Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-19 / 113. szám, szerda

12 Tévé és Rádió ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 18. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 19. számában feltett kérdésre a héten 503 helyes meg­fejtés érkezett. A beküldők közül tegnap Klein Melinda, a Vasár­nap szerkesztője sorsolta ki a szerencsés nyertesek nevét. E héten az 500-500 koronát Csillingh István lekéri, Lőrincz Irén losonci és Kovács Judit kaposkelecsényi olvasóink nyerték. Gratulálunk! A helyes megfejtés: dr. Habsburg Ottót, (v) (A 286/1992 Tt. számú adótörvény 36.§-a alapján a nyeremények összegéből 15% jövedelemadót vonunk le.) Irodalmi est a Vámbéry Kávéházban Dunaszerdahely. Holnap 18 órától kezdődik az AB-ART Kiadó irodalmi estje a Vámbéry Irodalmi Kávéházban. Az esten Bettes István: Lírai vészjel, Haraszti Mária: Mályvák és madarak, Juhász Katalin: Le Big Mac és Z. Németh István: Lélegzet című verses­könyvével ismerkedhetnek meg az érdeklődők; a szerzők egymás köteteit mutatják be. (ú) Weimar - Európa kulturális fővárosa Színpompás utcai felvonulással, népünnepéllyel és gazdag kultu­rális programmal vette kezdetét Weimarban az a több hónapon át tartó rendezvénysorozat, amely jelzi: a türingiai város erre az idő­szakra Európa kulturális fővárosa lett. A megtisztelő ranggal járó kulturális események - kiállítások, színházi bemutatók, hangverse­nyek, balettelőadások, történelmi visszatekintések - egybekapcso­lódnak Weimar fennállásának 1100. évfordulójával. Kiemelkedő eseménynek ígérkeznek a 10. Nemzetközi Schiller-napok, amely­nek keretében a brémai, bonni, düsseldorfi és mannheimi színház mellett fehérorosz, grúz és litván társulatok mutatják be a közön­ségnek a nagy klasszikus drámaíró több alkotását. (MTI) Pedagógusok hétvégi találkozója Jóka. Május 22-én, szombaton 10 órakor kezdődik a Missziós Köz­pont Betlehem házában a keresztyén-keresztény pedagógusok V. találkozója, melyen Draskóczy Gábor (Budapest) tart előadást a gyerekek veszélyeztetettségéről, a New Age - Új korszak nézetei­ről és ezek hatásáról, (ű) SZÍNHÁZ POZSON Y NEMZETI SZÍNHÁZ: A hattyúk tava 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Amikor az asszony kezében a gyeplő 19 KIS SZÍNPAD: Demokraták 19 KASS A THÁLIA SZÍNHÁZ: (vendégjáték Somorján) Kakuk Marci szerencséje 19 KOMÁRO M JÓKAI SZÍNHÁZ: Tom Sawyer kalandjai 10 MOZI POZSON Y HVIEZDA: Természeti katasztrófa (am.) 15.30, 18 Nyolc mm (am.) 20.30 OBZOR: Pokoli szerencse (cseh) 16 Hét év Tibetben (am.) 18, 20.30 MLADOSŤ: Egy férfi és egy nő (fra.) 18 Különös (fra.) 20.15 CHARLIE CENTRUM: Hogyan szedtem fel a tanárnőt (am.)17, 21 Az élet szép (ol.) 16, 20.30 Vlastimileny Brodsky, a képzelt beteg (cseh) 18.30 Marsbéli nagybácsi (am.) 17,18.45 Kettős szerep (cseh) 18 KASS A DRUŽBA: Patch Adams (am.) 15.30,17.45,20 TATRA: Csodás álmok jönnek (am.) 15.30,17.45, 20 CAPITOL: Payback - Visszavágó (am.) 16, 18 Palackposta (am.) 20.15 ÚSMEV: Természeti katasztrófa (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Játsz/Ma (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI A DUNASZERDAHELY - LUX: Nyolc mm (am.) 17.30, 20 VÁGSELLYE - VMK: A vizesnyolcas (am.) 17.30, 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Nyolc mm (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Celebrity (am.) 16.30, 19 GA­LÁNTA - VMK: Halloween húsz év múlva (am.) 17.30, 20 NAGYME­GYER - SLOVAN: Csodás álmok jönnek (am.) 19 Május 20-án kezdődik a 20. gimesi művelődési tábor Gazdag programmal Gondolatok folklórról és folklorizmusról a negyedik martosi Pünkösdi Népművészeti Fesztivál kapcsán A közösségteremtés ünnepe ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS A nyitrai Juhász Gyula Ifjúsági Klub az idén május 20. és 23. között ren­dezi meg a hagyományos gimesi művelődési tábort. A jubileumi al­kalomra gazdag programmal ké­szültek a szervezők. A tábornyitás napja az alternatív zenélés jegyében telik - fellép a magyarországi Impo­tent, a Kimnowak, valamint a Kispál és a Borz együttes. 21-én a táborla­kók túrázni indulhatnak a gimesi várromhoz, történelmi témájú elő­adást hallgathatnak, és magyaror­szági részképzésekről, ösztöndíjak­ról kapnak tájékoztatást. Este a he­lyi művelődési házban fellép Écsi Gyöngyi, a Kor-Zár és a Ghymes együttes, majd a koncertet táncház követi. 22-én találkoznak a tábor­Amikor William John Thoms londoni antikvárius 1846­ban először leírta a folk-lore (népi tudás) kifejezést, ak­kor ő még valami mást értett rajta, nem azt, amit mi ma. LISZKA JÓZSEF A folklór kifejezéssel gyakorlatilag az egész népéletet, „népi tudást" je­lölte, beleértve a házépítés munka­folyamatát éppúgy, mint a dajkarí­meket vagy a temetkezési szokáso­kat. A néprajztudomány fejlődésé­vel a kép fokozatosan differenciáló­dott, és a folklór rövidesen a hagyo­mányos népi kultúra szellemi ré­szét fedte (tehát a népköltészetet, népzenét és -táncot, hiedelmeket és szokásokat, valamint a népművé­szetet). A (népi) kultúra ezen szele­teivel foglalkozó tudományszak pe­dig folklorisztika néven került be a köztudatba. Igaz, már Thoms emlí­tett tanulmánya is abból a célból született, hogy az angol nemzeti kultúra régies elemeinek a megőr­zésére figyelmeztessen, gyakorlati­lag mégis a német romantika hatá­sára kezdték a régit a népivel, a né­pit pedig a nemzetivel azonosítani, s ily módon a népi kultúra egyes je­lenségei (főleg a népköltészet, ze­ne, tánc, viselet stb.) a nemzeti ön­azonosságtudat legfontosabb pillé­reivé váltak. Szinte ezzel párhuza­Katona István A martosi tavak egyike mosan, a népi kultúra, illetve a folk­lór felfedezésének első szakaszá­ban indul hosszú és kanyargós útjá­ra egy másik kifejezés, a folkloriz­mus. Ez alatt a folklór egyes jelen­ségeinek, ismérveinek az ún. magas művészetbe való átültetése érten­dő. Népies költeményeket írt nem­csak a mi Petőfink és Czuczorunk, hanem mondjuk Goethe és Heine, Lermontov és Botev is. A 20. század folklorizmusát viszont már neofolk­lorizmusként határozza meg a tu­dományos nyelvezet. A neofolklo­rizmusnak több rétege, ága külön­böztethető meg, kezdve a bartóki modellel fémjelezhető művészeti irányzattal, a népművészeti feszti­válokon, néptánccsoportok tevé­kenységén át a falusi turizmussal, táncházmozgalommal, kézműves­táborokkal bezárólag. Ebből a szem­pontból az utóbbi évtizedekben a magyar (ám nemcsak a magyar!) nyelvterületen a neofolklorizmus reneszánszát éljük. Ez még akkor is igaz, ha az utóbbi évek társadalmi mozgásainak (?) köszönhetően a szlovákiai magyarság körében e mozgalom/mozgalmak rövid időre hullámvölgybe kerültek. Megszűnt a Tavaszi szél vizet áraszt népdal­verseny, viszont soha nem látott spontán érdeklődésből kialakult a A sokak által látogatott tájház Bíborpiros szép rózsa, megszűnt a zselizi népművészeti fesztivál, ám rögtön utána Martoson elkezdték szervezni a pünkösdi fesztiválokat. Vagy említsem az Alsó-Garam men­te falvaiban tradícióvá vált kurta­szoknyás találkozókat, illetve a ko­máromi táncháztalálkozókat? Megítélésem szerint az efféle kezde­ményezések legfontosabb értelme nem is a hagyományteremtésben, hanem sokkal inkább a közösségte­remtésben rejlik. Ha egy olyan kis falu, mint Martos lakói össze tudnak fogni, és évről évre meg tudják való­sítani a Pünkösdi Népművészeti A Pünkösdi Népművé­szeti Fesztivál elsősorban a martosiak ünnepe. Fesztivált, akkor ez már azt jelzi, hogy minden nehézség ellenére olyan közösség alakult ott ki, amely egészséges önszerveződésre (értsd: a túlélésre bármilyen viszonyok kö­zött) is képes. A közösségek „ön­szerveződése" persze valahol hamis fogalom, hiszen közösségek sosem szerveződtek csak úgy, önmaguk­tól. Mindig is szükség volt egy olyan szervező egyéniségre, aki meg tudta (Dömötör Ede felvételei) mutatni a kisközösség szerveződé­séhez az utat és a módot, amely ka­talizátor módjára ki tudja hozni az emberekből azt a legtöbbet, ami össze tudja fogni a sokszor más-más irányokba húzó erőket is. Ilyen egyéniség volt Martoson a húszas években Vecseyné Takács Olga, aki­nek köszönhetően lényegében a martosi metéléses textildíszítmé­nyek a falu népművészetét messze földön ismertté tették. És ilyen sze­mélyisége Martosnak napjainkban Katona István, aki megmutatta a fa­lu népének, hogy lehet a 20. század végén, a helyi hagyományokra (is) támaszkodva valami értelmeset csi­nálni. így aztán a pünkösdi fesztivál elsősorban a martosiak ünnepe: szi­lárd közösséggé való szerveződésü­ket ünnepelhetik benne, ami nem jelenti persze azt, hogy a közeli-tá­voli környékről ne lenne érdemes a hétvégén Martosra utazni. A prog­ram jelzi, hogy a külvilágtól évszá­zadokon keresztül elzárt Martoson most az egész magyar nyelvterület ­a neofolklorizmus eszközeivel meg­fogalmazott - folklórhagyományá­nak az ünnepe tartatik. A fesztivál időpontja: május 21-23. A szerző a Komáromi Etnológiai Központ igazgatója A Magyar művelődéstörténet szerzői megpróbálták ellensúlyozni a túlzott politikatörténet-centrikusságot Mindenki által haszonnal forgatható ban a régi .jugyikosok", megtartja alakuló ülését a Szlovákiai Magyar Ifjúsági Tanács, vetélkedőkre és po­litikai témájú eszmecserékre is sor kerül. Bizonyára sok érdeklődőt vonz majd Csámpai Ottó szocioló­gus előadása, valamint az ismert magyarországi szexológussal, Lux Elvirával tartandó beszélgetés. Szombaton este a Méz, a Jutott Ne­ki, a Vidámpark és más zenekarok mutatkoznak be. A táborozás utolsó napján a résztvevők kopjafát állíta­nak, és fát ültetnek. Az érdeklődők megismerkedhetnek még a gyöngy­fűzés, a tűzzománc és a korongozás rejtelmeivel. Naponta lesz filmvetí­tés, működik a táborrádió, és nem marad el a táborhíradó, valamint az egyetem diákjainak képzőművésze­ti kiállítása sem. (vm) LAKATOS KRISZTINA Hiánypótló mű az Osiris Kiadó új ki­adványa, a Kósa László által szer­kesztett Magyar művelődéstörté­net. Az utolsó e tárgykörben megje­lent összefoglaló jellegű munka a Domanovszky Sándor-féle 1939-42 között megjelent ötkötetes Magyar művelődéstörténet volt, sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az 1990-91-ben megjelent reprintkia­dás szintén gyorsan elfogyott. Az elmúlt évtizedekben a művelő­déstörténetnek nem sok hely jutott a nap alatt, a politikatörténet kiszo­rította úgy a felsőoktatásból, mint a tudományos kutatásból. Jelen pilla­natban ott tartunk, hogy a tudomá­nyág mibenlétét is nehéz lenne pon­tosan definiálni. Annyi bizonyos, hogy a művelődéstörténet nem egyenlő a történelem, a művészet­történet és a néprajz összegével, in­kább a kultúrának mint egésznek a kérdéseivel, fejlődési ívével, na­gyobb összefüggéseivel hivatott foglalkozni. Dicséretes, hogy eme új összefoglalás alkotói kísérletet tet­tek^ valamiféle egységes szempont­rendszer kialakítására, noha vitat­hatatlan, hogy az egyes korszakok­ban az adott tényezők nem játszot­tak egyformán fontos szerepet. A szerkesztő és a szerzők néhány na­gyobb tematikus egységre összpon­tosítottak: az ember és a természet viszonyát, az életmód és a tárgyi kultúra változásait, a mentalitás, az­az a társas kultúra alakulását, a művészetek, az oktatásügy, a tudo­mány fejlődését, az egyházak, a val­lás és általában az erkölcs helyzetét próbálták meg nyomon követni az egyes időszakokban. Az anyag korszakolásánál a szerzők megpróbálták ellensúlyozni a túl­zott politikatörténet-centrikussá­got, figyelembe véve, hogy a kultu­rális jelenségek nem okvetlenül, il­letve nem pontosan és azonnal iga­zodnak a történelmi korfordulók­hoz. Korszakhatárnak tekintették az államalapítást, ami ténylegesen életforma- és kultúraváltással járt együtt. 1526 művelődéstörténeti korszakhatárként vitatható, noha a reformáció térhódítása a kora újkor indításaként is értelmezhető. A fel­világosodás fellépése a magyar kul­túrában nem tekinthető határvo­nalnak, már csak az áramlat korlá­tozott hatósugara miatt sem. A kor­szakhatárok közül a legvitathatóbb 1920, itt szakadtak meg a legkevés­bé folyamatok, de a kulturális egy­ség politikai-földrajzi széthullása olyan tényező, melyet mégis figye­lembe kellett venni. Az utolsó vá­A középkori művelődés című fejezetet egyebek között az 1974-es ásatá­sok során megtalált budavári szobrok illusztrálják (Archívumi felvétel) lasztóvonal 1948, hiszen akkor egy addig ismeretlen, koncepciózus művelődéspolitika bontakozott ki. Mindenképpen a mű erősségei kö­zött említendő meg, hogy az utolsó fejezet egészen a kilencvenes évekig tartalmaz információkat, legalább az utalások szintjén. A kötet illusztrációs anyagát a szerzők igyekeztek kevésbé ismert képekből összeállítani, aminek két eredménye lett: helyenként hiány­érzet támad bennünk, elveszik az otthonosság érzése és az újrafelis­merés öröme, másrészt viszont el kell ismernünk, hogy a családi fo­tók szerepeltetése - főleg a hétköz­napi kultúra bemutatása esetében - fontos mozzanat, amely alátá­masztja azt a tételt, hogy vala­mennyien egyazon kultúra része­sei - nem csak hordozói, de egy­ben teremtői is - vagyunk. Minden hasonló kiadvány fogadta­tását meghatározza egy bizonyos fokú elégedetlenség: fellapozzuk a könyvet, és keserűen tapasztaljuk, mennyi minden kimaradt az egyes fejezetekből, esetleg éppen kedvenc képzőművészünk, színészünk, ze­neszerzőnk nem találtatott érde­mesnek a megemlítésre. Valamivel több mint félezer oldal terjedelem­ben is csak vázlatát lehet nyújtani a magyar kultúra egészének. Ez a könyv sem pótolhatja a monográfiá­kat, nem is ilyen igénnyel készült. Mint kézikönyv, általános összefog­lalás és (reményeim szerint) egyben bevezetés azonban értékes, és min­denki által haszonnal forgatható.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom