Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-03 / 100. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 3. KOMMENTÁR Életünket és pénzünket TÓTH MIHÁLY Háborúnak kellett kitörnie ahhoz, hogy legalább valamelyest civili­zálódjék a (nem hivatalosan) már hónapok óta folyó elnökválasz­tási kampány. Mióta a jelöltek a jugoszláviai tragédiát sem átallják latba vetni a televíziós mérkőzéseken, akadt a tévében néhány hig­gadt vezető, akinek volt bátorsága kimondani: ami sok, az sok, nem engedjük, hogy százezrek szenvedéséből bárki is profitáljon a kampány idején. A politikai jó ízlés győzelmének is tekinthetjük, hogy a televíziós adók újabban kikapcsolták a telefonhívás-számlá­lókat. A népszerűségmérés e módszerének ártatlansága mindössze egy hétig tartott. Addig, amíg a pártközpontokban működő legbetonfejűbb propagandista is felfedezte, hogy egy-egy 50 perces politikai párbaj alatti intenzív telefontáltatás kevesebb pénzbe ke­rül, mint óriásplakátok telepítése országszerte, kisebb szellemi erő­feszítést igényel, mint egy politikai vitairat megírása, összehason­líthatatlanul kevesebb szervezéssel jár, mint a nagygyűlésezés. Ko­moly műszaki fejek állítják, technikailag nem megoldhatatlan olyan készülékek üzemeltetése, amelyekhez már mindenre kész pártaktivisták se kellenek. Két, éppen ügyeletes politikai zseni szel­lemi párviadala megkezdésének pillanatában minden érdekelt pártirodában csak bekapcsolják a szavazótelefont... így már akár ki is iktathatok a buliból a demokrata asszonyságok, a veteránklu­bok és a nemzeti szesztestvér-kompániák, amelyek úgy begerjed­tek, hogy se életüket, se telefonszámlájukat nem kímélik az „ügy" érdekében. Egyszerűbbé válik a párttagok szolgálati telefonszám­láinak rendezése. A szavazókészülék beszerzése egyszeri kiadás, és a távközlési vállalat talán árengedményt is ad a nagyüzemi szava­zógépek működtetőinek. A telefonos népszerűségszámlálás első időszakában még jó nevű közvélemény-kutatók is messzemenő kö­vetkeztetéseket vontak le a demokratikus pártok debattereinek el­söprő győzelme láttán. Nem minden pikantéria nélkül való, hogy a telefonálással való visszaélés lehetőségét csak akkor fedezték fel, amikor már a módszer - hogy úgy mondjam - elveszítette szüzes­ségét. Amire pedig kezdettől fogva számítani kellett volna. Még ak­kor is, ha csak mendemonda, hogy ügyes műszakiak feltalálták a szavazótelefont. Azt is illett volna bekalkulálni, hogy a háztartások jelentős részében még nincs telefonkészülék. Ez a „csendes kisebb­ség" még nagyon hangos meglepetést okozhat. Csak egy valamiben lehetünk teljesen biztosak: a voksolás napján néhány percig min­denki egyedül lesz a szavazófülkében, és maga dönti el, kit részesít előnyben a tíz jelölt közül. JEGYZET Választunk! Választunk? SÓKI TIBOR Válogatunk. Jobban mondva: szavazgatunk. Hiába, mi már csak ilyen időket élünk. Előbb parlamenti választások voltak, aztán helyhatóságiak, most meg nyakunkon a legeslegelső legeslegközvetlenebb legesleg­elnökválasztás. Már akinek vá­lasztás. Mert igaz ugyan, hogy mindannyian az urnák elé járul­hatunk, és ha már egyszer ott vagyunk, mindannyian bedob­hatunk egy-egy papirost a lepe­csételt dobozba, de... Itt kezdő­dik a baj. Mert miből is választ­hattunk tavaly szeptemberben? A kérdés nagyon egyszerű volt. Túl egyszerű. Vagy a mečiariz­mus folytatása mellett dönthet­tünk (annak minden átkával együtt), vagy a demokrácia né­mi reménye mellett. Nekünk, szlovákiai magyarok­nak még szűkebb volt a mozgás­terünk. Kire is szavazhattunk volna? Talán a Fico-Migaš-Kon­coš-trió neve által, fémjelzett DBP-re, vagy a nacionalizmusát éppúgy alig takargató Čarno­gurský-féle KDM-SZDK-ra? Mert ugye, a DSZM meg az SZNP szóba sem jöhetett. Egy választásunk maradt, az MKP. Aztán ugyanez következett ­csak pepitában - a helyhatósági urnábadobálósdi alkalmával. Most meg eldől, hogy ki lesz az elnökünk legalább öt évig. A nemzet atyja avagy anyja. Mi pedig megint ugyanott va­gyunk, ahol eddig is voltunk. Hát, mit mondjak, már megint nem fenyeget a bőség zavara. Ahelyett, hogy normális, de­mokratikus jelöltek között válo­gathatnánk, olvasgatnánk a jobbnál jobb programokat, ízlel­getnénk a finomabbnál fino­mabb kortesgulyást meg -sört, aztán bedobnánk a papírt az ur­nába aszerint, hogy melyik jelölt gulyása volt finomabb, vagy ma­ga a jelölt szimpatikusabb, ne­künk már megint a demokrati­kus reformok folytatása vagy a mečiarista politikai huligánko­dás visszatérése között kell vá­lasztanunk. Megint ugyanaz a kérdés: Mečiar igen vagy nem. Ha nem, akkor már megint elő­re tudjuk, kire kell szavaznunk (akár tetszik, akár nem). Köz­ben meg reménykedhetünk benne, hogy egyszer majd tény­leg választhatunk. Vagy azt az unokáink sem fogják látni? Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt- politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238311),-kultúra-(58238313), Urbán Gabriella-panoráma-(58238338), Bolemanr Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport- (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. 0. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341,58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-maü: redakcia@voxnova.sk • Aujíru.uaí; IPCÍ.3IL • . -w U u4|& fíf^iíieri -icrssnBfc (r^snjľtjnr Rudolf Schuster: - Ideje, hogy eldöntsétek, kit is akartok! (Agócs Ernő rajza) A héten kezdődnek meg a tárgyalások a világbanki kölcsönök folyósításáról Államfő és gazdaság A közvetlen elnökválasztás miatt nemcsak a gazdasági reform lassult le, hanem a külföldi befektetők is pihe­nőt vezényeltek. TUBA 1AJOS Nem sokat köntörfalazott Brigita Schmögnerová pénzügyminiszter, miután hazatért londoni és wa­shingtoni tárgyalásairól. Közölte, hogy Vladimír Mečiar államfővé való jelölése óta a külföldi befekte­tők várakozó álláspontra helyez­kednek. Ebben nincs is okunk ké­telkedni, hiszen a tavalyi orosz vál­ság még mindig sokakat óvatos­ságra késztet, ha a környékünkről van szó. Sajnos, ezt akkor sem tud­juk majd teljesen eloszlatni, ha az országot hatéves elszigeteltségbe taszító egykori kormányfő csak a második helyen végez május 29­én. Egy hosszú távú szlovákiai pénzkihelyezés szempontjából ugyanis nem éppen biztató a tény, Első hallásra nagyon csábítónak tűnik a pénz­intézet ajánlata... hogy az ország politikai (és gazda­sági) életében még mindig ő jelen­ti az alternatívát. Márpedig ez olyan ország számára, ahol fejen­ként mindössze 420 dollárt tesz ki a külföldi tőke nagysága, nem túl jó hír. A vergődő országokban általában jelen levő intézmények közül ezen a héten a Világbankkal is megkez­dődnek a tárgyalások. Első hallás­ra nagyon csábítónak tűnik a pénz­intézet ajánlata: alacsony kamato­VISSZHANC Nekünk más a véleményünk Már harmadik alkalommal fogtam tollat, hogy írok Önnek, de mind ez ideig nem volt merszem elkül­deni levelem. Miért? Egyszerű a válasz, mert nem akartam ujjat húzni D. Évával. Most is csak S. Pi­roska néni szomszédainak nevé­ben írok. Figyelemmel követtük az eddig megjelent cikkeit. Sajnálom, de nekünk más a véleményünk az esettel kapcsolatban. Olyan hibába esett, amilyet szerintünk egy új­ságíró nem engedhet meg magá­nak. Elfogult D. Évával szemben, és, sajnos, cikkeiben csak ez tükrö­ződik. Meghallgatott embereket az esetről. De kérdezem én: kiket? D. Éva ismerőseit? Hány olyan szom­széddal beszélt, aki mindennapi kapcsolatban volt szegény meg­zású kölcsön a két legszorítóbb te­endő, vagyis a bankkonszolidáció és az ipari szerkezetátalakítás meggyorsítására. Az ügy szépség­hibája, hogy feltételként nagyon kemény gazdasági megszorítások párosulnak. A világ különféle pontjain kitört válságok tapaszta­lata, hogy a hazai politikai lobbyk a Világbankot csak nagy baj esetén szokták beengedni az országba. Majd pedig a normális gazdasági folyamatok újraindulása után igyekeznek minél hamarabb ki­zsuppolni. Magyarországon példá­ul a Bokros-csomag második évé­ben jelentették alig titkolt elége­dettséggel, hogy majdnem két év­tized után nincs többé kötelezett­ségük az intézmény felé. Nálunk mindez csak most kezdő­dik. Egyre azonban mindenképpen jó lehet. A patthelyzetbe jutott ko­alíciós gazdaságpolitika számára jó hivatkozási alapot jelenthet a to­vábbi kellemetlen intézkedések meghozatalához. A múlt héten Brigita Schmögnerová pénzügymi­niszter egyik nyilatkozatából az is kiderült, hogy még a partnereknél sem teljesen tisztázott, miként függ a világbanki kölcsön a Nem­zetközi Valutaalap véleményétől. Márpedig az IMF munkatársai is gyakori vendégek a pénzügymi­nisztériumban, és bár helyeslik a gazdasági reform koncepcióját, mégsem különösen elégedettek megvalósításával. A szerkezetátalakító pénzre min­denestre sokan pályáznának. A sort kezdheti akár az Általános Hi­telbank is, amely konszolidációs és - ehhez kötődő - privatizációs pro­jektjét az ígéretek szerint napokon belül a kormány elé terjesztik. Ha minden jól megy, az Általános Hi­telbank 2001-re már magánkézbe boldogulnál? Igen embertelen kö­rülmények között élt a néni. Nem tudom, tudomására jutott-e, hogy Piroska néni évek hosszú során rokkantnyugdíjból élt, annak kö­vetkeztében, hogy nem volt telje­sen beszámítható. Rokonaival ál­landó nézeteltérései voltak. Sokat veszekedtek, és gyakran nem is voltak beszélő viszonyban vele. Éppen ezért, úgy tartották helyes­nek, hogy a nénit öregotthonba helyeztetik el, mivel hozzájuk az állandó viszálykodás miatt nem vi­hették, ő viszont már nem tudta ellátni magát. Igen, D. Éva járt hozzá látogatóba, de nem hinném, hogy egy gondozónő ilyen módon gondozna. Maga nem ismerte a nénit, sajnos, a körülményeit sem. Szegény asszony mindig piszkos és ápolatlan volt. Nem úgy nézett ki, mint akire rendszeresen mosnak. Számtalanszor panaszkodott, hogy nincs mit felvennie, mert D. Éva elégette ruháit. Álldogált az kerülhet. A sor végén pedig ott áll­hat a 280 ezer kisvállalkozó, aki eddig csak ígéretet kapott. Ilyen mézesmadzagnak számít a mikrohitelekről közzétett hír is. A program papíron már évek óta fut, de még mindig ott tartunk, hogy a múlt heti közlés szerint mindössze 12 kérvénynek tehetnek eleget. Más szóval ez azt jelenti, hogy a szlovákiai országos mikrohitel­program mindössze töredéke egy Ilyen mézesmadzagnak számít a mikrohitelekről közzétett hír is. magyarországi megyei fejlesztési alapítvány lehetőségeinek. Talán az lenne a legjobb, ha a sajtó boj­kottálná az ilyen hírek megjelente­tését, amellyel legfeljebb felingerii a továbbra is teljesen kilátástalan helyzetben levő kisvállalkozókat. A múlt hét érdekes információi kö­zé tartozik még Ľudovít Černák gazdasági miniszter bejelentése, amely szerint törvény készül a ha­zai kereskedelem védelmére. Pél­daként azt hozta fel, hogy ennek köszönhetően az államigazgatás a kiskereskedők védelmére hivat­kozva beleszólhatna a nagy áru­házláncok terjeszkedési politikájá­ba. Változások várhatók a munka­helyteremtő támogatások rend­szerében is. Az elképzelések sze­rint vége szakadna a közvetlen tá­mogatásnak (ugye, nem kell talál­gatnunk, hogy a pénzt mi módon osztogatták). Ha valóban bevezet­nék, hogy az új munkahelyet te­remtő számára alanyi jogon járna adókedvezmény vagy más előny, elmondhatnánk: újabb piackon­form intézkedéssel gazdagodtunk. utcán, és ismerősöket szólított meg, hogy hozasson magának en­ni- és innivalót a boltból. Egy eset­ben több napig feküdt az ürüléké­ben a földön, mire az ajtót betörve rátaláltak. Hogy eshetett ez meg, ha olyan lelkiismeretes volt a gon­dozója? Miért csak akkor lett fon­tos D. Évának, hogy hivatalosan vegye őt gondozásba, amikor már elvitték? Hisz lett volna alkalma rá már korábban is. Miért akkor hívta Önt, mikor már meghalt? Tudja, hölgyem, ez fölöttébb gyanús. Nem akarom megsérteni Önt, de egy kicsit érdeklődhetne D. Éva után. Minden elöljáró rossz, és csak neki akar rosszat. Nem tu­dom, mesélt-e Önnek az iskolában történtekről? Az igazgató úrnak kellett kittesékeltetni az iskolából, mert a gyermekek előtt trágár megjegyzéseket tett több tanítónő­re is. Maga szerint nem használja ki az Ön jóhiszeműségét? Én elhi­szem, hogy nehéz a helyzete, hogy TALLÓZÓ LESOIR Nevetséges lenne azt feltételezni, hogy az ENSZ-zászló alatt működő békefenntartó erő telepítése egyenértékű lenne a nemzeti terü­let megszállásával - jelentette ki a belga lapnak Vuk Draskovics, a na­pokban leváltott jugoszláv minisz­terelnök-helyettes. Szembe kell nézni a realitásokkal. A emberi és anyagi veszteségek figyelemre méltóak, a NATO folyamatosan fo­kozza csapásait, Szerbia a gazda­sági hanyatlás útján jár, és a hiva­talos propaganda az első nap óta ugyanazt az üzenetet közvetíti ­mondta. Draskovics úgy vélte, Moszkvának kellene az átfogó po­litikai rendezés középpontjában állnia. Ezt a kívánságot szerinte a Nyugat is osztja. Belgrádban mindazonáltal tévednek Moszkva bizonyos szándékait illetően: Oroszország nem ad katonai támo­gatást, de kész igen jelentős diplo­máciai segítséget nyújtani Belg­rádnak. JHE NEW YORK TIMES A Jugoszlávia ellen öt hete folyó bombázások nem bénították meg és nem demoralizálták a szerb hadsereget. Ellenkezőleg: növel­ték harci elszántságát. Most a had­sereg „a zászló körül tömörül", fel­sorakozik Milosevics mellett, a kö­zös ellenséggel, a NATO-val szem­ben. A szerb lakosság és a hadse­reg között megfigyelhető bizonyos „egymásra találás", a korábbinál több fiatal óhajtja magára ölteni az egyenruhát. A lap szerint washing­toni illetékesek erősen eltúlzott­nak ítélik azokat a kijelentéseket, hogy lényegesen sikerült volna meggyengíteni a jugoszláv hadse­reg Koszovóban tartózkodó egysé­geinek katonai erejét. LIBERATION A Jugoszlávia elleni légi csapások jellege egyre inkább az iraki bom­bázásokhoz hasonlít. A harci gé­pek nagyarányú bevetése végén minden ésszerűség szerint a szá­razföldi hadműveletek következ­nének. Ez utóbbit senki sem kíván­ja. A NATO-tervezőknek mégis foglalkozniuk kell vele, és a jelek szerint a nyár végére irányozzák elő elindításukat. A francia lap úgy véli, kevéssé valószínű, hogy a közvélemény jelentős eredmények híján ilyen hosszú ideig kitart. Semmi nem tiltja meg Milosevics­nek, hogy időközben egyoldalú tűzszünetet hirdessen, részlegesen visszavonja csapatait Koszovóból. Az amerikai vezetők egyértelművé tették, hogy már egy ilyen gesztus is elegendő számukra, hogy felfüg­gesszék a légitámadásokat. Egy ilyen helyzetben viszont nehéz lesz elkerülni a fellélegzés hamis érzetét, és azt, hogy egy szégyenle­tes tárgyalás kezdődjön Koszovó félhangon már emlegetett esetle­ges felosztásáról a Boszniáról kö­tött daytoni egyezségek mintáját követve. egyedül neveli gyermekeit. Szülei sokat segítettek neki, mikor el­hagyta a férje, de azokkal is csú­nyán összeveszett, és a mai napig nincs velük beszélő viszonyban. Nem gondolja, hogy bizonyos dol­gokban ő is hibás? Ha valaki dol­gozni akar, akkor talál is munkát. Panaszkodik a cikkben, hogy csak 5400 koronából él. Akkor miért utazza el legalább a felét? Nincs olyan nap, hogy ne futna a vonatra vagy az autóbuszra. Gyermekei legtöbbször az utcán vannak. Min­denki rossz, mindenki őt bántja. Szerintem egy jó pszichológusra volna szüksége, és arra, hogy töb­bet foglalkozzon saját dolgaival, több időt fordítson családi problé­máira. Ne azon rágódjék, hogy Pi­roska néni után nem ő lett az örö­kös. Mert hiszen itt ez az egyedüli probléma, amit Ön, sajnos, nem is­mert fel. Tisztelettel: a szomszédok

Next

/
Oldalképek
Tartalom