Új Szó, 1999. március (52. évfolyam, 49-75. szám)

1999-03-08 / 55. szám, hétfő

ESEMENYEK, EREDMENYEK, CSÚCSOK Hétfő, 1999. március 8. 9. oldal Sándor Károly. „Már 21 éves koromban tudtam, hogy a balbekkek MTK-meccs előtt rosszul alszanak." Jobb széllel a legendák közé Csikar alias Sándor Károly (1928-ben született) 75­ször szerepelt a magyar vá­logatottban, 27 gólt lőtt, ott volt az 58-as és a 62-es vb-n. Mindvégig az MTK színei­benjátszott (1947-1965), NB l-es góljainak száma 183. Csaknem mindet ún. Csikar-szögből rúgta. BÁNYAI GYÖRGY A közvélemény azt all labda­rúgót tartja számon az Arany­csapat tagjaként, aki a kezdő sípszónál már pályán volt. Nem bántja, hogy önt, aki több társá­val szinte áilandó kerettag volt, csak olykor-olykor emlegetik ? Csodálatos labdarúgók voltak a kezdőemberek, megérdemlik, hogy Aranycsapatként emleges­sék őket. És egy csapat tizenegy emberből áll, esedeg még a cse­rékből. Persze az szerencsedolga is, . hogy egy adott mérkőzésen ki sze­repel, ki hiányzik, de hát ez szintén a futball része. Nincs bennem ez­zel kapcsolatban rossz érzés. És azzal kapcsolatban, hogy zseniális társainak többségé­vel ellentétben akár világbaj­nok is lehetett volna, de 62­ben, Chilében, a csehszlová­kok ellen egy Latisev nevű bíró a negyeddöntőben elintézett bennünket. Dehogynem, azóta is többször eszembejut. Mit gondol, a fináléban meg­verhettük volna a brazilokat? Volt esélyünk rá. Remek csapa­tunkvolt akkor is. Grosics, Mátrai, Mészöly, Si­pos és természetesen a csatár­sor: Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi­Igen, igen... És Karcsi bácsi már a nagy öre­gek közé tartozott. Végül 1964-ben, az olimpia után bú­csúzott, a Népstadionban. A csehek ellen, 2:2 lett. Már megint a csehszlovákok­Ellenük voltam először is váloga­tott, 1948-ban. 5:3-ra kikap­tunk. Szép bemutatkozás... A napokban találkoztam Szepesi Sándor Csikar az öt és felesen, a kapu közelében érezte magát igazán elemében Gyurival, s felemlegettem neki, amit azóta sem felejtettem el: azt mondta, „Sándor még zöld­fülű". És ez a zöldfülű hetvenötszö­rös válogatott lett, méghozzá olyan korban, amikor klasszi­sok százai futballoztak Ma­gyarországon. Nagyon nagy szerencsém volt, amit azóta is áldok. Egy napon múlt, hogy a móravárosi csapat­ból nem a Szegedhez mentem. Az volt a legnagyobb vágyam, többre akkor még nem is mer­tem gondolni. És miért alakultak a dolgok másként? Hallott már arról a magyar-oszt­rák meccsről, amikor leszakadt a tribün az Üllői úton? Hallottam, persze. Na, az előtt játszott a két ország ifiválogatottja. Ott szúrt ki en­gem Bukovi Marci bácsi. Bal­szélsőt játszottam. Ki szerepelt a jobboldalon? Budai II. és Kocsis, még fradista­ként mindkettő. Tremmer volt a középcsatár, nem tudom, mi lett vele. A balösszekötő Jéger az Előrében futballozott nagyon so­káig. A hátvéd Faludira emlék­szem még, vagy tizenöt évig ját­szott a Csepelben. Szinte mindig letűrt sportszárral játszott (Archívumi felvételek) S ön hogyan lett ifjúsági válo­gatott? Néhány nappal korábban Buda­pest és Csongrád megye váloga­tottjajátszott. Mézes, az országos ifikapitány kérdezte a megyei edzőt, nem tudna-e ajánlani vala­kit a balszélre. Mire ő azt mondta, próbáljon ki engem. Az, hogy mit tudok, nem derült ki ugyanis, annyival jobb volt a másik csapat: alig kaptam labdát. Egyébként egész életében jobb­szélső volt? Igen. Néha-néha áttettek a bal­szélre, de másutt nem játszottam. S amikor az MTK-hoz került, nem volt dilemma, hogy jobb­vagy balszél? Bukovi Marci bácsi megkérdezte: hol szeretnék játszani. S addigra én már megtanultam, müyen fon­tos, ki adja az embernek a labdá­kat. Móravárosban remek jobb­összekötőm volt, Ördög László­nak hívták. Így hát azt válaszol­tam, amikor kérdeztek, hogy Hi­degkúti mellett játszanék, ha le­het. De még mennyire lehetett. Nem volt rossz választás. Hát igen. Karcsi bácsi kit szorított kí a csapatból? Senkit. Akkoriban szerveződött újjá az MTK. A háború után sok régi futballista jelentkezett játék­ra, hogy ne hagyja veszni a klu­bot, s aztán szép lassan kezdték tudatosan építeni a csapatot. S Karcsi bácsinak bármikor is megrendült a helye? Soha. És a válogatottban sem 1958 után. Nem volt utódom, amikor visszavonultam. Hiába mondtam Farkasnak, Göröcsnek, jöjjenek ki a szélre, ott vanank le­hetőségek, hiányposzt, nem akar­ták. Végül aztán harminchat éves koromban vonultam vissza. Már harmincnégy évesen abba hagy­tam volna, de nem hagyták. Pe­dig már untam a futballt, a meg­élhetésemhez se kellett, rég meg­volt az üzletünk is. Úgy rátettem még egy keveset, noha a lóver­seny már jobban érdekelt. Meg a kártya is. Az is. Mindemellett úgy hírlik, hosszú évtizedek óta szép há­zasságban él a feleségével. Úgy van. S ez összeegyeztethető a kár­tyával, a lóversennyel? Hogyne. Mennyi volt a legnagyobb nye­resége és vesztesége lóverse­nyen s kártyán? Sok. Nagy tétekben játszottam. Mégis, mennyi volt a legtöbb, ami összejött vagy elment? Azt nem mondom meg. Viszont arra nyugodtam bólo­gathat, hogy ön egykorú emlé­kezők szerint számtalanszor el­ment a vonal mellett. Sőt nem­ritkán az élvonal mellett, már ami legfőképp a balhátvédeket illeti. Hát, elég sokszor. Dalnokival legendás párharca­ik voltak, de vajon hogyan em­lékszik más balhátvédekre? Nézze, én már huszonegy éves koromban tudtam, hogy a bal­bekkek MTK-meccs előtt rosszul alszanak. Nekem viszont remek éjszakáim voltam. A publikumnak pedig többnyi­re remek nappalai, amikor ön megindult az ellenfél kapuja felé. Cselsorozatok, ravaszsá­gok, miegymások, voltak dö­givei. így emlékeznek önre. Arra, hogy bombagólt lőtt vol­na, húszról, arra nagyon keve­set. Húsz méterről már csak akkor lőttem el a labdát, ha három-négy góllal vezettünk. Miért? Ön szerint hány távoli lövésből lesz gól? Vagy oldalról belőtt lab­dából? Én inkább bevittem a ha­tosig, és visszagurítottam... On­nan könnyebb belőni, nem? Úgy mondja, mintha olyan könnyű lett volna az öt és fel­esig bevinni. Pedig tán nem is volt olyan egyszerű. Ez igaz. De ha nem tudtam volna bevinni, most nem kérdezgetne engem. Azért beszélgetünk most, mert ezt meg tudtam csinálni. Különben ki emlékezne egy Sán­dor Károly nevű futballistára? Ez az interjú is azért készült, s azért vagyok a hetvenedik születésna­pom után is érdekes önöknek. Vagy nem? LABDARÚGÓ MARS SZUPERLIGA • MŠK Žilina­1. Inter 17 13 2 2 39:7 41 Inter Bratislava 0:2(0:2) 2. Trnava 17 11 5 1 34:10 38 • FC Nitra­3. Slovan 16 11 4 1 32:9 37 Tauris Rim-Sobota 0:0 4. FC Košice 17 11 3 3 32:13 36 • Artmedia Petržalka­5. Trenčín 16 9 4 3 32:14 31 SCP Ružomberok 1:1 (0:0) 6. Prešov 16 7 7 2 26:12 28 • Slovan Bratislava­7. Žilina 16 8 0 8 15:27 24 Dukla B. Bystrica 3:0 (1:0) 8. Dubnica 17 7 2 8 21:32 23 • Baník Prievidza­9. Petržalka 17 6 3 8 24:28 21 KerametalDubnical:2 (1:1) 10. Ružomberok 16 5 4 7 14:25 19 • FC Košice­11. N. Bystrica 16 4 5 7 11:23 17 BSC Bardejov 2:1(0:0) 12. Humenné 16 4 1 11 14:25 13 • Ozeta Dukía Trenčín­13. Nitra 16- 3 4 9 12:27 13 Spartak Trnava 0:0 14. Prievidza 16 3 310 19:34 12 • Tatran Prešov­15. Rim. Sobota 17 1 511 12:33 8 HFC Humenné 3:0(1:0) 16. Bardejov 16 2 014 10:28 6 A18. forduló párosítása: Inter Bratislava-Tatran Prešov, Kera­metal Dubnica-FC Nitra,_ Tauris Rimavská Sobota-Artmedia Petržalka, Ružomberok-Žilina, HFC Humenné-Slován Bratis­lava, Banská Bystrica-1. FC Košice, BSC Bardejov-Ozeta Duk­la Trenčín, Spartak Trnava-Baník Prievidza. Tomáš (jobbról), a ligetiek védője becsúszva szereli Mydliart a Petržalka-Ružomberok mérkőzésen (Fotó: Eugen Vojtíšek) Női nemzetközi kézilabdakupák Elődöntős a Dunaferr MTI-JELENTÉS Budapest. Az elmúlt hét végén lejátszották a nemzetközi női ké­zilabdakupák negyeddöntőjének visszavágó mérkőzéseit. A ma­gyar csapatok közül a Dunaferr együttese a Bajnokok Ligájában bejutott a legjobb négy közé, akárcsak a Győr az EHF Kupában, viszont kiesett a Vasas a City Ku­pából. IKAST-DUNAFERR 25:22 (11:9). Az első meccsen a duna­újvárosiak 28:23-as győzelmet értek el, így összesítésben két gól­lal bizonyultak jobbnak dán el­lenfelüknél. A csapat technikai vezetője, Jeszenői Endréné a kö­vetkezőképpen értékelte az összecsapást: „Nehéz, küzdelmes mérkőzést vívtak az együttesek, a második félidőben előfordult, hogy már 8 góllal is vezetett az IKAST, lányainknak mégis sike­rült talpra állniuk". A magyar csa­pat góldobói: Balogh 8, Mátéfi 4, Takács 3, Pálffy, Siti 2-2, Zsem­beryné, Radulovies, Bohus l-l. Az elődöntő párosítása a keddi, bécsi sorsoláson dőlt el. PRESTIGIO-GYŐR 23:29 (11:12). A hazai 10 gólos siker után a Győr idegenben is legyőzte a spanyol Prestigio csapatát, s így 58:42-es gólaránnyal, kettős győzelemmel jutott az elő­döntőbe. A győriek legeredmé­nyesebb játékosai: Laczó 9, Kul­csár 7, Dumitru 6 gól. GALATI-VASAS 24:20 (13:10). Mivel az első találkozón a buda­pestiek csak egygólos (21:20) előnyt szereztek, kiestek a továb­bi küzdelmekből. Négy és féléves börtön vár a brazil futballistára Elítélték Edmundót MTI-HIR Rio de Janeiro. A Rio de Janei­ró-i bíróság első fokon négy és féléves börtönbüntetésre ítélte Edmundót, az olasz Fiorentina brazil labdarúgóját, amiért 1995-ben ittasan vezetve közle­kedési baleset okozott, amely­ben három személy életét vesz­tette. A válogatott csatár jelenleg Olaszországban tartózkodik, így ügyvédjétől, Michel Asseftől ér­tesült a hírről. Assef bejelentet­te, hogy hétfőn megfellebbezik az ítéletet. - A börtönbüntetés képtelenség és igazságtalanság -jelentette ki az ügyvéd. Edmundo a gépkocsijába besze­relt légzsáknak köszönheti, hogy könnyebb sérüléssel meg­úszta a balesetet, csupán homlo­kát kellett tíz öltéssel összevarr­ni. Elmondása szerint a vezetés előtt két pohár sört fogyasztott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom