Új Szó, 1999. április (52. évfolyam, 76-99. szám)

1999-04-26 / 95. szám, hétfő

26 Tévé és Rádió - VasÁrnap ÚJ SZÓ 1999. ÁPRILIS 24. 1999-ben végleg levetette korcsolyáját Wayne Gretzky, az észak-amerikai profi hokiliga abszolút csillaga; huszonegy évet húzott le a bajnokságban Nélküle az NHL nem az igazi Mit mondhatnék? Good bye! lődtek iránta, egyebek között a San Jósé Sharks, amely nemcsak jobb szerződést kínált, mint a Ranger, hanem több Sharks-részvényt is. A jelentkezők között volt a Toronto, amely azzal érvelt, hogy a kanadai legendának a hazájában illene visszavonulnia. A Blues is nehezen vált meg tőle, mielőtt elment, a fizetése kétszeresét ajánlották neki. Nem kért belőle. Kosarat kapott a Vancouver is. Egyedül a New York Rangers tudta levenni lábáról, főleg azért, mert ott játszott Mark Messier, Gretzky korábbi legideálisabb játékostársa. Ezúttal nem futott olyan könnyen a szekér, a csapat csak a Konferencia-döntőig jutott, ott is kikapott a Philadelphiától. A szezon után „Mess" Vancouverbe szegődött, Gretzky meg igyekezett kiélvezni 21 éves pályfutásának utolsó szakaszát. Ebben az esztendőben állította be 61. egyéni csúcsát. Gordie Howe-nak 32 évre, illetve 2421 mérőzésre volt szüksége, amíg 1071 gólt ütött. Gretzkynek ehhez 653 meccel kevesebb is elegendőnek bizonyult. Az 1071. gólt ugyanannak a Vancouvernek lőtte, amely ellen 20 évvel ezelőtt, az első NHL-es találkozóján betalált. A Vancouver hálójába ütötte a 802. gólját is, amivel megdöntötte Gordie Howe alapszakaszbeli találatainak számát. A parádés karriernek megvolt a maévre rá megismétlődött a finálé. Ezúttal az Edmonton bizonyult jobbnak. Gretzky és Mark Messier teljesen megérdemelten vehette át a kupát. A következő esztendőben megint az Oilers harcolta ki a trófeát, csakúgy, mint 1987-ben és '88ban. Épp az 1985/86-os idényben - amikor a csapatnak nem sikerült kiharcolnia a Stanley Kupát Gretzky 163 gólpasszt adott, összesen 215 ponttal az eredményességi táblázat élén végzett. Mindkét szám máig megdöntetlen rekordnak számít. A győzelmekért, gólokért és pontokért űzött őrült hajszában Gretzky nem veszítette el humorérzékét. A St. Louis Blues ellen közvetlenül a jobb oldali buliból ütött gólt a Bluesnak. Röviddel később a bal oldalon következett a buli, de mielőtt a játékvezető ledobta volna a korongot, egy vacsorában fogadott Gretzkyvel, hogy ebből nem tud gólt ütni. A vacsorát a bíró fizette... Wayne mindenkit elkápráztatott. Aztán jött a klub történetének „fekete napja", 1988. augusztus 9. Peter Pocklington, az Edmonton elnöke kiöregedett, fölösleges játékosnak nevezte Gretzkyt, és eladta a Los Angeles Kingsnek. A könzönség hiába sztrájkolt, reklamált, sírt, tiltakozott, nem volt visszaút. A Los Angeles szerencséjére. Gyönyörú idők vártak rá.A városban lassan „divatba jött" a jégkorongmeccsek látogatása, midenki látni akarta a csodát. Gretzky már az első évben kielégítette a szurkolók kíváncsiságát, 54 góllal és 114 gólpasszal mutatkozott be. Ô volt a kulcsembere a Kings legnagyobb sikerének: az 1992/93-as idényben bejutott a csapat a Stanley Kupa döntőjébe, de mivel a Montreal Canadiens összessítésben 4: l-re nyert, Gretzky nem gyűjtötte be pályafutása ötödik briliánsgyűrűjét. Hét és fél évet töltött a „Királyok" szolgálatában, majd 1996. február 27-én ismét váltott. Fél évre „átugrott" a St. Louis Blueshoz, de nem telt bele sok idő, és a New York Rangersnél találta magát. Harmincöt éves létére többen is érdekga hátulütője: Gretzky összesen egy világbajnokságon és egy olimpián képviselte Kanada válogatottját. 1982-ben a finnorzági vébén a harmadik helyen végzett a csapat, tizenhat évvel később, az „évszázad olimpiáján" a negyediken. Ezért hiányzik Gretzky gyűjteményéből az olimpiai érem. Pályafutása 1999. április 19-én ért véget. A Madison Square Gardenben akkora ünnepélyes búcsúprogramot szerveztek neki, amilyet még a világ nem látott. Eljött Messier, Lemieux, Leetch, valamint azok a szakvezetők, akik Gretzky pályáját egyengették: Gary Battman, Glan Suter, Neil Smith. Természetesen a családja is részt vett az ünnepségen: a felesége, Janet, gyerekei, Paulina, Trevor és Ty. A lélátó tele volt Rangers-, Edmonton-, Los Angeles, St. Louis-mezes emberekkel. A gálaest műsorvezetői elsősorban 61 egyéni csúcsáról, 10 Art Trophyjáról, 9 Hart Trophyjáról és 4 Stanley Kupa-győzelméről emlékeztek meg. Azután Bryan Adams popzenész elénekelte a kanadai himnuszt, és kezdődhetett az utolsó mérkőzés. Bár a Pittsburgh 2:1 arányban győzött, Gretzky stílusosan búcsúzott: ő készítette elő csapata egyeden találatát. Ez volt az 1962. a sorban. Nincs tovább. Good bye, Wayne Gretzky! Véget ért Wayne Gretzky huszonegy éves pályafutása. Az NHL történetének legsikeresebb játékosa a Pittsburgh Penguins ellen lépett utoljára jégre. MAREK SVÁTEK „Remélem, soha nem lesz olyan edzőm, aki csak a nevem miatt küld játszani. Nekem kell tudatosítanom, hogy minden, ami szép, egyszer végetér. Hogy egy nap meg tudjam kérni a menedzsert, ne jelöljön a csapatba, és a mérkőzés után, ha tud, legyen a vendégem a búcsúvacsorámon. Bízom benne, ez a nap még várat magára" mmondta 1995-ben. Wayne Gretzky 1961. január 26-án született az Ontario állambeli Bantfordban. Először kapusként próbált szerencsét: kétévesen egy fotel elé állt védeni, hogy nagymamája gólütési kísérleteit hárítsa. Tízévesen a korosztályos bajnokságban 378 gólt szerzett. Ugyanilyen határozottan mutatkozott be a juniorok között, a Sault St. Marinéi eltöltött első esztendőben 70 gólt és 112 gólpasszt adott. A 70-es években profi szerződést kötött a WHA-ban szereplő Indianapolis Racersszel. Csak egy esztendőt bírt ki a klubnál, tizennyolc évesen az Edmonton Oilershez igazolt. Történt mindez 1978-ban, a szerződés pedig 1999-ig szólt. Innen ered a legendás 99-es számú mez. Kevesen tudják, hogy korábban a 9-es, a 14-es és a 19-es számot viselte. Az NHL-ben azonban csak a következő idényben mutatkozott be, mert előtte az Edmonton is a WHA-ban szerepelt. Amíg létezett ez a konkurens bajnokság, Gretzky egy év alatt 110 pontot hokizott össze. Az első NHL-es idényben 137 pontot gyűjtött. Ennél többre azóta sem volt képes senki, mégsem ő kapta a legeredményesebb játékosnak járó Art Ross Trophyt, mert Marcel Dionne ugyanennyit gyűjtött. Mivel azonban több gólt ütött, őt illette a kitüntetés. A következő hét esztendőben Wayne többszörösen kárpótolta magát. Gólkirály lett, aztán két évre átengedte helyét Mario Lemieux-nek (Gretzky mindkétszer második lett), majd ismét visszafoglalta a trónt. Főleg az 1980/81-es idény volt felejthetetlen, amikor elsőként az NHL történetében több gólt ütött (92), mint ahány mérkőzésen szerepelt. Pótolhatatlanságát hűen tükrözi, hogy 1980 és 1989 között valamennyiszer ő kapta a bajnokság leghasznosabb játékosának járó Hart Memorial Trophyt. 1983-ban csapatkapitányként a Stanley Kupa-döntőig vezényelte a társaságot, ám a New York Islanders mind a négy találkozót megnyerte. Egy (TA SR) A 99-es mezt többé nem láthatjuk az NHL-ben A HC VSŽ Košice jégkorongcsapata még soha nem hiányzott a West Extraliga döntőjéből, kétszer a Dukla Trenčín, tavaly a Slovan Bratislava bizonyult jobbnak sára, teljesítményei alapján hamar megnyílt előtte a válogatott kapuja. Lukáccsal és Rusnákkal félelmetes támadósort alkotott, oroszlánrészük volta szarajevói olimpián szerzett ezüstéremben. Ugyanúgy, mint egy évvel később a prágai világbajnokságon. Libában bíztak a kassaiak az 1986-os, valamint az 1988-as bajnoki cím megszerzése előtt is, és Igor nem okozott csalódást. De a kassai jégkorong története jóval korábban kezdődött. 1962-ben alakult meg a Dukla Košice, amelynek a későbbi válogatott Rudolf Tajcnár volt a legismertebb alakja. 1967. január 4-én keresztelték a klubot VSŽ-re. A jelenleg felújítás alatt álló stadiont a csehszlovák válogatott első szlovák tagjáról, Ladislav Trójákról nevezték el. Ő a kassai ČsŠK-ban kezdte pályafutását, hivatalosan balszélsőként lépett jégre, de a védelemben is komolyan számoltak vele. Remekül korcsolyázott, amire az ország akkori legjobb ldubja, az LTC Praha is felfigyelt. Pályafutása csúcsát az 1947-es világbajnoki cím jelentette, amely nemcsak neki, hanem Csehszlovákia számára is az első világbajnoki aranyérem volt. Egy évvel később Tróják repülőszerencsétíenségben hunyt el. Távozása után hosszú időbe telt, amíg a kassaiak újabb válogatott játékossal büszkélkedtek. Az 1977-es vébén Vincent Lukáč mutatkozott be a nemzeti csapatban. Vérében volt a hoki, testvérei - Jozef és Imrich - szintén ezt a sportot űzték, de sosem érték el a válogatott szintet. Vincent 1971-től 1985-ig Ernest Bokroš, a Slovan edzője is gratulált szint megszakítás nélkül szerepelt a kassai VSŽ-ben, csak a katonaságát töltötte a Dukla Jihlavában. Távozását elég rosszul időzítette, mert a keletiek éppen 1986-ban érték el legnagyobb sikerüket. Az alapszakaszban megelőzték a Pardubicét és a Jihlavát, a playoffban a Spartát és a Pardubicét búcsúztatták. A döntőben a címvédő Jihlavával találták szemben magukat. Az első két találkozót hazai környezetben a kassaiak nyerték. Idegenben mindkétszer alulmaradtak, így a bajnoki cím sorsa az ötödik mérkőzésen dőlt el, Kassán. Mivel a rendes játékidőben nem született döntés (3:3), büntetők következtek. Ezt a házigazdák bírták jobban idegekkel, a Kassa megszerezte első bajnoki címét. A csapatot a következő játékosok alkották: Pavol Švárny - Bakoš, Božík, Jančuška, Slanina, Ihnačák, Juraj Bondra - Belas, Miroslav Ihnačák, Jabcon, Liba, Spodniak, Staš, Svi(TA SR) tek, Štefanovič, Vodila, Žabka... A következő esztendőben nem sikerült megvédeni a bajnoki címet, az elődöntőben a későbbi győztes Pardubice ütötte ki a keletieket, de 1988-ban „visszaállt a rend", a fináléban a Spartát győzték le. Ebben a győztes csapatban játszott Peter Bondra és Jerguš Bača is. Csehszlovákia szétválása után a VSŽ mindig bejutott a döntőbe, háromszor került ki győztesen (95, 96, 99), kétszer a Trenčín, tavaly a Slovan bizonyult jobbnak. A HC VSŽ nyert már Interkontinentális Kupát, 1987-ben és 89-ben bejutott a BEK-döntőbe. Olyan szakvezetők irányították a csapatot, mint Selvek, Šupler, Horský, štempork, Faith, Brunclík. Olyan nagy nevek viselték a mezét, mint Svitana, Dragan, a két Zúbek, Bondra stb. Az ő nyomdokaikba léphet Šimonovič, a fiatal Faith, Peter és René Pucher, Richard Šechný, Daniel Babka vagy Győri Árpád. Visszavágott a keleti vasakarat JÁN HUDOK Tűi van a hatodik fejezetén a szlovák jégkorong West Extraliga. A címvédő Slovan Bratislava a bajnokság beindulása előtt igyekeztett olyan erősítésekkel felfegyverkezni, akikkel nem lesz nehéz megnyerni a döntőt. Ivo Čapekot Rastislav Rovnianek váltotta föl a kapuban, a hátvédsort Jevgenyij Gribko erősítette, a csatárokat Igor Rataj és Ján Lipiansky egészítette ki. A Trenčín sem tédenkedett, elég csak Ottó HaščákKassáról nagyon meghatározó játékosok távoztak. ra gondolni. Kassáról nagyon meghatározó játékosok távoztak: Dragan, Svitek, Varholík, a Zúbek fivérek, Droppa, sőt, a tavalyi gólkirály, Vlastimil Plavucha. Ebből is látszott (a látszat, mint tudjuk, csal), mely város csapata lesz a legesélyesebb a bajnoki cím megszerzésére. Ki lesz a negyedik? - merült fel a kérdés, hiszen a Martin, a Poprad, a Skalica és a Zvolen mind versenyképesnek tűnt. Ráadásul a skalicaiakat az NHL-ből ideiglenesen „kitagadott" Žigmund Pálffy erősítette, mert nem volt képes megegyezni Mike Milburyvel az új szerződésben. Žigmund igazolta hímevét, amíg itt volt, messzemenően a legeredményesebb játékosa volt csapatának. Több olyan neves veterán tűnt fel, akinek már nem kellett bizonyítania (Liba, Pukalovič, Hoŕava, Bača, Haščák, Vlach), ezért bíztató, hogy az utánpótlás is hallatott magáról. Elsősorban a trencséni Gáborokra gondolunk, vagy a zólyomi Laššákra, a szakolcai Hujsra, Liptákra. Ha már őket említjük, nem árt megjegyezni, hogy a 20 éven aluli válogatottal bronzérmet szereztek a junior világbajnokságon. Az alapszakaszt a Slovan 10 pontos előnnyel zárta a Kassával szemben. Továbbjutott még a Skalica, a Zvolen, a Trenčín és a Liptovský Mikuláš. Meglepetésre a Martin és a Nitra kimaradt a hatosból. Az „életben maradásért" küzdő nyolctagú csoportban rajtuk kívül a Prešov, a Spišská Nová Ves, a B. Bystrica, és a második liga két legjobb csapata, a Dubnica és a Žilina kapott helyet. Csak ketten menekültek meg, a Poprad és a Spišská Nová Ves, mert az Extraliga nyolctagúra csökkent. A rájátszásban nem kis meglepetést okozott a Trenčín, amely már az első körben kiesett a Zvolennak köszönhetően. Az igazi derbinek a finálé bizonyult, csakúgy, mint tavaly a kassai VSŽ és a Slovan találkozott. A pozsonyi együttes az év folyamán könnyedén vette az akadályokat, míg a keletiek többnyire csak szenvedtek. De a címvédő ellen tökéletesen időzítettek. Bár az első mérkőzést a fővárosban 1:4 arányban elveszítették, a másodikon, szintén az Ondrej Nepela stadionban 6:5-re győztek. Ennek ellenére kevesen adtak esélyt a „vasgyáriaknak" a végső győzelemre. És mégis, a harmadik összecsapáson Igor Liba góljával a Kassa nyert 3:2-re. Ezzel mérkőzéslabdához jutott, amelyet könyörtelenül kihasznált, az utolsó meccsen 3:0-ra verte a címvédőt. A keletiek leginkább akarásuknak köszönhetik a bajnoki címet, a Slovan akaratban nem tudta fölvenni a versenyt. Paradox módon Igor Libának ez volt az első bajnoki címe, így eddigi gyűjteményét (világbajnoki arany, aranyérem az Izvesztyija Kupáról, olimpiai ezüst, 1984-es Aranyhokibot) újabb trófeával gazdagíthatta. Őt tartották a nyolcvanas évek egyik legsokoldalúbb játékosának. Soha nem ment fejetíenül az ellenfél kapuja felé, inkább a jobb helyzetben levő társait kereste, hasonlóan viselkedett a Slovan ellen is. Tizenkilenc évesen érkezett KasIgor Liba, a legidősebb kassai Tigris (TA SR)