Új Szó, 1999. április (52. évfolyam, 76-99. szám)

1999-04-29 / 98. szám, csütörtök

UJ SZO 1999. ÁPRILIS 29. A TÉMA - SZOBANÖVÉNYEK Tavaszi nagytakarítás Légtisztító szobapáfrány Télen a növények levelein vastag porréteg rakódik le, mely akadályozza a légzést Sok növényt az irodába A szobanövények kellemesebbé és egészségesebbé teszik a zárt helyi­ségek légkörét. Ha műanyagokkal teli házba filo­dendronokat és repkényt telepí­tünk, hamarosan megszűnnek a benne lakók légzési nehézségei és elmúlik a szemégés is. Segít a megfelelő lakás- és munka­helyi klíma kialakításában a gumi­fa is. Ez a szép zöld növény külö­nösen rendkívüli esetekben (pél­dául festés vagy cigarettafüstben gomolygó buli után) végez gyors és alapos légtisztító munkát. Egy kísérlet során arra derült fény, hogy a csüngő csokrosinda levelei a formaldehidet lebontani tudó enzimeket tartalmaznak. A szak­emberek szerint különösen azok­ban az irodákban volna fontos mi­nél több zöld növényt állítani, ahol sok elektromos berendezés műkö­dik, hogy elnyeljenek minden egészségkárosító anyagot. A legjobb légtisztító a szobapáfrány, ezt követi a krizantém, a gerbera, a törpepálma, a dracéna, a hegyi­pálma, a gumifa és a borostyán. Néhány növény levele olyan enzi­met tartalmaz, amely lebontja a formaldehidet. Tavaszra megújul Ha fagy érte, ne dobja ki! Ha a lépcsőházban, kamrában, ga­rázsban elhelyezett cserepes növé­nyeket fagy érte, és leveleik her­vadtan csüngenek, nem kell kidob­ni őket: melegebb helyiségben, mértékletes, de rendszeres öntö­zés mellett néhány hét alatt erőre kapnak, és - jóllehet leveleik egy részét elveszítik - tavaszra újból ki­zöldülnek, és virágozni is fognak. Néhány hét alatt erőre kaphat helyesen ápolt cserepes növény Az oldalt összeállította: Klein Melinda A tavaszi nagytakarítás so­rán érdemes egy kevés időt a lakásban levő növények „rendbetételére" is szakíta­nunk, hogy a nyári hóna­pokban zavartalanul fejlőd­hessenek. ÖSSZEÁLLÍTÁS Legjobb, ha a növényeket a nö­vényállványokról lekapolva asze­rint csoportosítjuk, melyiket kell átültetni, visszavágni, felkötözni, vagy csak leveleiket letisztogatni. A növények átültetésére akkor van szükség, amikor a gyökér a föld­labdát már sűrűn átszőtte. Erről gyorsan meggyőződhetünk, ha a növényt óvatosan kiütjük a cserép­ből (amennyiben a növény gyöke­re már alul kibújt a cserépből, nincs szükség erre a vizsgálatra, hiszen egyértelmű hogy át kell ül­tetnünk). Az új cserép átmérője maximum 2-3 cm-rel legyen na­gyobb a réginél. Idősebb, kifejlő­dött növények esetében - ezeket nem szükséges évente átültetnünk - az új edény átmérője maximum 5-6 cm-rel lehet nagyobb. Ha új agyagedényt használunk, az ülte­tés előtt néhány órára tegyük víz­zel telt lavórba vagy kádba, hogy az égetés során keletkezett, a nö­vények számára mérgező vegyüle­tek kiázzanak belőle. A régi, már többször használt cserepet fel­használás előtt folyóvízben, súro­lókefével alaposan mossuk ki. Az ültetéshez jó minőségű virág­földet használjunk (ezen nem ér­Az új cserép átmérője maximum 2-3 cm-rel le­gyen nagyobb a réginél. demes spórolni): minden növény­nek a neki legmegfelelőbbet. Ha erre nincs mód, közel semleges kémhatású általános virágföldet vásároljunk! Az átültetés előtt néhány órával ön­tözzük meg a növényt, hogy a gyö­kérlabda jól megszívja magát víz­zel. Az új cserép aljára tegyünk vé­kony rétegben kavicsot, vagy ége­A nagyobb cserepes növények esetében, ha nem szükséges átültetnünk, a felső 2,5 cm-es földréteget óvatosan leszedhetjük, és helyére friss földet szórhatunk. (Archívumi felvétel) tett granulált agyagot a jobb vízel­vezetés érdekében, majd erre szór­junk annyi termőföldet, hogy a nö­vény ne kerüljön mélyebbre, mint eredetileg volt. Egyik kezünkkel tá­masszuk meg a növényt a tövénél, majd óvatosan emeljük ki a cserép­ből. A gyökérlabdáról távolítsuk el az öreg rothadó gyökereket és a fel­ső mohás földet. Tegyük a növényt az új cserép közepébe és töltsük kö­rül friss földdel, könnyedén tömö­rítsük, majd öntözzük meg. A nagyobb cserepes növények ese­tében, ha nem szükséges átültet­nünk, a felső 2,5 cm-es földréteget óvatosan leszedhetjük, és helyére friss földet szórhatunk. A meg­nyúlt, felkopaszodott növényeket, vagy azokat, amelyek már kinőtték a szobát, vágjuk vissza. így a nö­vényfriss, erőteljes hajtásokat hoz. A téli hónapok alatt a legtöbb szo­banövény levelein vastag porréteg rakódik le, mely akadályozza a nö­vény légzését, illetve az asszimilá­ciót. Ezért fontos, hogy ettől a por­rétegtől minél gyorsabban meg­szabadítsuk őket. Végül azokat a növényeket, ame­lyeket nem kellett átültetnünk, tápoldatozzuk meg. A szobanövé­nyek esetében a folyékony tápol­datok használata a legmegfele­lőbb. Ha ugyanakkor szeptember­től fokozatosan csökkentjük, majd szüneteltetjük a tápozást, nem za­varjuk a növények téli pihenését sem. Néhány növényfaj csak ala­csony koncentrációjú tápoldatot visel el. Ilyen például az afrikai ibolya (tévesen: fokföldi ibolya), a páfrányok, orchideák. Esetükben legjobb, ha az előírt legkisebb mennyiség felével számolunk. A frissen átültetett növényeket az ültetés után 6 héttel szabad elő­ször tápoldatozni, hiszen addig a friss földben elegendő tápanyag áll rendelkezésükre. A hűvös helyen teleltetett kaktuszokat, pozsgásokat is felfrissíthetjük Felébresztett szobanövények TANÁCSADÓ A fényszegény, hosszú tél, a száraz szobalevegő szobanövényeinket is megviseli. Mostanra felélték a múlt nyáron elraktározott tartalékaikat, és még egy-két nehéz hónap vár rá­juk. De ha okosan gondozzuk őket, meghálálják a törődést. Szobanövényeink jelentős része trópusi vagy mediterrán vidékről származik, meleg és páradús kör­nyezetben fejlődik szépen. Ezért to­vábbra is ügyeljünk arra, hogy szel­lőztetéskor ne zúduljon rájuk az ab­lakon beáradó hideg, a párkányon álló növényeket takarjuk le vagy új­ságpapírral védjük a lehűléstől. Ugyancsak óvjuk őket az erős kora tavaszi napsütéstől, mert ha hirte­• A virágokat, cserepes növényeket kedvelők számára nincs elszomorí­tóbb látvány, mint amikor kedven­cük látszólag ok nélkül kókadni, hervadni kezd. A leggyakrabban el­követett hiba, hogy túlöntözzük a növényeket, pedig szeretetünket nem a locsolás gyakoriságával kell kifejeznünk. Hanem azzal, hogy mi­előtt megvásárolnánk a növényt, tá­jékozódunk, vajon lakásunk hőmér­séklete megfelelő-e számára, a nö­vekedéséhez lesz-e elegendő fény. Hiszen ha nem érzi magát otthono­san nálunk, szépségében nem soká­ig gyönyörködhetünk, íme, a növényeken jelentkező lég­ién sok fényt kapnak, leveleik meg­perzselődnek. Virágzó, úgyneve­zett rövid nappalos növényeink, mint az azálea, a kamélia, a miku­lásvirág, a korallvirág, a ciklámen vagy az amarillisz szebben virul, meghálálja, ha lágy vizet kap. Kü­lönösen az azálea, amelyet legjobb felforralt, majd szobahőmérséklet­re hűlt, állott vízzel locsolni. A fűtési időszakban különösen szá­raz a szoba levegője. Ezt nem tud­juk fokozott öntözéssel ellensúlyoz­ni, a túllocsolás pedig legalább o­lyan veszélyes a növényekre, mint a kiszáradás. Inkább permetezzük ő­ket. Tavasszal ellenőrizzük, hogy a levelek hónaljában vagy a fonákján nem telepedtek-e meg kórokozók, a fehér, nyúlós pamacsban megbúvó, gyakoribb „betegségek" és lehetsé­ges okuk. A levelek elsárgulnak, majd lehul­lanak. Hideg, huzatos helyen áll, vagy túlöntöztük. Nem fejlődik. Télen normális jelen­ség, nyáron azt jelentheti, hogy táp­anyagban szegény a földje, vagy ki­csi számára a cserép. A levelek elszáradnak és lehulla­nak. Hideg vagy huzatos helyen van. Nem virágzik. Nem kap elég fényt, túl sok tápoldatot öntöttünk rá, vagy száraz a levegő. A levelek és a szárak elrothadnak. Túlöntöztük a növényt. viaszos pajzstetvek vagy a levelek barnás elszíneződését, majd lehul­lását okozó pöttöm pókfélék, a ta­kácsatkák. Pajzstetvek ellen bevált házi módszer, ha olajba mártott e­csettel bepacsmagoljuk a károkozó­kat, a takácsad<ákat és tojásaikat pe­dig szappanos vízzel távolíthatjuk el. Ellenőrizzük a hűvös, világos helyen teleltetett kaktuszokat, pozsgásokat is. Most már egy kissé meg is locsol­hatjuk őket. Lassan előkészíthetjük az erkélyládákba, balkonra szánt növényeket, amelyeket hűvös he­lyen teleltettünk. Friss, tápanyag­ban gazdag földbe ültetjük őket, a szobában világos helyre állítva, rendszeresen locsolgatva megerő­södnek, így foglalhatják el majd megszokott helyüket a szabadban. NÖVENYPATIKA Minden növény mást igényel A hosszú téli hónapok alatt lera­kódott portól a következő mó­don tisztíthatjuk meg növénye­inket: A nagy és sima levelű növénye­ket szappanos oldatban meg­nedvesített, puha szivacskendő segítségével tisztítsuk le Az apró levelű, illetve még fiatal növényeket langyos vízzel lezu­hanyozhatjuk. A cserepet előtte érdemes nejlonzacskóval leta­karni., hogy a föld ne száradjon ki és ne ázzon el A szőrös levelű növények nem szeretik, ha víz kerül a leveleik­re, de a por makacsul megtapad az ő leveleiken is, amitől egy nem túl puha ecsettel könnyen megszabadíthatjuk. Először a legfelső leveleket portalanítsuk, úgy, hogy a középső értől ha­ladjunk fokozatosan a levél szé­le felé Beszédes virágok Itt a tavasz, amikor világszerte mélyen egymás szemébe néz­nek a szerelmesek, és elsuttog­ják sokadszor, vagy éppen meg­vallják először érzelmeiket. Már aki meri. Aki nem, az a virágok nyelvén szól, mert mindegyik mást és mást mond. Muskátli. Bizonyára meglepőd­ne az a hölgy, aki egy cserép muskátlit kapna ajándékba, pe­dig inkább el kellene godol­konia az üzenetén: Kapcsola­tunk csupa gyötrelem, neked kell eldöntened, hogy találkoz­zunk-e ismét. Szegfű. A plátói szerelem jel­képe. Ha piros a színe, szenve­délyről árulkodik, s azt suttog­ja: Hamarosan találkoznunk kell... Ibolya. Vágyódásról mesél. Az északi népek babonái szerint ha világos sörbe tették, s a lány és a fiú is ivott belőle, akkor egy éven belül összeházasodtak. Nefelejcs. Az igaz, a megpró­báltatásokat is túlélő szerelem virága. Ezt adjon tehát a ked­vesének a férfi, ha utazásra in­dul. Jázmin. Nagyon, nagyon ked­ves vagy - mondja. Ezért is rég­óta kedvelt alapanyaga a parfü­möknek, sőt nemi vágyat foko­zó masszázsolajat is készítenek belőle. Boglárka. Régi vágyat fejez ki: Bárcsak olyan gazdag lennék, hogy elvehetnétek! Liliom. Az a szenvedélyes ér­zelmeket tápláló férfi köttesse csokorba, akinek szerelme nem ismer határokat. A legen­da szerint Éva könnyeiből nőtt, amelyek akkor hulltak a föld­re, amikor el kellett hagyni az Édenkertet. Rózsa. Amíg a vörös szerelemről árulkodik, addig a sárga éppen az ellenkezőjéről, a vörös rózsabim­bó az ártatlanságról, a fehér pe­dig arról, hogy imádottunk még nem vette észre rajongásunkat. Margaréta. Az üzenete: Szere­tem az ártatlanságodat. Nem véletlen, hogy régen a falusi lá­nyok egy szálat tartva a kezük­ben mentek randevúra. Mirtusz. Kész szerelmi vallo­más, a házassági fogadalom szimbóluma, ezért elmaradha­tatlan dísze az esküvői öltö­zéknek. Nárcisz. Jól szívlelje meg az, . aki ilyen virágot kap, mert ön­zőnek tartják. Tulipán. A piros a lánykéréssel felér, a sárga a szép szempárt dicséri, egy csokornyi pedig erős vonzalom kifejezője. Virágos cserép, cserepes virág? Ha meguntuk az agyagból ké­szült virágtartó cserepek egyhan­gú barnaságát, akrilfestékkel kedves figurákat pingálhatunk rájuk. Az akril vízben oldódó fes­ték, tehát ha nem sikerül a cse­répre festett szín vagy minta, le is moshatjuk róla, persze csak ab­ban az esetben, ha még nem szá­radt meg teljesen, mert száradás után a festék már nem jön le. En­nek azonban előnye is van: így nincs szükség fixálásra. Papíron tervezzük meg a mintát, majd ce­ruzával halványan rajzoljuk rá a cserépre. Festés után vizes szi­vacs segítségével „összemossuk" a festékfoltokat. A levelek fakók, élettelenek. Túl sok a fény, esetleg a leveleket porta­lanítani kellene. A levelek hegye barnul. Túl száraz a levegő a növénynek. És végül néhány jó tanács: • Szakkönyvekben mindig tájéko­zódjunk arról, hogy a növénynek mennyi vízre, tápanyagra és fényre van szüksége. • Ne rutinszerűen locsoljunk! Ujjún­kat óvatosan dugjuk a földbe, úgy el­lenőrizzük, hogy elég nedves-e. • Vizes szivaccsal rendszeresen tö­röljük le a port a levelekről, a kaktu­szokhoz, a pozsgás vagy bolyhos le­velekhez puha kefét használjunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom