Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-13 / 108. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 13. KOMMENTÁR A bizalom posztja TUBA LAJOS A korona árfolyamromlását a küszöbön álló elnökválasztás is be­folyásolja - állítják pénzpiaci szakértők az elmúlt napok esemé­nyeit látva. Ez az összefüggés első hallásra irracionálisnak tűnik, hiszen az államfő a hatásköreit tekintve szinte semmiben nem képes közvetlenül befolyásolni a gazdaság működését. Van azonban egy olyan kategória is, amely grafikonnal ugyan nem kifejezhető, mégis kulcsfontosságú a befektetési döntéseknél ­ez pedig a bizalom. Képzeljük csak bele magunkat annak a kül­földinek a helyzetébe, aki kemény munkával megszerzett tőkéjét ezen a tájon szeretné kamatoztatni. Az egyik oldalon ott áll a pi­acszerzés lehetősége, az olcsó, de képzett munkaerő, ami ide csábítja. Ez azonban nem feltétlenül győzi meg őt arról, hogy pénzének sorsa miatt hosszabb távon sem kell aggódnia. Ez első­sorban politikai stabilitás kérdése és függvénye. Mert a tájainkra érkező külföldi valamiképp átvergődik a nehézkes jogrendszer, a hiányos infrastruktúra vagy akár a hivatali korrupció jelentette akadályokon, a politikai helyzettel szembeni bizalmatlanságot azonban nagyon nehéz eloszlatni. A környező országok tapaszta­latai alapján ebben az államfő játszhat alapvető szerepet. A szlová­kiai magyarok által legismertebb Göncz Árpád és Václav Havel egyebek közt a komoly pénzek sorsáról döntő befektetők számára is biztos tájékozódási pontot jelentenek. Valószínű, hogy közvetlenük soha senkivel sem tárgyaltak konkrét akciókról. Mégis a tény, hogy ők kerültek az országot jelképező legmagasabb posztra, sokak szá­mára szavatolta a politikai stabilitást. Sőt, már becslések is készül­tek arról, hogy az említett államfők hány milliárd dollárt vonzottak saját országukba. Szlovákiában szombaton közvetlen elnökválasz­tásra kerül sor, ami a külföldiek szempontjából még komolyabb jel­zés lesz az ország lakosságának irányultságáról. Ha a többség olyan elnököt ültetne a székbe, akinek irányítása alatt korábban kardcsörtetve zárták ki a külföldieket a privatizá­cióból, és mindent megtettek az integrációs folyamatok ellen, akkor még az is hátraarcot vezényel, aki az elmúlt hónapokban már az érkezés gondolatával foglalkozott. Ha viszont olyan ál­lamfője lesz az országnak, aki elkötelezett híve az európai integ­rációnak, akkor ez rólunk is üzenetet visz a világba. Olyan üze­netet, mely szerint Szlovákiában többségben vannak azok, akik megérdemlik, hogy lehetőséget kapjanak az európai életre, és ezért küzdeni is hajlandóak. Márpedig ehhez a külfödi tőke be­áramlására is szükség van. Dumaszorítóban GÖRFÖL ZSUZSA Már évek óta zajlik Oroszországban az a politikai pókerjátszma, amelynek hatalmas tétjeit az istenadta nép állja, de még mindig nem tudni, ki viszi a bankot, kié lesz a hatalom - az elnöké vagy a törvényhozásé. Jelcin egyszer már elveszítette a türelmét, fel­borította a kártyaasztalt: 1993-ban tankokkal lövette szét az en­gedetlen parlamentet. Csakhogy azóta rendre újrateremtődtek a veszélyes viszonyok: a mind erőtlenebb Jelcin ilyen-olyan refor­mer kormányai sorra szemben találták magukat a kommunista többségű, erősen nacionalista törvényhozással. Pedig a honatyák valójában Jelcintől akarnak'szabadulni, s ma meg is kezdik a le­váltására irányuló eljárást. Mivel azonban az orosz impeachment az amerikainál is kacifán­tosabb, a dumaszorítóba került Jelcin feláldozta Primakovot, egyetlen miniszterelnökét, akit a duma simán elfogadott, és az­óta is támogatott. Az elnök ugyanis joggal tarthat attól, hogy a leváltási eljárást ezúttal nem ússza meg, az erre kijelölt három hónapot pedig képtelen lesz végigblöffölni. így viszont van egy ásza: ha a duma háromszor egymás után elutasítja kormányfője­löltjét, akkor szélnek eresztheti az egész törvényhozást, s ehhez csak három hétre van szüksége. Ebben a helyzetben tehát teljesen mindegy, hogy ki az elnökjelölt­je, egy rendőr altábornagy vagy a titkos favoritnak tartott vasút­ügyi miniszter. A lényeg, hogy Jelcin visszavághasson, hiszen vég­eredményben bízhat abban, hogy ezúttal is akad jó néhány képvi­selő, aki nem fogja kockáztatni nagy fizetéssel és számtalan előny­nyel járó mandátumát, s inkább visszatáncol. Jelcinnek ez a húzása néhányszor már bejött, csakhogy most úgy tűnik, mintha kifutott volna az időből. A Kreml csapata is valahogy tehetetlenkedik. Tegnap lemondott a második számú ember, aki egy nappal korábban még azt állította, hogy Primakov marad, s nincs a tarsolyukban semmilyen „Barbarossa-terv" a duma ellen. Nyilván neki sem szóltak, hogy változott a műsor, mint ahogy Jel­cinnek sem, hogy már lépnie kellene. Mert kellett volna - úgy há­rom héttel ezelőtt. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: S8238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238311), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP' Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk - Kérem, vigyenek a boldogabb jövőbe! (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ PRÁCA A Jugoszlávia elleni hadművelet el­húzódása, és a Duna jugoszláviai szakaszának blokádja az egyetlen eredményes szlovákiai vállalatot, a komáromi hajógyárat is komoly veszélybe sodorhatja. A gyárnak ­amely aktívan befolyásolja Szlová­kia külkereskedelmi mérlegét ­2614 dolgozója van, leányvállalatai több mint 800 embert foglalkoztat­nak. Ha a koszovói konfliktus a leg­tragikusabb forgatókönyv szerint alakul, a Komáromi járásban 19,7 százalékról 27-re nőhet a munka­nélküliség aránya. A tengerjáró te­herhajók kizárólag exportra készül­nek. A megrendelő előleggel járul hozzá a gyártáshoz, az utolsó részle­tet a hajó vt'zrebocsátásakor fizeti ki. A megsemmisített hidak és a légitá­madások viszont nem teszik lehető­vé, hogy a hajók kijussanak a ten­gerre. Így tehát a hajók - jelenleg kettő - a hajógyár medencéjében várakoznak. Értékük megközelítő­leg 12 millió német márka. Eleve úgy alakították ki az új rendszert, hogy a pártok rá legyenek kényszerítve az együttműködésre Kérdőjelekkel teli brit jövő Mostantól jóval érdekeseb­bek lesznek a hírműsorok ­mondta a BBC egyik legte­kintélyesebb rádiós politikai programja, a Today műsor­vezetője a „szupercsütörtök­nek" elkeresztelt választá­sok után. TÓTH VALI Arra utalt a szerkesztő, hogy vége a brit politikában mostanában már megszokott kiszámíthatóság­nak, túlzás nélkül állíthatjuk, az ország történelmi változásokon megy keresztül, és bizony senki sem tudja, hogy az ezek nyomán felvetődő gondokat miképpen kell megoldani. Május 6-án Nagy-Britannia polgá­rai két okból járultak az urnák elé. Az egyik, hogy az ország nagy ré­szén ekkor választották meg a helyi önkormányzatok képviselőit, a má­sik pedig, hogy Skócia és Wales la­kói most választhatták meg először új autonóm önkormányzataik tag­jait is. A Munkáspárt ugyanis 1997­ben, hatalomra kerülése után az ország történetében páratlan al­kotmányreformot kezdett. Válasz­tási ígéretének megfelelően auto­nómiát kínált Skóciának és Wales­nek. Miután az érintettek ezt ko­rábban népszavazáson elfogadták, illetve megerősítették, ezúttal arról szavaztak, kik legyenek az önálló skót parlament és az alcsony fokú autonómiát jelentő walesi önkor­mányzat első képviselői. Azt már az autonómiáról rendelke­ző törvény világossá tette, hogy a külügyek, a hadügy, az alkotmá­nyozás és a pénzügyek a westmins­teri parlament hatáskörében ma­radnak, az oktatás, az egészségügy, a gazdaság és a közlekedés zöme vi­szont átkerül az új edinburghi, illet­ve cardiffi testületek hatáskörébe. Míg a walesi nemzetgyűlés nem hozhat törvényeket, és hatásköre a számára kijelölt autonóm terüle­tekre korlátozódik, a skót parla­ment korlátozott körben hozhat sa­ját törvényeket, és adómódosító hatáskört is kapott: három száza­lékkal eltérhet a Westminster által megállapított adók mértékétől. Most, itt próbálták ki először a Ma­gyarországon megszokott, ám itt óriási újdonságot jelentő arányos képviseleti rendszert, vagyis azt, hogy nemcsak az egyéni képvise­lőkre, hanem pártlistákra is leadják voksukat a polgárok. A brit válasz­A koalíciós kormányzás eddig ismereden volt a brit politikai gyakorlatban. tás eddig „a győztes mindent visz" elvén működött, vagyis kizárólag egyéni képviselőket választottak, a töredék szavazatok elvesztek. A lis­tás szavazás, a kombinált választási rendszer egyik következménye ál­talában az, hogy egyetlen párt sem szerez abszolút többséget, és így koalíciós kormányzásra kénysze­rülnek, ami a brit politikai gyakor­latban eddig szinte ismeretlen volt. Az eredmények messzemenően igazolták ezt a feltételezést. A leg­feltűnőbb az volt, hogy noha a Munkáspárt a westminsteri parla­mentben óriási többségben van, ezt a szinte nyomasztó fölényt nem tudta automatikusan érvényesíteni az új autonóm testületekben. A 129 fős edinburghi parlamentben 56 mandátumot szerzett a Mun­káspárt, óriási meglepetésre 35-öt a Munkáspárt által már szinte elte­metett Skót Nemzeti Párt, az SNP. A Liberális Demokrata Párt csak 17-et tudott gyűjteni, ennél egy szavazattal még a Konzervatív Párt is többet szerzett (pedig az 1997­es választásokon Skóciában egyet­len egy konzervatív képviselő sem tudott bejutni a westminsteri par­lamentbe, és itt is csak az új válasz­tási rendszernek köszönhették, hogy feltámadhattak politikai ha­lottaikból). Végül három mandá­tumot független képviselők sze­reztek meg. (Ez az eredmény azt is jelentette, hogy nem igazolódtak be a választási kampány során egyesek által mesterségesen ger­jesztett félelmek, miszerint Skócia majd minden áron elszakadásra törekszik Nagy-Britanniától, és ki­harcolja függetlenségét...) A 60 ta­gú cardiffi nemzetgyűlésben is ér­dekesen alakult a mandátumok el­oszlása. A Munkáspárt 28 mandá­tumot szerzett, óriási meglepetés­re itt is nagyon jól szerepeltek a so­kat támadott nacionalisták, a Plaid Cymru 17 mandátumot szerzett. A konzervatívok 9-cel, a liberális de­mokraták 6-tal vigasztalódhatnak. A listákat végignézve világos, hogy a vegyes választási rendszer a kis pártoknak kedvez. A politológusok szerint ez azért kedvező fejle­mény, mert a brit politikai életbe túlságosan is beleivódott a konzer­vatívok és munkáspártiak váltó­gazdálkodása, és a csapatmunka, az együttműködés nem tudott ki­fejlődni. Az új rendszert tehát ele­ve úgy alakították ki, hogy a pártok rá legyenek szorítva az együttmű­ködésre. Wallesben ennek még nem sok jelét látni. A Munkáspárt cardiffi képviselői egyelőre nem mutatnak túl sok hajlandóságot a koalícióra egyik partnerrel sem. Mint mondják, kisebbségben is tudnak kormányozni, hiszen nekik nem kell nap mint nap törvényeket elfogadtatniuk. Skóciában azonban már gőzerővel folynak a Munkáspárt és a Liberális Demokraták megbeszélései. Nem lesz könnyű dolguk: a liberálisok programjának középpontjában a Munkáspárt által bevezetett egye­temi tandíj eltörlése áll. Ezt az ígé­retüket semmiképp sem akarják feladni, és nekik kevesebb a veszte­nivalójuk is. A Munkáspárt kutya­szorítóba került, hiszen szükségük van a liberálisokra a stabil kor­mányzás érdekében, viszont ha be­leegyeznek a tandíj eltörlésébe, ak­kor várhatóan Nagy-Britannia töb­bi részén is kikövetelik ugyanezt, azt viszont a brit államkassza leg­alább 40 millió fontja bánná. Bár­mennyire nem tetszik is London­nak ez a lépés, semmit sem tehet ellene, hiszen az autonómia lénye­ge, hogy többé nem lehet a köz­pontból diktálni mindent. A jövő kérdőjelekkel teli. Hogyan alakul London, Edinburgh és Car­diff viszonya? Miként oldják majd fel az eltérő érdekekből fakadó konfliktusokat? A héten leteszik az esküt az új képviselők, és megkez­dik első, kissé még bizonytalan lé­péseiket az ingoványos új politikai talajon. A választ a jövő kérdéseire nekik kell megtalálniuk. A szerző londoni állandó munka­társunk VISSZHANG Kulturálatlan kultúra Kénytelenek voltunk egy újabb cikket írni a Tompa Mihály szava­lóversenyről, ugyanis a két előző messze nem fedi a valóságot. Alapvető hiányosságok voltak a szervezésben. A gyerekek a nap nagy részét átunatkozták. A szál­lásról reggel behozta őket az autó­busz, és csak késő este mentek vissza, hacsak el nem feledkezett róluk a sorőr, mert sajnos ez is megesett. Napközben a szavaló­versenyen kívül más program nem volt a gyerekek számára. Voltak, akik szombaton a kultúrházban tengődve már el-elsírták magukat unalmukban. Jobb esetben elme­hettek volna esőben koszorúzni! A helyfoglalásért is a szülőket és a tanárokat kárhoztatták, de arról megfeledkeztek, hogy aki vissza­jelzett, annak se maradt hely. Nem is szólva arról, hogy voltak olyan résztvevők, akik az előző napi Új Szóból értesültek a szava­lóversenyről. A Mélyépítő Vállalat újságban említett tiszta, otthonos, szerény munkásszállójáról is meg­van a véleményem. Sajnos, ne­künk is részünk volt benne. A szo­ba egyszerű volt, ezzel nem is lett volna probléma, de az asztal és a székek ragadtak, a szekrény bűz­lött és majd szétesett. Állításukkal ellentétben fűtésnek híre sem volt. Az emeleten zuhanyozó nem volt, csak pár mosdó hideg vízzel, az illemhelyet meg egyáltalán nem lehetett használni. Nem is szólva arról, ha benyitottunk, az első amit megláttunk, jobbkéz fe­lől 3 piszoár és ugyanabban a he­lyiségben szemben 2 WC. Tehát, ha a kislány el akart menni WC-re, ki volt téve annak, hogy először szembetalálkozik egy kisdolgát végző férfival! A zuhanyozó is csak egy emelettel lejjebb volt, a mun­kásszállón lakó férfiak között. Nem szólva az egész éjjel tartó dá­ridóról, amitől az egész szálló nem tudott nyugodtan pihenni! A kislá­nyom a szoba láttán elsírta magát, hogy milyen koszos helyre küldtek minket. A megnyitóra egyik gye­rek se volt hajlandó ünneplőbe öl­tözködni. Ezeket a szervezési „ba­kikat" a legjobb jóindulattal sem lehet tolerálni. Minden szervezés­ben vannak hibák, az ember téved­het, mivel tévedni emberi dolog, de tévedés és alapvető hiányossá­gok, mulasztások között különbsé­get kell tenni! Nem utolsósorban megemlíthetném az étkezés körüli gondokat. Az étkezés ugyanis je­gyekre történt, már ha sikerült mindenki számára a helyes jegyet (az oda szólót, ahol neki kellett ét­keznie) megtalálni. Esetenként, ahová küldték az embert, vagy a jegyet nem fogadták el, vagy csak nemes egyszerűséggel zárva volt a hely. Egyszóval a szervezőknek si­került a felemelő 3 napos országos szintű kulturális eseményt rém­álommá változtatni. Erősen két­lem, hogy jövőre ha eljutnánk is odáig, részt veszünk ilyen szerve­zés mellett. A sok feleslegesen ki­dobott pénzt (utazás, szállás stb.) inkább a kislányomra fordítom. Mert az rendben, hogy ne legyen minden kulturális esemény Komá­romban, de akkor szervezzék meg tisztességesen vagy igenis hozzák vissza Komáromba a Jókai Napok­ra. És még úgy halkan megjegyez­nénk, hogy idén kapott először a rendezvény 300 000 korona támo­gatást. Akkor miért sikerült sokak szerint most messze a legpocsé­kabbra? Bár a rossz nyelvek azt is suttogták, hogy a Csemadok rima­szombati szervezete a felét meg­tartotta magának. Sokak nevében: Janda János, Komárom

Next

/
Oldalképek
Tartalom