Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-12 / 107. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 12. KOM/WENTAR Kij elölt államfők HOLOP ZSOLT A közép-európai parlamenti választások egyáltalán nem diszkrét és nem is bája, hogy a győztesek azokat a lapokat is kiosztják a kor­mányalakítás során, amelyek legfeljebb csak az ingujjban vannak, vagy még ott sem. A '98-as magyarországi választásokon győztes Fi­desz vezette kormánykoalíciós tárgyalásokon nagy meglepetésre ar­ról is megegyezés született, hogy a koalíciós partner kisgazdák jelöl­hetnek köztársasági elnököt a 2000-ben esedékes választásra. Abban a pillanatban, amikor Orbán Viktor kijelölt miniszterelnök lett, Torgyán József kijelölt államfővé lépett elő, amit még a Fidesz politi­kusainak és választóinak egy jelentős része is - finoman fogalmazva ­fenntartásokkal fogadott. Magyarországon az elmúlt hetekben szüle­tett ellenzéki kezdeményezés a közvetlen elnökválasztás intézményé­nek bevezetésére, nehogy torgyánjóskásodjék az ország, bízzák in­kább a népre a döntést, mert az okosabb lesz, mint a politikusok. Ugyanez történt az őszi szlovákiai választás után, szintén a kormány­koalíciós tárgyalások részét képezte a „kijelölt" államfő kijelölése. Amikor ez rendben megtörtént, a kormánykoalíció (egy része, egy időre) megingott, tényleg a nép kezébe kell-e adni a döntés jogát, erősödtek azok a hangok, hogy „mostazegyszerutoljáramégiscsak" jobb volna a parlamentben. Elintézzük egymás közt és egymás érde­kei szerint, hiszen most „elegen vagyunk", győztünk, a nép minden döntést ránk ruházott, ebből kellene leadni valamit - bujkált a kisör­dög a koalícióban, a falra festett pedig természetesen Mečiar visszaté­rése volt. Végül államfőválasztás tekintetében is nagykorúsítottak bennünket, választókat, s kaptunk hozzá szigorú eligazítást, haszná­lati utasítást. Vagy figyelembe vesszük, vagy nem. De a közelgő szom­bat mindenképpen ünnep, minden állampolgár szabadon dönthet, el­megy-e szavazni, s mérlegelhet, oszthat-szorozhat, kire adja voksát. Közben a falra festett ördög valóban lelépett onnan és elnökjelölt-tes­tet öltött, de visszatéréséről aligha lehet beszélni, legyen egy- (ami szinte kizárt) vagy kétfordulós a választás. Indulásával ismét mobili­zálta ellenzőit. Mečiar számára a legnagyobb pofon az lenne, ha nem jutna be a második fordulóba, ha már két olyan ember is akadna az országban, aki megelőzi őt. Ezért tény, hogy indulása levon valamit a „szabad" választás fényéből, már az első, de különösen a második for­dulóban, ha mégis bejut. Ebben az esetben azonnal eldőlne, ki az el­nök, az egész ország hosszú tömött sorban elindulna az urnák felé, és ellenfelére szavazna, legyen az bárki. Mečiar orrára az lenne a legna­gyobb fricska, ha a nép már az első körben „kiszámolná". Erre meg­van az esély is, a lehetőség is. JEGYZET Ján Slota ügynöke KORPÁS ÁRPÁD Láslo Kövér, Iva Orssos, Georgy Frundó, Arpád Duka Zolyomy, János Mártonyi, Pál Czáky, Pé­ter H. Kovácz, László Tokos, Ist­ván Czurka, Georgy Soros. Nem, ez nem egy középkori ma­gyar település lakóinak latinos magyarsággal írt névjegyzéke, de nem is a nyomda ördöge, mert az ennyire alattomos nem lenne. A névsor „fontos" politi­kai dokumentumban áll fehé­ren-feketén. A torz nevükből ki­hámozható magyarországi, il­letve szlovákiai és romániai ma­gyar politikusokat, külföldi ma­gyar közéleti személyiségeket Ján Slota „magyar kormányhoz közeli" informátora azzal vá­dolja, hogy az ún. utódállamok bomlasztására, a történelmi Magyarország visszaállítására törekednek. A felsoroltak közt, természetesen Duray Miklós és Bugár Béla is ott van. Felmerül a kérdés, ki lehet az ügynök? Azt hiszem, leginkább Slota Pestet ágyúzó tankista énje jö­het szóba, aki a kormányhoz is közel van, mármint a harckocsi­éhoz. És még valamihez: az el­nökválasztás első fordulójához. Zsolna Csák Mátéja a napokban így, ezzel szeretné ragoztatni a nevét, hátha hoz még a konyhá­ra százalékokat. Ha nem az el­nökválasztáson, az se baj, az el­nök nem töri magát. A választói hitelezésből valami a parlamen­ti választásokig is megőrizhető, tán kamatozhat is, véli Slota. Akár úgy is, hogy csütörtökön a Nagy-Magyarország-ügyben a szlovák titkosszolgálat vezető­jével is tárgyalni fog. Meglepő, hogy csak csütörtökön, ha már hétfőn „biztos" tájékoztatást kapott budapesti emberétől. Ezért akár még felelősségre is vonható, ha netán szerdán a felsorolt, tán álnév mögé bújt magyar politikusok gondolnak egyet, és... Slota mindennek el­lenére is visszafogottabb kam­pánya elég arra, hogy politikai­lag szinten tartsa magát. Sőt arra is, hogy az ambiciózus An­na Malíkovának ily módon is jelezhesse, a Szlovák Nemzeti Pártban Ö a vezér. Slota szeré­nyebb, de szilárd támogatottsá­ga a második vagy akár már az első forduló előtt is olyan poli­tikai portéka lehet, melyet jól értékesíthet az ellenzék és a ko­alíció előnyére és hátrányára egyaránt. Nemzetiéknél ez már bevett szokás. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238311), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella -panoráma - (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadáséit felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 * Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk TALLÓZÓ SME És most valamit a programról Podstránsky Vladimil pénzügyi államtitkár esete a „politikával" Csipkerózsika megkésett ébredése (Agócs Ernő karikatúrája) A történet egyszerű. Adott egy bank, amely hitelez egy üzemnek. A hiteleket a bank zálogjegyszerződésekkel biz­tosítja. Az üzem vezérigazga­tója az üzem elnökségének tudta nélkül aláír egy köz­jegyzői okiratot, amely alap­ján a végrehajtó eladhatja a cég minden vagyonát, bele­értve azokat az ingatlanokat is, amelyeket a bank zálog­jegyszerződéssel biztosított. VILÁGI OSZKÁR A bank erről tudomást szerez, s hogy megelőzze a végrehajtót, a záloggal biztosított ingatlanokat azonnal a bank leányvállalatának tulajdonába adja. Ugyanakkor ez a leányvállalat az ingatlanokkal együtt átveszi az üzemtől a bank­kal szembeni tartozását. Ezeket a szerződéseket a bank két alkalma­zottja írja alá. Ők az üzem elnök­ségének tagjai a bank megbízásá­ból, tehát jogosultak aláírni az üzem nevében, s teszik mindezt a Tehetetlen dühében fel­jelenti az első bank emlí­tett két alkalmazottját. bank és az üzem elnöksége jóvá­hagyásával. A bank ezzel eléri, hogy a felvett hitel ellenértéke visszakerüljön a bankba, a végre­hajtó pedig kénytelen beérni az üzem többi vagyonával. Miután mindez megtörtént, egy OLVASÓI LEVÉL Kommunizmus és baloldaliság Döbbenten tapasztalom külön­böző lapok hasábjain, ahogy egyes politikusok, újságírók az elnökválasztásról beszélnek vagy írnak. Azzal ostorozzák a népet, hogy „Válaszd Schustert, ő a megoldás, a jövő!" Szerintük ő a megfelelő ember, az, aki Szlová­kiát az euroatlanti struktúrákba vezetheti. De kérdem én, a Kelet másik bank, amely szintén hitelt adott az említett üzemnek, feléb­red Csipkerózsika-álmából, és rá­döbben, hogy az első bank már ki­emelte hitele ellenértékét. Neki már nincs lehetősége hasonló megoldásra, mert időközben az üzem csődbe ment. Tehetetlen dü­hében feljelentést tesz az első bank említett két alkalmazottja ellen, amiért ők aláírták a fentiekben le­írt szerződéseket. Mindkét bank tudja, hogy senki sem követett el bűncselekményt, mindössze annyi történt, hogy az egyik bank ügye­sebb volt, mint a másik. Tudják azt is, lehet, hogy rövid időn belül ha­sonló eset következik be, amikor a most vesztes bank lesz a nevető győztes, a jelenleg ügyesebb pedig a szomorkodó vesztes. Szlovákiában napirenden vannak az ehhez hasonló esetek, csak a szereplők változnak. A történet lé­nyege ugyanaz: valamelyik bank megpróbálja megmenteni az álta­la folyósított hitel ellenértékét, s ezen törekvésével szemben ellen­fele valamely másik bank vagy végrehajtó. Történetünk szokványos lehetne tehát, ha időközben az említett bank azon két alkalmazottja közül, akik aláírták a szerződést, az egyik­ből nem lett volna pénzügyi állam­titkár, s ez az államtitkár, finoman szólva, nem lenne akadálya „egye­sek vagy egyes pártok érdekei érvé­nyesítésének". Mivel azonban a szóban forgó államtitkár nem volt hajlandó szemet hunyni, és „nem érvényesülhettek bizonyos érde­kek", az „eset" a nyilvánosság elé került, persze nem tényszerűen, hanem csúsztatva, kicsit homályo­felé tartó vonattal hogyan lehet Nyugatra utazni? Ismert dolog, hogy Rudolf Schuster Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának tagja volt 1986-tól, valamint a Szlovák Nemzeti Ta­nács képviselője. Egyszóval, a kommunizmus lelkes élharcosa. A kommunizmus azonban (eddig legalábbis azt hittem) 1989. no­vember 17-én megbukott. Ezek után egy évtized múlva vidáman előáll, és a nemzet megmentője szerepében tetszeleg. El akarja hitetni velünk, hogy csak ő fé­kezheti meg Mečiart, ezért sza­sítva, és persze nem az államtitkár javára. Először csak célzások, tele­fonok, hírek arról, hogy készül a cikk, szondázandó, az államtitkár nem akar-e egyezkedni. Miután az államtitkár nem „vevő a játékra", megjelenik az írás. Podstránsky mellett szólnak a té­nyek és a dokumentumok. Ez ta­lán elegendő is lenne, ha nem Szlovákiában játszódnék le mind­ez... Barátom nyolcéves fia levelet írt három éwel idősebb iskolatársá­Podstránsky Vladimil mellett szólnak a tények és a dokumentumok. nak: „Kedves Tomi, én írok, And­rás, hogy beszéljük meg, én va­gyok az erősebb." Podstránsky államtitkár is kapott egy üzenetet, és barátom fiához hasonlóan a levél írója is alkut kí­nál a vakmerő állítással annak re­ményében, hogy talán létrejön az „egyforma erősek vagyunk, ezért nem kellene egymást bántanunk" gondolattal fémjelzett kompro­misszum. A Magyar Koalíció Pártja bekerült a szlovákiai nagypolitikába. A fentihez hasonló történeteknek, nevezetesen, amikor a politika ütközik a gazdasági érdekekkel, még minden bizonnyal tanúi le­szünk. A kérdés csak az, képesek leszünk-e ezeket a problémákat úgy kezelni, hogy mi maradjunk erősebbek. A szerző ügyvéd vazatot von el az egyetlen de­mokratikus, haladó szellemű je­lölttől. Remélem, hogy a válasz­tók bölcsebbek, és belátják: Vla­dimír Mečiar úgysem lesz elnök. Nincs akkora bázisa, hogy az el­ső fordulóban nyerjen. Merjünk nyugodtan szavazni arra, aki a jövőt jelenti, s nem a kommuniz­must. Persze, ha a másik forduló­ba mégis Rudolf Schuster és Vladimír Mečiar jut, természetes, hogy nem az utóbbit választom. Miért fosztanánk meg azonban magunkat attól, hogy az első körben szabadon választunk? Lassan összeáll a (leendő) elnök beiktatási ceremóniájának prog­ramja. Az egyik legfontosabb do­log - az ünnepély időpontja - egy­előre ismeretlen. Ha elég az egy forduló, akkor június elsején; ha nem, akkor az elnök csak június 15-én teszi le az esküt a parla­mentben. Innen az egész „gyüleke­zet" a Szent Márton dómba vonul, persze nem koronázásra, csak a Te Deum ünnepi szentmisére. Dél­után négy körül végre a polgárok is megláthatják - a Grassalkovich­palota erkélyén ugyanis „minden bizonnyal" beszédet mond. A szer­vezők egyébként sokat panaszkod­tak, hogy nincs megfelelő épület: végül a beiktatásra a Vigadót vá­lasztották - a kormány átutalta a homlokzat felújítására kért hétmil­lió koronát. NÁRODNÁ OBRODA Bejárhat-e Lexa dolgozni? - a lap majd egy teljes oldalt szentelt a kérdésnek, más-más szemléletű politikusok véleményét kérve. „Lexa ártatlan - amíg a bíróság jogerős ítélete ki nem mondja az ellenkezőjét" - szögezte le Ján Slota. Az SZNP elnöke szerint te­hát részt vehet(ne) a törvényhozás munkájában, mint a többi képvise­lő. Az alkotmány ugyan említést tesz az őrizetbe vett képviselőkről, Vladimír Palkó szerint „azonban Lexának egyelőre semmi keresni­valója a parlamentben. A titkos­szolgálat volt főnöke ugyanis sok mindenkivel szabadon érintkez­hetne, és ez ellentétben állna a fogva tartás céljával" - hangsú­lyozza az SZDK képviselője. Duray Miklós (MKP) kissé óvatosan fo­galmazott, szerinte a kérdésre még egy alkotmánybíró sem tudna megfelelő választ adni. „Mivel Lexa mozgási szabadságát jogerős határozat korlátozza, a megoldás roppant egyszerű: logikus, hogy nem járhat be a parlamentbe" ­mondta Duray. PRÁCA A tényleges katonai szolgálat előtt álló fiatalokat figyelmezteti a lap: hiába tagadják meg az eskütételt, a sorkatona .jogai és kötelességei" ugyanúgy vonatkoznak rájuk is. Ez történt a 28 éves Dániel Borský esetében is: a fiatal apát behívták, a zsolnai laktanyába került, az es­kütételt megtagadta, másnap mégis őrszolgálatra jelölték ki. „Nem vagyok hajlandó fegyvert fogni, nem vagyok hajlandó az éle­temet áldozni semmilyen államért sem" - indokolta a honvéd (?). Tomáš Švec vezérkari szóvivő sze­rint Borský esete eléggé ritka, hi­szen „érthetetlen, miért jelentke­zik valaki tényleges katonai szol­gálatra, ha aztán nem írja alá az es­küt. A 351/1997. számú törvény szerint a szolgálatba lépés idő­pontjától már érvényes a sorkato­nára vonatkozó összes szabály." A szóban forgó laktanya öntörvé­nyűén próbálta meggyőzni a ma­kacs kiskatonát: előbb megpróbál­ták vele elhitetni, hogy „az eskü csak formalitás", majd fenyegetőz­tek, hogy katonai ügyészség elé idézik. Borský mindezek ellenére kitart álláspontja mellett: „Eszem ágában sincs életemet áldozni sem az országért, sem hasonló marha­ságokért." Tóth Mihálynak az Új Szóban megjelent május 7-i cikkére: sze­rinte „Európában a baloldalé az ezredforduló". Ez igaz, de ne ke­verjük össze a baloldaliságot a kommunizmussal, George Mitte­rand-t Kádár Jánossal, Tony BlairtThürmer Gyulával. Rudolf Schuster nem is oly rég azt nyi­latkozta az Új Szónak, hogy ő so­hasem változtatta a nézeteit. Ak­kor ezek alapján: a fekete bőrű nem változik kínaivá, a kutya pó­nivá, a marxista demokratává. Sümeg Ernő Nagymegyer

Next

/
Oldalképek
Tartalom