Új Szó, 1999. március (52. évfolyam, 49-75. szám)

1999-03-29 / 73. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. MÁRCIUS 29. KOMMENTÁR Más kor - más jog TÓTH MIHÁLY Háborús híreknek tisztességes ember akkor se örül, ha otthoná­tól tízezer mérföldre robban ki konfliktus. Európának most ab­ban a szegletében robbannak bombák, amelyet mi közepes mi­nőségű gépkocsin és közepes minőségű országúton 5-6 óra alatt megközelíthetnénk. A parlamentben éppúgy, mint az osz­tályon aluli kocsmákban javában folyik a hadműveletek jogos­ságának vitája. .Vannak honatyák, akik demagógiában messze felülmúlják a söntésbeli szesztestvéreket. Vita tárgyát képezhe­ti, hogy a második világháborús partizánharcok bűvöletében élő Szerbiában kierőszakolható-e döntés hadihajókról és repü­lőgépekről küőtt rakéták révén. Arról is eszmét lehet cserélni, vajon a szerbek harciasabbak vagy az albánok, illetve hogy Ri­gómező (Kosovo Pole) milyen jogon tekinthető a szerb nemzet bölcsőjének, és hogy milyen demográfiai tényező következté­ben vált itt többségivé a mohamedán, tehát az albán. Sőt mert demokrácia van, némely történészek azon is következmények nélkül élvezkedhetnek, hogy lám-lám, semmivé vált a Magyar Birodalom romjain (is) létrehozott Jugoszlávia. A földönfutóvá vált albán parasztot, a háza romjai fölött kesergő szerbet azon­ban egyaránt kevéssé érdekli a távoli múlt. Elesettségükön si­ránkozva legtöbbjük csak azt tudja, hogy itt valami nagy bűnt követtek el a politikusok. Más a helyzet azok körében, akik ugyan mesterségként űzik a politikát, mindazonáltal kocsmai színvonalon érvelve hivatkoznak a szláv kölcsönösségre, Tito partizánjainak hősiességére, a Biztonsági Tanács hiányára. Mi­közben agresszió áldozatának próbálják minősíteni Milosevics Jugoszláviáját és történelmi kirándulásokat tesznek, megfeled­keznek arról, hogy volt már a XX. században hasonló helyzet. Ha 1938 kora tavaszán, illetve késő őszén Ausztria és Csehszlo­vákia térdre kényszerítésekor lettek volna politikusok, akik megszervezik a nácik féken tartását, bizonyára akadnak - nem is kevesen - az európai parlamentekben és az 5. árosztályba so­rolt csapszékekben, akik határozottan követelték volna, hogy Hitler Németországát és Horthy Magyarországát a Népszövet­ség (az ENSZ elődje) minősítse nemzetközi agresszió áldozatá­nak. Tudjuk, mi következett Ausztria és Csehszlovákia leroha­nása után. Emberek millióit kellett legyilkolni ahhoz, hogy 1946-ban meghozza ítéletét a háborús főbűnösöket elmarasz­taló törvényszék. Korábban erre soha nem volt precedens. A nemzetközi jogszolgáltatás századunk első felében is az esemé­nyek után kullogott, végül mégis ütött a felelősségre vonás órá­ja. A legordasabb nacionalisták most is szabadon ágálnak, Milosevics igazát bizonygatva. Kérdés, ezúttal mekkora lesz a fáziseltolódás a nacionalista gaztettek elkövetése és a vétkesek felelősségre vonása között. JEGYZET Saktorék lólába SZERDA MARTON Amikor a szakszervezeti kon­föderáció a parlamenti válasz­tások előtt, úgymond, saját pénzéből kiragasztgatta a „Ti­zenkettő előtt öt perccel" fel­iratú óriásplakátját, többen fi­gyelmeztettek, hogy az érdek­védelmi szervezetnek függet­lennek kellene maradnia, az­az nem szabad politizálnia. De jóval rosszabb, amikor a „független" szakszervezeteket használják fel valamiéit vagy valami ellen. Nem lehet elke­rülni a magyarországi párhu­zamot, hiszen a múlt héten az ottani szakszervezeti fenyege­tőzéseket hallgathattuk. Ivan Saktor és csapata szerint szo­ciális intézkedések nélkül nem kerülhet sor technokrata lépésekre. Nem, nem, soha. És egy kicsit vesszen Ivan Mikloš is, a hozzáadottérték­adó alsó sávjának felelőtlen felemelője. Az életszínvonalat emelje, ne az adót. 1995-ben a Magyar Szocialista Pártnak nem véletlenül sikerült ke­resztülvinnie a Bokros-cso­mag antiszociális intézkedé­seit is. Bár Magyarország ak­kori legnépszerűtlenebb em­bere, akire egy komplett ka­barét lehetett építeni - Rast'o Piškónak nem kellett sokáig irigyelnie magyar kollégáit -, törvényszerűen megbukott, a magyar szakszervezetek nem vonultak az utcára (nem vé­letlenül ült a vezetőségben Nagy Sándor szakszervezeti guru, s ül mindmáig nem kis ambíciókkal). Kelet-Közép­Európa új demokráciáiban a recept ugyanaz, a szakszerve­zetek működése is. A szlová­kiai szakszervezetek nem vé­letlenül szólaltak meg a költ­ségvetési vita előestéjén. Erő­síteni kellett a nemzet pénz­ügyi nagyasszonyát a jobbol­dali elképzelésekkel szemben, a baloldal kedvenc nótájával, a szociális gondoskodással példálózva. Csak vigyázni kell, nehogy kilógjon a lóláb. A szerző állandó külső munkatársunk. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt- politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Kül­földi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újság­küldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. decem­ber 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://viiww.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk - Be kell fizetnem az adót. Nem tudna kölcsönadni? (Peter Gossányi rajza) A parlamenti siker után újra a stabilizáció fájdalmas hétköznapjai következnek Költségvetés túlélésre Bár a DSZM képviselői to­vábbra is kitartóan re­ménykednek, a költségve­tés pénteki elfogadásával eldőlt, hogy a felfogásbeli különbségek ellenére be­látható időn belül mégsem bomlik fel a kormány­koalíció. TUBA LAJOS Ha esetleg valaki elszánja ma­gát, politikailag legközelebb a decemberi költségvetési vita so­rán lesz alkalma megbuktatni a kormányt. Ez persze semmit sem változtat a tényen, hogy pénteken fájdalmas költségve­tést hagytak jóvá 91 szavazattal. Az ország válságban van, az el­múlt négy év tobzódásán kívül a távozó hatalom még az utolsó napokban is igyekezett minél nagyobb kárt okozni. Volt olyan nagykövet, aki jobb híján a szé­keket törte össze rezidenciá­jában, viszont a bársonyszékben ülő kollégái ennél sokkal gazda­gabb eszköztárral rendelkeztek. A költségvetési vitában azután a Volt olyan nagykövet, aki jobb híján a széke­ket törte össze... ma született bárány naivságával adták a jobbnál jobb tanácsokat. A pénteki sikeres szavazás azonban nem feledtetheti, hogy az elkövetkező hónapok­ban a kormány közgazdászai­nak még nagyon sok energiájá­ba kerül a bevételi források megőrzése. Ez további ádáz vi­tákat idéz elő az időközben ki­OLVASÓI LEVÉL Hasznosak a békák Az Új Szó március 22-i számá­nak harmadik oldalán a béka­mentésről megjelent kép kész­tetett arra, hogy tollat fogjak. A békák, főleg a varangyos bé­kák vegyszer nélküli növényvé­dők. Több napilapban is láthat­tuk a felvételt, és alatta a szö­veget, hogy a Pozsony melletti Vaskutacskán a természetvé­dők hogyan mentik át vonulá­alakult két pólus, a DBP-PEP és az SZDK-MKP blokkja között. Ráadásul csak reménykedhe­tünk benne, hogy valóban csak az Ivan Mikloš miniszterelnök­helyettes által becsült 5-6 milli­árd korona pluszforrást kell megtalálni. Lazítani azonban nem lehet, másképp semmi esély sincs arra, hogy a jövő évi költségvetés a megszorítások mellett fejlesztési forrásokat is tartalmazzon. Ilyen jelzéseket a költségvetési vita során az ösz­szes illetékes igyekezett kibo­csátani. Brigita Schmögnerová pénzügyminiszter például a vállalkozóknak üzenve arról beszélt, hogy a költségvetési hi­ány csökkentésével az állam ke­vésbé veszi igénybe a bankok forrásait, illetve ha rendbe tud­ják tenni az adóbeszedési me­chanizmust, jövőre talán már napirendre kerül az adóterhek csökkentése is. A költségvetés kidolgozása so­rán használt sarokszámok tartá­sát illetően kulcsfontosságú lesz a bruttó hazai össztermék (GDP) idei alakulása. Az elmúlt néhány hónapban felmerült egyre súlyosabb gazdasági gon­dok ezzel kapcsolatban nem túl sok optimizmusra adnak okot. A GDP növekedését tekintve az előrejelzések 0 és 4,4 százalék között mozognak. A kormány hivatalosan 3 százalékból in­dult ki, bár Ivan Mikloš nem tit­kolja, hogy ő legfeljebb két szá­zalékra számít. Attól valószínű­leg nem kell tartanunk, hogy a GDP kedvező változását a Dzurinda-kormány - elődjéhez hasonlóan - állami óriásberu­házásokkal igyekszik statiszti­kailag rendbe tenni. Az új kabi­nettől inkább azt várjuk, hogy ­suk idején a varangyos békákat védett helyekre. A békák a te­let vizek iszapjába, erdők avar­jába befészkelve vészelik át. Mikor a hó elolvad, az első me­leg napsütéses napokon - faj­fenntartási ösztönüket követve - megkezdik lassú, lomha vo­nulásukat a legközelebbi víz­partok felé, s rendszerint for­galmas útszakaszokon is át kell kelniük. Nos, azért kell az emberi segít­ség, hogy minél kevesebb békát pusztítsanak el az autósok. De még így is nagyon sok béka vég­zi életét járműkerekek alatt. A vállalva az alacsonyabb GDP­növekedésből következő kelle­metlenségeket - idén erőltetett menetben hoz olyan intézkedé­seket, amelyek hosszabb távon és valós értékeken alakuló sta­tisztikai javulást szavatolnak. Ezeket tartalmazza a kormány­program, és már dolgoznak az apparátusok is. Őszre talán már véleményt alkothatunk arról, milyen sikerrel. Az ugyanis egy­általán nem várható automati­kusan. Egyre több kommentá­tor vélekedik úgy, hogy a DBP legszívesebben a DSZM recept­jét alkalmazná: részmegoldá­sokkal elodázni a problémák kezelését, és - majd csak lesz ... a DBP legszíveseb­ben a DSZM receptjét alkalmazná... valahogy. A gazdaság állapota azonban már nem tesz lehetővé további késlekedést, ezért leg­később nyárra - úgy, mint an­nak idején Magyarországon az MSZP tette - a baloldalnak ná­lunk is el kell határoznia magát. Mert nem elég szóban támogat­ni a reformokat, hanem a való­ságban is tenni kell érvényesü­lésükért. Magyarországnál ma­radva: egy szakértő véleménye szerint a tíz évi erőltetett re­formtempó ellenére Nyugat-Eu­rópa igazán akkor hitte el róluk, hogy gazdaságilag hozzájuk akarnak tartozni, amikor priva­tizálták a monopolhelyzetű közszolgáltatókat. Ez a téma nálunk is napirenden van, az el­következő hónapokban érde­mes lesz figyelni, hogy ki mi­ként viszonyul majd ehhez. békák pedig hasznos kétéltűek, hisz a kártékony rovarokat, bo­garakat pusztítják. Ezért aztán a zöldségeskertekben megfizet­hetetlen hasznot hajtanak. Sajnos, a második világháború utáni, mértéktelen, gigantikus méreteket öltött iparosítás, a békák természetes tartózkodási helyének számító mocsarak és erek lecsapolása, a folyók vegy­szerekkel való szennyezése azt okozta, hogy a valaha gazdag békaállomány a minimálisra csökkent vagy teljesen kipusz­tult. így kezdődött el a kertek, főleg TALLÓZÓ LA U B RE B E LG IQ U E Szlobodan Milosevics jugoszláv elnöknek semmiféle érdeke nem fűződik ahhoz, hogy a vajdasági magyarokra támadjon, mert ez egy új tűzfészket jelentene - idé­zett szombati számában egy nyugati megfigyelőt a belga lap. Forrása hozzátette: a szerb dik­tátor egyelőre beéri azzal, hogy nagy számban küld vajdaságia­kat koszovói katonai szolgálatra. Orbán Viktor kormányának ez az egyik érve a harcoló csapatok Koszovóba küldése ellen - így a lap -, hiszen el kívánja kerülni, hogy magyar magyar ellen har­coljon. Koszovó teszt Magyaror­szágnak az atlanti struktúra vé­dőernyőjéhez. A beavatkozás ugyanakkor nem tesz jót az eddi­gi kényes egyensúlynak, amelyet a kormányok eddig sikeresen tartottak fenn a NATO-hoz való közeledés és a 400 ezer vajdasá­gi magyarnak otthont adó Jugo­szláviával fenntartott, korrekt kapcsolatok között. KOMMERSZ ANT DAILY A NATO fülig süllyedt a háború mocsarába — írta szombati szá­mában az orosz üzleti körök na­pilapja. Ugyanakkor úgy vélte, hogy Moszkva eddigi diplomáci­ai erőfeszítései nem hoztak eredményt, s az ENSZ Biztonsá­gi Tanácsa gyakorlatilag áldását adta a csapásokra. Az orosz lap értékelése szerint Bili Clinton el­nök immár megfogalmazta a tá­madás igazi célját, Szlobodan Milosevics jugoszláv elnök rend­szerének megdöntését. SZEVODNYA Az orosz politikai elitet egység­be szorította a balkáni háború, a proletár internacionalizmus szláv egységből és Amerika-elle­nességből kotyvasztott koktélja - írta az orosz liberális napilap. Szinte már azt lehet hinni, hogy Milosevics az Oroszországi Fö­deráció elnöke, s Borisz Jelcin a neki alárendelt főparancsnok. Moszkva humanitárius segélyt ígér Belgrádnak, de milyen pénzből, talán az IMF hiteleiből, vagy más, az „agresszoroktól" kunyerált kölcsönökből? - ve­tette fel a lap, azt hangoztatva, hogy az orosz politikusokat in­kább izgatja az „amikkal" való összecsapás álma, mint az or­szág belső problémái. DIE PRESSE „Még soha senki nem nevezte meg a bővítés dátumát, és kü­lönben is, ki mondta, hogy 2006-ig egyáltalán beléphet va­laki (az unióba)" - idézte Viktor Klima osztrák kancellár péntek hajnali berlini kijelentését az osztrák konzervatív lap. Nem vi­lágos, hogy ezt Klima a tagjelöl­tek csatlakozási, vagy az unió tagfelvételi képességére értette - fűzte hozzá. Szombati kom­mentárjában a kancellár szavait annak illusztrálására idézte a lap, hogy - mint írta - a berlini európai uniós csúcstalálkozó után az unió bővítése már nem tartozik a prioritások közé: a csúcs üzenete a tagjelölteknek az, hogy várniuk kell. a zöldségágyások vegyszeres fé­regtelenítése. Ez azonban nem­csak az emberi egészséget káro­sítja, hanem a még megmaradt békaállományt is elpusztítja. Komáromot körös-körül víz ha­tárolja, valamikor meleg nyári estéken békakuruttyolástól volt hangos az egész környék. Esős időben nem lehetett lépni a sok békától. Az Erzsébet-szigeti ker­tekben nem kellett vegyszert használni, most meg már évti­zedek óta egy békát sem látni­hallani. Özv. Petőcz Kálmánné Komárom

Next

/
Oldalképek
Tartalom