Új Szó, 1999. április (52. évfolyam, 76-99. szám)

1999-04-06 / 78. szám, kedd

10 Kultúra - OkTatÁs ÚJ SZÓ 1999. ÁPRILIS 6. A városban nem győzik pénzzel a profiligát; a tavalyi évet 12 millió dolláros veszteséggel zárta a klub, s elképzelhető, hogy nemsokára megint költözködni fog Takarékon a calgaryi Lángok hokisai Toronto kiütötte. Hosszú időre ez volt az Adanta utolsó NHL-es mérkőzése. Húsz évre visszavonult a bajnokságból, ám jövőre Trashers néven tagja lesz a kibővített tengerentúli bajnokságnak. Georgia államban őszintén remélik, ezúttal hosszabb pályafutást él meg az atlantai klub. 1980 májusában tehát a napsütötte déli partvidékről a hűvös kanadai Alberta tartomány központjába, Calgaiyba vette az irányt a Flames. A várost nyugatról a Sziklás-hegység, kelet felől a préri övezi. Elszántságban és önbizalomban nem volt hiány, szurkolók is jöttek szép számmal. Persze semmi sem tökéletes: mindössze 7 ezer férőhelyes stadion állt a klub rendelkezésére. Október 9-én a Quebec Nordiques ellen volt a Calgary prömierje, a mérkőzés 5:5-re végződött. Hova tovább, a csapat egyre nagyobb babérokra tört, a stadion viszont továbbra is komoly gondot jelentett. Ez a probléma 1983-ban oldódott meg, amikor a Flames áthelyezte székhelyét az újonnan épített Olympic Saddledome-ba (ma már a Canadian Airlines Saddledome nevetviseli). Csaknem megháromszorozódott a férőhelyek száma. Már a bemutatkozó idényben a Stanley Kupa elődöntőig jutott a csapat, ott azonban a Minnesota North Stars túl kemény diónak bizonyult. A Lángok legmeghatározóbb egyénisége 131 pontjával a svéd Kent Nilsson volt. Ne feledkezzünk meg Lanny McDonaldról sem, ő az egyetlen Calgary-játékos, akit beválasztottak a Dicsőségek Csarnokába. Bob Johnson edző és a klub főmenedzsere, Cliff Fletcher elsősorban rájuk bízta a játék fazonját. Közös munkájuk első érettebb gyümölcse 1986-ban termett: a Calgary áthámozta magát a rájátszás valamennyi akadályán, a döntőben azonban elfogyott az ereje. A felkészültebb és amúgy is tehetősebb Montreal Canadiens 23,-szor nyert Stanley Kupát. A döntőbejutás örömét megzavarta az egyik klubelKorábban a kapusok érdeme volt a továbbjutás. Újabban azonban a kudarcért „felelnek" nök, Ralph Scurfield halála. Idővel egyre több egyéniséget vonzott a Calgary. Olyan sztárok jelentek meg az öltözőben, mint Joel Otto, Mike Vernon, Hakan Loob, Joe Nieuwendyk, Joe Mullen, Doug Gilmour, Suter vagy éppen Jiŕi Hrdina, aki jelenleg edzőként dolgozik a Lángoknál. Ok valamennyien kivették a részüket abból, hogy 1989-ben a Calgary megint bejutott a döntőbe, s a három éwel azelőtti ellenfele, a Montreal fölött 4:2 arányú győzelmet aratott. A szakemberek és és a szurkolók egybehangzó véleménye szerint a csapat a hátvédsornak köszönhette győzelmét. Ha a kapuban nem a calgaryi születésű Mike Vernon áll, talán nincs ez a siker. A védelem bástyájaként a rájátszás legeredményesebb játékosának kikiáltott A1 Mclnnis és Gary Suter szolgált. Az eufória után minAz eufória után mindenki hasonló stílusú folytatást várt. denki hasonló stílusú folytatást várt. Nem ígý történt. Fiatcher távozása annyira megviselte a társaságot, hogy az 1991/1992-es idényben nem jutott a playoffba. Fiatchert többjátékos követte, s hiába váltották egymást a jobbnál jobb trénerek, nem tudtak mit kez(TA SR) deni a csapattal. Mindössze egy nagy egyéniség maradt hű a Lángokhoz, a 168 centiméter magas Theo Fleury. Ma már az ő nevét is hiába keresnénk a Calgary névsorában, nemrég Coloradóba szerződött. A sok negatív hatás ellenéra a Calgary 1994-ben és '95-ben is megnyerte az Atlanti Divíziót, ám az utána következő két esztendőben megint hoppon maradt. Az abszolút csőd tavaly állt be, amikor idegenben csak nyolcszor volt eredményes a csapat, a táblázat szerint pedig a negyedik legrosszabb klub volt a bajnokságban. Idén szintén nem túl rózsás a helyzet. Úgy tűnik, a dicsőség ismét a Lángok martalékává válik. Ki tudja, mi vezérelte az Omni Sports társaság elnökét, Tom Cousinst arra, hogy amikor 1972-ben hivatalos engedélyhez jutott, Flamesre („Lángok") keresztelje át az atlantai hokiklubot. MAREK SVÁTEK Valószínűleg nem sejtette; hogy a csapat mindkét otthonához, Atíantához és Calgaryhoz (1980-ban költözött ide) egyaránt erősen kötődik majd a láng fogalma. Nem közönséges tűzre gondolunk természetesen, hanem az olimpiai lángra. Atlantában 1996 nyarán találkoztak egymással az ötkarika védjegye alatt a világ legjobb sportolói, míg Calgaryban nyolc éwel korábban, a téli játékokon. Hogy melyik olimpiai városban fogja felütni tanyáját a Flames legközelebb, az még a jövő zenéje. Lehet Salt Lake City, Montreal, Los Angeles... Annyi biztos: Calgaryban nem győzik pénzzel a profiligát. Tavaly 12 millió dolláros veszteséggel zárta a klub az évet. Atlanta volt az első olyan klub az NHL történetében, amely az Egyesült Államok déli partvidékén alakult. Csodálatos idők voltak ezek a helyiek számára, a csapatot az egykori montreali legenda, Boom Boom Geoffrion vezette. Nagy szerepe volt abban, hogy a szurkolók ezrével látogattak el az Omni arénába. A 15 ezer férőhelyes stadionban ritkán maradt szabad szék. A Flames kapuját Daniel Bouchard őrizte, a csatársorban Guy Choutinard, Jacques Richárd és Eric Vail jeleskedett. Aztán jött 1975, Geoffrion elhagyta a klubot, nem egész öt éven belül végleg búcsút intett a hokinak és elköltözött. Tom Cousins remek vásárt csinálva toHosszú időre ez volt az Atlanta utolsó NHL-es mérkőzése. vábbadta az elnöki széket Nelson Skalbanionak, aki ugyan vancouveri volt, a csapatot mégis Calgaryba vitte. Döntését nagyban befolyásolta, hogy egy ottani részvénytársaságnak komoly céljai voltak a Flamesszel, később meg is vásárolta a „Lángokat". Az Adanta hétéves fennállásának legszebb eredménye az 1974-es negyeddöntő volt. A legtöbb pontot (90) az 1978/1979-es idényben szerezte, amikor a hatodik helyen zárta az alapszakaszt, ám a rájátszás első felvonásában a A párharcokból nam a Calgary játékosai kerülnek ki győztesen (TA SR) Venus és Serena 397 ezer dollárral gazdagította a családi kasszát; a világelső, svájci Martina Hingis úgy érzi, mostani játéka nem elég a Williams nővérek ellen Ezt otthon még megbeszéljük! a találkozó után. „Venust nem a nővéremnek, henem az ellenfelemnek tekintettem." Hasonló véleményen volt a győztes is. „Csak az járt a fejemben a döntő előtt, hogy Serena az utóbbi hetekben hatalmasat fejlődött. A győzelem volt a legfontosabb, az érzelmeket elfelejtettem." Richard, az édesapa a következő transzparenssel fogadta a közönséget: „Üdvözöljük a Williams nővérek bemutatóján!" A mérkőzést követően hamar el(TA SR) hagyta a lelátót. „Egyadül akartam lenni. Annyira megható pillanat volt, hogy még a könnyem is kicsordult. Nem szerettem volna, ha így látnak a lányaim." A családi kassza 397 ezer dollárral lett gazdagabb, Venus 265-tel, Serena 132-vel járult hozzá. A floridai Palm Beachen - ahol a két testvér együtt él szüleivel és három nővérével, Lyndreával, Ishával és Yetundával - remélik, ez még csak a kezdet. A fehér sport két fekete gyöngyszeme JÁN HUDOK A fehér sportban nem számítanak kuriózumnak a testvérpárok. Gondoljunk csak a bolgár Malejovalányokra, vagy John és Patrick McEnroe-ra. Am Serena és Venus Williams más kategóriába tartozik. Édesapjuk, Richard vezetésével, aki két éwel ezelőtt a Los Angeles-i gettóból lépett ki családjával, rövid idő alatt a sportág Olümpuszára vezette lányait. Venus, az idősebbik (1980. június 17-én született) már négy éwel ezelőtt hallatott magáról, amikor az oaklandi tenisztornán a negyeddöntőig jutott. Az 1995-ös idényben a WTA-ranglista 204. helyén végzett, a következő esztendőt ugyanitt zárta. 1997-ben hatalmasat ugrott előre, a 22. helyre küzdötte fel magát. Legszebb eredményét pályafutásának ebből a korszakából a US Openen érte el: nem kiemelt játékosként bejutott a döntőbe. Ez a mérkőzés a sportág történetének „legfiatalabb" fináléja volt, a győztes, Martina Hingis még csak a 16 éves volt. A kaliforniai Venus egyre inkább kezdett élni fizikai adottságaival (186 centimméter magas, a súlya 76,5 kilogramm). Zürichben 205 km/órás szervájával adogatási csúcsot döntött. Többek közt ennek köszönhetően jutott be a torna döntőjébe, ami tizennyolc éves létére abban az idényben összesen négyszer sikerült neki. Ez persze kevés az üdvösséghez, de Oklahomában végre a döntőben is diadalmaskodott. Ehhez előtte a világranglista kettes számú jáfékosát, Lindsay Davenportot ütötte ki, az a fináléban testvérpáros: a pálya másik oldalán Serena várta Venust. Serena egy éwel fiatalabb nővérénél (1981. szeptember 26án született), hét centiméterrel alacsonyabb is nála, de megszólalásig hasonló játékstílust képvisel. Key Biscayne-be két tornagyőzelemmel érkezett: Párizsban és Indiana Wellsben diadalmaskodott, ráadásul 12 mérkőzésen át őrizte veretlenségét. A nyolcaddöntőben Szeles Mónikát küldte haza, utána a dél-afrikai Coetzernek esélyt sem adott a továbbjutáshoz. Az elődöntőben Martina Serena egy éwel fiatalabb és hét centiméterrel alacsonyabb nővérénél. Hingis várta. Tavaly két meccslabdája volt ellene ugyanezen a tornán, de nem tudott élni a lehetőséggel. Most megmutatta, nem a papírforma teszi az embert. Hingis a 4:6, 6:7 arányú vereség után csak ennyit mondott: „Úgy látszik, ahogy most játszom, nem elég Williamsszék ellen." A fináléban az időssebbik Williams kezdett jobban, megnyerte az első játszmát. A másodikban Serena fordított. Kétórás „huzavona" után a tapasztalat döntött, a Williams testvérek párharcából Venus került ki győztesen. Mindketten a rájuk jellemző erős, dinamikus, kockázatos játékstílust választották. „Semmit nem tudatosítottam magam körül. Csak a győzelemre összpontosítottam, nem érdekelt, ki az ellenfél" -jelentette ki Serena utolsó mérkőzésen pedig a dél-afrikai Joanete Kruger ellen győzött. Ehhez hozzáadott egy újabb győzelmet Key Biscayne-ben, és máris a Top Tenben találta magát. Pedig egy éwel azelőtt az első 100 közé sem jutott be. (Hasonló teljesítményre rajta kívül csak a spanyol Conchita Martinez volt képes.) Harmadik bravúrjára a női Grand Slam Cup első idényében került sor - ezzel kezdte beváltani apja jóslatát, aki kijelentette: lánya egy nap a WTA-Tour legjobbja lesz. Tavaly már nemcsak egzotikus hajviseletével, hanem elsősorban játékával tűnt ki a mezőnyből. Mind a négy Grand Slam-tornán minimum a negyeddöntőig jutott egyéniben, sőt, az Australian Openen és a Roland Garroson honfitársával, Justin Gimelstobbal megnyerte a vegyespárosok viadalát. A párizsi torna nagy fordulópontot jelentett: életében először lépte túl az egymillió dollárt a pénzdíjas versenyeken. Az idén sikerült megvédenie elsőségét Oklahoma Cityben, három éwel később pedig Key Biscayne-ben vitte véghez ugyanezt a Lipton Championshipen. A hatodik kiemeltként először az amerikai Snyderrel mérkőzött; két játszmában simán jutott tovább, akárcsak a harmadik fordulóban, ahol a kevésbé ismert Zugualovát búcsúztatta. a nyolccaddöntőben aztán kemény csatát vívott a német Anke Huber ellen, rövidített játszmában 7:4-re ismét az amerikai bizonyult jobbnak. A negyeddöntőben visszaadta Jana Novotnának a wimbledoni vereséget, majd megint két játszma után búcsúztatta az egykori világelső Steffi Gráfot. Az „open air" történetében először találkozott egymással Kéz a kézben - a mérkőzés után (TA SR)