Új Szó, 1999. március (52. évfolyam, 49-75. szám)

1999-03-08 / 55. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. MÁRCIUS 8. KOMMENTÁR Baloldali minimum TÓTH MIHÁLY Márcus első napjaiban Milánóban megtartották az Európai Szo­cialisták Pártjának 4. kongresszusát, amelyen régiónk „új de­mokráciáinak" baloldali vezetői is ott voltak. A nemzetközi tö­mörülés a DBP-t, a szlovák, valamint a cseh szocdemeket, illetve a Magyar Szocialista Pártot társult taggá fogadta. A volt kom­munista országok küldöttségvezetői azóta már hazatértek. A pártelnökök kivétel nélkül azzal kezdték az élménybeszámolót, hogy kiemelték: az EU 15 tagállamából 13-ban kormánytényező a szociáldemokrácia, sőt, 11 országban baloldali a miniszterel­nök. Mind all kormányfő ott volt a milánói tanácskozáson. Im­pozáns adatok, amelyek már-már azt sugallják, hogy kontinen­sünkön minden korábbi jövendöléssel ellentétben a kommuniz­mus bukása után következik be a baloldal virágkora. Egy dolog volt, ami engem, a szociáldemokráciának drukkoló megfigyelőt zavarba ejtett: a térségünkbeli posztkommunista szociáldemokraták úgy sorolták fel nyugat-európai testvérpárt­jaik eredményeit, mintha ezek kovácsolásában döntő szerepük lett volna. Olyan „kitünetésként viselték" all nyugat-európai szociáldemokrata kormányfő létének tényét, mint a pártállami apparatcsikok annó dacumal a Munka Érdemrendet. Kétségte­len, egy hosszú folyamat eredménye, amíg az európai baloldal eljutott odáig, hogy nevének említésekor a demokráciát féltők és a diktatúrát rettegők közül senki se kényszerül ilyedtében a szívéhez kapni. A kontinensünk boldogabb tájain élők ma már éppen úgy napirendre térnek a baloldaliak kormányra kerülése láttán, mint amikor a konzervatívok, netán a liberálisok győze­delmeskednek. „Nagyjából már szociáldemokratának minősít­hető a DBP." Úgyszólván nem múlik el hét, hogy a szlovákiai vagy külföldi sajtóban valaki ne vélekedne ilyen értelemben a demokratikus baloldaliakról. Az elmúlt 9 év tapasztalatai azt mutatják, érdeke lenne a DBP-nek megfogalmazni és érvényesí­teni azt a baloldali minimumot, amelynek két első pontja vala­hogy így hangzana: 1. A nacionalizmus minden megnyilvánulá­sának elutasítása; 2. Az átmeneti időszakban a jobboldali gazda­ságpolitika csak elkerülheteden rosszként való elfogadása. Ne kozmetikázzunk, lássuk be, hogy a DBP szalonképessé válásáról van szó. A nemzeti megoldás keresése külföldön, a jobboldali gazdaságpolitika kritikádan elfogadása pedig a választók köré­ben tehet szalonképtelenné egy baloldali pártot. JEGYZET Ülnökök és álnokok BUCHLOVICS PÉTER Most, az alapítványi pénzek kibulizásának idején AIDS­vírusként teljed egy új beteg­ség, mely fertőzni ugyan fer­tőz, de csak arra nézve halá­los, aki bedől neki. A kór ne­ve: GPT, azaz Globális Politi­kai Tisztánlátás. Rendszerint cseppfertőzés útján terjed, mert a „gazdaállatok" bizott­sági üléseken, önkormányzati gyűlések fröccsszünetében, utófarsangi évzárók dáridójá­ban súgják az áldozat fülébe, rosszabb esetben rágják a szájába ezt a varázsszót. Mintegy végső érvként a fel­tevésre: vajon miért ne egye­nesen a kórusvezetők, ama­tőr rendezők, koreográfusok, klubvezetők nyúljanak a zsozsóért, ha már egyszer ­hol vérrel, hol verejtékkel ­megírták a pályázatokat, rá­adásul a kapott pénz így sze­mélyes felelősséggel elszá­moltatható, a mannaosztáso­kat másképp ki se írják. Nos, ekkor jönnek ők. A jelentős, a Megkerülhetetlen Láncsze­mek. A gépéték. Akik az „át­kosban" is, most is csak fon­toskodnak, nyüzsögnek, párt­politikai érdekekről, maga­sabb szempontokról filóznak. Legalább annyira bölcs és ko­moly ábrázattal, mint Babits Székely Aladár fotóján (bocs', mester). Majd ők kézbesítik a projectet, kielőszobázzák, ki­seggelik, kiülnöklik a lóvét. Nehogy má' ne legyenek nél­külözhetetlenek! Annó domi­nó ők az ilyen-olyan szövetsé­gekben is „kultúrát csinátak": álszolgálati utakra jártak, itt­ott sikkasztgattak, gyűlése­ken állva aludtak, besúgtak egy picinyt, véleményük szin­te soha semmiről nem volt, de annál globálisabb politikai tisztánlátással bólogattak. Profimód takarták a Semmit, amit valaha is leraktak a szlo­vákiai magyar kultúra aszta­lára. Pardon, talán a tagsági könyvecskét meg a bélyegzőt kivéve. Nem baj, a karrierista túlélők jól informált vigyorá­val biccentgetnek Budapest, Pozsony meg Elefántcsont­part felé, majd őméltóságuk intézkedik... Közbenjár. Kör­benyal. Etelközbe. Apropó, tán nincs is olyan magyar párt és mozgalom a honi pa­lettán, ahová nem léptek vol­na be, és ahonnan ne léptek volna ki. Naná, elvből. Uj sze­lek fújnak, fényesen csillog­nak a régi szélkakasok. «tHi iÜ&wsSsÉf! Ills ''0f ifilťV Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341,58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. -Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Kül­földi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újság­küldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. decem­ber 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Viszi az átvilágítási bizonylatait. Van neki minden fajtából, rendszere válogatja, hogy melyiket használ­ja (Agócs Ernő karikatúrája) TALLÓZÓ ELPAlS Két hónappal a nagy történel­mi terv megvalósulása, az euro bevezetése után úgy látszik, hogy nem sok minden válto­zott és Európa irányvesztetten hajózik, nemzeti vagy politikai ellentétektől darabokra szab­dalva - írja a spanyol lap, amely az EU problémái közül az agrár- és a költségvetési vita elmérgesedését tartja a legko­molyabbnak, s ha ezeket nem sikerül rendezni, annak követ­kezményeit a legfontosabb eredmények - köztük az euro ­szenvedhetik el. „Ami az agrár­vitát illeti, nem lehet újfent nulláról indulni, amit az egyes országok már elértek a tej-, a gabona, a marhahús, a bor- és más kvóták kérdésében. A vitá­nak nem lehetnek győztesei és vesztesei sem". A lap úgy véli, nem elegendő a francia- német tengely az EU működteté­séhez, ugyanakkor elengedhe­tetlen. Az OECD február eleji értékelése szerint Szlovákia gazdasága sordöntő kereszteződéshez érkezett Szombati válságstáb Az áremelések után a ha­talom végre az ügyeskedő­ket is célba vette. TUBA LAJOS A múlt héten nyilvánosságra ho­zott februári statisztikai adatok számszerűsítették az állami költ­ségvetéssel kapcsolatban hetek óta nyilvánvaló aggodalmakat. Eszerint a költségvetés hiánya februárban 7 milliárd korona, az év első két hónapjában pedig több mint 3 milliárd koronával nagyobb volt, mint a tavalyi év hasonló időszakában. Ezt hallva a leggyakrabban a vámpótlék újbó­li bevezetését emlegetik. Csak azt neta szabad elfelejteni, hogy ez az intézkedés csak ideiglenes, s ha közben nem számoljuk fel az ennél is komolyabb gondokat, el­törlése után újra ott leszünk, ahol a part szakad. A költségvetési be­vételek ilyen súlyos, mindmáig megoldadan problémája a hozzá­adottérték-adó. Ez a legnagyobb bevételi tétel, a tervezett 179,9 milliárd koronából 58 milliárdot várnak ebből a forrásból, 2,7 mil­liárd koronával többet, mint ta­valy. Eközben közismert, hogy az érintettek közül sokan már művé­szi szintre fejlesztették a maximá­lis hozzáadottérték-adó visszaté­rítés technikáit, azokról nem is beszélve, akik már a szervezett bűnözésig is eljutottak. A helyzet odáig fajult, hogy Dzurinda kor­mányfő vezetésével szombaton külön találkozót tartottak mind­azok, akik együttműködése elen­gedheteden a fordulathoz: a pénzügyminiszter, a belügymi­niszter, a rendőrfőparancsnok, az adó-, illetve a vámigazgató. Ez több szempontból is fontos hír. Egyrészt a különféle áremelések­kel sújtott átlagember látja, hogy olyanokat is utolér a gazdasági rendszerváltás, akik a már létező törvényeket is évek óta kijátszák. Másrészt pedig végre olyan el­képzelésekről hallunk, amelyek már túlmutatnak a tűzoltás eddi­gi gyakorlatán. Az adórendszer átalakítása alapvető társadalmi érdek. Ha az államigazgatás ké­pes lesz rendet rakni a hozzáa­dottérték-adó körül és elfogadha­tó keretek közé szorítja a fekete­gazdaságot, akkor lehet szó a sze­mélyi jövedelemadó módosításá­ról. Egy olyan időszakban, ami­kor az állami költségvetés az ösz­szeomlás szélén táncol, az előbb említett sorrend felborítása nem több olcsó demagógiánál. Egyéb­ként a tervek szerint március kö­zepére készülne el a hasonlójelle­gű és már régen aktuális intézke­déseket tartalmazó javaslat-cso­mag. Az eddig kiszivárgott tervek közül érdemes megemlíteni a tár­sadalombiztosítási díj, az adófi­zetés megtagadásának bűntett­ként való besorolását, illetve az adó- és vámügyi eljárás szigorítá­sát. Szintén a múlt hét fontos in­formációi közé tartozik a pozso­nyi Közgazdaságtudományi E­gyetem elemzése, amely szerint a hazai vállalatok 70 százaléka veszteséges. Az OECD február elején nyilvánosságra hozott ér­tékelése szerint gazdaságunk sorsdöntő kereszteződéshez ér­kezett, miután a gazdasági növe­kedést biztosító eddigi mechaniz­musok kifulladtak. A szervezet legfontosabb teendőként újabb költségvetési megszorítások be­vezetését és a bankkonszolidációt jelölte meg. Az utóbbihoz kapcso­lódik egy újabb múlt heti adat, amely szerint a hazai bankszféra hitelállományának fele problé­más, miközben 1995-ben ez az arány még csak 30 százalék volt. Egy gazdaságtörténész számára bizonyára érdekes követni, hogy vajon meddig képes romlani egy ország bankrendszere teljes ösz­szeomlás nélkül. Azok számára azonban, akik egy-egy bankcsőd esetén sokéves keserves munká­val összekapart megtakarításai­kat veszthetik el, ez kevés vigaszt jelent. Nekik csak azt ajánlhatjuk, hogy próbáljanak tájékozódni és pénzüket mentsék ki a lehető leg­biztonságosabb helyre. Az állam­igazgatás és a politika ebben any­nyit segíthet, hogy a lehető legrö­videbb időn belül megbízhatóvá alakítja a bankrendszert A teen­dőket már felvázolták, most arra van szükség, hogy ezeket erőlte­tett ütemben el is végezzék. Nem biztos, hogy mindennel támogatja az állam a kisebbségeket, amit nem von meg tőlük Kulturális számítástechnikák Kňažkótól VRABEC MARIA Ivan Hudecot biztosan elöntötte a sárga irigység, amikor meghal­lotta a nemzetiségi kultúrák tá­mogatására szánt összeg kiszámí­tásának Kňažko-féle képletét. Hogy neki ilyen zseniális mód­szer nem jutott eszébe, pedig mi­lyen egyszerű az egész. Hát per­sze, hogy mindennel támogatja az állam a kisebbségeket, amit nem von meg tőlük. Nyitva áll a zsolnai városi könyvtár egy ma­gyar előtt? Nyitva. Megnézheti a nyitrai színházban a Pacho visz­szatér című naivnacionalista népi OLVASÓI LEVELEK Érdemes megfejteni? Cikkemet talán meg sem írtam volna, ha nem olvasom az 1999. március l-jén megjelent Géniusz magazin reklámját a következő címmel: Érdemes megfejteni. Reagálva a nagy reklámhadjáratokra, íme a Gé­niusz rejtvénymagazin is meg­tette a magáét. Érdemes meg­fejteni, beküldeni és a nyere­musicalt? Meg. Beengedik a Nemzeti Múzeum Nagy-Morva tárlatára? Be bizony. Hát akkor miért ne adnák hozzá a nevezett intézmények költségvetésének bizonyos százalékát a nemzetiség támogatására szánt összeghez. Rögtön több lesz az, mint 50 mil­lió, és ha egy kicsit jobban körül­nézünk, talán még a 140-et is meghaladja. Mert ugyan ki mer­né megkérdőjelezni, hogy a fil­harmonikusok nekünk is muzsi­kálnak, a csillagok nekünk is ra­gyognak, és minden, ami kerek e hazában művészet címszó alatt létezik, a miénk is. Legfeljebb, ha ményről értesülni. Hangsúlyo­zom: értesülni. Vagyis közzéte­szik, ki a nyertes, de a nyere­mény sajnos nem érkezik meg. így történt ez 1998-ban, amikor is a 12. számban közölték, hogy 500 korona értékben, könyvcso­magot nyertem. Két levélben is reklamáltam a szerkesztőség­ben, de sajnos fél szóra sem méltattak. így hát nem tudom, ki nyerte..., vagyis azt tudom. Azt nem tudom, ki kapta a nye­reményt. Érdemes megfejteni?! Medo István' Zseliz nincs a helyi könyvtárban magyar nyelven írott könyv egy szem se, olvassunk szlovákul. Legyen ne­künk elég az, hogy a bejelentőla­pon számon tartják a nemzetisé­günket - lehet, hogy épp a köny­nyebb százalékmeghatározás mi­att. És ez még csak a kezdet, mert a módszer tovább tökéletesíthe­tő: mondjuk úgy, hogy amíg pénzhiány miatt ídmúlik az ösz­szes „csak" kisebbségi intézmény, addig a tárca kimutatásaiban egyre nagyobb összegek szere­pelnek a nemzetiségi kultúrák címszó alatt. Elvégre miért is kel­lene nekünk kizárólag nemzetisé­Nyugdíjas batyubál' Községünkben hagyománya van a batyubálnak, de az idei rend­hagyó, „Nyugdíjas batyubál" volt. A rendezők úgy gondolták, hogy kellemes estét szereznek a falu idős polgárainak, s ez sike­rült is. Az asztalokat a résztve­vők rakták tele ínycsiklandó fi­nomságokkal, de jó borról, szomjoltó üdítőkről, zenéről a rendezőség gondoskodott min­den ellenszolgáltatás nélkül. gi alapon kulturálódnunk, miért nem vagyunk egy kicsit liberáli­sabbak, és miért nem hisszük el, hogy az állam akkor támogat a legjobban, ha észre sem vesszük. Olyan ez, mint az etnikai alapo­kon szerveződő pártok létjogo­sultságának megkérdőjelezése ­csak annyi a különbség, hogy a Kňažko-féle kultúrkampf még Slotának is tetszeni fog. El tudom képzelni, milyen jól szórakozha­tott a zsolnai polgármester, ami­kor kapásból kiszámolta, hogy a komáromi Matica-ház költségve­tésének 72%-ával a magyar kul­túrát támogatja. Sőt, a belépés is díjtalan volt. A rendezvényt a művelődési ház és az önkormányzat kezdemé­nyezte, az anyagiakat velük együtt a falu magánvállalkozói teremtették elő. Olyan bőkezű­en adakoztak, hogy a batyubá­lon még tomboladíjakat is kisor­soltak. Az idős embereknek is jólesik egy kis derű, szórakozás, hiszen a jókedv „az élet sója". A nyugdíjasok nevében mondok ezúton is köszönetet a szerve­zőknek és a támogatóknak. Németh Lajosné Jóka

Next

/
Oldalképek
Tartalom