Új Szó, 1999. április (52. évfolyam, 76-99. szám)

1999-04-08 / 80. szám, csütörtök

UJ SZO 1999. ÁPRILIS 8. A TÉMA: KOSZOVÓI MENEKÜLTEK Jugoszlávia egyszer s mindenkorra el akarja űzni a koszovói albánokat Századvégi tragédia Erőszakkal, tervszerű és irá­nyított módon kényszerítik a szerbek menekülésre a ko­szovói albánokat. Nyilvánva­ló céljuk a tartomány etnikai összetételének gyökeres megváltoztatása. ÖSSZEFOGLALÓ A NATO légi csapásainak kezdete óta több mint 430 ezer émber hagyta el Koszovót vagy zsúfoló­dott össze a tartomány határain. A világszervezet adatai szerint ked­den reggel 262 ezer menekült volt Albániában; 36 ezerrel több, mint egy nappal korábban. A március 24-e - a légi csapások kezdete ­óta Macedóniába érkezett mene­kültek száma már elérte a 120 ez­ret. A jugoszláv-macedón határ térségében káosz uralkodik, vagy 65 ezer ember céltalanul kóborol a határ menti sáros mezőkön, mi­közben a menekültközpontok egy része üresen áll. Montenegróba, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság tagköztársaságába keddig 36 ezer menekült jutott el. Hatezer ember menekült Törökországba, 7900 (nemcsak koszovóiak, hanem szandzsáki muzulmánok is) Bosz­nia-Hercegovinába. Az itt felsorolt mintegy 430 ezer ember előtt a lé­gi csapásokat megelőző hetekben kb. 150 ezer koszovói hagyta el a Jugoszláv Szövetségi Köztársasá­got. Ezen felül mintegy 30 ezer ko­szovói már korábban Szerbia más tartományaiba, 25 ezer pedig Montenegróba menekült, s több tízezerre volt tehető azok száma, akik koszovói otthonukat elhagyva a tartomány más részeiben keres­tek menedéket. Kétségkívül Albániában a legsú­Ha akarnának, se legyen hová visszatérniük. lyosabb a helyzet, s innen került ki az a pár száz menekült is, akit már más, távolabbi országokba szállí­tottak, vagy már felkerültek a be­fogadásra kiválasztottak listáira. Ugyanakkor éppen Albánia ellenzi a leghevesebben az elszállításukat, tartva attól, hogy már sosem tér­nek vissza. A Koszovói Felszabadí­tási Hadsereg, az UCK úgyszintén helyteleníti, hogy távoli országok­ban szórják szét az elűzötteket, hi­szen ezzel a szerbek kezére játsza­nak. A szerb hatalom már nem is próbál­ja leplezni valódi célját, a „vegy­tiszta" szerb Koszovó megteremté­sét. Ezért szedi el az elűzöttek min­dennemű iratait, de még a gépjár­művek rendszámát is, nehogy vala­mikor is bizonyítani tudják: Koszo­vóban volt az otthonuk. Az albánok házainak, egész falvainak lerom­bolása is ezt az aljas célt szolgálja: ha akarnának, se legyen hová visz­szatérniük. Közben persze hangza­tos nyilatkozatokat tesz közzé, ma­radásra szólítva fel az albánokat, s egyben azzal vádolva a NATO-t, hogy bombázásai nyomán indult el a menekülthullám. Vuk Draskovics jelenlegi jugoszláv miniszterelnök­helyettes, volt demokratikus ellen­zéki egyenesen a határok lezárását indítványozta. Nyilván tisztában van vele: a halálosan kimerült, nincstelen, éhes gyerekek, öregek, asszonyok tragédiája még inkább a szerbek ellen hangolja a nemzetkö­zi közvéleményt. S főleg az, hogy döbbenetesen kevés a férfi a mene­kültek között... (gzs) Szkopje közelében a héten egy új, 2 ezer férőhelyes menekülttábor nyílt. A beköltözéskor minden kézre szük­ség volt, s a brit NATO-katona is bizonyította: tudja, hogyan kell bánni egy csecsemővel. (TA SR/EPA) Játszani kell: koszovói gyerekek bújócskáznak a tiranai menekülttábor sátrai között. • (TA SR/EPA) A Balkánon is: Orvosok határok nélkül Gyorsak, hatékonyak ban, s ezek legfőbb feladata az ado­mányok megszerzése: tavaly példá­ul összesen 1,5 milliárd frankot kaptak a különböző magánszemé­lyektől, vállalatoktól. Az MSF egyébként még azt is megengedhe­ti magának, hogy válogasson az adományok között: eleve elzárkó­zik az állami segélyektől (attól tart­va, hogy segítségüket az adott or­szágok politikai nyomásgyakorlás­ra fogják majd felhasználni), de a magánadományoknál is vannak til­tott szektorok, „piszkos pénzek": ilyenek például a szeszgyártók, a dohánygyárak, illetve a gyógyszer­és hadiipar. A szervezet mindenek­előtt hatékonyságával emelkedik ki a többi humanitárius szervezet kö­zül: minden 100 frank adományból 83 eljut a szükséget szenvedőkhöz, s a szervezet adminisztrációja, mű­ködtetése, illetve az adománygyűj­tő reklámkampányok finanszírozá­sa csak 17 százalékot követel, ami ezen a téren világrekord. A szerve­zet másik - sokat dicsért - sajátos­sága, hogy pillanatok alatt képes beindítani egy-egy akciót. MTI-PANORAMA A NATO-csapások nyomán a Bal­kánon ismét fontos szerep hárul a különböző humanitárius szerveze­tekre, amelyek elsőként vették gondozásukba - jóval megelőzve a külföldi államok segélyeit - a föl­dönfutóvá vált koszovói albánok tömegeit. Az egyik leghíresebb ilyen szervezet az Orvosok határok nélkül (Médecins sans frontieres ­MSF), amely a világ minden ré­szén 100 különböző programban vesz részt, segítve a betegeket, éhezőket, menekülőket. A „francia doktorokról" - mert fran­ciaországi székhelye miatt világ­szerte így hívják a szervezet alkal­mazottait - a fejlődő világban elég romantikus kép él: a legtöbb rászo­ruló szerint egy személyben testesí­tik meg Che Guevarát, Teréz anyát, illetve a minden helyzetet megoldó amerikai filmfőhőst, McGyvert. A szervezet azonban a valóságban nagyon is profi módon működik: mint egy vállalat. Tizennégy kiren­deltsége van a világ fejlett országai­Megalapozott aggodalom Nagyszámú menekült halhat meg a macedón-jugoszláv ha­táron, mert a macedón hatósá­gok késleltetik belépésüket az ország területére - figyelmez­tetett kedden Clare Short, a brit kormány nemzetközi fej­lesztési minisztere. Short, aki vasárnap és hétfőn Albániában és Macedóniában tárgyalt a helyi vezetéssel, majd a határvidékeken tett tényfeltáró körutat, londoni sajtóértekezletén határozot­tan ellenezte, hogy az albán menekülteket akaratuk ellen kényszerítsék arra, hogy kül­földi országokba távozzanak. A brit miniszter elmondta, hogy minden koszovói albán menekült, akivel beszélt, je­lezte, hogy majdan haza akar térni Koszovóba. - A nemzetközi közösség csak azok számára tegye lehetővé az ideiglenes letelepedést nyugati országokban, akik ön­ként akarnak távozni. Számos ember családtagjaira vár, to­vábbi kínokat állnak ki, ha el­szállítjuk őket, amikor nem ta­lálták meg gyerekeiket, felesé­geiket, férjeiket - hangoztatta Clare Short. (MTI) A balkáni konfliktus fő okozójának, Szlobodan Milosevicsnek a helyzete változatlanul szilárd maradt Lesznelc-e szárazföldi hadműveletek? ONDREJCSÁK RÓBERT A NATO-bombázások leple alatt Koszovóban megkezdődött az al­bán lakosság 20. századvégi holo­caustja. A szövetséges repülőgé­pek megsemmisítik a jugoszláv ra­darokat, légvédelmi ütegeket, de az albánok ellen harcoló csapatok­nak nem okoznak olyan károkat, hogy megállítanák a népirtást. Az utóbbi években már többször bebi­zonyosodott - például Afganisz­tán, Szudán, de főleg Irak eseté­ben -, hogy a bombázások bár­mekkora kárt okoznak is, és elindí­tóik bármennyire hisznek is min­denhatóságukban, az ilyen problé­mák megoldására alkalmatlanok. A balkáni konfliktus fő okozójá­nak, Szlobodan Milosevicsnek a helyzete épp olyan szilárd marad, mint a Közel-Kelet mumusának számító Szaddám Huszeiné. Sőt, Milosevics elnök pozíciója még meg is szilárdult a légitámadások után (az iraki diktátorhoz hasonló­an), mert hazafias érzelmekre apellálva felkorbácsolta a naciona­lista indulatokat, maga mögé állít­va így az egész szerb népet. Nyilvánvaló, hogy csak bombázá­sokkal nem lehet a szerb hadsere­get rákényszeríteni Koszovó kiürí­tésére. Az Öböl-háborúhoz hason­lóan a légitámadásoknak egy nagyarányú szárazföldi hadműve­letet kellene előkészíteniük, azon­ban áldozatoktól tartva, a szövet­ségesek ezt - egyelőre - elutasít­ják. Amennyiben a NATO-t a hely­zet rákényszerítené a szárazföldi hadműveletekre, az totális hábo­rút jelentene Jugoszláviával. Eb­ben az esetben valószínűleg az sem elég, ha a szövetséges erők el­foglalják Koszovót, mert a szerbek ebbe nem nyugodnának bele, és országuk „maradék" területéről tá­madnák a NATO-csapatokat. Ha ez megtörténik, és Milosevics to­vábbra sem írja alá a békeszerző­dést, a konfliktus kétféleképpen zárulhat le. Az egyik lehetőség, hogy Belgrádban hatalomváltásra kerül sor, aminek következtében mérsékeltebb, kompromisszum­kész erők veszik át az ország irá­nyítását, lehetővé téve a válság gyors rendezését. A másik lehető­ség, hogy a NATO elszánja magát a jugoszláv hadigépezet teljes meg­semmisítésére. Ezzel valószínűleg egész Jugoszlávia területére kiter­jednének az összecsapások, és a teljes NATO-sikerhez az egész or­szág ellenőrzésére lenne szükség. Ehhez a térségben most állomá­soztatott erőktől nagyságrendek­kel nagyobb hadseregre lenne szükség. Jelenleg a Jugoszláviával (és Koszovóval is) határos Mace­dóniában tízezer szövetséges kato­na állomásozik. Őket - békemeg­állapodás esetén - a béke ellenőr­zésére telepítenék a tartományba. A szárazföldi beavatkozáshoz - bi­zakodóbb NATO-elemzések sze­rint - legalább 200 ezer katona szükséges. Figyelembe véve a ju­goszláv hadsereg létszámát - ami 120 ezer fő, de az összes tartalékos behívása esetén (ami már megkez­dődött) 570 ezerre duzzasztható ­a NATO óriási technikai fölényével is számolva, ez meglehetősen opti­mista becslésnek tűnik. Összehasonlítva az Öböl-háborúval, ahol Kuwait felszabadításában több mint félmillió katona vett részt, a balkáni terepviszonyok a NATO szá­mára jóval kedveződenebbek. Az erdőkkel borított, hegyes vidéken a NATO sokkal kevésbé tudja kihasz­nálni haditechnikai fölényét, és légi­erejének hatékonysága is sokkal korlátozottabb, mint az Öbölben. Ezzel szemben a jugoszláv hadsereg egy többszörös túlerőben levő, szö­vetséges hadsereg elleni hadviselés­re van felfegyverkezve és kiképezve. Mindezek mellett még a már emlí­tett terepviszonyok is tökéletesen alkalmasak a partizánháborúra (a szerbeknek ez a taktikája a második világháborúban a németek ellen már bevált). Figyelembe kell venni a gazdasági szempontokat is: Jugo­szlávia gazdaságának jelenlegi álla­pota nem teszi lehetővé, hogy az or­szág hosszan tartó totális háborút viseljen, de a rendelkezésére álló néhány hét tökéletesen elég a ko­szovói albán lakosság megtizedelé­sére, a NATO ellen pedig amúgy is a gerillaháború a leghatékonyabb eszköz. Mindezen kockázatok miatt a szö­vetség tagországai ódzkodnak ka­tonákat küldeni a Balkánra, de ha a válságot valóban meg akarják ol­dani, és a koszovói albánokon va­lóban segíteni akarnak, nincs más lehetőségük, mint szárazföldi csa­patokkal kikényszeríteni a rende­zést. Ennek legnagyobb ellenzője Oroszország, mely már most „álla­mi terrorizmust" emleget, amikor a NATO-gépek szuperpontos fegy­vereikkel támadnak katonai cél­pontokat, minimális számban szedve polgári áldozatokat. Kár, hogy az orosz vezetőknek ez nem akkor jutott eszükbe, amikor raké­tavetőkkel lőtték a csecsen falva­kat ezrek halálát okozva... • A több mint ötvenezer ösz­szeírt menekült mellett leg­alább másfélszer-kétszer eny­nyien tartózkodnak összeírat­lanul Macedóniában. Hannu Pekkolai, a vöröskereszt szkop­jei szóvivője hétfőn elmondta: az utóbbi napokban 50 ezer körül állandósult a jugoszláv­macedón határon a senki föld­jén bebocsátásra várók száma. • Az amerikai légierő által rendelkezésre bocsátott teher­szállító repülőgéppel tegnap indult Taszárról az első ma­gyar segélyszállítmány Albáni­ába. A mintegy 50 tonna és kö­rülbelül 25 millió forint értékű segélyszállítmányt a magyar kormány és a Magyar Ökume­nikus Szeretetszolgálat gyűj­tött össze. A segélyszállít­mányban a Magyar Honvéd­ség által rendelkezésre bocsá­tott takarók, ágyneműk és ruhamenűk találhatók. • Mit tegyünk a koszovói me­nekültekkel? - tette fel a kér­dést a Neue Zürcher Zeitung. A tekintélyes svájci lap szerint nem ítélhető el a nyugat-euró­pai államoknak az a szándéka, hogy távol tartsák maguktól a menekülteket, s a Koszovóval szomszédos államokban támo­gassák őket, ha valóban tud­nak megfelelő segítséget adni. • Ausztria összesen félmilli­árd schillinges programmal segít a koszovói albán mene­külteken. A kormány válság­stábjának döntése szerint Ausztria Albániában ötezer menekült számára rendez be tábort, ahol a hazájukból elül­dözött emberek a szálláson kí­vül ellátást és orvosi segítséget kapnak. Egy további albániai tábori kórházban asszonyokat és gyerekeket ápolnak majd. • A menekültáradat enyhíté­sét célzó nemzetközi erőfeszí­tések részeként Spanyolor­szág 7-10 ezer, Ausztrália 4000 koszovói befogadását ajánlotta fel, miközben Finn­ország bejelentette: vöröske­resztes csoportokat küld Ma­cedóniába, hogy segítsenek az elűzöttek ellátásában. • A japán kormány kedden el­döntötte, hogy küldöttséget meneszt Albániába és Mace­dóniába a menekülthelyzet és a segélyszükségletek felméré­sére. Egyúttal egymillió dollár értékben ezer sátrat szállít a menekülteknek az azonnali segítőkészség jeleként. Japán múlt csütörtökön 15 millió dolláros segélyszállításról ho­zott döntést. • Macedóniából hétfő este Törökországba szállították a hazájukból elűzött koszovói albánok első csoportjait: mintegy ezer ember érkezett öt repülőgéppel az ország nyugati részén lévő Corluba. • Mintegy száz koszovói al­bán érkezett kedden hajnal­ban Macedóniából a norvég fővárosba. A kimerült, leron­gyolódott embereknek né­hány hetet a Vöröskereszt Barumban lévő átmeneti köz­pontjában kell tölteniük. • Öt izraeli repülőgép szállt fel kedden reggel Tel-Avivból, hogy humanitárius segélyt vi­gyen a koszovói menekültek­nek. Egy 70 fős egészségügyi csoportot is útnak indított, amely tábori kórházat létesít a földönfutóknak. • Moszkvából kedden 900 tonna humanitárius segély in­dult útnak - Jugoszláviába, úgymond „a bombázások áldo­zatává vált polgári lakosság" megsegítésére. A szállítmány, amelyet megáldott II. Alekszij, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája, április 11-én, va­gyis az ortodox húsvétra érke­zik a balkáni országba. AZ OLDALT ÖSSZEÁLLÍTOTTA: GÖRFÖL ZSUZSA

Next

/
Oldalképek
Tartalom