Új Szó, 1999. április (52. évfolyam, 76-99. szám)

1999-04-28 / 97. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1999. ÁPRILIS 28. A TÉMA: ERŐSZAK AZ ISKOLÁBAN JEGYZET A gyerek sosem hibás GORFOLZSUZSA Bizonyára mindenki látott már játékboltban, az édességek pultja előtt követelőző, toporzékoló gyereket, aki esetleg utolsó érvként még földhöz is vágta magát. Majd elnyerte méltó jutalmát, a játékot, a csokit - vagy egyet a fenekére. Pedig aki büntetést érdemelne, az a szülő. Mert csak'az a gyerek cirkuszol, aki ilyen mutatvánnyal minimum egyszer sikerrel járt. A gyerek ugyanis mindig kipróbálja, meddig mehet el. Persze rendkívül találékony, s ellentétben a gyáva felnőttekkel, az első kudarc után sosem adja fel. Ha viszont a szülő a sokadik próbálkozáskor is ugyanott vonja meg a határt, akkor azt a kicsi tudomásul veszi, legyen szó a lépcső megközelítéséről, a konektor beható elemzéséről, titkokat rejtő fiókokról vagy úttestről. Persze idővel tesz még egy két alattomos kísérletet, de a következetesség, s ilyenkor esetleg már a büntetés is eredménnyel jár. A büntetés, s nem a megtorlás. Mert aki szére-szóra odasóz egyet annak az átok kölöknek, az ne csodálkozzon, ha már háromévesen kipofozza társait a homokozóból, a szomszéd gyerekét lelöki a bringájáról, majd elviharzik vele. Ezek azonban csak a „kisgyerek - kis gond" kategóriába tartozó incidensek. Ha a mama megadóan kitart az italozó, részegen agreszszív apa mellett, mondván, ha józan, nagyon jó ember, akkor szinte törvényszerű, hogy a tizenévesen immár komolyabb felfedezésekre vágyó gyerek is kipróbálja az italt, a kábítószert. Hiszen úgy tudja, ez bocsánatos bűn. S magára vessen az a szülő, aki pénzt ad a jó osztályzatért, a levitt szemétért, a bevásárlás után a gyereknél hagyja a visszajárót. Biztos lehet benne, hogy gyerekében kialakul a meggyőződés: különösebb erőfeszítés nélkül is pénzhez lehet jutni. Aki nem néz utána, milyen képregényeket forgat, milyen videojátékokat játszik nyolc-tízéves csemetéje, az pár év múlva esetleg a fiatalkorúak börtönébe járhat látogatóba. Mert anno elmulasztotta megmagyarázni, hogy akit keresztül lőnek, leütnek, felrobbantanak, az ebbe igenis belehal. Végtelenségig sorolhatók a példák, a lényeg egy rövidke mondatba foglalható: sosem a gyerek a hibás. Az iskola, a rossz barátok sem. A gyerek nevelése a szülő feladata, s ne merészelje magát szülőnek nevezni az, aki nem tudja, kik a gyereke barátai. A pszichológusok szerint az iskolai erőszak egyik nagyon fontos oka: Könnyen hozzáférhetők a lőfegyverek A múlt heti denveri véres iskolai dráma nemcsak Amerikát, hanem az egész világot sokkolta, és a kérdések hullámát indította el. ÖSSZEFOG1ALÓ Idézzük fel röviden az eseményeket: A denveri Columbine Középiskola két fekete ruhát és fekete kabátot viselő diákja, arcukon maszkkal behatoltak az iskola épületébe, és válogatás nélkül tüzeltek géppisztollyal a diákokra és a tanárokra. A lövöldözés közben gránátokat hajigáltak és robbanóanyagot helyeztek el. Sokan megpróbáltak elrejtőzni a gyilkosok elől, akik áldozataikat módszeresen tovább üldözték. A mészárlás elképzelhetetlenül brutális volt. Egy lány úgy mesélte el, hogy a két gyilkos összevissza lövöldözve hatolt be a könyvtárba. A lövöldözéskor gránátokat hajigáltak és robbanóanyagot helyeztek el. Egyikük fegyverét a tizenhat éves lány fejéhez nyomta, és röhögve mondta, hogy agyonlőné, ha színes lenne, vagy ha sapkát viselne, vagy ha valamit sportolna. „Üvölteni és zokogni kezdtem, és kértem, ne lőjön le. És akkor fejbe lőtte az előttem ülő lányt, és megölt egy fekete srácot, csak mert fekete. Az arcába lőtt." Amerika-szerte megszólaltak politikusok, szakemberek. Bili Clinton amerikai elnök röviddel a 13 áldozatot követelő tragédia után beszédet mondott az eseménnyel kapMindenkit megrázott a tragédia csolatban. „Mindent meg kell tennünk azért, megértessük gyermekeinkkel: haragjukat tanulják meg szavakkal kifejezni és ne fegyverekkel." Alan Lipman professzor figyelmeztetett: kezd megnyilvánulni vaAz őrültség egészséges? A fekete ruha, a hosszú fekete kabát az iskola diákjaiból alakult, magát Trench Coat Maffiának nevező csoport egyenruhája. Öltözetükkel és pszichodelikus arcfestésükkel váltak ki a többiek közül. A tavalyi, iskolai évkönyben a csoport kilenc tagja közös fényképen szerepel. Az aláírás így szólt: „Ki állítja, hogy mi vagyunk mások? Az őrültség egészséges. Maradj életben, maradj más, maradj őrült!" A súlyos keresztek, a halálkultusz és a hosszú fekete kabát, a trencskó, a magát gótikusnak nevező szubkultúra jelképes tartozéka. Ez az ifjúsági jelenség a punkból ágazott el a hetvenes évek végén. Az együttes tagjai feketébe öltöztek, és a heavy metal zene egy különösen zord változatát játszották. Állítólag a New Age miszticizmusa is befolyásolta a „gótikusokat". A világhálón található „trencskó-honlapon" a világösszeesükövésekrői szóló elmélkedések, Hitler és a nácizmus dicsőítése, gyilkos és öngyilkos fantáziák találhatók. A vérfürdő napján volt Hitler születésnapja, ami jó alkalomnak bizonyult a neonáci csoportok és a „gótikus" szubkultúra szélsőségeseinek megemlékezéseire. (TA SR-felvétel) lami, amit az iskolai erőszak szindrómájának neveznék. Csaknem minden esetben az ilyen tett mögött magányosok állnak, akikkel senki sem áll szóba, csak a saját magukhoz hasonlókkal kommunikálnak." A szakemberek véleménye megegyezett abban, hogy a fő ok nem a felügyelet hiánya, hanem a lőfegyverek hozzáférhetősége, a szülők és a pedagógusok alacsony tekintélye, és az erőszakkal teli kultúra. „Ezek a gyerekek soha sem tanulták a konfliktusmegoldás módszerét. A fegyver az egyedüli válasz a vita lezárására", tette hozzá Bili Reisman bűnüldöző. „Társadalmunk legnagyobb problémájának azt tartom, hogy a fiatalok könnyen hozzájuthatnak a lőfegyverekhez" - reagált az eseményre Mark DeAntonio, a kaliforniai egyetem pszichiátere. Néhány tanulmány szerint a 270 millió amerikainak (beleértve a csecsemőket is) 235 millió lőfegyvere van, ami a világ legnagyobb magán fegyverarzenálját jelenti. Ml A HELYZET NÁLUNK? Szorosabb szülő-pedagódus viszonyt! Kendi László, a nagykaposi alapiskola pedagógusa: Több évtizedes pedagógusi tevékenységem tapasztalataiból kiindulva elmondhatom, hogy a korábbi évekkel szemben összehasonlíthatatlanul rosszabb, sőt ma már csaknem veszélyessé vált a tanulók agresszivitása. Oda fajult, hogy sok esetben ez már a pedagógus biztonságát is veszélyezteti. A tanuló letegezi, megfenyegeti a fiatal pedagógust, nem beszélve arról, hogy a gyerekekből egyszerűen kihalt az idősebbek tisztelete. Véleményem szerint mindezt a rendszer váltást követően kialakult társadalmi helyzet is előidézte, amikoris a nálunk is elhatalmasodott erőszak rányomta bélyegét a gyerekek viselkedésére. Javítana a helyzeten a szülő-pedagógus közötti szorosabb kapcsolat, ám az utóbbi időben ez is sokat romlott, (kat) Csak a higgadtság és a türelem segít Vanyo Mária, a dernői nyolcosztályos magyar alapiskola igazgatónője (az iskola 140 tanulójából 118 roma származású): Szerintem egyelőre kordában tudjuk tartani a gyerekek agresszivitását. Nincsenek kirívó esetek. Van, amikor barbárkodnak, szemtelenkednek a tanulók, de igyekszünk higgadtan kezelni a problémát. Sajnos vannak 15-16 éves tanulóink is, akiknek többször kellett évet ismételniük, az ő megnyilvánulásaik esetén csak a higgadtság segít, mert megtörtént, hogy amikor határozottabban léptünk fel, akkor a gyerek is hasonlóan, sőt durván reagált. Egyébként tantestületünk is foglalkozott a kérdéssel, és meg kellett állapítanunk, hogy még soha nem volt ennyi kettes magaviselet mint most. Háromnegyedévkor öt nagyobb legénykének kellett kettest adnunk, amiről értesítést küldtünk a szülőknek is, de sajnos a roma származású szülők nem jönnek be konzultálni, (kmotrik) Diákjaink toleránsak egymással szemben Himmler György, a párkányi gimnázium történelem-filozófia szakos tanára: Ami a mi iskolánkat illeti, semmiféle agresszivitást nem tapasztalunk a diákok között. Igaz, hogy nem minden látható, de ha akad is a diákok között némi nézeteltérés, az egyáltalán nem a nemzetiségi hovatartozásukból fakad, hanem egészséges, tinédzser nézeteik konfrontálódnak. A közös igazgatás alatt működő szlovák és magyar tagozat között sincsenek nemzetiségi problémák, inkább az ellenkezője - barátságok és szerelmek szövődése - tapasztalható. Az amerikai fiatalok helyzetét, szabadságát a családi háttér is befolyásolja, valószínűleg jónéhányukra otthon sem figyel oda senki, nem kapnak pozitív nevelést, akciófilmeken nőnek fel, s csak azt látják, hogy ma már mindent szabad! Ez a deviáns magatartás sem minden amerikaira jellemző. Európában esetleg a nagyvárosokban alakulhat ki egy-két szélsőséges csoport, fiatalokból összeverődött banda, a kisvárosi közösségben azonban nincs táptalaja az effajta előítéleteknek. A párkányi gimnáziumba két színes bőrű diák is jár. Nyitráról kerültek ide, éppen azért, mert itt békességben élnek az emberek. Magyarok, szlovákok, fehérek, feketék-tisztelik egymást és toleránsak a másikkal szemben. Büszke vagyok diákjainkra, szeretettel fogadták be új osztálytársaikat, segítettek nekik abban, hogy beilleszkedjenek, (z-zs) Ha kiskorában nem jut játékfegyverhez a gyerek, felnőtten jobban fogja szeretni - állítják a szakemberek (Illusztrációs felvétel) A SZAKEMBER VÉLEMÉNYE DR. STRÉDL TERÉZ Ha tüzetesebben akarunk foglalkozni e témakörrel, akkor különbséget kell tenni az agresszió és agresszivitás között. Agresszió alatt bizonyos viselkedési formát, történést, bizonyos helyzetben egy emberi reakciót értünk. Tanult viselkedési forma, hajlamosít rá a külső környezet, a nevelési minta. Az agresszivitás része énünknek, minden személyiség „leltárába" beletartozik és a fent említett agresszív viselkedés hátterében áll. Megjelenítési formája attól függ, hogy az egyén mennyire tud önuralmat gyakorolni, hogyan civilizálódott külső megjelenítése a viselkedésben. Az agresszió nemcsak támadás a szembenálló egyén, hanem gyakran embercsoport vagy intézmény ellen, és előfordul, hogy a támadó önmagát rombolja. Megjelenítési formája színes palettát mutat, az ironizálástól kezdve, a verbális támadáson keresztül egészen a testi bántalmazásig, avagy a romboló eszközök használatáig. Emögött a viselkedési forma mögött megtaláljuk az egyén belső energiájának támadó szándékát valami ellen. Ez az „életerő" nemcsak destruktív lehet, hanem építő szándékú is (pl. a sportolók csúcsteljesítménye). Két szabályrendszer irányítja életüket. Az egyik íratlan, amely a személyiséget formálja. A másik az írott szabályrendszer, vagyis a jog, amely meghatározza, hogy mit szabad és nem szabad, mi a büntetlen és a büntethető. Az a leghatásosabb, ha a gyermek minél előbb elsajátítja e két szabályrendszert. A szeretetteljes, bizalmat Szeressék egymást a szülők! Ekkor jut szeretet a gyermekeknek is... adó és akceptáló közeg olyan személyiségjegyeket nyújt, ami kapaszkodó az egyén egész élete folyamán. A túl szigorú, büntető család gyermeke fokozottan hajlamos az agresszióra (mert őt betörték...) A túl szabados, nem odafigyelő nevelés pedig öntörvénykedésre, túlzásokra hajlamosít (úgy sem figyelnek rám...). A nevelésben a járható, arany középút a jutalmazás és a büntetés kiegyensúlyozott alkalmazása, az ún. következetes nevelés, illetve a jutalmazásra épülő pozitív motivációs nevelés (a sikerélményre mindenkinek szüksége van, és a gyermeknek megéri jónak lenni, mert a jutalmazása sem marad el). Amikor Randschburg Jenő gyermekpszichológust megkérdezték, hogy mi kell a jó neveléséhez, csak annyit mondott: Szeressék egymást a szülők! - ugye, ekkor jut szeretet, megértés a gyermekeknek is... Hajlamosak vagyunk az általánosításra, hogy az agresszió fokozottan van jelen életünkben. Miért? Szakembereink első okként a kevés fizikai mozgást, spontán aktivitást, kétkezi munkát határozták meg. Gyermekeink mozgásigénye, dinamizmusa nincs kielégítve. így a feszültséget másképp vezeti le („ha a gyermek nem rúghat labdába, akkor a társába rúg..."). Ez a passzivitás a tévé, videó előtt feldúsítva a látott programokkal, tág lehetőséget ad a gyermeki fantáziának. De látnunk kell: első helyen a passzivitás van. További okként említhetnénk a frusztrációt. Ha a gyermekkel folyamatosan elégedetlenek vagyunk, megalázzuk, lebecsüljük, folytonos terhelés alatt van, mert nem teljesít úgy, ahogy szeretnénk, vagy ahogy eleget kéne tenHiányzik a problémamegoldási készség mindkét félnél. nie a külvilág (család, iskola) követelményrendszerének, csak az agresszivitását fokozzuk. A harmadik problémakör, amiről írnunk kell, a lelki depriváció: a lelki szükségletek alultáplálása, későbbi kimúlása, avagy helytelen kielégítése - pl. a szülői szeretet hiánya, a környezet érdektelensége stb. Az ilyen gyermek gyakran erőszakkal szeretné elérni a szükséges figyelmet nevelőjétől, de ismert, mikor társai felé fordul mint agresszor, behódolást várva, sikanérozza társait, állatokat kínoz stb., Helyén való szólni az agresszió olyan megjelenési formájáról, mint az ún. késleltetett agresszió: a gyermek egy adott helyzetben nem engedheti meg magának az agresszív viselkedést, hanem a feszültséget pl. otthon, biztonságot nyújtó helyen „pótszereplőkön" vezeti le. Ha ilyen agresszív viselkedéssel találkozunk, jó lenne odafigyelni, hogy valójában kinek szól az agresszió. Ilyenkor nem szabad provokálni az agresszort, mert feszültségét levezetve, hamarosan megnyugszik. Mégis, miért van az, hogy gyermekeink a feszültséget úgy vezetik le, hogy betörik az ablaküveget, kemény tárgyba rúgnak, összevesznek szeretteikkel stb. Mi, nevelők szidjuk, büntetjük e helytelen viselkedést, de gyakran elfelejtjük elmondani: mit lehet a felgyülemlett energiával tenni? Büntetjük a helytelen petárdahasználatot, de megfeledkezünk beszélni a biztonságos használatáról. El kell fogadnunk azoknak az érvelését, akik arra hívják fel a figyelmet, hogy a harmadik évezredben két tulajdonságunkra lesz nagy szükség: az önuralomra és a toleranciára. Az oldalt szerkesztette: Kovács Ilona