Új Szó, 1999. március (52. évfolyam, 49-75. szám)

1999-03-09 / 56. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. MÁRCIUS 9. KOMMENTÁR — •M Slota papírtankjai DUSZA ISTVÁN Balkáni ökölrázás jellemezte azt a politikai erődemonstrációt, amelyet a Szlovák Nemzeti Párt és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom tartott Kiszucaújhelyen. A nagygyűlésen Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke - egyes sajtóbeli közlések szerint nem teljesen józanul - a mai Európában neofasisztának minősíthető kijelentéseket tett a magyarok és a romák rovására. Kérdés, hogy a történteknek mennyiben van igazán hírértékük egy olyan szélsőséges szlovák politikus esetében, mint Ján Slota? Igazából az volt a hír, hogy mindeddig türtőztette magát a hatalmon levő, a Magyar Koalíció Pártját is magában foglaló kormánnyal szemben. A jelek szerint Slotát annak a lehetősége izgatta fel, hogy a kormány a nevesítetlen földeket esetleg az önkormányzatok kezelésébe adná, így számos mezőgazdasági földterület délszlovákiai magyar község használatába kerülne. A nemzetiek vezére ezért is hirdetett harcot a magyarok ellen. Olyannyira, hogy fenyegetődzésekre is ragadtatta magát: „Hogy magyarul tanuljuk a miatyánkot? No azt azért már nem! Mi tankokkal megyünk Budapestig, s a földdel tesszük egyenlővé!" Ismerve a neofasiszta vezér előéletét és éveken át hallgatott kijelentéseit, ezekben a mostaniakban legfeljebb az a meglepő, hogy a dél-szlovákiai magyarokat ezúttal magyaroknak tekintette, pedig ő volt az, aki minden megnyilvánulásában „szlovák magyarokról" vagy „elmagyarosított szlovákokról" beszélt. A romákat szokása szerint a „kurta udvar, hosszú ostor" szólása szellemében szidta, így szerinte csak a velük szembeni összetartás mentheti meg tőlük a szlovákságot. Kétségtelen, hogy nemzetközi visszhangja is lesz a szerb tömeggyilkosokat memorandumban lelkesítő Ján Slota kijelentéseinek. Használna az ország és a kormány hírnevének, ha nyilatkozatban ítélné el az ilyen szélsőséges megnyilvánulásokat. JEGYZET Ne bánja a pénztárca! PÉTERFI SZONYA Panaszkodnak a betegek, nem telik a mindennapi gyógyszerre. Eddig is sokallották a havi száz-háromszáz koronás kiadást, viszont az most ezer koronára emelkedett. Csoda, hogy a néhányezer koronás nyugdíj mellett ekkora kiadást nem vállalhatnak? „Talán szólhatna az orvosának - nyugtatgattam a minap egy síró nénit hogy lapozza fel a gyógyszerjegyzéket, és keresse meg az azonos hatásfokú csoportban a térítésmentes orvosságot, ületve a legalacsonyabb hozzájárulást igénylőt." Nem volt rest, ismét felkereste a kezelőorvost, s láss csodát, vüág, megtaíálta és fel is írta neki a még megfizethető gyógyszert. A néni elégedett volt, majd telefonon - vállalva a költséget - megköszönte „tanácsomat". Pedig csak azt tettem, amire az új gyógyszerjegyzék elfogadása óta a minisztériumi felelősök rendre figyelmeztetnek: az orvosok kötelessége, hogy keressék az elfogadható megoldásokat. Bár előfordultak hibák, melyek kiküszöbölése folyamatos, az egyes terápiás csoportokba legalább egy térítésmentes gyógyszert iktattak be. S ha a beteg egészségi okokból azt mégsem szedheti, a revíziós orvos kivételt tehet. A külföldi gyógyszergyárak, amelyek a rendszerváltást követően eljuttatták az országba a leghatásosabb készítményeket, a versenyben maradásért árcsökkentéssel reagáltak az új kategorizálásra, sőt számos gyógyszertár is kisebb árréssel teszi eladhatóvá az orvosságokat. Ennek köszönhető, hogy több gyógyszer esetében csökkenhetett a beteg anyagi hozzájárulásának mértéke, a Cordipin retard esetében például hét koronáról ötven fillérre. Ugyancsak kevesebbe kerül a „közkedvelt" Diclofenac duo Pharmavit fájdalomcsillapító vagy több reumaellenes szer is. Ennek ellenére a megszokott gyógyszer sok esetben megfizethetetlen, s az átállás nem lesz könnyű. Igaz az is, hogy a térítésmentes orvosságot sokan nem tartották nagy becsben, nem használták rendeltetésszerűen. Egyes kimutatások szerint a gyógyszerkiadásra fordított 13 milliárd korona 30 százaléka veszendőbe ment. Indokolt tehát a takarékossági szándék, melynek sikere tőlünk is függ. Attól, hogy mennyire óvjuk egészségünket, betegség esetén pedig mennyire tartjuk meg az orvos tanácsait. Ne legyünk kiszolgáltatottak, saját érdekünkben figyeljünk oda ne csak a gyógyítás menetére, hanem a gyógyszerhasználat indokoltságára is. Mert aki nem érdeklődik, nem kérdez, annak a pénztárcája bánja. » Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Tomi Vince-sport- (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk TALLÓZÓ - Milyen jó volna, ha már állna a Mária Valéria híd Párkány és Esztergom között. A harckocsik azon keresztül is mehetnének Budapest ellen. (Peter Gossányi rajza) Munkáltatók: az elnökség határozata értelmében új jelölteket állítanak Érdekek és értékek Az előző kormány idején a szakszervezetek indokolt távolmaradása miatt szünetelt a valódi érdekegyeztetés a munkáltatók, a munkavállalók és a kabinet között. PÁKOZDI GERTRÚD Az új kormány felállásával az érintettek mindegyike újfent elfoglalta helyét az „érdekegyeztető asztalnál". Azzal az ígérettel, hogy foglalkoztatáspolitikai kérdésekben mindig egyeztetik lépéseiket. Az ország rossz gazdasági helyzetének ismeretében nyilvánvaló, hogy a kormány és a munkáltatók nem ígérhetnek sokat a szakszervezetieknek, a munkavállalók képviselői pedig nem kérhetnek lehetetlent tárgyalópartnereiktől. Jóllehet a felek közötti párbeszéd nem volt zavartalan, meglepetésként hatott a hír, mely szerint a munkaadók társulásának képviselői felálltak a tárgyalóasztal mellől. Az ok: a parlament illetékes bizottsága nem hagyta jóvá az Általános Egészségbiztosító két csúcsszervébe a munkáltatók társulása által javasolt tagokat. Az esetek jelentős részében furcsa módon óriási vagyonhoz jutottak érdekeit is képviselő társulás megsértődött azon, hogy nem jutnak be az egészségbiztosítói csúcsbizottságokba azok, akik az elmúlt négy évben is ott ültek. Ez is sejtet egyet-mást arról, hogy még mindig erős lobby a Mečiar-mozgalom által kedvezményezettek csoportja. Az még hagyján, hogy négy éven át súlyos százezreket vettek át a havi egyszeri „tanácskozásért", hiszen ez - úgymond - törvényesen történt. Az viszont már nem hagyható szó nélkül, hogy-noha ott ültek - nem tettek meg minden tőlük telhetőt az egészségbiztosítónak törvényből eredően járó pénzek behajtásáért. A fő baj pedig az, hogy éppen az általuk képviseltektől nem hajtották be járuléktartozásaikat, és emiatt oly válságos az egészségügy helyzete. Megújulni látszik a Mečiarék által nem kis mértékben lekötelezett munkáltatói társulás. Az előző garnitúrának mégsem sikerült minden privatizáló nagyvállalkozót megnyernie. A társulás elnökségének határozata értelmében új jelölteket állítanak az említett egészségbiztosítói bizottságokba. Nagy a valószínűsége, hogy a háromoldalú érdekegyeztetés ismét rendes kerékvágásba kerül. A feszültségkeltés most senkinek sem érdeke. Annál inkább érdeke minden munkáltatónak, munkavállalónak és a kormánynak, hogy ne boruljon fel a döntési helyzetbe kerülők értékrendje. Ha valaki vállalja a közösségi érdekek védelmét, az ne az egyéni haszonszerzés céljából tegye elsősorban, hanem azzal a tudattal, hogy megbízói előbbutóbb számon kérik tetteit. A húsosfazék körüli tolongást látva persze nem kizárt: ez csak álom. NOVY CAS Pénteken Kiszucaújhelyen nagygyűlést tartottak Ján Slota SZNPeínök és néhány DSZM-képviselő - Húska, Mušková, Grapa (titkár) - részvételével. Slota - mindenjel szerint részegen - felszólított mindenkit, hogy tiltakozzon „a magyar rosszakarat, irredentizmus és soviniszta politika térhódítátása ellen". „Hogy magyarul tanuljuk a miatyánkot?" kérdezte. „No azt azért már nem! Mi tankokkal megyünk Budapestig, s a földdel tesszük egyenlővé!" -jelentette ki, és hozzátette, hogy „semmilyen módon nem fogunk támogatni olyan kormányt, amely megbontja Szlovákia egységét". Szerinte 180 ezer hektár földet „adunk" a magyar községeknek: „Az önök fiai harcolni fognak és mi is harcolni fogunk területeinkért, a négyzetméterekért, minden négyzetméterért, és nem engedünk át egyetlen négyzetcentimétert sem azoknak a magyar gazembereknek - mondta. - Isten gyermekei, ébredjünk mindannyian, gyűjtsük össze fiainkat, akik képesek fegyvert fogni. Eszmélnünk kell, mert nem történhet meg, hogy elvegyék tőlünk ezeket a földeket." Á nemzeti kisebbségek nyelvéről szóló törvény említésekor megbicsaklott az SZNP-elnök nyelve. „Ez normális, ilyen esetben normális dolog a nyelvbotlás" - jegyezte meg Slota. Persze a romakérdést sem hagyta ki. „Semmilyen esetben nem értek egyet valami olyan nézettel, hogy van itt roma nemzet. Ez abszolút ökörség. Ezek cigányok, akik lopnak, fosztogatnak, rabolnak" - mondta. Szerinte a romáknak „óriási teret biztosítunk". „Ha nem tartunk össze, akkor már csak az úristen menthet meg bennünket, mert jön valamilyen cseh nő, aki azt mondja magáról, hogy amerikai, sőt azt, hogy külügyminiszter. Valamilyen Álbright. És okítani kezd bennünket, szlávokat, hogy milyen debüisek vagyunk" - tette hozzá. Az egyik jelenlevő megjegyzésére, hogy miért nem józanul érkezett a nagygyűlésre, Slota kérdéssel válaszolt: „Ha azt gondolja, hogy ittam, miért hallgat itt engem?" A merész felszólalót a tömeg így kiabálta ki: „Ez egy magyar!" Kényelmetlen témák is terítékre kerülnek Mikuláš Dzurinda holnap kezdődő bonni tárgyalásain Ösztönösen Csernobilra gondolunk GÖRFÖL ZSUZSA Hirosima és Nagaszaki kellett ahhoz, hogy a hidegháború évei valóban „hidegek" maradtak. Ám a palackból kiengedett atomszellem itt kísért közöttünk: ma már a békés atomról szóló kisded mesében sem hiszünk. A tudomány és technika egykori csodái, a nuldeáris meghajtású tengeralattjárók, jégtörők, csatahajók úszó időzített bombákká váltak a szemünkben, az atomerőművek rettegett szomszédainkká. Különösen 1986 tavasza óta nem hisszük, hogy van biztonságos nukleáris erőmű - Csernobil lerombolta a dicső atomkor nimbuszát. Nem hisszük azt sem, hogy Jaslovské Bohunicétől nem kell félni, Mohi pedig egyenesen szuperbiztos. Hiszen ugyanolyan reaktorokról van szó, mint amilyen Csernobilban felrobbant. Lehet, hogy eztazt módosítottak rajtuk, de attól még fájhat a fejünk. Egy gyerek is különbséget tud tenni a jó és a stoppolt zokni között, képes felfogni: csak látszat, hogy nem lyukas. Ilyen ügyesen stoppolt érvrendszerrel tud csak Szlovákia védekezni az atomerőműveivel kapcsolatos kifogásokkal szemben is. Márpedig holnap kezdődő bonni vizitje során Dzurinda kormányfőnek színt kell vallania atomügyben, hiszen Németországban ez most forró téma: a kisebbik kormánypárt programjában kiemelt helyen szerepel az atomerőművek bezárása. Igaz, Schroder kancellár szociáldemokratái is úgy vélik, nem eszik olyan forrón a kását, de azért csak bele kell kóstolniuk, ha már koalícióra léptek a Zöldekkel. Schroder egyszerűen nem teheti meg, hogy figyelmen kívül hagyja a Greenpeace tegnapi nyüt levelét, amely támogatását kéri Bohunice végérvényes bezárásához és a mohi reaktor leállításához. Dzurinda remélhetőleg okosabb válaszokat tud majd adni a kényelmeden kérdésekre, mint az előző kabinet érvként tálalt kifogásai voltak, melyek Bőshöz hasonlóan mélynemzeti presztízskérdést csináltak az atomerőművekből is. Adja isten, hogy feleslegesen aggódjunk. Ma azonban még ott tartunk, hogy ha azt halljuk: atomerőmű, nyomban Csernobilra gondolunk. S ezt az aggodalmat nemhogy nemzeti, de még gazdasági érvekkel sem lehet ellensúlyozni. VISSZHANG Ad: Egy „történeti" mű kapcsán, Új Szó, 1999. február 1.) Legalább színt vallottak Betegségem miatt csak most reagálhatok az Új Szóban megjelent írásra, de szükségét látom, mert mindenképpen reagálnunk kell a minket ért nyílt vagy burkolt támadásra. Alexander Reško irománya igazolta korábbi meggyőződésemet, hogy mennyire tévednek azok, akik mindenáron párhuzamot akarnak vonni a magyarországi szlovákok és a szlovákiai magyarok helyzete között. Botcsinálta történészünk, Alexander Reško már a mestermű címében kimondta azt, amivel mindenkor érvelni szoktam, ha olyan társaságba keveredtem, amely folyton ujjal mutogatott a magyarországi szlovákok helyzetére. Reško úr tisztába tette a gyermeket. Halhatatlan művét ugyanis ezzel a címmel jegyezte: Az Alföldről az ősök hazájába (Z Dolnej zeme do krajiny predkov). Valahányszor vitás helyzetbe kerültem a magyarországi szlovákok és a szlovákiai magyarok miatt, mindig arra figyelmeztettem partnereimet, hogy a kettőt össze sem lehet hasonlítani. A magyarországi szlovákok betelepültek az Alföldre - Reško úr is bizonyítja -, mi viszont őshazánknak tekintjük ezt a helyet. Ugyancsak sántít, ha a mindenkori hejszlovákok a magyarországi szlovákok asszimilációjáról, számuk mesterségesen kiváltott rohamos csökkenéséről beszélnek. Nem tudom, hogyan kerülhette el a figyelmüket, hogy a magyarországi szlovákokat leginkább a - sajnos - ma is nemzeti hősként tisztelt Gustáv Husák, Daniel Okáli és a hozzájuk hasonló elvtársak tizedelték meg leginkább. Éppen azzal, hogy kezdeményezték és megvalósították a közép-európai történelem egyik legszomorúbb, államilag kezdeményezett exodusát, az áttelepítéseket, amelyekről Reško úr tanulmánya is szól. Ha tehát asszimilációról beszélnek, először nézzenek körül saját házuk táján. S ha mindenáron átkozni akarnak valakit, akkor címezzék átkaikat Husák, Okáli és a többi jó szlovák elvtárs címére. De említhetném a Matica slovenská mai urait is, akik a kisujjukat sem mozdítják a magyarországi szlovákokért. Palágyi Lajos Dunaszerdahely