Új Szó, 1999. április (52. évfolyam, 76-99. szám)

1999-04-14 / 85. szám, szerda

UJ SZO 1999. ÁPRILIS 14. KULTÚRA M Forró hangulatú bemutató - sajnos, a csapnivaló propagációnak „köszönhetően" mindössze fél házzal Ifjú Szivek: Táncra születtünk Komárom. Április 12-én, vagyis tegnapelőtt a Jókai Színházban tartotta meg Táncra születtünk című kö­zös műsorának bemutatóját az Ifjú Szivek Magyar Mű­vészegyüttes és a Ghymes zenekar. Bemutatkozó estet tart a LIMES Komárom. Bemutatkozó estet tart április 16-án pénteken öt órakor a Madách-Posonium könyvesboltjában a Komárom-Esztergom Me­gyei Önkormányzat LIMES Tudományos Műhelye. A LIMES c. tu­dományos folyóiratot és annak 1999/1. Felföld - Felvidék - Szlová­kia címmel megjelent tematikus számát a folyóirat főszerkesztője és munkatársai mutatják be. A rendezvényen Mácza Mihály komá­romi történész méltatja Baranyay József: Kalandozások Komárom vármegyében c. könyvét, amely a LIMES Tudományos műhely Castrum Könyvek c. sorozatának 6. kötetetként jelent meg. (vk) Magyarországi levéltárak 1848/49-es emlékkiállítása Nyelvtervezés és nyelvművelés LANSTYÁK ISTVÁN Előző alkalommal azokról a tö­rekvésekről beszéltünk, melyek­nek célja a nyelvtervezés és a nyelvművelés egymáshoz való vi­szonyának tisztázása. Megállapí­tottuk, hogy a megkülönböztetési kísérletek ellenére a két fogalom meglehetősen összemosódott. Ennek pedig az volt az oka, hogy a különbségtétel nem lényegi szem­pontok alapján történik. Nyom­ban élesen szétválik a két fogalom egymástól, mihelyt a választóvo­nalat a között a két tevékenység­fajta közt húzzuk meg, amelyet hagyományos nyelvművelésünk a nyelvre irányuló nyelvművelés­ként és a beszélőre irányuló nyelvművelésként különített el A nyelvfejlődés befolyásolásának két oldala van. egymástól. így tekintve a nyelv­tervezés - amint azt már az előző alkalmakkor meg is állapítottuk ­a nyelv változásába való tudatos beavatkozás céljából végzett tevé­kenység, amely a nyelv standard változatára irányul (ha nincs ilyen, létrehozására, ha van, ak­kor „fejlesztésére".) Ezzel szem­ben a nyelvművelés az emberi vi­selkedés egyik sajátos formájá­nak, a nyelvi viselkedésnek a tár­sadalmi elvárásoknak megfelelő szabályozása céljából végzett te­vékenység, amely nem kötődik ki­zárólagosan a standard nyelvvál­tozathoz. (Megnevezése egyéb­ként nem túl szerencsés, mivel ez a tevékenység nem a nyelvre, ha­nem a beszélőkre irányul, vagyis legföljebb „nyelvi művelés"-ről van szó). Ebben a felfogásban a nyelvterve­zés kifejezetten szaktudományos tevékenység. A nyelvfejlődés befolyásolásá­nak két oldala van: az egyik azoknak a körülményeknek a be­folyásolása, melyek közt a nyelv működik; ez a státus- vagy hely­zettervezés. Az egyes nyelvek, nyelvváltoza­tok helyzetének, szerepének meg­határozása gyakorta történik jogi eszközökkel, s a nyelvpolitika ré­szét alkotja. A nyelvtervezés má­sik oldala a nyelv standard válto­zatának állományába való be­avatkozás, pl. új szavak, olykor képzők alkotása, az azonos funk­cióban használt eltérő formák kö­zül az egyiknek az előnyben ré­szesítése stb.; ez a korpusz- vagy állománytervezés. Ami a nyelvművelést illeti, annak célja az, hogy a beszélőknek taná­csot adjon nyelvi problémáik megoldásában. Mindenkivel elő­fordul, hogy egy-egy ponton bi­zonytalan a nyelvérzéke, nem tudja megítélni, hogy az adott helyzetben a rendelkezésére álló kifejezési eszközök közül melyik­kel célszerű élnie. Az ilyen esetek­ben jól jön, ha van például olyan kézikönyv, ahol az adott kérdés­nek utánanézhet, vagy létezik egy A nyelvtervezés kifejezetten szaktudo­mányos tevékenység. olyan telefonos szolgálat, melyet ilyenkor igénybe vehet. A mai ember nemritkán kerül olyan, számára szokatlan élet­helyzetekbe, amikor nincs tisztá­ban a helyénvaló nyelvi viselke­dés éppen érvényes szabályaival. Mindenkinek gondot okozhat pél­dául olyan iratok fogalmazása, amelyekkel még korábban nem találkozott, pl. beadvány, rekla­máció, meghatalmazás, szakmai önéletrajz stb. Az ilyen gyakorlati kérdésekben való segítségnyújtás is a nyelvművelés hatáskörébe tartozik. A konkrét „nyelvi elsőse­gélynyújtás"-on túl fontos felada­ta a nyelvművelésnek a nyelvi műveltség terjesztése, a nyelvi is­meretterjesztés. Vagyis a beszélő „művelése", töb­bek között annak érdekében, hogy az saját maga is képessé vál­jon megoldani lehetséges nyelvi problémáinak legalább egy ré­szét. Az így felfogott nyelvműve­lés elsősorban nem a nyelvészek feladata, noha fontos, hogy szolid nyelvtudományi alapokon álljon. A nyelvművelés és a nyelvtudo­mány viszonya az anyanyelvi ne­velésnek vagy az idegennyelv-ok­tatásnak a nyelvtudományhoz fű­ződő viszonyára emlékeztet. Az anyanyelv, ill. az idegen nyelv ok­tatója rendszerint nem nyelvész (még „alkalmazott nyelvész" sem), mégis rendelkezik egyfajta nyelvtudományi alapképzettség­gel (legalábbis ha felsőoktatási intézményben végzett nyelvsza­kon). Továbbá amiképpen természetes, hogy az anyanyelvi nevelés, ill. az idegen nyelv oktatása a nyelvtu­domány eredményeire épül, ugyanúgy természetes, hogy a nyelvművelésnek is a nyelvészeti kutatások eredményeire kell tá­maszkodnia. S ahogy nem tekint­hető nyelvtanárnak valaki csak azért, mert az illető nyelvet akár anyanyelvként, akár idegen nyelvként beszéli, bármennyire vonzódik is hozzá, ugyanúgy nem tesz valakit nyelvművelővé az anyanyelve iránti lelkesedés, ha ez nem jár együtt legalább egy alapszintű nyelvtudományi szak­képzettséggel. Szép szavak és hadsereg MTI-HÍR Debrecen. A mai politika előtt sincs más cél, mint 1849-ben volt, vagyis megtartani a korszerű, euró­pai, polgári Magyarországot ­mondta Katona Tamás történész Debrecenben, amikor a Kossuth Lajos Tudományegyetem díszud­varán megnyitotta a Magyarország levéltárainak 1848/49-es emlékki­állítását. A kereszténység felvétele óta a legnagyobb történelmi válto­zást hozta 1848^-9: a polgári Ma­gyarországot; megmutatta, hogy „nem elég Pozsony, kell Pest is, nem elég a politikusok akarata, a megvalósításhoz kell az ország tár­sadalma is". Ez a társadalom pedig - mondta - hajlandó volt fegyvert fogni és a tavaszi hadjáratban dia­dalt diadalra aratni. Katona Tamás szerint a tavaszi hadjárat adta az ihletet Kossuth Lajosnak, hogy ki­mondja az ország „önállását", ami 1849. április 14-én Debrecenben a függetlenségi nyilatkozathoz veze­tett. Katona Tamás párhuzamot vont 1848 és 1956 között, mondván: mindkét esetben nyugatról szép szavakat, keletről pedig orosz had­sereget kaptunk. A Magyar Levéltárosok Egyesületé­nek kezdeményezésére létrejött debreceni kiállításon 25 hazai, ál­lami és egyházi levéltár 1848-49-es anyagából mutatnak be válogatást. A tárlat korabeli dokumentumo­kon, fotókon mutatja be 1848-49­nek a hazai levéltárakban őrzött emlékeit. Ismét kiosztották az újságíró szakma „Oscarját" Az Associated Press a helyszíni képriport műfajában a kenyai és a tanzáni­ai fővárosban az amerikai nagykövetség ellen elkövetett robbantásos me­rényletek következményeiről készült fotóival vált díjazottá (TA SR/AP) VAS GYULA ' A konkrét „nyelvi elsősegélynyújtás"-on túl fontos feladata a nyelvművelésnek a nyelvi ismeretterjesztés Idei Pulitzer-díjasok MTI-HÍR New York. Kihirdették az idei Pulitzer-díjak nyerteseit. A mind­össze ötezer dollárral járó díj a presztízst illetően az újságíró szak­ma „Oscarjának" számít, és Joseph Pulitzer magyar származású ame­rikai újságíró-sajtóvállalkozó em­lékét őrzi. A Columbia egyetem bi­zottsága ítéli oda, 21 kategóriá­ban, amelyek némelyike nem szo­rosan véve sajtóműfajra, hanem más jellegű prózai, lírai, illetve ze­nei teljesítményre vonatkozik. Ez utóbbi csoportba sorolható, hogy posztumusz Pulitzer-díjjal tüntet­ték ki Duke Ellingtont. Két kategóriában kapott idén Pulitzer-díjat olyan sajtóteljesít­mény, amely Bili Clinton amerikai elnök és Monica Lewinsky egykori fehér házi gyakornoknő szexbotrá­nyához kapcsolódott: Maureen Dowd, a The New York Times ko­lumnistája a kommentár műfaj­ban, az Associated Press hírügy­nökség pedig a feature fotó műfa­jában érdemelte ki a díjat. A közszolgálati újságírás műfajá­ban a The Washington Post szer­kesztőségét tüntették ki, azért a cikksorozatért, amely a fegyverük­kel felelőtlenül játszadozó rend­őrök által okozott tragédiáknak járt utána. A váradan szenzációkról való gyors, pontos beszámolók műfajá­ban a Connecticut állambeli Hart­ford Courant aratott diadalt, a négy felügyelőjét meggyilkoló, majd önmagával is végző állami­lottó-alkalmazott esetével. A nyo­mozó újságírás terén a Miami Herald bizonyult a leghatéko­nyabbnak: a polgármester-válasz­tási csalások leleplezésével elérte a választások eredményének meg­semmisítését. Az országos vonatkozású beszá­molók műfajában a The New York Times-t ítélték a legjobbnak: ripor­tere, Jeff Gerth felfedte, hogy az amerikai nagyvállalatok miként árusítják ki a fejlett technológiát Kínának. (A leleplezés messzeme­nő politikai következményekkel járt, a technológia és a kínai kap­csolat összefüggése a közfigyelem homlokterébe került.) A The Wall Street Journal gárdája az orosz pénzügyi válságról szóló beszámolóiért, valamint (Angelo B. Henderson tollából) egy drogos embernek az erőszak világába való belesodródását bemutató írásáért részesült Pulitzer-díjban. Az Associated Press a helyszíni képriport műfajában a kenyai és a tanzániai fővárosban az amerikai nagykövetség ellen elkövetett rob­bantásos merényletek következ­ményeiről készült fotóival vált dí­jazottá. Ugyancsak Pulitzer-díjas lett töb­bek közt a The Oregonian című lap egyik munkatársa, Richard Reed (az ázsiai gazdasági válság követ­kezményeinek elmagyarázásáért), Chuck Philips és Michael A. Hiltzik a Los Angeles Times-tól (a szóra­koztatóiparon belüli korrupció fel­tárásáért), valamint a New York-i Daily News (azokért a szerkesztő­ségi cikkekért, amelyek segítettek megszabadítani a híres Apollo színházat a csődtől és a hozzá nem értő pénzügyi vezetéstől). A műsoron egyebek között bod­rogközi, mezőségi, méhkeréki, magyarbődi és magyarózdi tán­cok szerepeltek Krausz Ágota mű­vészeti vezető, továbbá Zubonyai Péter, Katona Ági, Lévai Péter és Péter Zsolt koreográfiájában. Szólóénekesként lépett fel Bene­dek Kriszta, a Ghymes együttes pedig a tánckar kíséretén túl né­hány önálló számot is játszott; kö­zülük az egyiket a legutóbbi, Rege című lemezükről hallhattuk. A táncok közül vitathatatlanul a temperamentumosán és tökéletes összhangban előadott Kalotaszegi legényes aratta a legnagyobb si­kert, amelynek koreográfiáját a tánckar vezetője, Zubonyai Péter készítette. Az est kétségtelenül élményszám­ba ment, ezt mi sem bizonyította jobban, mint hogy az együttest a közönség háromszor is állva tap­solta vissza. Éppen ezért csak saj­nálni lehet, hogy ezt a tapsot mindössze fél ház produkálta: a bemutatót ugyanis bűnösen rosz­szul propagálták, legalábbis Ko­máromban és környékén. A város hirdetőoszlopain szinte lépésen­ként köszönt ránk számtalan megrendezendő vagy már lassan feledésbe merülő koncert, színda­rab vagy más kulturális esemény plakátja; éppen csak ezét a bemu­tatóét kerestük hiába. Az Ifjú Szivek Magyar Művész­együttes tánckara a Bodrogközi táncokkal az 1995-ös Ki mit tud?­on aratott szép sikert. A Mezőségi legényes című kompozícióval a szekszárdi folklórfesztiválról hoz­ta el az első díjat. A Méhkeréki tácokkal az együttes 1993-ban el­nyerte a Ki mit tud? különdíját, és az angliai koreográfiai versenyen megkapta az első díjat. E mostani bemutatón kilenc tánckompozíció szerepel. Az együttest a közönség háromszor is állva tapsolta vissza A Ghymes zenekar néhány önálló számot is játszott (A szerző és Dömötör Ede felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom