Új Szó, 1999. március (52. évfolyam, 49-75. szám)

1999-03-22 / 67. szám, hétfő

8 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1999. MÁRCIUS 22. Váci festők kiállítása Párkány. A Városi Galériában április 4-ig tekinthető meg az kiállítás, amely magyarországi, Vácott élő festők alkotásait mutatja be. (ú) Páratlan alkalom Pozsony. Szombat óta ritka élmény részesei lehetnek a művészet szerelmesei. Salvador Dali műveivel két kiállítóteremben is találkozhatnak: a Szlovák Nemzeti Galéria oszlopcsarnokában a katalán művész 100 fametszetét tekinthetik meg, (valamennyi Dante Isteni színjátékához készült illusztrációként), a Fa utcai Galériában pedig rajzaiban, litográfiáiban, plasztikáiban gyönyörködhetnek. A május 31-ig tartó két kiállítás több mint 13 millió koronára becsült anyaga a prágai Miro Galéria jóvoltából jutott el Pozsonyba. Belépti díj 90,- Sk, a jegy mindkét színhelyen érvényes, (vk) SZÍNHÁZ POZSON

Y SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Tosca 19 A.HA. SZÍNHÁZ: Szent Johanna második halála 19 KOMÁRO

M JÓKAI SZÍNHÁZ: Tom Sawyer kalandjai 10 KASS

A THÁLIA SZÍNHÁZ: Az ügynök halála 15 MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Vékony vörös vonal (am.) 16.15, 19.30 OBZOR: Rush Hour (am.) 16, 18, 20.30 MLADOSŤ: Kettős szerep (cseh) 15.15,17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Egy bogár élete (am.) 15.30, 16.30 Sekalnak meg kell halnia (cseh-szlov.lengy.-fr.) 18.30, 20.30 Erzsébet királynő (am.) 17, 20.30 Ryan közlegény megmentése (am.) 17.30 Truman Show (am.) 18.15 A tükör (szov.) 20 KASS

A DRUŽBA: Ryan közlegény megmentése (am.) 16, 19 TATRA: Apád, anyád idejöjjön! (am.) 15.30,17.45, 20 CAPITOL: Rush Hour (am.) 16, 18, 20 ÚSMEV: Vékony vörös vonal (am.) 16, 19 IMPULZ: A szerelem lángjai (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI

A DUNASZERDAHELY - LUX: Rush Hour 17.30, 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Adósságok ideje (am.) 17,19.15 LÉVA - SLOVAN: Jó Willy Hunting (am.) 19 GÚTA - VMK: Egyiptom hercege (am.) 18.30 MISKOL

C BÉKE: Európa expressz (magy.) 15.30, 17.45 A csók (am.) 20 BÉKE KAMARA: Csenő manók (am.) 16 Démoni csapda (am.) 18, 20 KOSSUTH: A szerelem hálójában (am.) 14.30, 16.30, 18.30 A katona 20.30 HEVESY: 6:3, avagy játszd újra Tutti (magy.) 15, 17 Nekem lámpást adott az Ur kezembe Pesten (magy.) 19, 20.45 Április 10-én Nagymegyeren kezdődik a Bíborpiros szép rózsa országos népzenei vetélkedő első fordulója Az iskolásokat is megszólítja Huszár László, a Csemadok dunaszerdahelyi területi választmányának titkára a Bíborpiros szép rózsa országos népzenei vetélkedő főszervezője. Mivel már áprilisban elkezdődnek a seregszemle regionális fordulói, ezekről kértünk tőle tájékoztatást. VOJTEK KATALIN Az utóbbi években mintha csökkent volna a tömeges érdeklődés a népzene iránt. Megmutatkozott ez a vetélkedő résztvevőinek számán? Örömmel nyugtázhatom, hogy ez a kétségtelenül meglévő tendencia nem befolyásolta a vetélkedő résztvevőinek számát, amely duplája a két éwel ezelőttinek. Csaknem ezren jelentkeztek, Pozsonytól Nagykaposig. Összesen 194 produkció kerül bemutatásra, ebből 57 a csoportos. Azt hiszem, épp ennek az utóbbi tényezőnek köszönhető a résztvevők nagy száma, két évvel ezelőtt ugyanis, tekintettel a szűkös anyagi fedezetre, nem hívtunk meg csoportokat. A regionális fordulók sorát a dunaszerdahelyi régió seregszemléje nyitja meg; április 10SSA modern technika már népzenei szolgáltatást . . is lehetővé tesz. én Nagymegyeren, majd április 11-én Bősön több mint kétszáz résztvevő mutatkozik be. A komáromi járás versenyzői április 17-én lépnek fel, egy nappal rá, április 18-án Pozsony város, Szene, Galánta és Vágsellye jelentkezői lépnek színpadra. Utána május 1-én az érsekújvári járás, május 2-án pedig Nyitra, Léva, Nagykürtös, Losonc és Nagyrőce következik. A sort május 8„A népzene művelőinek szeretnénk mindenfajta szakmai támogatást megadni." (Somogyi Tibor felvétele) án Kassa, illetve május 9-én Nagykapos és Királyhelmec zárják. Az országos döntőre június 12-én és 13-án kerül sor Dunaszerdahelyen. Az időpontok még nem véglegesek, egy-két esetben változhatnak. A jelenlegi szűkös viszonyok között lesz pénz erre a nagyszabású rendezvényre? A fesztivált a parlamenti választásokat követően hirdettük meg. Akkor már tudtuk, hogy vége a hudeci időknek, demokratikus kormányunk lesz, amely nem szabotálja el a kisebbségi kultúra támogatását. Több helyre - többek között a kulturális minisztériumba - adtunk be pályázatot. A minisztériumtól konkrét ígéretet kaptunk, hogy számolhatunk anyagi hozzájárulásával. Persze, támaszkodunk a régiók segítségére is. A vetélkedőt kétévenként tartjuk. Remélem, időközben kielégítően rendeződik a nemzetiségi kultúrák állami támogatásának kérdése, így két év múlva már nem kell aggódnunk az anyagiak miatt. Megszűnt a Tavaszi szél, jött helyette a Bíborpiros szép rózsa. Mi a különbség a két népzenei vetélkedő között? Nincs sok különbség, egyet azonban lényegesnek tartok: a Tavaszi szélben nem szerepeltek gyermek résztvevők, a Bíborszínű szép rózsa viszont az iskolásokat is megszólítja, külön kategóriát biztosítva számukra. Ez az országos vetélkedő népzenei programunk szerves része. Mi kezeljük a Csemadok fél évszázados működése alatt összegyűjtött népzenei anyag adattárát, és folytatjuk azt a munkát, amelyet Ág Tiborék elkezdtek. Az adattári munka két részre tagolódik; az egyik a meglévő hanganyag digitalizálása, új hanghordozókra történő átmásolása, a másik pedig a hozzáférhetővé tétele a népzenei mozgalom és minden érdeklődő számára. Az utóbbi hogyan történik? A Csemadok dunaszerdahelyi területi választmányától ki lehet kérni a kiválasztott népzenei anyagot. Az átmásolás ingyenes, az igénylő csupán a postaköltséget fedezi. Jelenleg kazettára másolunk, de mihamarabb szeretnénk áttérni a CD-lemezre. Ez a szolgáltatás most indul. Elkészült az adattár elsődleges adatbázisa, amely napokon belül felkerül az Internetre. Ez lehetővé teszi, hogy az érdeklődőknek e-mail-en küldjük majd el a kért anyagot. A Bíborpiros szép rózsa számunkra azért is rendkívül fontos, mert rajta keresztül felmérhetjük a népzene helyzetét. E felmérés eredményei határozzák meg az általunk szervezett módszertani és pedagógiai tevékenységet. A népzenei vetélkedő országos döntőjének zsűritagjai között magyarországi szakemberek is helyet kapnak. Olyanokra esett a választásunk, akikkel folyamatosan tarthatnánk a kapcsolatot, akik pedagógiai munkát is végezhetnének, tanfolyamokat vezethetnének. Elsősorban azoknak, akik sikeresen szerepeltek a vetélkedőn. Sajnos, igaz, hogy nincs olyan reneszánsza manapság a népzenének, mint korábban volt. Épp ezért igyekszünk ébren tartani a népzene iránti érdeldődést, és azoknak, akik foglalkoznak vele, szeretnénk mindenfajta szakmai támogatást megadni. Követendő példa lehetne az Ipoly innenső partján is Egy évkönyvről Egy írói életműről, a reménytelen viszonyokról és egy almanachról Kárpátalján A pánsíp vigasztaló hangjára várva GAUCSIK ISTVÁN Balassagyarmat városában negyedik éve jelenik meg egy igényesen megírt tanulmánykötet. 1994-ben Nógrád megyei levéltárosok, néprajzosok és helytörténészek közreműködésével, szerzői munkaközösségük magas szakmai színvonalát visszatükröző dolgozataival látott napvilágot a Nagy Iván Történeti Kör Évkönyve. A különféle diszciplínák képviselőit tömörítő csoportosulás nem véledenül választotta Nagy Iván nevét. Jeles történészünk-genealógusunk ugyanis balassagyarmati születésű és szülővárosának, ill. tágabb pátriájának, Nógrád megye történetének szakavatott kutatója volt. A Kör az ő szellemi hagyatékának a megőrzését és további gazdagítását is célul tűzte ki. Az Évkönyvben történelmi és néprajzi jellegű dolgozatok kaptak helyet. Az olvasó széles skálán mozgó szaktanulmányok közül válogathat: a történeti demográfia tudományágába tartozókon (egy család leszármazási táblázata, családnévvizsgálat) kívül, építéstörténeti forrásokon keresztül egészen az 1956-os forradalom nógrádi történéseivel foglalkozó írásig. Különálló részként források, dokumentumok vannak közölve. Az elemzett „tanulmánycsokor' olyan kutatók munkája, akik mögött már kutatási tapasztalat és jó néhány publikáció áll. Többségük egy-egy tudományos-szakmai intézmény - Nógrád Megyei Levéltár, Palóc Múzeum - munkatársa. A balassagyarmati összefogás követendő példa lehetne az Ipoly innenső partján, Ipolyságon is, ahol a Honti Múzeum által biztosított „intézményes háttér" (?) támogatná helytörténeti és más rokon területeken végzett alapkutatások, forrásfeltárások eredményeinek összegyűjtését és közzétételét. Ennek feltétele véleményem szerint - egy együttműködő (egymással kommunikáló!) közösség létrejötte. Az Ipoly mente, Ipolyság, a történelmi Hont vármegye - és még ezeken belül sorolhatnánk a feltárandó problémaköröket - történetének kutatását a Honti Múzeum koordinálhatná és segíthetné, még annak ellenére is, hogy szerény anyagi eszközökkel rendelkezik. Az évkönyv szerkesztője a bevezetőben többek között így ír: „Valamennyi írás helyhez kötött, nógrádi-honti vonatkozású. Reménykedem azonban, hogy kétszeres vidékiségünkben is sikerült túllépnünk a provincializmust.." Mi ezt még sajnos nem mondhatjuk el Ipolyságon. Többszörös szűklátókörűségünket már le kellene vetkőznünk. Városunk és régóink múltját csakis alaposságra, pontosságra és objektivitásra törekvő rendszeres kutatómunkával tárhatjuk fel! GÖNCZI IVOR Az utóbbi hónapokban vigyázó szemünket Kárpátaljára vetettük. A pusztító árvíz emberek sokaságát tette földönfutóvá. De sokkal kevesebbet hallhattunk arról a szellemi árvízről, amely Kárpátalja értelmiségét száműzte szülőföldjéről. Kárpátalján nem vagy csak alig alakult ki magyar szellemi infrastruktúra. Balia D. Károly azon kevés kárpátaljai értelmiségi közé tartozik, akit még nem érintett meg a kivándorlás szele. Ungváron él egy kis utcácskában az ódon hangulatú vár alatt feleségével, Berniczky Évával, aki szintén tagja annak a kétszemélyes vállalkozásnak, szélmalomharcnak, amely kiadót tart fenn, lapot ad(ott) ki, pályázatokat ír(t) ki jobb reményű fiataloknak, akiknek a többsége már rég búcsút intett a csapi határnak; s legfeljebb lakodalomra vagy halottak napjára látogat haza. Balia D. Károly apja, Balla László a kárpátaljai magyar irodalom elsőgenerációs nemzedékéhez tartozott, s ténykedése erősen rányomta a bélyegét az akkor indulók pályájára, igen sokszor rájuk tenyerelve. Az írói életmű kevésbé. Fia más pályatársaival egyetemben az ungvári egyetemen próbálkozott -akár szamizdat kiadványok formájában is - szabadulni a nagyhatalmú papa és társai cenzori nyomása alól. A nyolcvanas években szamizdat hangos folyóiratot szerkesztettek, majd a gorbacsovi langyos olvadást kihasználva irodalmi lapot és kiadót alapítottak. A lap Hatodik Síp néven jelent meg, így tiltakozva Illyés ötágú sípja ellen. A lap szerkesztőségén belüli ellentétek rövidesen új lap megindításához vezettek Pánsíp néven. Két irodalmi lap egy olyan közegben, ahol gyakorlatilag még napilap sem létezett, hetilapként pedig csak a Nők Lapja, illetve a szabad Föld jöhetett számításba, többhetes késéssel. A Beregi hírlap minősíthetetíen nyomdatechnikával hetente háKét irodalmi lap olvasók nélkül. romszor-négyszer jelenik meg, ukrán tükörfordítás kíséretében, a Kárpáti Igaz Szó hetente háromszor. Két irodalmi lap - parádés szerkesztőbizottsági tagokkal - olvasók nélkül. A Pánsípot is jóval többen olvasták Magyarországon és a nyugati magyar diaszpórában, mint Kárpátalján, ahol a még meglévő értelmiségiek sem igen vannak beszélő viszonyban egymással. Bár a néhány éve megalakult Beregszászi Magyar Tanárképző Főiskola talán ad némi reményt. A Pánsíp évente néhányszor jelent meg, de az utóbbi hónapokra nemcsak a pénz, hanem a szellemi tőke is elfogyott. A kárpátaljai fiatal írók többsége Magyarországon publikált (Cséka György, Lengyel Tamás, Pócs István, Csemicskó István), s a szerkesztő kénytelen volt jobb híján ezeket az írásokat másodközlésben leadni. Hosszas vívódás után döntött úgy Balla D. Károly, hogy folyóirat helyett almanachot, évkönyvet ad ki, amely összegyűjti az előző évben megjelent legjobb kárpátaljai vonatkozású verseket, tanulmányokat, esszéket. A Pánsíp almanach első száma januárban került azokhoz, akik valahogyan tudomást szereztek róla, hiszen könyvesbolti forgalomban nemigen kapható. A még otthon élők közül Vári Fábián László, Füzesi Magda és Bagu László verseit olvashatjuk újra, de érdekes írásokat hoz az Így írtunk mi rovat, amiely a Pánsíp régebbi évfolyamaiból tallóz. Györké László a nyolcvanas években írt novellája, a Buzgár akár a novemberi tragikus árvíz idején is íródhatott volna. A kritika rovatban Balla D. Károly négy fiatal költő első, bemutatkozó köteteit értékeli (Cséka György, Lengyel Tamás, Pócs István, Bagu László), akik egyébként elhatározták, hogy a Pánsíp megszűnte után Vetkőző Balett címmel ifjúsági irodalmi lapot adnak ki. Ha igazak a hírek, az utóbbi egy-két évben az ungvári egyetem magyar tanszékén is megpezsdült az élet, s az ott tanuló fiatalok is kísérleteztek egy ifjúsági lap kiadásával. Visszatérve az almanachhoz, Penckófer János Fodor Géza könyvéről ír, de olvasható értékelés Balla D. Károly első, tavaly megjelent regényéről is. Az évkönyv legértékesebb része három tanulmány, amely közül kettő nyelvészeti tematikájú. Csernicskó István nyelvész, akinek első könyvét az Ósiris adta ki, ezúttal az ukrán nyelv és a kárpátaljai magyar nyelv viszonyát elemzi, míg Beregszászi Anikó annak nézett utána, hogy az ungvári egyetemen hogyan szólítják meg a diákjaikat a tanárok és tanáraikat a diákok. A harmadik tanulmány- Fedinecz Csilla munkája - a kárpátaljai oktatási hálózat bonyolult rendszerét mutatja be. Az almanach első száma tudósítás egy haldokló, az utolsó szalmaszálba kapaszkodó Kárpátaljáról, ahonnan a kultúra már régesrég száműzetett. Jó lenne, ha legalább mi vennénk ezeket a vészjelzéseket, dokumentálva azt utódainknak, bár talán még a segítség sincs túl későn. Az árvíz idején nálunk is sok százan mozdultak meg, hogy segítsenek a bajbajutottakon. Jó lenne, ha békeidőben is megtartanánk ezt a jó szokásunkat, hisz az anyagi mellett a szellemi segítség is elkelne arrafelé. Itt az ideje, hogy a pánsíp hosszú évek hallgatása után ismét megszólaljon.