokra. A jegybank érdeke a magasabb kamat, hogy a külföldi spekulánsok koronába fektessék a pénzüket, és csökkenjen a devalvációs nyomás. Schmögnerová szerint a jegybank főleg a kamatemelésre helyezi a hangsúlyt, ahelyett hogy a devizakészle­tek terhére vásárolva támogatná az árfolyamot. Érvek tehát mind a két oldalon vannak, csak éppen a két bába kö­zött elvész a gyermek, vagyis a korona árfolyama egyelőre csök­ken. Ráadásul Schmögnerová hétfőn rendre a kormány nevében beszélt, pedig ebben a kérdésben ott sincs egyetértés. A korona ár­folyamát ugyanis hosszabb távon nem menti meg sem a kamat­emelés, sem pedig a devizakészletek apasztása. F.hhez a reform folytatása és a gazdaság növekvő pályára állítása szükséges. Ne ál­tassuk magunkat, ma már nyilvánvaló, hogy a januárban közzé­tetthez képest sokkal keményebb rendelkezésekre van szükség. Mikuláš Dzurinda kormányfő tegnap bejelentette: mind a négy ko­alíciós párt elnöke hajlandó erre. Nyilvánvaló, hogy május 29-én este tíz óráig, a választási helyiségek bezárásáig nem kerül sor újabb megszorító intézkedésekre. Dzurinda azonban azt akarta je­lezni a gazdaság és főképp a pénzpiac szereplőinek, hogy a két bal­oldali párt vezetője is elszánta magát a kemény intézkedésekre. Most az a kérdés: van-e még annyi bizalom a lassan két hónapja tétlen kormány iránt, hogy kihúzzuk még két hétig. Ha igen, újraé­ledhet a túlélés reménye. Ekkor talán azt is megérjük, hogy sok év várakozás után a jegybank és a pénzügyminisztérium közösen dol­gozza ki a jövő évi monetáris politikát. JEGYZET Kenyeret és tankot GAÁL LÁSZLÓ „Úgy tűnik, a volt államtitkár úr már elfelejtette a saját szavait" - mondta a minap Jozef Gajdoš címére Pavol Kanis védelmi mi­niszter. Gajdoš azzal érdemelte ki Kanis figyelmét, hogy a Slovenská Republika hasábjain „hazaárulással határos bűncse­lekmény" elkövetésével vádolta őt, mivel az Államvédelmi Ta­nács a miniszter javaslatára jó­váhagyta száz darab harckocsi eladását a külföldnek, és állító­lag további száz darab eladását tervezi. A cikk szerzője szerint az üzlet komolyan veszélyezteti a hadsereg harcképességét. Ka­nis azért nevezi feledékenynek Gajdošt, mert annak idején ép­pen az akkori államtitkár jelen­tette ki, hogy a szlovák hadse­regnek 230 tankra van szüksé­ge, ezzel szemben ma 477-tel rendelkezik. Kanis nem tagad­ta, hogy a tankokat valóban el akarják adni, sőt, a hadsereg személyi állományának és hadi felszerelésének további csök­kentését is tervezi, de mindez összhangban van Szlovákia in­tegrációs terveivel. Gajdoš még azt is Kanis szemére veti, hogy hulladékvasként adta el a had­sereg MIG-21-es vadászgépeit, holott ezt az üzletet még az elő­ző kormány idején, Gajdoš államtitkárkodása alatt ütötték nyélbe. A exállamtitkár szerint az egész tanküzlet a miniszter és elvtársai zsebére megy ki. Ál­lítólag ezt bizonyítja az is, hogy Kanis a saját irányítása alá von­ta a hadsereg vagyonának el­adásáért felelős hivatalt, annak élére pedig a DBP választási kampányát pénzelő cég ügyve­zetőjét tette. „Kenyeret a tanko­kért, közben a hadseregnek ta­lán egy cipó sem jut"­poénkodik írásában Gajdoš. A cikk utolsó mondataiból azon­ban kiderül, mi az írás célja: „Meddig tűri még a szlovák nép ezt a tehetetlenséget? A hadse­regnek olyan fővezérre - köz­társasági elnökre - van szüksé­ge, aki gátat vet az ilyen kalandorkodásoknak. A szlovák hadsereg egyetlen mentsvára Vladimír Mečiar." Színtiszta vá­lasztási kampányszöveg, csak­hogy a „Kenyeret és tankot" jel­szó helyett a volt kormányfő vá­lasztóira inkább a régi rómaiak­nál már jól bevált „Kenyeret és cirkuszt" érvényes. Nem való­színű, hogy Mečiar elnök-főve­zérként több kenyeret tudna adni a seregnek (tankokra meg inkább az SZNP elnökének lesz szüksége), de azt már többször bizonyította, hogy a cirkuszhoz nagyon ért. Főszerkesztő: Grendel Ágota (S8238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norben (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238311), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella -panoráma - (58238338), Bolemant I jlla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, R O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341,58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Brarislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Remélem, a kormány az én magadagomat nem csökkenti (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA Marián Andel nem ért egyet Ján Slota azon kijelentésével, hogy Bu­dapestet tankokkal kell lerohanni. A két ország közötti ellentéteken el kell gondolkodni és ésszerű megol­dást kell találni. Nem lehet a szlová­kok és a magyar kisebbség közötti problémákból élni. Elsősorban a szociális nehézségek felszámolásá­val és a gazdasági problémák meg­oldásával kell foglalkozni. Az SZNP tiszteletbeli elnöke szerint a kor­mány 2000-ben szétesik. Ha előre­hozott választásokra kerülne sor, és azokon az ellenzék győzne, Andel a DSZM-mel tudná elképzelni az együttműködést. Szerinte jó kor­mányt baloldali és centrista pártok­ból lehet létrehozni. Az MKP-n és a Demokrata Párton kívül bármelyik párttal elképzelhető az együttmű­ködés - mondta Andel. Az államfő­választás második fordulójában pártja Mečiart fogja támogatni, ez erkölcsi és politikai kötelességük. Fontos, hogy az ENSZ a koszovói konfliktus kezelésében együttműködjék más nemzetközi szervezetekkel Jövőre Székesfehérvárott Nem érdemes belemenni a számmisztikába, igazán nincs jelentősége, hogy a ha­todik vagy a hetedik alka­lommal találkoztak az ál­lamfők. A számítást kezelhe­tik így is, meg úgy is. FORRÓ EVELYN A közép-európai elnökök az első, még nem hivatalos találkozójukat 1993-ban Salzburgban tartották, akkor csak az osztrák, a német, a cseh és a magyar elnök volt jelen. Azóta kibővült a kör, 1994-ben a csehországi Litomyšlben, 1995­ben Magyarországon, Keszthelyen, 1996-ban a lengyelországi Lancut­ban, egy éwel később a szlovéniai Portorozsban, tavaly pedig a szlo­vákiai Lőcsén találkoztak. Most, a legutóbbi alkalommal, május 14­15-ére Leonyid Kucsma ukrán el­nök meghívását nyolcan fogadták el, a magyar, a román, a cseh, a né­met, az osztrák, a szlovén, a len­gyel és a bolgár elnök találkozott Lvovban (monarchiabeli nevén Lemberg). Szlovákiában azokban a napokban tartották az elnökválasz­tás első fordulóját, így senki nem képviselte az országot, Olaszor­szágban pedig előző nap választot­tak új államfőt. Az eredeti elképze­lés szerint az államfők az európai integrációról, a regionális együtt­működés lehetőségeiről kívántak eszmecserét folytatni, de az „élet" ­mint annyi más esetben - ezúttal is közbeszólt. A központi kérdés Ko­szovó lett. A kétnapos eszmecserén végül a vártnál könnyebben sike­rült egyetértésre jutniuk, és kiadni­uk egy közös nyilatkozatot a koszo­vói válságról. Egyhangúlag támo­gatták a G8-ak, vagyis a legfejlet­tebb nyugati államok és Oroszor­szág által vázolt rendezési elképze­Aggodalmukat fejezték ki a koszovói „szisztema­tikus terror" miatt. léseket, és mélységes aggodalmu­kat fejezték ki a Koszovóban ta­pasztalható „szisztematikus terror" miatt. A kilenc elnök megegyezett abban, rendkívül fontos, hogy az ENSZ a koszovói konfliktus kezelé­sében együttműködjék más nem­zetközi szervezetekkel. Külön ki­emelték az ENSZ Menekültügyi Fő­biztossága és a Nemzetközi Vörös­kereszt szerepét. A közös nyilatko­zat megfogalmazása meglepően könnyen ment, holott a résztvevők között voltak NATO-tagállamok, semleges és olyan államok képvise­lői, amelyek földrajzilag nagyon messze vannak a NATO-tagságtól. A szlovén és az osztrák elnök kü­lön is szorgalmazta, hogy hívjanak össze széles körű nemzetközi kon­ferenciát. Az tény, hogy a közép­európai elnökök nem testület, nincs jogalanyiságuk, önmaguk nem tudnak összehívni konferen­ciát, ezt kormányok, társadalmi szervezetek tehetik meg, minden­esetre az államfők tekintélyükkel hitelesítik azt. A szerző a Magar Hírlap munka­társa A volt kormányfő a köztársaságielnök-választás második fordulójában a támadásra alapozza kampányát Kezdődik a Mečiar-féle ijesztgetősdi SÓKI TIBOR Második fordulón innen, az elsőn már túl, még mindig egy választási kampány kellős közepén vagyunk. Rövid időn belül negyedszer járul­hatunk az urnákhoz, s még mindig az a helyzet, hogy nem egyszerűen mehetünk, hanem mennünk kell. Érvényes a régóta ismert figyelmez­tetés: a rossz(abbik)ra szavaz, aki nem szavaz. A két állva maradt je­lölt közt máris megkezdődött a csa­ta. És nem is akármilyen. Az ex­kormányfő szeretne a kamerák előtt szópárbajt vívni Kassa első emberével, ő viszont kijelentette, már mindent elmondtak, amit el­mondhattak, megvitattak, amit megvitathattak, a további tévés te­referének nincs értelme. Schuster húzódozása érthető, hiszen aligha VISSZHANG Rebellis pedagógus? Nem akarom Pomothy László (Új Szó, 1999. május 7.) nyilatkozatá­nak minden mondatát véleményez­ni, de a legfontosabb kérdésekre szeretnék kitérni. „Azt hiszem, itt két különböző dologról van szó; az egyik a múlt, a másik a jelen. Mi a jelen problémákat igyekeztünk megoldani." Nem két különböző dologról van itt szó. Aki dönteni akar a jelenben, annak jól kell is­mernie a múltat. „Agócsnak annak idején a bizonyítványok ügyében teljesen igaza volt." Most talán nincs? „A tantestület nem képes kétséges, mire használná fel Mečiar a televíziós vitákat. A DSZM vezére nem sokkal az első forduló után megmutatta, mire építi majd kam­pányát. Támad. Ellenjelöltje politi­kai múltját emlegette, s megrótta a keresztényeket, amiért azok Schus­terre szavaztak és nem őrá, de a leg­nagyobb adunak megint bennün­ket, magyarokat szánt. Az egységes magyar szavazótábort látva Mečiar kisebbségi politikusnak titulálta a kassai polgármestert (nem hagyva kétséget afelől, hogy nála a kisebb­ségi szó igencsak negatív előjelű), aztán előhozta az egyszerű szlovák lélek megannyi mumusát. A Beneši dekrétumok és a nyelvtörvény em­legetése mindig megteszi hatását. Merthogy a mozgalom vezére sze­rint meg kellene kérdezni Schustert, mi ezekről a véleménye. Agóccsal együtt létezni." A tantes­tület szón az egész tantestületet értjük. Márpedig egy része - én is ­együtt tud működni, létezni Agócs Bélával. Az én öt és fél éves igazga­tásom alatt sem volt vele probléma. Iskolai énekkart és éneklő csopor­tot vezetett, amellyel kerületi szint­rejutott. Sítanfolyamokat, úszótan­folyamokat szervezett. Kapcsolatot teremtett szlovák iskolákkal; há­rom énekkar vezetője. A tantestület egy részének az a véleménye, hogy annak idején minden meg volt neki engedve. Az, hogy egy funkcióban levő személy mit enged meg, és ho­gyan működik együtt beosztottjai­val, összetett kérdés. „Meghallgat­tam a pedagógusokat. Ott már rég nem a bizonyítványügyről volt szó, hanem arról, hogy mekkora a fe­Konkrétumokat azonban nem mondott, mert nem is tudott volna mondani. Inkább hagyta, hadd rá­gódjon a már említett lelkecske, hogy mi is van ezekkel a dekrétu­mokkal. Az nem érdekelte Mečiart, hogy Rudolf Schuster a tévében már világosan elmondta vélemé­nyét a nyelvtörvényről. Mégpedig az ő jelenlétében, egy választási vi­taműsorban. A következő varázs­szó az Attila Társaság neve, mellyel a kassai polgármester állítólag tár­gyalt a választások előtt. Hogy mi­lyen tárgyalásokról, és milyen tár­saságról van szó, azt Mečiar már nem volt hajlandó elárulni. Régi jó szokása szerint vaktában belelőtt az éjszakába, remélve, hogy csak elta­lál valakit. Nem véletlen, hogy nem Géza, vagy Kálmán Társaságot em­legetett. Áz nem lenne elég ijesztő. szükség, és félő, hogy a pedagógu­sok nem fognak oktatni." Én is szól­tam az összejövetelen, és elmond­tam (volna), minden a bizonyít­ványügyről szólt és szól ma is. Csak el sem mondhattam a véleményem. „Az oktatáson kívül a pedagógus­nak számtalan más kötelessége van, beosztottként pedig a főnöke utasításait kell teljesítenie." Ki sért alkotmányt és törvényt? Az a be­osztott, aki kiáll, harcol valós jogai­ért, a nemzetiség(ek) jogaiért, vagy az a „főnök", aki rákényszeríti a „hatalom" alkotmányellenes rende­leteit beosztottjaira? Huszonheted­magammal, mi, akkori igazgatók, megüzentük a „hatalomnak", hogy nem vagyunk hajlandók rákénysze­ríteni beosztottjainkra a törvényel­lenességet. Meg is lett az „eredmé­Attila neve már más. Azt hallva ta­lán sok tétova szlovák megijed. Bi­zonyára csak kevesen próbálnak majd utánanézni a dolognak, így csak kevesen jönnek rá, hogy ilyen nevű társaságnak nyoma sincs. Csupán egy frázis, amivel hátba le­het támadni az ellenfelet. Hogy az efféle primitív fogások mire lesznek jók, azt csak május 29-e után tudjuk meg. Ha azonban valaki emlékszik még Bili Clinton és Geor­ge Bush választási küzdelmére, az sejtheti, mi következik. Bush a Clin­ton és a demokraták elleni támadá­sokra építette kampányát, és sokak szerint ez lett a veszte. Kulturált, ér­telmes választókat ugyanis táma­dással nem lehet meggyőzni. Persze ahhoz, hogy nálunk is valami ha­sonló történjék, a jóérzésű szavazók aktív részvétele kell. nye"! Van olyan, aki még most is munkanélküli, de a „szolgák" nagy része még mindig élvezi a bársony­széket. „A dolog erkölcsi része na­gyon bonyolult. Ilyen alapon renge­teg igazgatót felelősségre lehetne vonni." Ebben az egyben nagyon is igaza van Pomothy Lászlónak. És miért ne? „Erkölcsileg igen, de jogi­lag nem." Miért nem? Talán nem sértettek alkotmányjogot, tör­vényt? A bizonyítványügy elindulá­sakor Csáky Pál miniszterelnök-he­lyettes figyelmeztette az Új Szón keresztül az igazgatókat, hogy ők tehetnek a legtöbbet a kétnyelvű bi­zonyítványokért, ugyanis ők felel­nek a kiadásukért. Huszonheten megtettük ezt a legtöbbet... Mikó Zoltán Nádszeg

Next

/
Oldalképek
Tartalom