Új Szó, 1999. április (52. évfolyam, 76-99. szám)

1999-04-21 / 91. szám, szerda

1201 Gazdaság ÉS fogyaszTók ÚJ SZÓ 1999. ÁPRILIS 20. KOMMENTÁR Ötlet és koncepció VOJTEK KATALIN Ha tömören kellene jellemezni a jelenlegi kormányzatot, késlekedőnek vagy húzó-halasztónak mondanám, de talán a menet közben módosító lenne a legmegfelelőbb minősítés. A baj csak az, hogy - mint a nevesítetlen földek esetében - a menet közbeni módosítás mindig visszalépést jelent - mellesleg a kormányprogramban foglalt célkitűzésektől is nem pedig alapos megfontolás szülte, ésszerű változtatást. Most a kormány a hozzáadottértékadóemelés és a behozatali vámpótlék bevezetése között ingadozva vesztegette a drága időt, míg végül úgy döntött, egyikhez sem folyamodik, hanem a közigazgatási és a szociális költségek csökkentéséveljavít a helyzeten. Ezen is valószínűleg hosszú hónapokig rágódik majd, míg ezt is elvetve új ötletre jut. Csak ötletei vannak, koncepciója nincs, megoldásai még kevésbé. Igaz, a megoldásokhoz bátorságra is szüksége volna, hogy vállalja a népszerűtlen intézkedések ódiumát. Az oktatási minisztérium sajtótájékoztatóján jutott mindez az eszembe, amikor Ftáčnik miniszter úr a kerületi és járási hivatalok oktatási osztályainak jogkörbővítéséről, és az állami tanfelügyelőség függetlenítéséről beszélt. Ez a tárca is olyan, mint a kabinet: ódzkodik a gyors cselekvéstől, a radikális megoldásoktól (amelyek azonban csak nálunk tűnnek radikálisnak), koncepciója nincs, és a kormányprogramban foglaltakat sem tartja magára nézve túlságosan kötelezőnek. Mert a sajtótájékoztatón szó sem esett arról, ami pedig a kormányprogramban szerepel - az iskolák önkormányzati kézbejuttatásáról. A miniszter úr decentralizálásról és demokratizálásról beszél, miközben az állami hivatalok pozíciójának megszilárdításán buzgólkodik, független, önálló tanfelügyeletről, csak azt nem mondta, mitől lesz független ez a költségvetési szervezet. Az állami hivatal - mi egyebet is tehetne? - az állam érdekeit védi, az általa kitűzött célok megvalósítását szorgalmazza, az állami tanfelügyelőség pedig a megvalósítás mikéntjét ellenőrzi az iskolákban. Az állam tehát ismét rátenyerel az oktatásra. Megint sok múlik majd azon, nyájas vagy bosszús hangulatban lesz-e, melyik arcát fordítja az iskolák felé. S teszi ezt olyan ügyesen, hogy a nyilvánosság, amely most épp az iskolatanácsok beleszólási jogának visszaadását ígérő törvénymódosítást várja nagy bizakodva, mindezt észre sem veszi. JEGYZET Két gyanús alvezér MADI GÉZA A belügyminiszter csupán furcsának, szokatlannak tekinti, hogy Ivan Lexa egyik volt közeli munkatársát, Rudolf Žiakot, a kémelhárítás egykori vezetőjét, illetve az 1997-es népszavazás meghiúsításával gyanúsított elődöt, Gustáv Karjčit a DSZM szombati rendkívüli közgyűlésén megtették a mozgalom alelnökévé. Mint már korábban annyiszor, amikor a titkosszolgálat volt vezetője elleni bűnvádi eljárás került szóba, Ladislav Pittner most is diplomatikusan fogalmazott: „Csak akkor jöhet szóba Žiak múltjának megvizsgálása, ha Lexa ügyének vizsgálata során felé mutató nyomokra is bukkannak. A DSZM alelnökévé választása furcsának furcsa, de nem törvényellenes." Bravó, DSZM-tagok, hosszúhosszú évek elteltével egy sokat próbált volt ellenzéki politikus mondta önökről, hogy nem hoztak jogellenes döntést. Bár valószínűleg szerencsétlen tévedésről volt szó, azaz nem tudták, mit cselekszenek. Persze, egyvalaki tudta. A vezér. Aki továbbra is a mozgalom egyes számú székében maradt, és a közgyűlésen is távvezérelte alattvalóit. Mint ahogyan a részletre megvásárolt trencsénteplici panzióból tette velük az utóbbi fél évben. Ők meg arra mozdultak, amerre tolta őket. Az egyik leghűségesebb ideológussal, Augustín Marián Húskával közölték: „Öregúr, úgy határoztál, hogy lemondasz, mert kell a helyed másnak." Húska aztán egy szóval sem tiltakozott „saját" döntése ellen. Viszont a főideológus távozásával sem kaptunk választ arra a kérdésre, miért kellett két újabb „gyanús" személyt betenni a DSZM vezetőségébe. Mert ugye, Mečiar helyzete világos - eddig is a mozgalom élén állt, és ha köze volt az egykori köztársasági elnök fiának elrablásához, akkor legalább annyi, mint Lexának. Krajčit már megfosztották képviselői mentelmi jogától, tehát bármikor eljárás indulhat ellene a népszavazás meghiúsítása miatt. Rudolf Žiak megválasztása azonban rejtély. Vagy a belügyminiszterrel ellentétben a DSZM-ben mindig is tudták, hogy Lexától Žiakhoz is vezetnek nyomok? Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán (58238311),-kultúra-(58238313), Urbán Gabriella-panoráma-(58238338), Bolemant Lilla - régió -(58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk - Tudja maga főtörzs, hogy hány százalékot adok le a maffiának? (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ yjESNIK A horvát napilap szerint egy NATO-kommandónak el kellene fognia Milosevics jugoszláv elnököt, és szárazföldi akciót kellene indítani Koszovóban. A lap arra hivatkozott, hogy a II. világháború tapasztalatai is azt mutatták: Hitler hatalma nem omlott össze pusztán a szövetségesek légi csapásai következtében, jóllehet leromboltak minden nagyobb várost, csak akkor, amikor a harckocsik elfoglalták Németországot. Ha a szövetségesek csak légi csapásokkal operáltak volna, a II. világháború akár 23 éwel is tovább tart. Az elemzésben felhívta a figyelmet arra, hogy az amerikaiak kezdettől fogva rosszul mérték fel a Jugoszlávia ellen légi csapások következményeit, amelyek még hónapokig eltarthatnak. A NATO-nak végig kell vinnie azt, amit elkezdett: szembeszegült az etnikai tisztogatások eszelős politikusaival, mert Koszovó megszállása nélkül nem lesz menekült-visszatelepítés. Miután megvette Mercedes típusú furgonját, szomszédai megmérgezték a kutyáját... „Barátok voltunk, vállalkozni kezdtünk, ellenségek lettünk" A legtöbben irigylik őket. Van, akinek ellenszenvesek, s van, aki közéjük szeretne tartozni. Ők: a vállalkozók. Lampl Zsuzsanna a Fórum Intézet Nostra Tempóra sorozatában megjelent Vállalkozások és vállalkozók 1989 után c. könyvében elsőként próbálja górcső alá venni a társadalomnak azt a rétegét, mely tíz éve még nem létezett. KÓSIK ANDREA A szerző munkássága nem ismeretlen szakmai körökben. Lampl Zsuzsanna - aki a hazai Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoportnak is tagja - szociológusként már foglalkozott a szlovákiai magyar értelmiség rétegződésének és értékrendjének vizsgálatával, az iskolaválasztás és anyanyelvhasználat jellemzőinek és okainak feltárásával, legutóbb pedig a szlovákiai magyarság értékrendjét kutatta. írásai, kutatási eredményei a szaksajtóban jelentek meg, illetve különböző szakmai fórumokon ismertette őket. A pár hete napvilágot látott könyvecskét nem csupán a szakmai közönség élvezheti. Bár a szerző a témakört tudományos igénynyel tárta fel, vagyis a vizsgálat során szociológiai módszereket alkalmazott, a könyv érdekes olvasmány mindazoknak, akiket izgat a vállalkozók világa. A szerző 86 mélyinterjút használt fel, melyekből 44 szlovák, 42 pedig dél-szlovákiai magyar vállalkozóval készült. A beszélgetések alapján kidolgozott elemzés hű kéOLVASÓI LEVÉL Remények és kétségek Ha lesz valaki, aki megírja a Csemadok történetét, bizonyára az ötven évet s annak első harmadát a Csemadok hőskorának fogja megnevezni. Sokan igazi hősök, áldozatvállalók voltak, azok, akik szervezetünk bölcsőjénél ott voltak. Akik ott voltunk egy-egy alapszervezet megalakulásánál, emlékszünk még arra a határtalan lelkesedésre, amely egy-egy közösség részéről megnyilvánult. Szinte elemi erővel tört fel az itteni magyarság lelke mélyéről az öntudat, a pet mutat a vállalkozókról. A kötetben két teljes interjú, illetve egy volt vállalkozó monológja is olvasható. A szerző választ keres arra, milyen objektív és szubjektív okai vannak egy vállalkozás beindításának, milyen gazdasági és gazdaságpolitikai tényezők befolyásolják a vállalkozást és a vállalkozási kedvet, hogyan hat az új életforma a vállalkozóra és környezetére, mennyire változik meg élete, értékrendje, melyek a szlovák és a magyar vállalkozók közös és eltérő ismertetői. A vállalkozók legnagyobb része a középkorosztályhoz tartozik - bár a magyarok kissé idősebbek -, s a lakosság legoptimistább rétegét alkotják. Biztonságérzetüket tekintve is általános kép rajzolódik ki a magyar és a szlovák vállalkozók elbeszéléseiből: „SzükséA szerző 86 mélyinterjút használt fel könyve megírásához. ges, hogy stabilizálódjon a politikai rendszer. A vállalkozó biztonsága egyenes arányban van az általános társadalmi-politikai helyzettel. A törvényeket nem tartják meg, a bűntettekért kiszabott büntetések alacsonyak, és a rendőrök, bírák, államügyészek többsége lefizethető." Az interjúk alapján készített elemzés megerősíti azt a közhangulatot - amit talán többen is tapasztaltunk vállalkozó ismerőseinket hallgatva -, mely a bankhitelekről, banki szolgáltatásokról a lehető legnegatívabb véleményt alkotta. A vizsgálat alanyai a törvényhohűség, a ragaszkodás a nemzethez. Akkor még elmondhattuk: megfogyva, de törve nem. Megmaradhattunk szülőföldünkön, hitünk az évszázados hagyományokból táplálkozott, gyökereink még azoknak az ősöknek az emlékeiből szívtak éltető nedvet, akiknek még szent volt a hazafiasság, a magyarság vállalása. Ötven év távlatából felmérhetjük azt a nagy változást, amely szervezeteink életében végbement. Tisztán látjuk ezeknek kiváltó okait. Falvainkban a lakosság számának csökkenésével, az iskoláink megszűnésével szervezetünk is több helyen elsorvad. Szinte beláthatatlan következménnyel jár, hogy ebben a folyamatban nincs megállás. Az ifjúság nagyobb rézásról sem vélekednek pozitívabban: szerintük az vállalkozóellenes. (Németh Zsuzsa, a kötet részét képező tanulmányában, melyben a szlovákiai adórendszer sajátosságaira mutat rá, arra az abszurdumra hívja fel a figyelmet, hogy 11 adótörvényünket 1992 óta hetvenhétszer (!) módosították, s még így is - vagy éppen ezért - értelmezési zűrzavar uralkodik alkalmazásukban.) A vállalkozók példákkal alátámasztva nyilatkoznak a burjánzó bürokráciával kapcsolatos keserű tapasztalataikról, s azt állítják, hogy a banki világban virágzik a korrupció. A legtöbb vállalkozó számára a vállalkozás csupán eszköz. A vállalkozás beindításának okai viszont mások a magyaroknál és a szlovákoknál: míg a többségi nemzethez tartozók anyagi helyzetük javulása érdekében vágtak bele a vállalkozásba, a magyarokat az önállóság elérése motiválta. A szerző azonban figyelmeztet, a különbség valószínűleg nem valamiféle nemzeti sajátságra, hanem a területi megoszlásra vezethető vissza, hiszen a közép- és keletszlovákiai szlovák vállalkozót a magas munkanélküliség és más kényszerhelyzetek motiválják. Általánosságban elmondható, hogy a vállalkozóknak csaknem fele a modernizált-fogyasztói értékrendet részesíti előnyben a keresztény-nemzeti, de a kizárólagos fogyasztói értékrenddel szemben is. Politikai értékrendjükben a demokratikus rendszer szerepel az első helyen. Érdekes lehet viszont a magyar vállalkozók nemzeti értékrendje: csaknem 33 százalékuk szerint ugyanis nemzetiségének kérdését veszélyesnek és hátrásze, amelynek a folytonosságot vállalni kellene, elvesztette hitét, ragaszkodását a magyarsághoz. Milyen lesz a ránk köszöntő újabb ötven év? Lesz okunk az ünneplésre, a további bizakodásra? Demeter Ferenc, Szepsi Helyreigazítás Lapunk 1999. március 27-én a Tíz halott, számtalan kérdés című cikkben rossz fényben tüntette fel a CASINO FÓRUM Kft.-t, meg nem erősített forrásokra hivatkozva. A cikk szerint a „Kövér" becenévre hallgató úr a pozsonyi CASINO FORUM tulajdonosa, tehát áttételesen nyosnak is érzi. Aki nem kizárólag szakmai szemmel olvassa a könyvet, annak számára talán a legérdekesebb rész az emberi kapcsolatokról szóló fejezet, illetve az interjúk. „Barátok voltunk, vállalkozni kezdtünk, ellenségek lettünk" -jellemezte tömören - szinte nagybandósan - az egyik vállalkozó a társtulajdonosok közötti viszony alakulását. Nem jobb ennél a vállalkozó és alkalmazottai közötti kapcsolat sem, mert ott meg a kölcsönös bizalmatlanság mérgezi a viszonyt. A vállalkozók szerint amióta a vállalkozást elindították, környezetük negatívabban viszonyul hozzájuk, holott ők - mint állítják - nem változtak. Az az általános véleményük, hogy a nem vállalkozók torz képet alkotnak a vállalkozókról, akik még a sajtóban is csak közellenségként jelennek meg. Az emberek irigysége nem ismer határokat. (Érzékletes példa erre annak a vállalkozónak az esete, akinek miután megvette Mercedes furgonját - szomszédai megmérgezték a kutyáját.) Nem kis mértékben befolyásolja a vállalkozás a családi életet, s főleg a nők számára jelent hátrányt, mert szerepkonfliktusba kerülve a válalkozó nőket kétely lelkiismeret-furdalás gyötri amiatt, hogy nem töltenek elég időt gyermekeikkel. Megéri-e vagy sem, mindenki döntse el maga, esetleg próbálja ki. A vizsgálat eredményei szerint a szlovák vállalkozók változatlanul jó kilátásokat jósolnak, a magyarok viszont változatlanul rosszakat. De ez csak statisztika... (Lampl Zsuzsanna: Vállalkozások és vállalkozók 1989 után, Lilium Aurum, Dunaszerdahely 1999) köze volt a mészárláshoz. A cégjogi képviselője tiltakozott a cikk tartalma ellen, s az alábbi szöveg megjelentetését kérte szerkesztőségünktől: „Az Új Szó szerkesztősége és kiadója elnézést kér a CASINO FORUM Kft. gazdasági társulástól, amiért téves információt közölt az Új Szó 1999. március 27-ei számában megjelent írásban. A szerző a CASINO FORUM Kft.-t összefüggésbe hozza a dunaszerdahelyi Fontánában történt gyilkossággal. A pozsonyi Casino Forum tulajdonosa nem a „Kövér" névre hallgató fizikai személy, hanem a CASINO FORUM kereskedelmi társaság, amely tulajdonosainak és ügyvezetőinek nincs közük ehhez a bűntényhez."