Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-13 / 108. szám, csütörtök

10 Gazdaság és fogyaszTók ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 10. Első országos humorfesztivál Rimaszombat. A helyi Csema­dok szervezésében május 29-én kerül megrendezésre az első országos humorfesztivál. A mű­sor sztárvendégei és egyben zsűritagjai Bochkor Gábor, Bo­ros Lajos és Voga „professzor" lesznek, (ú) Kazettabemutató a Vámbéryben Dunaszerdahely. Ma este 18 órai kezdettel tartják a Vámbéry Irodalmi Kávéházban a Csalló­közkürti Népdalkör kazettájának bemutatóját. Az anyagot Ág Ti­bor néprajzkutató méltatja, (ú) Harmadik díjjal tért haza Tornaija. A közelmúltban a ma­gyarországi Erdőkertesen zajlott az Anyám fekete rózsa címmel meghirdetett irodalmi verseny döntője, amelyre határon túli előadókat hívott meg a rendező­ség. A mintegy ötven résztvevő három kategóriában versengett ­a kategóriákat korosztályok sze­rint határozták meg. A 12-16 évesek csoportjában harmadik lett a tornaijai Lax Judit, a helyi gimnázium másodikos tanulója. Judittal már más országos verse­nyen is találkozhattunk. Ebben az évben különdíjat kapott a Ka­zinczy-napok kiejtési versenyén, és ugyanilyen elismerésben ré­szesült a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenyen is. (fo) Lax Judit jól szerepelt Megkezdődött a cannes-i filmmustra Cannes. Tegnap kezdődött Cannes-ban a leghíresebb euró­pai filmfesztivál, az utolsó a 2000. év előtt. Az Arany Pálma díjért 22 filmet neveztek be. A dí­jat május 23-án ítélik oda. A nyi­tó film Nyikita Mihalkov műve, A szibériai borbély, amely francia­orosz-olasz-cseh kooprodukció­ban készült. A sorozatot a brit Oliver Parker filmje (An Ideal Husband) zárja 23-án. A feszti­vál díszvendége Faye Dunaway színésznő. A zsűri elnöke David Cronenberg kanadai rendező. A 22 versenymű közül 11 európai, 6 amerikai és 5 ázsiai. (MTI) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Mefistofeles 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ha asszony kezében a gyeplő 19 KIS SZÍNPAD: Demokraták 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Az ember tragédiája 15, 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Természeti katasztrófa (am.) 15.30, 18 Nyolc mm (am.) 20.30 OBZÖR: Pokoli szerencse (cseh) 16 Star Trek - Űrlázadás (am.) 18, 20.30 MLADOSŤ: Hulot úr nyaral (fra.) 18 Didier (fra.) 20.15 CHARLIE CENTRUM: Hogyan szedtem fel a tanárnőt (am.) 17,21 Az élet szép (ol.) 16,20.30 Vlastimileny Brodsky (cseh) 18.30 Celebrity (am.) 18.30 Marsbéli nagybácsi (am.) 17,18.45 Rózsaszín álmok (szlov.) 20.15 Gombköpők (cseh) 20 Kettős szerep (cseh) 18 KASSA DRUŽBA: Patch Adams (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Az őrület határán (am.) 16,19 CAPITOL: Payback - Visszavágó (am.) 16,18, 20 ÚSMEV: Természeti katasztrófa (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Játsz/Ma (am.) 16.15, 19.15 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Sziki-szökevény (am.) 17.30, 20 VÁG­SELLYE - MŰVELŐDÉSI HÁZ: Természeti katasztrófa (am.) 17.30, 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Patch Adams (am.) 19 LÉVA - JUNI­OR: Édesek és mostohák (am.) 16.30, 19 SLOVAN: Krisztus utolsó megkísértése (am.) 19 GÚTA-VMK: A vizesnyolcas (am.) 17.30 Főleg kortárs darabokat mutatnak be októberben Európai Színházi Fesztivál Strasbourgban MTI-HIR Róma. Főleg kortárs darabokat mutatnak be az októberi strasbour­gi Európai Színházi Fesztiválon, de a kiemelkedő produkciók között lesz a „Godot-ra várva" a spanyol Luis Pasqual, a „Bildmakarna" a svéd Bergman és a „Don Juan" a lengyel Fiedor rendezésében is. A programról a szicíliai Taorminá­ban tájékoztatta a nyilvánosságot Zsámbéki Gábor, az Európai Színhá­zi Szövetség (UTE) elnöke és Jean­Louis Martinelli, a strasbourgi nem­zeti színház igazgatója, az évről évre más európai városban rendezett vándorfesztivál idei házigazdája. Taorminában nyújtották át az idei Amikor a hatvanas években Izraelbe készült, kerek egy évig káderezték, mire megkapta a kiutazási engedélyt Befalazott képek újjászületése Izrael állam megalakulásá­nak ötvenedik évfordulója alkalmából rendezték meg először Magdaléna Robin­son Izrael című fotókiállítá­sát a pozsonyi Zsidó Múze­umban. A fényképanyagot az ötvenegyedik évfordulón a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában is be­mutatták. TALLÓSI BÉLA Szinte a csodával határos módon valósulhatott meg ez a kiállítás. A képekről ugyanis - amelyeket Magda asszony 1967-ben készített Izraelben - huszonhét évig azt hit­ték, hogy nem léteznek, elvesztek. „Harminckét évvel ezelőtt egy lon­doni és egy pozsonyi kiadó megbí­zásából utaztam ki Izraelbe, hogy egy albumhoz szükséges fotóanya­got hozzak az országról - meséli Magdaléna Robinson. - Persze ab­ban az időben ez nem volt olyan egyszerű. Maga fiatal, nem tudhat­ja, mit jelentett akkor kijutni Nyu­gatra. '59-ben jártam kint először, az istenien szép Olaszországban. Amikor Izraelbe készültem, kerek egy évig kádereztek, mire megkap­tam a kiutazási engedélyt." Magdaléna Robinson a három hó­napra harminc dollárt kapott. „Ha az emberek nem fogadtak volna be, talán éhen is halok - mondja. ­„Jártam az országot, gyalog, teherautón, mi­kor mi akadt." De mindig akadt valaki, aki szál­lást adott, és aki azzal engedett út­nak, hogy ebben és ebben a város­ban ezt és ezt az embert keressem, ismerős, nála ellakhatok. Termé­szetbarátokkal, turistákkal jártam az országot, gyalog, teherautón, mikor mi akadt." Amikor Magda asszony visszajött, kezdődtek az újabb bonyodalmak. „Az az ember, akitől megrendelték az album szövegrészét, kiment Nyugatra, így a kiadást egy időre leállították. Megkérdeztem Arnošt Lustigot, nem írna-e kísérőszöve­get a képeimhez. Lelkesen mon­dott igent, mire én átadtam neki huszonnégy kinagyított képet. Az­zal tette el, hogy elviszi magával a hétvégi házába, s nyáron megírja, amit kértem." De a dolgok alakulásába ismét be­leszólt a politika. „Közbejött au­gusztus 21., a barátaink megszáll­tak bennünket, s mivel Lustig lis­tán volt, nem volt más választása, mennie kellett. A fotóknak pedig nyoma veszett. Egy ideig még ke­restem, de voltak jóakaróim, akik figyelmeztettek, ha nem akarok magamnak kellemetlenségeket, ne kutakodjak, nem olyan idők jár­nak. Izraellel akkor már nem volt ildomos foglalkozni, bezárták a nagykövetséget is. Mit tehettem? Csak sajnálhattam, hogy kárba ve­szett három hónap kemény mun­kája. Hogy oda a képek arról a cso­dálatos országról." Aztán egy nap a pozsonyi Zsidó Múzeum igazgatója felhívta Mag­da asszonyt, s közölte vele, meg­vannak a képek. Arnošt Lustig, aki egy washingtoni egyetem pro­fesszora, hazalátogatott. „Egy be­szélgetés során említette, sajnálja, hogy elvesztek az izraeli képeim meg az ő félbehagyott kézirata is. Arra számított ugyanis, hogy befe­jezzük az elkezdett munkát, mivel úgy gondolta, hogy a bársonyos forradalom után már Szlovákiában sem lehet akadálya egy Izraelt be­mutató fotóalbum megjelentetésé­nek. Később Arnoštnak szólt az egyik rokona, hogy ha a képeket és a kéziratokat keresné, megvannak, óta Pavel író annak idején befalaz­ta őket a család hétvégi házában. Arnošt nem akart hinni a fülének. Óta Pavelről mindenki tudta, hogy a szó mestere, de azt is, mennyire kétbalkezes. Arnošt hihetetlennek találta, hogy kőműveskanalat fo­gott a kezébe. De megtette, mert a hétvégi házban megtalálták a befa­lazott képeket a kéziratokkal együtt. Az előkerült fotók olyan jó állapotban voltak, még csak meg sem sárgultak, hogy minden továb­bi nélkül fel lehetett őket rakni a falra az Izrael ötvenedik évforduló­ja alkalmából rendezett pozsonyi kiállításon. Furcsa érzés volt, hi­szen már jóval a kiállítás megren­dezése előtt nyugdíjba küldtem a gépemet. Régen nem fotózom." A képek aztán, a könyvvel együtt ­hiszen a tervezett albumot is kiad­ták közben - Izraelbe is ejutottak. De a dolgok alaku­lásába ismét beleszólt a politika. „Sokan felhívtak akkori ismerősök és újabbak is, és azt mondták, ezek a képek számukra történelmi doku­mentumok. Ma ezekről már nem le­het felismerni Izraelt." Zorán koncertjein nincs szükség fényeffektusokra, hangulatemelő frázisokra, elég, ha szólnak az ismerős dalok Feszülő csend színpad és nézőtér között Európai Színházi Díjat Pina Ba­usch német táncművésznek és ko­reográfusnak. Az Európai Színházi Fesztivál im­már a kontinens legjelentősebb rendezvénye a maga nemében. Az UTE szervezi, amelyet 1990-ben hívtak életre Giorgio Strehler, a milánói Piccolo színház igazgatója és Jack Lang volt francia kulturális miniszter kezdeményezésére. Az Európa 16 legjelentősebb szín­házát - Olaszországból a milánói Piccolót és a Teatro d i Romát -, va­lamint olyan neves személyisége­ket, mint Ingmar Bergman vagy Andrzej Wajda, tömörítő szövet­ség célja az európai színházművé­szet fejlesztése. VRABEC MARIA Jó néhány éve tart már a váloga­táslemezek divatja, és az a kiadó, amely a megbízható slágerek tár­házába nyúl, szinte kockázat nél­kül biztos lehet a sikerben. Megle­petések legfeljebb akkor érhetik, ha egy, nem a tömegízlést kiszol­gáló lemez eladott példányainak száma haladja meg alig négy hó­nap alatt a negyvenezret. Vala­hogy így járt a PolyGram kiadó Zo­rán Hozzám tartozol című, váloga­tott szerelmes dalokat tartalmazó lemezével is, amely karácsony előtt került a boltokba, és már-már a platinára aspirál. Ami a filozofi­kus rocknak nevezett műfajban egyáltalán nem mindennapi jelen­ség, de talán épp ezért két dologról is tamúskodik: azon az örökérvé­nyű szentencián kívül, hogy a sze­relmes dalok sosem mennek ki a divatból, elsősorban arról, hogy Zorán ma már divattól függetlenül úgy élő legenda, ahogy van - egy szál gitárral és egyszerű szóval. Mondják, még a legkelendőbb le­mezek hitelét is csak az élő fellépé­sek tudják megadni, hiszen ezeken érvényesülhet az, amit nem pótol semmiféle keverés és stúdiótech­nika, vagyis az előadó varázsa. Többszörösen igaz ez olyan vissza­fogott zenei műfaj esetében, ame­lyet Zorán képvisel, és amelyre so­A tömeg ellenére az em­ber szinte kamarakon­certen érezhette magát. sem voltjellemző a közönséget el­kápráztató show. Az április 24-ei koncert a Budapest Sportcsarnok­ban mégis kivétel volt, még a tőle megszokott és immár évenkénti rendszerességgel ismétlődő nagy­produkciók sorozatában is. A ha­talmas tér és a több tízezres tömeg ellenére az ember szinte kamara­koncerten érezhette magát, ahol nincs szükség elbűvölő fényeffek­tusokra, hangulatemelő frázisok­ra, vagy a publikum céltudatos manipulálására, elég, ha szólnak az ismerős dalok, hiszen arról szól­nak, amit mindannyian értünk és érzünk. Őszinte szerelemről, mély fájdalomról, „több mint félszáz év" eltűnt s megmaradt illúzióiról, ál­mokról, melyek „úgy vesztek el, mint a zálogban hagyott ruhák", Zorán ma már divattól függetlenül úgy élő legenda, ahogy van - egy szál gitárral és egyszerű szóval (Archívumi felvétel) egy lángokban álló országról, ahol „porrá hamvad a romantika", de mindenekelőtt egy emberről, aki most már helyettünk is megmutat­ja, mi lakik mélyen a szívünkben. Május 17-től 21-éig Nagykaposon, Kassán, Rimaszombatban, Komá­romban és Dunaszerdahelyen lép fel barátaival Zorán. És az, aki ezekre a koncertekre elmegy, biz­tos lehet benne, hogy nem kap ke­vesebbet, mint a BS közönsége. Mert van, ami független tértől, időtől, a közönség számától, és többet ér, mint bármely zúgó taps­vihar - a csend, amely egy-egy dal után másodpercekig is ott feszült színpad és nézőtér között. „Izraeli ismerőseim azt mondták, hogy a fotóim számukra történelmi dokumentumok. Ma ezekről már nem le­het felismerni az országot." (Dömötör Ede felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom