Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-18 / 112. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 18. A TÉMA: A PRO PROBITATE DÍJ GH Az egyik kitüntetett: Bárdos Gyulának, a Magyar Koalíció Pártja parlamenti frakciója vezetőjének nyilatkozata A börtönben az ellenségek barátokká lesznek Az oldal anyagát összeállította: Kamoncza Márta VISSZATEKINTÉS Az Esterházy család galántai ágából származott. A politikai életbe korán bekapcsolódott, 31 évesen az Országos Keresztényszocialista Párt elnöke lett. Képviselői mandátumot az 1935. évi választásokon szerzett. Parlamenti beszédei közül főleg a nyelvtörvénnyel és a kisebbségi iskolaüggyel foglalkozók emlékezetesek. A két ellenzéki párt 1936-os fúziója után az Egyesült Magyar Párt ügyvezető elnöke lett, s ebben a minőségben ő terjesztette a kormány elé a magyar autonómiajavaslatokat. A bécsi döntés után Szlovákiában maradt, s a diszkriminált Egyesült Magyar Párt egyetlen képviselőjeként és elnökeként nagy érdeme volt abban, hogy a magyar lakosság nem hódolt be a nemzeti szocializmusnak, és sajtóját keresztény szellemű antifasizmus jellemezte. 1942 májusában egyedül ő nem szavazta meg a szlovák parlaNem szavazta meg a szlovák parlament zsidótörvényét. ment kegyetlen zsidótörvényét. 1945 után a szlovákiai magyarságot mégis kollektív bűnösnek nyilvánították, s megfosztották jogaitól. A letartóztatott Esterházyt a Gulagra száműzték, halára ítélték, s haláláig börtönben tartották. 1939 előtt politikai cikkeket írt s közzé tette parlamenti beszédeit. A szlovák állam idején a magyar lakosság családias összefogásának sugalmazója, s az összeszűkült irodalmi élet patrónusa volt. Mecénásként már korábban is fellépett. 1939 és 1944 között a Toldy Kör irodalmi füzetsorozatának egyik szerkesztője, s a szlovákiai magyar társadalmi és irodalmi életről összeállított gyűjteményének elősegítője és előszóíróEgy átfogó irodalmi pályázat fő segítője és mecénása volt. ja, egy átfogó irodalmi pályázat fő mecénása volt. Esterházy János életének utolsó napjairól nővére, Esterházy Lujza a következőket írta: ,A lipótvári fegyházban mély barátság szövődött Esterházy János és egy cseh politikai fogoly között. Ezt egy kiszabadult fogolytársától tudtam meg, aki már mint izraeli állampolgár ecsetelte levelében, hogy Jánost a börtönben mennyire szerették és becsülték. írt a két cseh orvosról, akik nem hagyták magára Jánost utolsó óráiban sem. Ezek a tanúvallomások, amelyek a magyar, cseh és szlovák elítéltek barátságáról szólnak, üzennek mindannyiunknak. Azt, hogy a börtönben megszűnik az ellenségeskedés és barátokká lesznek az ellenfelek. Legyen ez a tény ezeknek a meggyötört embereknek politikai végrendelete minden nemzet számára jelenlegi és jövőbeni kapcsolatukban." (A szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-1995 nyomán) Az ősi magyar formavilág Nagy János vallomása Lénár Károly esperes ÉLETRAJZ Három évvel ezelőtt a Pro Probitate Díjat Lénár Károly tardoskeddi esperes-plébános, pápai káplán, a komáromi imavasárnapokat szervező Jópásztor Társulat és Jópásztor Alapítvány kuratóriumának elnöke kapta. Az Ipoly menti Inám községben született. 1952-ben 17 évi börtönbüntetésre ítélték azért, mert részt vett két paptársának az érsekújvári gyűjtőtáborból való kiszabadításában. A büntetésvégrehajtási intézetből 1964-ben szabadult. Ezt követően hat évig kizárólag fizikai munkát végezhetett. Papi hivatását 1970-től gyakorolja. Lénár atya, jócskán túi a hetvenedik életévén, ma is aktívan részt vesz a komáromi imavasárnapok szervezésében. Az idén április 25-én volt. A katolikus hívők világszerte papi és szerzetesi hivatásokért imádkoznak. Immár tizedik alkalommal zarándokoltak a Duna parti városba azért, hogy közösen imádkozzanak a szlovákiai magyar papokért és szerzetesekért. Á szabadtéri szentmise végén Lénár atya szólt a több mint 3000 hívőhöz. Kitartásra, türelemre, toleranciára szólított fel. Lénár Károly akár a szlovákiai magyarság élő jelképe is lehetne - cselekedeteit a múltban is az önzetlenség jellemezte, s amit tett, azt mindig a közösség érdekében tette és tesz ma is. A szobor attól szobor, hogy formájával kifejezi a gondolatot. Bár a szobrász az anyag igazi mestere és nehezen boldogul a szavakkal, Nagy János mégis megpróbálta szavakba önteni azt a gondolatot, amely A helytállásért szobor alkotásánál vezérelte. „A szobor egy kürtölő férfialakot, kürtöst ábrázol. Mint tudjuk, a kürtös valamit szétkürtöl, hír ad valamiről, felszólít bennünket valamire. Ez a szobor felszólít arra, hogy ideje felállni a tespedségből és tevékenyen részt kell venni a bennünket érintő dolgokban. Ennek a szobornak alkotásánál ugyanaz a gondolat vezérelt, mint a búcsi Bulcsú vezér lovasszobrának készítésénél. A szobor az ősi kínai betűkre utal. Ezek az ősi jelek általában mozgó figurákat ábrázolnak, azonosak az ősi kínai kaligrammákkal, amely azonosságot mutat az ősi magyar és szkíta művészettel. Én ezt próbálom folytatni. A sztyeppe művészetét, amely egy sajátos magyar formavilág. Állítom, bár ezt sokan nem ismerik el, van magyar képzőművészet, hasonlóan, mint ahogy van magyar irodalom, magyar zene. Van magyar formavilág is, én ebben alkottam meg A helytállásért szobrot" - vallja Nagy János, a komáromi járásbeli Hetényben élő szobrászművész. A fasiszta szlovák állam parlamentjében 1942. május 15-én a kegyetlen zsidótörvény ellen egy magyar gróf, Eszterházy János szavazott. Helytállásának emlékére több mint fél évszázaddal később, 1994-ben a szlovák parlament magyar képviselői úgy döntöttek, hogy másjus 15-ét a szlovákiai magyarság emléknapjává nyilvánítják. (A szerző felvétele) A 40 centiméter hosszú bronzszobor Nagy János szobrászművész alkotása. Átadására a komáromi Tiszti Pavilon dísztermében kerül sor. Minden év májusában: Pro Probitate Díj KRÓNIKA A fasiszta szlovák állam parlamentjében 1942. május 15-én a kegyetlen zsidótörvény ellen egy magyar gróf, Esterházy János szavazott. Helytállásának emlékére több mint fél évszázaddal később, 1994-ben a szlovák parlament magyar képviselői úgy döntöttek, hogy május 15-ét a szlovákiai magyarság emléknapjává nyilvánítják. Ennek a napnak az emlékére a szlovákiai magyar parlamenti képviselők azt a személyt, illetve közösséget, aki vagy amely a legtöbbet tett a magyarságért, Pro Probitate - A helytállásért Díjjal tüntetik ki. A díj, amelyet minden év májusában adnak át a komáromi Tiszti Pavilon dísztermében, egy 40 centiméter hosszú bronzszobor, Nagy János szobrászművész alkotása. 1994. május 15-én A helytállásért Díjat in memoriam gróf Esterházy János kapta, s Esterházy Alice, Esterházy János lánya vette át. A politikus életét az ünnepségen Csáky Május 15-ét a szlovákiai magyarság emléknapjává nyilvánították Pál, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom frakcióvezetője és Duka Zólyomi Árpád, az Együttélés Politikai Mozgalom frakcióvezetője méltatta. 1995. május 12-én a Zonctorony község kapta a díjat. Átadása előtt Duray Miklós, az Együttélés elnöke és Csáky Pál, az MKDM frakcióvezetője méltatta a község lakóinak helytállását. A falu lakossága 1984ben egy emberként állt ki a magyar tanítási nyelvű iskola létrehozása és fenntartása mellett. A díjat Vincze Ernő, Zonctorony alpolgármestere, Csuka Gyuláné pedagógus és Bakos István, a szülői munkaközösség akkori elnöke vette át. 1996. május 19-én a Pro Probitate Díjat Lénár Károly tardoskeddi esperes-plébános, pápai káplán, a komáromi imavasárnapokat szervező Jópásztor Alapítvány kuratóriumának elnöke kapta. Lénár atya 1952-ben fiatal lelkészként részt vett az érsekújvári gyűjtőtáborban lévő 2 paptársa kiszabadításában, ezért az akkori bíróság 17 évi szabadságvesztésre ítélte. 1997. május 18-án A helytállásért Díjat három idős ember vette át: Hajdú László, Lipcsey Gyula és Mészáros Gyula, valamint in memoriam Krausz Zoltán, Restály Mihály és Varró István. A kitüntetettek tagjai voltak az 1945 őszén alakult Magyar Demokratikus Népi Szövetségnek. A szövetség Mindszenty József esztergomi prímás támogatásával a nyugati közvélemény elé tárta azokat a jogtiprásokat, amelyek abban az időben a szlovákiai magyarságot érték. A népi szövetség tagjait a KGB, a szlovákiai és a magyarországi titkosrendőrség leleplezte és valamennyiüket börtönbüntetéssel sújtotta. 1998. május 17-én Nagy János alkoMegkoszorúzzák Széchenyi István emléktábláját. tását Búcs és Bátorkeszi község petíciós bizottságának képviselői kapták. A bizottság mindkét faluban tavaly március 15-től naponta tiltakozást szervezett a két magyar iskolaigazgató, a búcsi Varga Lajos és a bátorkeszi Novák Ferenc indokolatlan leváltása ellen. A harmadik kitüntetett, Janics Kálmán betegsége miatt nem tudott jelen lenni az ünnepségen. Az ismert orvost és írót sokan ma is úgy tartják számon, mint a szlovákiai magyarság egyszemélyes jogi intézményét a diktatúra idején. 1979-ben jelentette meg A hontalanság évei című könyvét, amelynek előszavát Illyés Gyula írta. A kitüntetettek tevékenységét az előző évekhez hasonlóan a két frakcióvezető: Duka Zólyomi Árpád és Csáky Pál méltatta. Az idén a Pro Probitate Díjat május 23-án adják át a már hagyományos helyszínen: a komáromi Tiszti Pavilon dísztermében. Ezt követően a jelenlevők - hasonlóan, mint a korábbi években - megkoszorúzzák Széchenyi István emléktábláját. Általában konszenzus alapján döntünk A Pro Probitate Társulás tagjai, azaz a szlovák parlament magyar képviselői döntenek arról, hogy ki, illetve kik kapják meg A helytállásért díjat. TÁJÉKOZTATÓ Arról, hogy ez a döntés hogyan történik, mit vesznek figyelembe a honatyák, Bárdos Gyulát, a Magyar Koalíció Pártja parlamenti frakciójának vezetőjét kérdeztük. „A Pro Probitate-A helytállásért díjjal az MKP parlamenti képviselői azokat részesítik elismerésben, akik sokat tettek a szlovákiai magyarságért. A Pro Probitate Társulás alapszabályának megfelelően a szlovákiai magyar sajtóban közzé tesszük az időpontot, ameddig magánszemélyek, csoportosulások, pártok, tehát bárki tehet javaslatot arra, hogy ki az, aki érdemes A helytállásért Díjra. Ez az idén is így történt. Április 15-ig kellett beadni a javaslatokat. Több javaslatot kaptunk, ezek közül az MKP parlamenti képviselői döntenek majd arról, hogy az idén a komáromi Tiszti Pavilon dísztermében ki veszi, illetve kik veszik át a Pro Probitate A helytállásért díjat. Általában konszenzus alapján döntünk, de volt már arra is példa, hogy szavaztunk. Volt, akiSomogyi Tibor felvétele nek egész életművéért adtunk díjat, vagy olyan településeket tüntettük ki, melyek lakói példaértékűen kiálltak magyarságuk, identitásuk mellett, s ezzel ösztönzőleg hatottak másokra is." Esterházy János életútja